MŰVEK VÉSZI ENDRE (1916-1987)
VERSEK

DRÁMAI MŰVEK

  SZÍNDARABOK
PRÓZAI MŰVEK
  TELEVÍZIÓS JÁTÉKOK
  HANGJÁTÉKOK
VISSZA (VÉSZI ENDRE honlap)
  FILMEK
MŰVEK A HONLAPON TELJES TERJEDELEMBEN
HANGANYAGOK A HONLAPON

 

       MŰVEK     KÖTETEK 
   időrendben           abc sorrendben
Regények   9 Verskötet                           21
Színdarabok       18 Regény                              10
Filmek 5 Kisregény, novelláskötet 26
Tévéjátékok 25 Drámakötet                         3
Hangjátékok         46 Hangjátékkötet                  5
Versek kötetekben              892 Idegen nyelven                3
Novellák, elbeszélések 138 Összesen                           68

 

MŰVEK A HONLAPON TELJES TERJEDELEMBEN
Jóisten farmerban hangjátékok
Az ezüst kehely novelláskötet
Forró drót novelláskötet
Angi Vera novella
Tűréshatár négy kisregény
A magyar költészet kincsestára 70.kötet verseskötet
Don Quijote utolsó kalandja színdarab
Madarak színdarab
Semmit sem kaptam készen... vegyes próza

 

HANGANYAGOK A HONLAPON
1986-ban már próbálták a "Don Quijote utolsó kalandja" című darabot a Gyulai Várszínházi bemutatóhoz, amikor Vészi Endre megírta a "Hét stanza az Utolsó Kalandhoz" című verset, amelynek egy-egy strófáját  Kocsák Tibor
megzenésítésében énekelte a kórus az egyes jelenetek előtt.
1980 október 7-én hangzott el először a rádióban a Rác fakanál,
amelyet Dévai Nagy Kamilla zenésített meg és énekel azóta is.
1984 május 18-án hangzott el a rádióban  a "Gondolat " című műsor,  amelyet Dorogi Zsigmond szerkesztett.  Ebben a műsorban Vészi Endre a következő verseket olvasta fel:
Arany és fekete
... és az az ablak
Folytatást igénylő vers
Ha ki túlélte
Mint feszített szárny
1969 nyarán Vészi Endre egy svájci út alkalmával hallotta először Mahalia Jackson dalait. Annyira elemi hatással volt rá, hogy megírta a Mahalia című verset. Legjobban az In The Upper Room című dalát szerette meg.

KÖTETEK időrendben

CÍM MŰFAJ ÉV KIADÓ MEGJEGYZÉS
Végy oltalmadba Versek 1935 Szathmáryné Bánó Vilma  
Ünneprontó Versek 1936 Vajda János Társaság Illusztráció: Bálint Endre
Felszabadultál   Regény 1937 Pantheon Mikszáth dij
Gyerekkel a karján Regény 1938 Pantheon  
A fekete rév Versek 1944 Vajda János Társaság Illusztráció: Bálint Endre
Elsüllyedt Budapest
Térkép az ifjúság városából
Novellafüzér 1946 Budapest Kkiadó Fametszetek: Pohárnok Zoltán
Muszka Pista, egy lopott ló története Regény 1946 Atheneum Illusztráció: Hintz Gyula
Mire tavasz lesz Novellafüzér 1947 Népszava Illusztráció: Janovits István
A két vöröshajú Regény 1948 Népszava  
Boldog grafikon Versek 1949 Révai Válogatás
Tűz a Bükkben  Verses hangjáték 1949 Ifjúsági Könyvkiadó  
Új híd a Dunán Regény 1951 Szépirodalmi  
A vashuta emberei (Lásd: Tűz a Bükkben) Verses hangjáték 1952 Szépirodalmi  
Tűz a Bükkben (Lásd: A vashuta emberei) Verses hangjáték 1952 Táncsics  
A küldetés Regény 1954 Ifjúsági Kkiadó N.M Ifjúsági pályázat I. díj 1954
Ketten hazafelé Regény 1955 Szépirodalmi  
Csillagtérkép Versek 1956 Szépirodalmi Válogatás
A titkárnő Dráma 1956 Szépirodalmi  
Lakoma hajnalban Kisregények, novellák 1960 Szépirodalmi Illusztráció: Zsoldos Vera
Fohász szigorúságért Versek 1961 Szépirodalmi Illusztráció: Szántó Piroska
Mért nem szóltatok  (Mért nem szóltatok,  Varrógép holdfényben) Két regény 1962 Szépirodalmi  
Két komédia Drámák 1963 Magvető Illusztráció: Kühnel Szabó József
Darazsak támadása Novellák 1964 Szépirodalmi Illusztráció: Kühnel Szabó József
Arckép ezer tükörben Versek 1964 Magvető Válogatás
Aranyszoba Novellák 1966 Magvető Illusztráció: Szász Endre
Hangok és sorsok  Hangjátékok 1966 Magvető  
A varázsló kalapjában Versek 1967 Magvető Illusztráció: Murányi István
Vendég az esküvőn Kisregény, novellák 1968 Magvető Illusztráció: Kühnel Szabó József
Kőzene Novellák 1969 Szépirodalmi Illusztráció: Zsoldos Vera
Visszapillantás a jelenbe Versek 1969 Magvető  
A hosszú előszoba Kisregény 1970 Magvető  
A Piros Oroszlán Drámák 1971 Magvető  
Jövő teleim emléke Versek 1972 Magvető Illusztráció: Bálint Endre
A túsz zavarbaejtő halála Novellák 1972 Szépirodalmi Illusztráció: Kass János
Tériszony Kisregény, novellák 1973 Szépirodalmi  
Dlugi przedpokoj Kisregény 1973 Czytelnik Warszava
A hosszú előszoba Kisregény 1973 Magvető zsebkönyvtár Második kiadás
Gyerekkel a karján Regény 1975 Szépirodalmi második kiadás
A teljesség igézetében Versek 1975 Magvető Válogatás
Ember és árnyék I.II. Novellák 1975 Magvető  
Félhomályos zóna  Hangjátékok 1976 Magvető  
Inkognitóban Budapesten Kisregény, novellák 1976 Szépirodalmi  
Nyitott ház Kisregény 1977 Magvető  
Titokzatos párhuzamok Versek 1977 Magvető  
Angi Vera Novellák 1977 Magvető és Szépirodalmi "30 év"
Angi Vera és a többiek Kisregény, novellák 1979 Magvető  
Farsangi király Versek 1979 Magvető  
A tranzitutas Novellák 1979 Magvető  
Estély az Izabellán Novellák 1980 Magvető  
Értünk is fussatok paripák Versek 1981 Magvető  
Két regény  (Gyerekkel a karján ,  Muszka Pista,  egy lopott  ló története) Két regény 1981 Magvető  
Folytatólagos vallomás Versek szülőföldemről Versek 1981 Békéscsabai Nyomda Válogatás
Verlorene Gesichter Novellák 1982 Aufbau-Verlag Berlin
A messziről jött ember Novellák 1982 Magvető  
Izbrannoje Novellák 1982 Progressz Moszkva
Tűréshatár (Varrógép holdfényben, A hosszú előszoba, Nyitott ház, A tranzitutas) Négy kisregény 1982 Magvető  
Hattyú az udvar fölött Versek 1983 Magvető Életmű Válogatás
A gyökérember és a sziréntulajdonos Novellák 1984 Magvető  
Ember a retikülben Kisregény, novellák 1984 Magvető  
Jóisten farmerban  Hangjátékok 1985 Magvető Életmű sorozat
Kéz a levegőben (Kéz a levegőben, Le az öregekkel) Két kisregény 1985 Magvető Ra Re  
Miért nem szóltatok
(Miért nem szóltatok?,
  Hajnali beszélgetés (színdarab))
Regény és színdarab 1986 Magvető  
Hány perc a nyár Versek 1986 Magvető  
Árvai bolyongásai Novellák 1987 Magvető  
Az ittmaradó város Versek 1989 Magvető  
Forró drót Novellák 1989 Magvető  
Az ezüst kehely Novellák 1995 Magvető  
A magyar költészet kincsestára  70. kötet Vészi Endre válogatott versei Versek 1998 Unikornis Kiadó Illusztrálta: Kocsis József

KÖTETEK abc sorrendben

CÍM MŰFAJ ÉV KIADÓ MEGJEGYZÉS
A fekete rév Versek 1944 Vajda János Társaság Illusztráció: Bálint Endre
A gyökérember és a sziréntulajdonos Novellák 1984 Magvető  
A hosszú előszoba Kisregény 1970 Magvető  
A hosszú előszoba Kisregény 1973 Magvető zsebkönyvtár Második kiadás
A két vöröshajú Regény 1948 Népszava  
A küldetés Regény 1954 Ifjúsági Kkiadó N.M Ifjúsági pályázat I. díj 1954
A magyar költészet kincsestára  70. kötet Vészi Endre válogatott versei Versek 1998 Unikornis Kiadó Illusztrálta: Kocsis József
A messziről jött ember Novellák 1982 Magvető  
Angi Vera Novellák 1977 Magvető és Szépirodalmi "30 év"
Angi Vera és a többiek Kisregény, novellák 1979 Magvető  
A Piros Oroszlán Drámák 1971 Magvető  
Aranyszoba Novellák 1966 Magvető Illusztráció: Szász Endre
Arckép ezer tükörben Versek 1964 Magvető Válogatás
A teljesség igézetében Versek 1975 Magvető Válogatás
A titkárnő Dráma 1956 Szépirodalmi  
A tranzitutas Novellák 1979 Magvető  
A túsz zavarbaejtő halála Novellák 1972 Szépirodalmi Illusztráció: Kass János
A varázsló kalapjában Versek 1967 Magvető Illusztráció: Murányi István
Az ezüst kehely Novellák 1995 Magvető  
Az ittmaradó város Versek 1989 Magvető  
Árvai bolyongásai Novellák 1987 Magvető  
A vashuta emberei (Lásd: Tűz a Bükkben) Verses hangjáték 1952 Szépirodalmi  
Boldog grafikon Versek 1949 Révai Válogatás
Csillagtérkép Versek 1956 Szépirodalmi Válogatás
Darazsak támadása Novellák 1964 Szépirodalmi Illusztráció: Kühnel Szabó József
Elsüllyedt Budapest
Térkép az ifjúság városából
Novellafüzér 1946 Budapest Kkiadó Fametszetek: Pohárnok Zoltán
Ember a retikülben Kisregény, novellák 1984 Magvető  
Ember és árnyék I.II. Novellák 1975 Magvető  
Estély az Izabellán Novellák 1980 Magvető  
Értünk is fussatok paripák Versek 1981 Magvető  
Farsangi király Versek 1979 Magvető  
Felszabadultál   Regény 1937 Pantheon Mikszáth dij
Félhomályos zóna  Hangjátékok 1976 Magvető  
Fohász szigorúságért Versek 1961 Szépirodalmi Illusztráció: Szántó Piroska
Folytatólagos vallomás Versek szülőföldemről Versek 1981 Békéscsabai Nyomda Válogatás
Forró drót Novellák 1989 Magvető  
Gyerekkel a karján Regény 1938 Pantheon  
Gyerekkel a karján Regény 1975 Szépirodalmi második kiadás
Hangok és sorsok  Hangjátékok 1966 Magvető  
Hattyú az udvar fölött Versek 1983 Magvető Életmű Válogatás
Hány perc a nyár Versek 1986 Magvető  
Inkognitóban Budapesten Kisregény, novellák 1976 Szépirodalmi  
Jóisten farmerban  Hangjátékok 1985 Magvető Életmű sorozat
Jövő teleim emléke Versek 1972 Magvető Illusztráció: Bálint Endre
Ketten hazafelé Regény 1955 Szépirodalmi  
Két komédia Drámák 1963 Magvető Illusztráció: Kühnel Szabó József
Két regény  (Gyerekkel a karján ,  Muszka Pista,  egy lopott  ló története) Két regény 1981 Magvető  
Kéz a levegőben (Kéz a levegőben, Le az öregekkel) Két kisregény 1985 Magvető Ra Re  
Kőzene Novellák 1969 Szépirodalmi Illusztráció: Zsoldos Vera
Lakoma hajnalban Kisregények, novellák 1960 Szépirodalmi Illusztráció: Zsoldos Vera
Mért nem szóltatok  (Mért nem szóltatok,  Varrógép holdfényben) Két regény 1962 Szépirodalmi  
Miért nem szóltatok
(Miért nem szóltatok?,
  Hajnali beszélgetés (színdarab))
Regény és színdarab 1986 Magvető  
Mire tavasz lesz Novellafüzér 1947 Népszava Illusztráció: Janovits István
Muszka Pista, egy lopott ló története Regény 1946 Atheneum Illusztráció: Hintz Gyula
Nyitott ház Kisregény 1977 Magvető  
Tériszony Kisregény, novellák 1973 Szépirodalmi  
Titokzatos párhuzamok Versek 1977 Magvető  
Tűréshatár (Varrógép holdfényben, A hosszú előszoba, Nyitott ház, A tranzitutas) Négy kisregény 1982 Magvető  
Tűz a Bükkben  Verses hangjáték 1949 Ifjúsági Könyvkiadó  
Tűz a Bükkben (Lásd: A vashuta emberei) Verses hangjáték 1952 Táncsics  
Új híd a Dunán Regény 1951 Szépirodalmi  
Ünneprontó Versek 1936 Vajda János Társaság Illusztráció: Bálint Endre
Vendég az esküvőn Kisregény, novellák 1968 Magvető Illusztráció: Kühnel Szabó József
Végy oltalmadba Versek 1935 Szathmáryné Bánó Vilma  
Visszapillantás a jelenbe Versek 1969 Magvető  
Dlugi przedpokoj Kisregény 1973 Czytelnik Warszava
Izbrannoje Novellák 1982 Progressz Moszkva
Verlorene Gesichter Novellák 1982 Aufbau-Verlag Berlin

 
Hintz Gyula illusztrációja

Arckép ezer tükörben. Utószó (Magvető Könyvkiadó, 1964).

Amit én itt leírok, az nem vallomás a fogalom felfűtött értelmében. Elsősorban a vers a vallomás; olyan érzékelő, s egyben rendteremtő műszer, amely tőlünk független, mert akaratunk ellenére is működik. Ezzel azt is mondom, hogy a vers abban a pillanatban megszűnik saját maga lenni, amikor különböző okok gátolják e kényszer szabad feltörését.
Jó lesz az elvi magaslatról leszállni saját életemhez.
Abbó1 a nemzedékből származom, amely költői példaképei egy részét élő személyében is ismerhette. Egyszer azt írtam, ez generációs érdem, de ahogy gondolkodom rajta, látom, nem pusztán az. Hogy ki milyen példaképet követ, kihez szegődik akár mellékbolygóként, az személyes ügy, s ebben a társadalomról és a művészetről alkotott nézetek irányítják, mondhatnám így is: az egyéniség, a jellem. Megismertem József Attilát, akiről tudván-tudtam, hogy követni akarom. A sorsom választotta őt példaképül, az együttérzésem, az izgatottságom. Számomra benne valósult meg a modern differenciáltság, ő volt az, aki átlépve a proletkult falanszter-kulisszáit, két kezében hozta a Csokonain, népköltészeten, Adyn, sőt Kosztolányin nevelt s megújított magyar költői nyelvet, és egyben a modern nagyvárosi proletariátus látomásait. Új perspektívát teremtett mindazoknak, akik szocialista költőnek készülődtek. A költészet új szintézisét teremtette meg. A komplikáltsága izgatott, amely egyértelműség is a szó erkölcsi, lélektani értelmében, az osztályöntudat tudományos szintjén, de sosem egyszerűsítő, csökkentő, gondolatszegényítö. A sematizmus esztendeiben gyakran idézték meg az ilyenfajta gondolatiság és erkölcsi eszmélkedés ellen. Gondolom, ha napjainkban is élne, sok gondot okozott volna kényelmes megidézőinek.
Ha mai verseimet nézem, nem vagyok nyugtalan. Hadd szögezzem le mindjárt, nem művészi elégedettségről beszélek - ezt kifejezni nem is az én dolgom -, de arról, hogy új verseim sok mindenben rokonok ifjúságom költészetével, már ami érzéseim, örömeim és bánataim természetes vérkeringését illeti. Visszataláltam ahhoz a fiatalemberhez, aki költői lehetőségei és reményei birtokában készülődött a jövőre. Ez azt jelenti-e, hogy olyan verseket akarok írni, mint húsz-huszonöt esztendős koromban? Hogy nem venném figyelembe az alapos társadalmi változást? Hogy megelégszem a "tudatos jövőbe" készülődő ifjú ember politikai és költői mértékeivel? Erről szó sincs. Minden nap és minden órában nemcsak javítani, de változtatni is akarok munkám módszerein, s a türelmetlen lelkiismeret sokkal több bennem, mint a pihentető jóérzés. Ez a kötet, amelyet harminc év anyagából állítottam össze, ítélet és önbírálat, a szigor jegyében született, s úgy érzem, életem igaz története. Költői és erkölcsi világom szintézise. Visszatekintés a kezdetre és pillantás előre.
Milyen is volt a kezdet, az én világom a harmincas évek közepe táján? Az utcán találkozhattam József Attilával, elmehettem a lakására, s szerkesztői felszólítására verseket adhattam át neki az akkor szerveződő Szép Szónak. Fölkaptattam Babitshoz, az Attila utcába, s láttam, amint a hall ajtajának katedrál-üvegén átrajzolódik törékeny alakja, lenyomja a kilincset, az ajtórésben megjelenik megkínzott arca, s kéri a következőt. Akár egy orvosi rendelésen. Illyést egy telefonbeszélgetés után - azzal, hogy szürke ruhájáról ismerhetem fel - a Gellért-kávéházban kerestem meg. A szigorú és puritán Kassákra - Lesznai Anna küldött el hozzá - tanítványai körében találtam a Lido félhomályos hátsó zugában. És Lesznai Anna, ez a sugárzó, hatalmas asszony, baracküde arcával, a háttérben a műteremlakás könyvespolcaival, képeivel és kánaáni terített asztalával! Móricz Zsigmondot úgy ismertem meg, bár soha nem beszéltem vele, hogy a Gizella telepi OTI szanatóriumból Pestre igyekezve, az autóbuszon néztem őt, igézve és boldogan, Leányfalutól a Margithídig egy verskötetre hajolt, a Nagyon fáj-t olvasta, föl sem emelve arcát a könyvből. Már kora ifjúságomtól azokhoz vonzódtam, akiknek emberi magatartását és művészetét követendőnek hittem. A maga erejéből tápászkodó fiatalember ösztönös vonzódása ez a tisztasághoz és a tudáshoz? Az is, de nemcsak az. Egy elemnyi humánum fizikai kényszere közeledni az egészhez. Ezek az én ifjúságom emblémái.
Mindez több, mint egyszerűen az ifjúság. Az egész munka, a magatartás alapja, amihez éppen akkor lehetett visszatérni, amikor legjobban szorított a válság, a kétségbeesés, amikor sokmindent el kellett vetni, biológiailag kirekeszteni a szervezetből. Kíméletesen mondom: a sematizmus éveiről van szó. Ma már könnyű kilépni belőle, mint a félelmetes krétakörből. Rossz versek, rossz írások - az emberek elfelejtik. Nem társult hozzájuk bűn. De az értelem mégiscsak megkérdezi: hol voltak a tapasztalataid? Hol voltak az emberi és költői eszményeid? Csak a konok hit? Nem, nem ilyen egyszerű, egyikben sem ismerek magamra.
Át kellett lábolni ezeken a mélységeken, vissza: kellett térni a kezdethez, de egész tudatom, tapasztalati és erkölcsi világom terheitől gyötörve és ugyanakkor gazdagítva. Hozzá kellett látni a türelmes, fárasztó és dísztelen munkához. Ehhez az ember egész sejtkészletének kell kicserélődnie. Úgy érzem, ez a mi nemzedékünknek, s elsősorban a munkásmozgalomban fogant s a szocializmust mint jelent és jövőt átélő íróknak még ma is olyan kérdése, amit a teljes és őszinte ars poetica megfogalmazása közben nem lehet megkerülni.
Ebből talán az is következnék, hogy irigylem a fiatal költőket, akik "megúszták"?, akiket anyakönyvi csillagzatuk megóvott a buktatóktól? Nem! ezért semmiképpen sem irigylem őket, mert ha ma már nem is törvényszerű, hogy a dudás pokolra menjen, de a magam dudájából csakis ezek a keserves tanulságok hívhatják elő a maximális humánum szólamait.
Néhány éve egy lektor azzal adta vissza verskötet-kéziratomat "kiegészítésre", hogy nincsenek benne közéleti versek. Megkíséreltem bizonyítani, hogy ezek a versek az én értelmezésem szerint, közéletiek. "Másmilyen közéleti verseket írtál te azelőtt" - mondta jószándékúan, ám én mégis arra gondoltam: nemcsak hogy nem adja ki verseimet, de még rám is pirít.
Nem véletlen, hogy az ötvenes évek úgynevezett közéleti verseiből alig maradt fenn valami, egyszerűen használhatatlanok. Ha leszámítjuk is a személyekhez fűződőket, akkor is elenyésző, ami megmarad. Ezeket a verseket nem távolították el adminisztratív úton, egyszerűen elenyésztek. Nem hiszem, hogy akadna az országban valaki is (beleértve a legdogmatikusabb agyvelőt), aki nosztalgiával gondolna vissza rájuk, vagy éppen titokban szavalgatná egyikét-másikát. A magyarázat - azt hiszem - abban rejlik, hogy bár természetes halállal múltak ki, de adminisztratív úton jöttek világra. Legtöbbjükből nemcsak a költői azonosulás hiányzott, de az az alapvető humánum is, ami nélkül közéleti vagy individuális líra életképtelen. A nagyszerű magyar hagyományokon csiszolt költészeti kultúra kézműves ügyességgé silányult, noha az ujjak hegyében még ott bizsergett az igazi.
Ma már nyugodtan beszélhetünk erről. A gyanakvás és belemagyarázás esztétikája mint felhőmaradvány még itt-ott árnyékot vet a kritikai közéletre, de a morál már nem "moralizálás" többé, s az örömök és szorongások komplex lelkiállapotának kifejezésére már nem ragasztható a "halálhangulat" sokszorosított címkéje.
Mindig izgatott, sőt, versre izgatott, ami közéleti: az ember helye a társadalomban és a világban. De egyre kevésbé szeretem már az egyszerűsítő fejezetcímeket, a végtelen számsor mechanikus felparcellázását. Petőfi költészetét felosztották ugyan iskolás és nem iskolás parcellákra, de verseiben, egy-egy tematikai csúcs mellett és ellenére, egyszerre jelen van a költő egész személyisége, a patrióta, a nemzetközi forradalmár és a szerelmes férfi.
A közéleti költészet alapja a közösséggel való teljes azonosulás és ugyanakkor egy igazságos közélet lehetősége. Oxigénje pedig az őszintén megnyilatkozó közvélemény,
A tudomány rakétasebességű fejlődésével egyidejűleg az összetett jelenségek értelmezése is mind bonyolultabb lesz. Nem sötétenlátás, ha úgy érezzük: a technikai fejlődés forgássebessége megelőzi az erkölcsiekét. Mégis, a szocialista humánum s általában az emberies emberek nagy diadala, hogy a háború ellenzői túlnyomó többségben vannak. Persze, ennek okai nem mindenütt egyformák. A szocializmus háborúellenességének legnagyobb ereje abban rejlik, hogy tisztán látja: az atomkorszakban, az adott eszközökkel, az emberi boldogság megvalósítható. Szubjektíven fogalmazok, emberi boldogság, de könnyen lefordítható a társadalomtudomány nyelvére is.
A közéleti vers tehát az egyéni sors sejtjeiből épül, a költő leglényegéből. A politika és a költészet kölcsönhatása itt is nyilvánvaló. A költészet ott lehet társadalmilag eredményes, ahol a társadalmi morál, a humanista közérzés elmélyítésében segít. A munkamegosztás - úgy érzem - olyan természetű, hogy a szocialista politika közvetlenül formálja a közéletet, s közvetve az embert, a költő pedig az arc és lélek érzékeny közelében az emberre hat elsősorban s az emberi fogékonyság összegezésével a közéletre.
Vagy két esztendeje külföldön jártam. A véletlen összetársított egy fiatal költővel. Útitársak voltunk tíz napon át. Útitársak, tehát szemlélő társak, élményeket különféleképpen befogadó vagy elutasító társak, étkezőtársak, sőt hálótársak. Tíz nap alatt, e sűrített együttlétben, amely az önkéntest s a kényszerűt sajátosan vegyíti, sokat beszélgettünk, egyre jobban beletüzesedve, éjszakákba nyúlóan: a külföldre helyeződött magyar mikroglóbuszon két ember tapogatócsápjai elindultak egymás felé. Költőtársam éppen tíz évvel fiatalabb nálam, élete jó részét szigorú paraszti munkában töltötte, de azóta már tanári diplomát szerzett és ma - a kényszerűen halogatott indulás miatt - fiatal költőnek számit. Hozzáteszem - s ez az én véleményem is - nagy ígéretű költőnek. Beszélgetéseink és önviaskodásaink fő tárgya a társadalom és a költészet volt, mit értsünk modern életformán, modern versen, hová vezet az út? S bár tíz évvel idősebb vagyok nála, jólesően rokoninak éreztem izgatottságát, intellektuális viaskodását, ahogy nemcsak esztétikáját, de világképét meghatározni igyekezett. A feltörekvő nemzedék legjobbjaiban ez a jellemző: a szigorú erkölcsi igény, az egészséges realizmus, általában a rendteremtés igénye. Ha valamiben fiatal maradtam, ezekben a törekvésekben velük vagyok rokon.
A differenciált gondolkodást s az oly sok fogalmat raktározó s egyre több ismerettel önként vagy kényszerülten gazdagodó tudatot csak olyan költészet képes áthatni, amely intellektuális és humánus intenzitásával a technika jogos bűvöletéből az emberi érzékenység magasságába tudja emelni. Úgy érzem, hogy korunk verse az intellektuális vers: a gondolkodás élménye mindennél izgalmasabb. S ugyanakkor ez az intellektuális líra nem mond le a látomásos képzeletről, az érzéki színezésről vagy a tájfestésről, és éppen attól modern, hogy egyszerre több dimenzióban is képes kifejezni magát. A költészet nem tudomány, de annál több: az emberiség emlékezőtehetsége és optimizmusa. A kibernetika vagy fizika-filozófia sosem helyettesítheti a költészetet, de jelenlétével és hatásával a költőnek állandóan számolnia kell. Beleírhatja valaki a versébe az atomfizika legújabb fogalmait, attól még tegnapelőtti lehet, ha elmarad e kor értelmet és igazat szomjazó igényessége mögött.
Az ember szüntelenül keresi a maga helyét. És ez a keresés egyben rendteremtés. Azzal, hogy mindezt elmondtam, ha nagyon töredékesen is, de tisztáztam valamit. Barátok gondoskodó figyelme és izgatott bírálata közben mindig érezni kell a nagyobb közösség jelenlétét is. Ez nem frázis, ez a lélegzetvétel törvénye. A valóság ismerete és szüntelen átélése nélkül az ember körül megritkul a levegő. De a valóságban eligazodni, s arról beszámolni csak morális bátorsággal s türelmetlen lelkiismerettel lehet. Ez a műszerérzékenység a reálisan érzékelő és szenvedélyesen kifejező költészet életkérdése.
Arckép ezer tükörben. Utószó. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1964.