MINT FESZÍTETT SZÁRNY

Mint feszített szárny úgy tart kétfelől
föld és ég között a büszkeségem
hogy drótakadályokon át
íme mégis sikerült kiküzdenem
függetlenségemet
még magam ellen is

Hogy nem szervezem a halhatatlanságot
és íme meghalok
hogy együtt növekszem a fiatal mandulafával
bár visszafelé egy másik horizontban
s ha elengeded a balkezemet
én elengedem a jobbkezedet
és rosszabbul te jársz

Pásztor-nyugalommal reggelek fényostorával
terelem egybe régi utcáimat
s teljesen új város lesz belőlük
ahol a törvényeket
fiatal párok piros betűkkel
vőlegények és menyasszonyok írják

Növesztik futtatják fonják a divat
holnapra csüggedten lógó igéit
műnemiszervek szezonja - -
halált lihegnek a helyfoglaló ifjak
mozdulni nem akaró öregek fejére
ámde a vének sem ettek meszet
inkább a fölkínált sót nyalogatják

Leültem a földre és jóillatú bokrok
guggoltak körém
velük beszélgettem
jöttek fiúk lányok
múltamból s jövőmből
hevertem egy strandon
s a Nap kosarából
intett egy sosemvolt
soha soha nem lesz
isten-űrhajós!

1982