I. OSZTÁLYCSOPORT: HENGERFÉRGEK (NEMATHELMINTHES)


Általános jellemzés.

Írta: Dr. Gelei József


E csoportban a fonálférgekhez (Nematoda) többé-kevésbbé hasonló, szelvénytelen és nem-parenchymás férgeket foglaljuk össze: ide tartoznak tehát a kerekesférgek (Rotatoria), a sörtésállatkák (Gastrotricha), a tüskésférgek (Kinorhyncha), a fonálférgek (Nematoda) és a tüskésfejűek (Acanthocephala). (Némelyek még a húrférgeket – Nematomorpha – is külön osztálynak veszik, s így a Hengerférgek címe alatt hat állatosztályt foglalnak össze.) A németek „Rundwürmer” névvel illetik az idetartozó állatokat, s ezt a megjelölést törekszik helyettesíteni a „hengerféreg” szó, melyet eddig a magyar nevezettanban nem használtak. A kéziratban eredetileg én is „fonálféregszerűek”-nek, majd később „fonálféregalkatúak”-nak neveztem a Nemathelminthes-csoport, később azonban lemondtam ezekről az egyébként értelmesen hangzó kifejezésekről, mert az állatrendszertanban - a „-szerű” és „-alkatú” toldalékkal képzett fogalmak rendszerint mellék- vagy alárendelést jelentenek, s így e szóvégzetek alkategóriák képzésére, nem pediglen egybefoglaló magasabb fogalom alkotására használatosak. Ha mi is megszokjuk a „hengerféreg” szót, nekünk magyaroknak is éppoly értelmesen hangzik ez a szó, mint a németeknek a „Rundwürmer” kifejezés.

A hengerféreg teste hengerded; ez attól van, mert a laposférgekkel homlokegyenest ellentétben nincsen kifejezett hasoldaluk s így belső szerveik közül az idegrendszer és a kiválasztószerv sem követi szigorúan a hasoldalhoz való alkalmazkodást. A magasabbrendű férgektől teljesen elkülöníti testük szelvénytelen (amera) volta, a laposférgektől pedig jól megkülönböztethetők azon az alapon, hogy a bél és a bőr közét nem kötőszövet (parenchyma) párnázza ki, hanem ahelyett odvas rések képződnek. Az első pillanatra azt hihetnők, hogy ez az állapot a vérerek kiképződésére kedvező, pedig nem úgy van, mert ezek a szelvényektől nem kamrázott tág rések éppen ellenkezően a tápláló nedvek áramlását segítik elő s így a vérereket fölöslegessé teszik. Innen van az, hogy egyetlen hengerféregben sem képződik vérér, holott a szelvénytelenek (Amera) egyik alsóbbrendű csoportjában, a zsinórférgekben a vérér már felbukkan. Testük többnyire hosszúra megnyúlt, szájuk és alnyílásuk rendszerint terminális fekvésű. A magzati szájnyílás a kifejlett lény szájává lesz, tehát a hengerférgek protostomiások.

Bőrük vagy egyrétegű hám (mely néhol csillós), vagy pedig sejtek összeolvadásából keletkezett syncitium; a hámot mindig kutikula borítja, mely a fonálférgekben és tüskésfejűekben tetemes vastagságra tehet szert. A központi idegrendszer a bélcső kezdeti szakaszán kiképződő agydúcra és a belőle hátrafutó idegre tagolódik. A fonálférgeket, mint az állatország ama legalsóbbrendű képviselőit jelölhetjük meg, melyekben a garatgyűrű először jelenik meg. Szintén a legalsóbbrendűek abból a szempontból is, hogy a bél a külbőri eredésű előbélre és végbélre, továbbá a bélhámeredetű középbélre (emésztőszakasz) különödik szét. A végbéllel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a cloaca az állatvilág fejlődésében igen régi képződmény, mert mindjárt itt, e legalsóbbrendű csoportban kialakul; így a kerekesférgekben a kiválasztószerv és az ivarszerv, a fonálférgek hímjében pedig az ivarszerv nem a szabad felületen, hanem a végbélbe torkollik. Izomzatuk bőrizomtömlő, mely hosszanti és körkörös rostokból képződik; utóbbi azonban gyakorta hiányzik. Kiválasztószervként a kerekesférgekben igazi protonephridiumok képződnek, a fonálférgekben azonban óriási mértékben megnyúlt sejtekből olyan bőrcsatornák alakulnak, melyekhez lángsejtekből hajtókészülék (hydromotorikus apparatus) nem csatlakozik. Csiraszerveik zsák- vagy csőszerűek, és a kerekesférgekben, valamint sörtésállatkákban a pete- és szíksejtekre való szétkülönülés már megindult.

Különösen a fonálférgek vergődtek nagy hírre a tudomány történelmében, azoknak a tanulmányoknak révén, melyeknek a csírasejtek érésére és a megtermékenyített petesejt oszlására: barázdálódására vonatkoznak. Először itt figyelte meg van Beneden a csírasejtek érési oszlását, és itt végezte Boveri híres vizsgálatait, melyek nyomán kiderült, hogy egyes szervezetekben a fejlődés során igen korán elkülönödnek azok a kezdősejtek, melyek később meghatározott szerveknek képezik kezdeményét. Legkésőbb már a 16-sejtű állapoton megmondhatjuk, mely sejtekből lesz a bőr, melyekből a bél, s melyek szolgáltatják az idegeket vagy az izmokat, stb. A kerekesférgekben pedig annyira megy a szervezet szabványos alkata, hogy a búvárok számos fajban azt is meg tudják mondani, hogy hány sejt van a bélben, hány a kiválasztószervben vagy a kerékszervben, stb. Ennek a szigorúan szabott alkatnak csodás következménye az, hogy a hengerférgek helyrepótló készsége – megint lényeges ellentétként a laposférgekkel – majdnem semmivel egyenlő.

Az ivariság a hengerférgekben magasabb fokra jutott, mint a laposférgekben; nevezetesen emezek hímnős állapotával szemben a hengerférgek között általánosan elterjedt a váltivarúság. Csupán a fonálférgekben szokott a hímnősség visszatérni és pedig némely esetben az élősködéssel kapcsolatban.

A hengerférgek élettere mindenben egyezik a többi szelvénytelenével. Vízben, a fenéktalajban, továbbá nedves mohagyepekben s nedves földben tartózkodnak. Sokan közülük, különösen a fonál- és kerekesférgek a szárazságot is kitűnően elviselik, egész a törékenységig összeszáradhatnak és ilyen állapotukban hónapokig életben maradnak, illetőleg a nedvesség beálltával újra felélednek. Az életnek ilyen szakaszát, melyben – rendszerint – víz híján – az életfolyamatok annyira csökkennek, hogy az állat mintegy a tetszhalál fokán anyagveszteség és látszólag életnyilvánulások nélkül hónapokon át tengeti életét, anabiosisnak nevezzük.

A hengerférgek egyes osztályainak rokonságát még nehéz kibogozni s még nehezebb azt a közös őst megtalálni, melyből az osztályokat származtathatnók. Ezért ezt az állatcsoportot sokan csak mesterséges gyűjteménynek tekinti, mások viszont már megoldottnak látják a kérdést a kerekesférgeknek az egyenesbelű örvényférgekhez való rokoni kapcsolata révén; közelebbről pedig magukat a hengerférgeket kerekesféregszerű ősöktől vezetik le.