Kezdőlap

Asbóth Lajos,

1848-49. honvéd-tábornok, a m. tud. akadémia lev. tagja, szül. 1803. jun. 20. Keszthelyen, Zala-megyében, hol atyja A. János a Georgicon igazgatója volt. Tanulmányait Keszthelyen a premontreieknél és Sopronban az ev. gymnasiumban végezte; 14 éves korában a bécsi hadmérnöki akadémiába lépett és 18 éves korában a 4. sz. dragonyos ezredhez hadnagynak neveztetett ki. Tiszti pályáján többnyire mint hadsegéd működött. Mint százados a 3. vértes ezredben két éven át szolgált. 1842-ben elhagyta a katonai pályát és Lugoshoz közel eső falusi jószágán telepedett le. 1848-ban István főherczeg őrnagygyá s a bánsági bányakerület katonai parancsnokává nevezte ki. Midőn a magyar kormány a Bánságból kivonta haderejét, Asbóth mint alezredes Debreczen katonai parancsnokává neveztetett ki. 1849 jan. 26. a hadügyérség a tartaléksereg parancsnokságát bizta reá, a Szolnoktól Tokajig terjedő Tisza folyam védelmezési vonalával. A magyar hadseregnek márczius hó utolsó napjaiban történt előnyomulása alkalmával A. Szolnok- és Czibaknál foglalt állást, később Görgeivel ő is Pest felé vonult, a fősereg legszélsőbb balszárnyát képezve; ápr. 11. Monor megrohanásáért az érdemrend keresztjével diszíttetett fel. Buda ostrománál kitüntetvén magát, a magyar érdemrend középkeresztjét kapta meg s máj. 22. a visszalépett Aulich helyébe a 2 hadtest parancsnokává neveztetett ki. Tábornokká előléptetve, hadteste élén vívta ki a peredi győzelmet. A jun. 20-ki nap után a működő sereget elhagyta s Pestre ment és a Szegeden fölállítandó tartalékhad parancsnokává neveztetett ki. A szabadság-harcz után A. halálos itéletét kegyelem utján 18 évi várfogságra változtatták, ebből 8 évet (1849-57) mint fogoly az aradi várban töltött el. 1861. február 14. újra elfogták, azon vád következtében, mintha ő egy felkelő magyar hadsereg fölállításával foglalkoznék és ez iránt az emigráczióval összeköttetésben állana. Josefstadtban öt hónapon át volt fogva. Kiszabadulván, minden idejét az irodalomnak szentelte. A m. tudom. akadémia 1863. jan. 13. lev. tagjai sorába választotta s azon év máj. 18. tartotta székfoglalóját: A hadimesterség fejlődése az őskortól a jelen időkig cz. értekezéssel. 1864. márcz. 17. harmadízben fogták el az Almásy-féle perben, de öt havi súlyos fogság után szabadon bocsátották. Azóta visszavonultan élt, mignem 1882. máj. 6. meghalt Budapesten. 1883. febr. 26. a m. tud. akadémiában Kápolnai István tartott fölötte emlékbeszédet.

Hadirodalmi czikkeket irt a következő folyóiratokba: Honvédek Könyve (1861.), Budap. Szemle XVII. k. (1863.), Akad. Ért. Math. és Term. Közlem. (1864.), Háború Könyv. (1866.), Vasárnapi Ujság (1861.), Hazánk és a Külföld (1865. 1866.) és az Országos Honvéd Naptár (1868.)

Munkái:

1. Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-ki és 1849-ki magyarországi hadjáratból. Pest, 1862. Két kötet. Pest, 1862. (2. kiadás. U. ott, 1862.)

2. A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az ujabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva. U. ott, 1863. (2. kiadás. U. ott. 1869.)

3. Görgei. Czáfolat Assermann védiratára. Pest, 1867.

4. Az éjszakamerikai polgár háború története. Bpest, 1875.

Kéziratban maradt műveit a m. tudom. akadémia Almanachja sorolja föl.

Arczképe Barabás által kőre rajzolva a Honvédek Könyve új folyamának 2. füzetéhez van mellékelve s a Honvéd-Album (1868.) mellékletén fametszetben.

Magyar Hirlap 1849. 11. sz. (Haditörvsz. itélet.)

Honvédek Könyve. Uj folyam. (Szerk. és kiadta Vahot Imre) 105. l.

Ország Tükre 1863. 31. sz. arczk.

Pesti Napló 1863. 274. sz.

M. Tudom. Akadémia Almanachja 1864. 248. 1867. 297. 1883. 297.

Szinnyei Repertoriuma Tört. I. II. és Könyvészete.

Figyelő XIII. 79.

M. Tudom. Akad. Értesítő XVI. XVII.

Nagy Iván, Magyarország Családai I. 69. és Pótlékkötet 36.

Nemzet 1883, 57. sz. (Emlékbeszéd Kápolnaitól.)