Kezdőlap

Felvinczi György, (kolozsvári),

az első magyar szinigazgató, ki Erdélyben szegény szülőktől származott és még gyermek korában árván maradt; könyörületes emberek táplálták és nevelték itt-ott; tanult Tordán és Kolozsvárt az unitárius kollégiumban, honnét a toroczkói iskolához ment tanítónak; itt maradt 1671. máj. 1-ig és mint kiváló tanító említtetik az iskola naplóiban; azután visszament a kolozsvári kollegiumba, hol 1672. máj. 27. iskolai főnök (senior) és a syntaxisták tanítója lett; ezen hivatalában is csak egy évig maradt, miután egy szerelmi kaland miatt el kellett hagynia a kollégiumot és mint földönfutó szegénynek kellett uj pályát kezdenie. Mint ő maga irja, a mit szerzett, azt a tatárok, labanczok elvették, csak a rajta levő ruhája maradt meg; így adósságba keveredett; hitelezői üldözték és e miatt bujdosnia kellett. Hogy feleségét, családját fentarthassa és adósságait kifizethesse, I. Lipót császárhoz 1696. okt. 1. latin folyamodást adott be (melyet Jakab Elek Oklevéltár Kolozsvár Története II. és III. kötetéhez. Bpest, 1888. 432-437. l. egész terjedelmében közöl, I. Lipót latin engedély-levelével együtt); folyamodásában sorsának nyomorúságát előadva, szinésztársulat alakítására és szinművek előadására engedélyt kért. Ezen folyamodásához, talán, hogy annak hatását növelje, egy latin költeményt is csatolt, melyet Váli Béla a F. Gy. Comico-Tragoediája cz. értekezésében közzé tett. Az engedély-oklevél latinúl (Bécs, 1696. okt. 23.) kiadatott neki magyar és latin versek, úgy komikai és tragikai művek előadására; kiköti azonban I. Lipót, hogy az előadni szándékolt játékok, továbbá a felvonásokra s jelenetekre felosztott komédiák tartalma tisztességes legyen; az obscoen tréfáktól és illetlen dolgoktól társaival egyetemben tartózkodjék; a hatóságnak fentartatik, ha az jónak látja, ezen rhythmusokat vagy poëmákat revideálni s korrigálni. Habár nyoma van annak, hogy hozzáfogott vállalatához, de az előadásokról nem maradt fönn megemlékezés. További sorsáról se tudunk egyebet.

Munkái:

1. Igen Szép Historia avagy Példa. Az Jerusalemből Jerichóba menő Tolvajoktól megsebesíttetett embernek állapattyáról. Mellyet Üdvezitőnk elő hozott Sz. Lukácsnál az X. részben. Mostan penig Historia szerént bővebb beszéddel való Rythmusokban meg-irattatott, és ki-bocsáttatott. Lőcse, 1689. (Egy példánya a hallei egyetem könyvtárában van meg).

2. Comico-Tragoedia, Plutónak és Jupiternek egymás között való villongások, melyet ujonnan meg is jobbított. Hely n., 1693. (Ismét megjelent szintén hely n. 1767-ben. Ujra kiadta Váli Béla az Egyet. Philol. Közlöny Pótlékkötetében 1889. és különnyomatban).

3. De conservanda bona valetudine Liber Scholae Salernitanae. Az Angliai Országban lévő Salernitana Scholanak Jo Egessegről való Megtartásnak modjáról irott Könyve. Melly most Magyarra fordíttatott és Rhytmusokban alkalmaztatott. Lőcse, 1694. (Latin és magyar szöveggel.)

4. Procuratoria dicsérete. Kolozsvár, 1697. (Egyetlen példánya sem ismeretes.)

5. Romai Csaszar Kegyelmes Urunk Es Koronas kiralyunk es Felsége Erdélyi Proto-Notariainak es Cancellariajanak hütes Notariussinak es Iro-deakinak illendő Gitsireti. Kolozsvár, 1699.

6. Természet próbája. Kolozsvár, 1701. (Egyetlen példánya sem ismeretes.)

A Siebenb. Quartalschrift még következő munkáit említi, azonban évszám és könyvészeti leirás nélkül:

7. Árusok dicsérete.

8. Nyavalyák gyülése vagy históriája.

9. Echo.

10. Nyergesek dicsérete.

11. Jó gazdasszonyokról.

12. Hegedű dicsérete.

13. Mausoleum Regum Ducumque Hungariae (magyar versekben).

14. Pokolról és annak állandó lakosairól, természetéről s azon helynek alkalmatosságáról (Váli B. szerint az Erdélyi múzeumban őriztetik.)

Dr. Váli Béla még egy utolsó munkáját idézi:

15. Ritkán kellő, Hüvös szellő, Fú tégedet; kezdetű költemény (Kolozsvár, 1706.

Endrődy, M. Játékszin. Pest, 1793. II. k. XLV. l. (Első közli I. Lipót privilegiumát.)

Siebenb. Quartalschrift VII. 1801. 2. l.

Katona, Historia Critica XXXVI. 727. l.

Toldy Ferencz, M. Költészet Története 299. 306. l.

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. II.

M. Könyv-Szemle VI. 1881. 240. l. IX. 1886. 40. l.

Bayer József, Nemzeti Játékszin Története I. II.

Váli Béla, M. Szinészet Története. Bpest, 1887. (I. Lipót király oklevelének hasonmásával.)

Budapesti Hirlap 1888. 247. sz. (Váli Béla. Az első magyar szinigazgató.)

Egyetemes Philologiai Közlöny 1889. Pótkötet. (Váli Béla, F. Gy. Comico-Tragoediája, különny. is.)

Egyetértés 1892. 309. sz. (Váli Béla.)