Kezdőlap

Haller Gábor,

erdélyi főgenerális, H. István küküllőmegyei főispán és szentiváni Kendi Judit fia, szül. 1614. szept. 26.; tizenöt éves korában (1629.) Brandenburgi Katalin udvarába került és a fejedelemasszony inasa (apródja) volt. 1630. márcz. elején, mint maga írja «az pápista vallást elhagyván, állott az reformata religiora». E miatt atyjának haragját vonta magára, a ki csak tíz év múlva engesztelődött ki iránta. Még azon év máj. 22. azon követséggel, mely a fejedelemnőnél járt a brandenburgi választófejedelemtől, a külföldre índúlt és egy évig Odera-Frankfurtban, Franekerában és 1631 őszétől a leydeni egyetemen tanult; külföldön járt 1635-ig részint Rákóczy György fejedelem, részint anyja költségén. 1635. máj. végén indult vissza hazájába s a közügyek szolgálatába lépett; a fejedelem udvarában bejáró volt. 1636 őszén a fejedelem táborával Várad, Jenő és Lippa táján járt. 1637-39-ig ismét a fejedelmi udvarban szolgált és ott volt a nevezetes gyűlésen, mely a szombatosok felett ítélt. Itt mondotta a fejedelem neki azt, midőn egy könyvet kerestetett vele és sokáig nem találta, hogy: ha bor volna, ugy-e hamarább megtalálnád? E két év alatt a 23-24 éves ifjú, ki a mathematikai tudományokban nagy előhaladást tett a külföldön, Fogaras, Patak, Gyalu, Székelyhíd és Görgény erősségein tetemes javításokat tett. 1640-ben kibékült apjával és nehány évet birtokain gazdálkodással töltött. 1644-ben résztvett Rákóczy György felső-magyarországi táborozásában és különösen Patak erősítése körül működött. Miután 1648-ban II. Rákóczy György követte atyját a trónon, Hallert csakhamar Borosjenő nevezetes végvár főkapitányává s Zarándmegye főispánjává tette. Várerődítési tudományát itt tüntette ki leginkább, a mennyiben Jenőt új bástyákkal vette körül. 1658-ban Jenő is török kézre került H. távollétében. A török Rákóczy helyébe Barcsayt ültetvén a trónra, ez az 1659. országgyűlésen Hallert a fontos nagyváradi kapitányságra emelte. De nem tarthatta sokáig Barcsay hűségében Váradot, mert az Rákóczy mellé állott. Barcsay a gyalu-fenesi csatatéren (1660. máj. 22.) legyőzvén Rákóczyt, a török által kiirott hadisarcz elengedése végett H.-t küldte Ali basa táborába. Ali fogságra vetette s lábaira 63 fontos vasat veretvén, magával hurczolta Várad alá s csak Nagyvárad kiostromlása után (1660. aug. 27.) bocsátotta szabadon. Midőn Kemény János lépett fel Barcsay ellen, H. neki meghódolt. 1660 végén a rendek Kemény Jánost választották fejedelemmé, ki H. t folytonosan maga mellett tartotta s ez ott harczolt oldalán a nagy-szőllősi csatában (1662. jan. 23.), a melyben Kemény elesett. H. Görgény várába menekült és végre Apaffynak meghódolt. 1662-ben a kolozsvári országgyűlésről őt küldték az ország rendei Ali basához Temesvárra, a fölemelt török adó leszállítása végett. Ali nyolcz hónapnál tovább tartotta magánál és Nándorfejérvárra vitte, a magyarországi hadjáratra induló nagyvezér elé, ki őt nem várt szívességgel fogadta, a mi gyanút keltett Apaffyban, mintha a török őt szemelte volna ki ingadozó trónjának utódáúl. Ezt a gyanút H. mentegetőző levele sem oszlathatta el. Midőn Apaffy a nagyvezér felszólítására a meghódított Érsekujvár alá ment, minden jel arra mutat, hogy ő csinálta ki a nagyvezérnél, hogy félelmetes vetélytársa eltétessék láb alól. H. gyanútlanúl índúlt vissza a fejedelemmel a török táborból. De utána küldette a nagyvezér egy kapucsi basát fegyveres török csapattal és visszavitette Budára. «Visszaérkezvén pedig a vezir elibe, ki nagy haraggal igy riaszta meg: miért mentél el te hir nélkül? Kire az úr felelni akarván, csak meg sem hallá mentségét, hanem csak inte és mindjárt vivék a mészárló helyre, holott fejét is véteté.» (1663. nov. 10.)

Munkája: Haller Gábor naplója 1630-1644. Kolozsvár, 1862. (Gróf Mikó Imre, Erdélyi Történelmi Adatok IV. Külföldi útjáról, mert beutazta Közép-Európa nagy részét, járt Londonban is, naplót kezdett vezetni, melyben sok jellemző vonást találunk a német egyetemekről; naplóját folytatta Erdélyben is 1644-ig. Őszintén ír magáról, nem egyszer jegyzi fel pl., hogy «voltam részeg», «fogadtam, hogy bort nem iszom egy holnapig». A személyére vonatkozó feljegyzések mellett számos a fejedelmet, udvarát és kortársait illető adatot is találunk naplójában. Benkő József és dr. Ötvös Ágoston másolatából van kiadva; eredeti kéziratban megvan a gyulafehérvári Batthyányi-könyvtárban.)

Levelei, melyeket mint borosjenői kapitány írt: II. Rákóczy Györgyhöz 1654. aug. 8. (Tört. Adatok IV.), az erdélyi rendekhez 1663. július 28. (Tudom. Gyűjtemény 1821. VII.) és Cseffei Lászlóhoz, Marosvásárhely, 1658. novemb. 10. (Tört. Ad. IV.); G. Zaránd vármegyei főispán és borosjenői kapitánynak némely privát jegyzetei 1658. Mindszenthó 20 (Századunk 1842. 71. sz.)

Szalárdy János Siralmas Magyar Krónikája. Pest, 1853. 254., 528., 594. l. (Ujabb Nemzeti Könyvtár II. Folyam.)

Kemény János Önéletirása. Pest, 1856. 416., 418. l. (Magyar Történelmi Emlékek I.)

Benkő, Transsilvania II. 390.

Bud. Szemte IV. 1858. 46.

Marosvásárhelyi Füzetek I. 1858. 287.

Pesti Napló 1860. 68. sz. (Szalay László).

Szilágyi Sándor, Vértanúk a magyar történetből. Pest, 1867. (H. G. megöletése.)

Hazánk s a Külföld 1869. 33. sz. (Timkó József).

Beke Antal, Index Manuscriptorum Scriptorum Bibl. Batthyanianae. K.-Fehérvár, 1871.

Századok 1886. 523. l.

Turul 1886. 64., 70. l. (Szádeczky Lajos).

Történelmi Tár 1890., 1892., 1893.