Kezdőlap

Homokai Pál,

ág. ev. főiskolai tanár, szül. 1804. jún. 8. Kecskeméten (Pestm.); gyermekéveit a tanyán földmíveléssel foglalkozó atyja mellett tölté s elemi iskoláit helyben végezte. Szüleinek szegény helyzete daczára a gymnasium folytatására Pozsonyba ment, hol csakhamar megnyerte tanárainak szeretetét, különösen a természeti tantárgyak iránt mutatott nagy szorgalma által és mint latin ódaíró is; de megismerkedett az akkori magyar irodalmi termékekkel és Kis János superintendens irodalmi társulatával is, mire erősen elhatározá a magyar nyelv apostolává szegődni. Így szervezte az addig laza állapotban sinlődő pozsonyi irodalmi társulatot, mely a sopronival és a később általa alapított selmeczivel közlekedésben működött. Selmeczen, mint a báró Prónay családnál nevelő, sok küzdelmek között szintén oltárt állított a magyar múzsának és színi előadások által a városi rendekben is rokonérzetet ébresztett nyelvünk iránt. Hogy három év alatt több egészen német ajkú ifjat magyarrá, sőt magyar költővé képezett, mutatják az akkoron általa kiadott Kis Koszorú-ban írt sorai. E társulat kebelében írta Petőfi is első verseit. Itt kötött barátságot tanuló társával Török Pál későbbi ev. ref. püspökkel. Tanulói pályája végezte után Tó-Almáson a báró Prónay családnál, mint nevelő, több évet töltött. 1832-ben a losonczi ev. ref. lyceumba hivatott a szónoklat és költészet tanárának, hol a tanítás mellett a természet búvárlásának és a kertészetnek élt; tanítványaiban (Lisznyai Kálmán, Adorján Boldizsár, Halász József sat.) a költészet iránt fogékony szellemet ébresztett. Mint dalszerző, Vörösmarty s Bajza több hymnusát dallamra alkalmazta. A Losonczot romba sülyesztő orosz pusztítás (1849) őt is mindenétől megfosztotta. 1855-ben Kecskemétre hivatott tanárnak, hol 1858. jún. 8-ig működött, mikor is (épen születése napján) meghalt.

Költeményei az Uraniában (1828., 1830-32), a Koszorúban (1829), a Sasban (1831-32), a Nógrádi evang. esperességi könyvtári és munkáló társasági Ünnepély, mely Losonczon jún. 20. 1843. tartatott. Pest. 1844. cz. emlékkönyvben (I. Óda, a tudomány becséről.)

Munkái:

1. Kis-Koszorú, vagy az ágostai hitvallást követő evangyelikusoknak selmeczi főbb oskolájában virágzó magyar literaturai társaság zsenge munkái. A társaság javára kiadó. Selmecz, 1832. (Ebben előszava: A magyar literaturai társaság története és még valami s költ. H. P. betűk alatt.)

2. Magyar költészet. Tanítványai számára irta. Pest, 1837. (Uj kiadásban is megjelent Kecsteméten... Ismertetésül Horváth Döme azt jegyzé föl a Kecskeméti Lapok 1872. 43. sz., hogy Vörösmarty nyiltan és nem egyszer bevallotta, hogy ő mint költő, saját természeti hajlamai és tehetsége után, magyar költővé vált, hogy a rythmikában és verselésben oly könnyűséget sajátított el, azt leginkább H. alapos költészettana olvasása s tanulmányának köszönheti.)

Kéziratban maradtak: Latin verstan, Szónoklattan, Erkölcstan, Magyar irodalom és költészet története, melyek a család birtokában vannak; a m. n. múzeumi könyvtár kézirati osztályában van: Örömünnep a pozsonyi ev. lyceum könyvtárában 1827. 8rét 16 levél és Megczáfolás. Dohovits C Bazil Isten lételének megmutatására való törekedések cz. munkája ellen, a Tudományos Gyűjteménybe szánva, censurai példány non admittitur záradékkal, 8r. 18 lap.

Nevét Homokaynak is írták.

Kecskeméti Prot. Közlöny 1858. (H. emlékezete. Bulcsú Károlytól, különnyomatban is és Papi dolgozatok gyászesetekre. Debreczen, 1871. XIV, 151-158. l.)

Ambrus Mór, Vázlatok a losonczi gymnasium háromszázados életéből. Losoncz, 1885. 15. l.

Uj M. Athenás 180. l.

Hornyik József, Egy lap irodalmunk történetéből. Kecskemét, 1889. 15. l.

Petrik Bibliogr.