Kezdőlap

Homonnay Imre (irmesi),

ev. ref. gymnasiumi tanár és nevelő, szül. 1784. júl. 9. Diósgyőrött (Borsodm.); tanult Miskolczon és Sárospatakon, hol a togátusok közé vétetett föl; 1810-ben végezte el tanulását. Ekkor egy barátja (Apostol Pál) meghivó levelét a losonczi rhetorikai tanszékre H.-ra ruházván, ez állomást «200 frt fizetésért fekete bankóban» (H. saját szavai) több évig betöltötte. «A második évben már a kétféle bankóban fizettetett társaival. Csak a harmadik esztendőben kapták ki fizetésöket váltó czédulában.» 1814-ben tanárságáról lemondott és 1815-ben egy lelkes mívelt fiatal özvegyet három árvájával férjhez vett, s úgy nézte azt mint ég ajándékát; nejének jelességeit a Halállali beszélgetés cz. munkájában versben írta le. 1815. decz. 8. ismét visszahivatott losonczi gymnasiumi tanárnak. Míg e tanszéken ült, sok viszontagságai voltak, mint ezt saját önéletírása bizonyítja: «Súlyos betegségbe esvén, ez végre búskórsággá vált, s életéhez nem bízván, 13 évek mulva (1824) a lélek és életvesztő hivatalt letette. Másfélévi sinlődésében került minden társaságot, magányba vonult, semmi meg nem nevettethette sat. Jobban lévén, kezde búsulni, mikép táplálja már most a mostohákkal együtt hat gyermekét. Egyebet keresvén könyvei közt, mintegy 100 verset megtalált a Pontusi levelekből. Örömmel kérdezte feleségét, miképen maradtak meg azok? Ugy, hogy behoztam kihányt irásaid közül: mert véltem miszerint megélsz, és megbánod azoknak elvesztét». Ilyképen e jeles feleség méltó volt e névre Szána Sófia. Felgyógyulása után, folytatja irónk, nagy szorgalommal feküdt a könyvek írásának: verseit többnyire plajbászszal írta a mezőben, gondolta ki jártában és keltében és írta le otthon: és fizetésért tisztáztatta le mind. Ezután maecenásait számlálva elő, a többi közt ezt mondja: Több professor urak akkor vettek tőle könyveket, vagy előfizettek, midőn reményvesztett nagy szükségtől környezett vala. Tanári hivatala letétele után viszályba bonyolódott az ekklezsiával fizetése miatt; panaszával a pesti főgondnok elé járult; kérvén őt, miként az igazságra tekintve, írna az egyháznak, mert úgymond ő, így szólt egyik Ferdinand király: Fiat justitia, aut pereat mundus. Mire felelt a mélt. septemvir: Azt csak király mondhatta. Már hát király ő felsége elé megyek. Nohát én egyik kocsisomnak többet fizetek, mint a másnak, veté szemére az iskolai felügyelő. Ugy-e itt hát ez az analogia forog fenn: lelki tehetségeket fejtegető tanító és lovakat vakaró kocsis! 1838-ban Rimaszombatba hivatott meg gymnasiumi rector-professornak; de fájdalom 1838-ban ismét megizzadást követett meghülésben elkapta az 1824. fejbetegséget: pedig már itt több volt a fizetés, tanítót becsülők voltak az egyházi igazgatók. (1840. ismét lemondott tanári állásáról.) Miután itt erényes nejét eltemette, Egerbe ment magát gyógyíttatni. Itt betegeskedett másfél évig. Végre midőn a mellnehézségekért mustárt írt neki az orvos, a beteg őt hólyaghuzó tapasz rendelésére unszolva, melyet órákig mellén hagyván, halmait okozta a hólyagoknak és az áldott orvosszer kihuzván fejéből az ártalmas anyagot, több napok mulva az öt esztendei betegségéből kimenekedett. Itt írta mintegy ujjászületett elmével a már egészséges korában elkezdett: A versírónak halállali beszélgetése... cz. munkáját. 1844-en túl legtöbbnyire Pesten lakott. Kézirataival minden könyvárust, nyomdászt és könyvkiadó intézetet megkisért, de balsorsán könnyebbítő felebaráti szeretetben nem részesült. 1845-1852 közt udvari tanító (nevelő) hivatalt is viselt öt helyen; hivatalai ezen comparatiában egyesülnek; rosz, rosszabb, legrosszabb. Hol és mikor tette le e viszontagságos életű férfiú vándorbotját, nem tudni.

Költeményei vannak a Szépliteraturai Ajándékban (1824); a Felső-Magyarországi Minervában (1826., 1831-32.); a Koszorúban (1830., 1833. és Smith angol kapitány életleírása, jeles nagy vitézsége Székesfehérvárnál, rettenthetlensége s különösen történetei a föld négy részeiben) és a pápai Tavaszban (1845. költ.)

Munkái:

1. Publius Ovidius Naso szomorú verseinek öt könyve. Ford. Pest, 1823.

2. Publius Ovidius Naso pontusi levelei, Ibise, diófa keserve és orcza-orvossága. Ugyanannyi kettős versekben magyarázva. Buda. 1827.

3. Az emberi lélek és testnek rendkívüli való jelenési, vagy különös tulajdonságok és ritka történetet gyűjteménye. Németből fordítva. Kassa, 1830.

4. Örömérzet Kölcsei Kende Sigmond és Uray Bálint urak Szathmár vármegye első s második alispányi hivatalára lett emeltetéseken 1832. Nagy-Károly.

5. Római történetek rövid tartalma. A tanulók és történetek olvasását kedvellőkért hasznos tárgyakkal bővítve. Eutropius után magyaral kiadta. Buda. 1832. (Költemény.)

6. Nógrád új vármegye háza teremének megnyitása ünnepén 1835. okt. 19. Pest. (költem.)

7. Római régiségek. Pest, 1836.

8. Beszélgetés a versiró és halál köztt. Az emberek végvallomása, s a halál szavai. Népjellemzetek. Minden idő- s népből nagy s különös emberek emlékei, epigrammás pár-hang mértteseken. Más eredeti versek, emlékezetbeli versek deákból magyarosítva. Nyelvtani jegyzések sat. Buda, 1845. (Ism. Irodalmi Őr 1845. 6. sz. Önéletrajzi adatokkal és oklevelekkel.)

9. Szabályok egésség, illem, erkölcs, vallás és más hasznos dolgok tekintetében úri leánykák s finevendékeknek. Életbölcsességi tanácsok, régi, középkori s új történetekkel. Buda, 1855.

Kéziratai a m. n. múzeumban: Carmina Ovidii, in editione Tyrnaviensi desiderata, cum versione hungarica; Néhány költeménye 1830. 4rét 4 levél; Publius Ovidius Naso hősnői levelei; Versei Trattner János Tamás halálára és Nógrád vármegye új intézete 1830. 4rét 4 levél.

Hazai s Külf. Tudósítások 1826. I. 46. sz., 1892. I. 15. sz.

Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 69. l.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 189. l.

M. Sajtó 1858. 8. sz.

Nagy Iván, Magyarország Családai V. 137. l.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom története.

Petrik Bibliogr.