Kezdőlap

Inkey Béla (pallini),

a m. kir. földtani intézet főgeologusa s a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1847. decz. 1. Pozsonyban, hol atyja I. Zsigmond somogymegyei földbirtokos mint Somogyvármegye egyik követe nejével, gróf Batthyány Antoniával együtt tartózkodott; a gymnasiumot 1859-től 1867-ig a jezsuiták kalksburgi nevelőintézetében végezte; de minthogy ennek az intézetnek nem volt nyilvánossági joga, az érettségi vizsgálatot Bécsben tette le 1867-ben. Eleinte jogi tanulmányokra szánta magát és 1867-69-ben a pesti egyetemen hallgatta az előadásokat és az első jogi vizsgát le is tette. Ezután Pozsonyban mint magántanuló folytatta tanulmányait és 1870-ben a birói vizsgálatot is letette. 1871-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban segédfogalmazóvá nevezték ki; de még ezen év ápr. szabadsággal külföldre ment. Freibergben a szász kir. bányász-akadémia hallgatója lett és e szakot annyira megkedvelte, hogy szabadságának letelte után véglegesen megvált miniszteriumi tisztségétől és a freibergi akadémián hét félévet (1871-74) töltött, főképen a bányászattal kapcsolatos természettudományokban képezve magát. Tanárai közül különösen Cotta Bernát volt egyike azoknak, kik jövő életére elhatározó befolyást gyakoroltak. Külföldről haza térve az országos földtani intézetben folytatta geologiai tanulmányait, főképen Hoffmann Károly főgeologus mellett, kivel 1874-ben a harsányi s villányi hegységeket járta be; 1875-76-ban Vasmegye geologiai fölvételében működött közre, 1877-ben pedig Sopronmegye egy részét már önállóan vette föl. Időközben (1875 őszén) Szabó József egyetemi tanárral nagyobb tanulmányi utat tett Szerb-, Török- és Görögországban. Más alkalmakkor bejárta a Közép-Alpeseket, Erdélyt és a Magas Tátrát. 1878-79-ben a kir. m. természettudományi társulat megbizásából Nagyág hires érczfekhelyeit és környékének geologiai viszonyait tanulmányozta. 1880-ban az erdélyi érczhegységről szerzett ismereteit új bejárásokkal egészítette ki; nov. a zágrábi nagy földrengés után Hantken Miksával e pusztító természeti jelenség hatásait a hely szinén tanulmányozta. Megfigyeléseinek eredményei Hantken hivatalos jelentésébe vannak belefoglalva (Földtani Intézet Évkönyve VI. 1882.) 1877-ben a magyar földtani társulat megválasztotta első titkárának és e tisztséget 1881 végeig viselte. 1881-ben sógorának halála után, unokaöcscsei, a Kendeffi-gyermekek gyámja lett és ezek erdélyi birtokainak rendezésével és kezelésével foglalkozott. 1882-ben a közoktatásügyi miniszterium megbízásából vállalkozott az erdélyi havasoknak az Oltszorostól nyugat felé a Dunáig mind a magyar mind a romániai oldalon bejárására, hogy ezen a területen az Európa geologiai térképéhez szükséges adatokat összegyűjtse. E munkát két év alatt (1882-83) végezte el és az illető területről átnézetes geologiai térképet is készített. Tanulmányait azonban még tovább is folytatta e vidéken, főkép azért, hogy a Hoffmann Károlytól megkezdett, de annak idején teljesen be nem fejezett zsilvölgyi térképlapokat kigészítse. E térkép (Petrozsény és a Vulkánszoros vidéke, 1:75,000-es mértékben, két lap egyesítve) az 1885. országos kiállításon volt először bemutatva s ugyanakkor a közforgalomnak is átadatott. 1885-ben a földmivelési miniszterium megbizásából csatlakozott ahhoz a társasághoz, mely a kormány támogatásával a Balkán félsziget közgazdasági viszonyait tanulmányozta, s beutazta a magyar és dalmát tengerpartot, Montenegrót, Albaniát, Görögországot és Makedoniát, érintve Szerbiát is. 1886-tól fogva (atyja halála után néhány évig) főkép gazdaságának vezetésével foglalkozott és ez idő alatt behatóbb ismereteket szerzett a mezőgazdaság gyakorlatában is. 1887. máj. 13. a m. tudom. akadémia levelező tagjává választotta. 1891. nyarán az akkori földmívelésügyi miniszter megbizásából Németországba utazott, hogy Berlin, Lipcse, Heidelberg és Strassburg környékén a síkföldi vagyis agrogeologiai fölvételek módszerét tanulmányozza. Ugyanez év november 13. az országos földtani intézethez főgeologussá neveztetett ki s egyszersmind az akkor életbe léptetett agro-geologiai osztály vezetésével is megbizatott. Ez időtől fogva, főképen a síkföldi geologiával és pedig leginkább a nagy magyar Alföld egyes részeinek tanulmányozásával és térképezésével foglalkozott. 1893-95-ben miniszteri megbizásból a szőlőszeti s borászati felsőbb tanfolyamhallgatóinak tartott talajismereti előadásokat. 1894-ben az 1896. milennaris kiállítás egyik csoportbiztosává nevezték ki.

Czikkei a Földtani Közlönyben (1875. A székefehérvár-velenczei hegység gránit- és trachitnemű kőzetei, 1876. A kommeni szigetek kőzetei, 1877. Adatok az 1876-ban Somogymegyében észlelt földrengésekről, Földcsuszamlás Somogymegyében. 1878. Két magyarhoni doleritről, A lősz képződéséről Richthofen nyomán, 1879. A boiczai ércztelérek mellék kőzeteiről, 1880. Egy feltünő vonás Nagyág vidékének domborzatában, u. ott németül is. 1881. A zágrábi 1880. földrengés forgatási tüneményeiről. Úti jegyzetek az erdélyi déli határhegységből, u. ott németül mind a kettő. 1884. Az erdélyi havasok nyugati részének földszerkezeti vázlata, Jégerdők képződése, u. ott németül, 1886. Földtani úti jegyzetek a Balkán félszigetről, németül is, 1887. A földtan az 1885. országos kiállításon, németül is, 1889. román földtani kutatások Magyarország határszélén és Sur les progrès des recherches gèologiques en Roumanie, 1892. Szabó József munkája. Selmeczről, ünnepi előadás a Szabó-jubilaeumon, 1894. A geologia újabb feladatairól Suess E. után és könyvism. minden évf.), a Természettudományi Közlönyben (néhány apróbb közleményen kívül: 1877. A somogymegyei földrengések 1876-ban, Földcsuszamlás Döröcskén Somogymegyében, 1878. Nagyságról, 1885. Nagyág ércztermő helyei), a Földtani Értesítőben (1880-81. Cotta Bernát emlékezete, Bányászat és földtan, A földrengésről. A földtan műnyelvéről. A nemzetközi földtani congressus 1881. évi bolognai üléséről)., a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XXI. 1881. Vasmegye geologiai viszonyai), a M. kir. földtani intézet évi Jelentéseiben és ennek fordításában a Jahresbericht der kön. ungar. geologischen Anstaltban németül (1891. Jelentés a németországi agronom-geologiai felvételek szervezetéről, 1892. Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és talajviszonyaiban, 1893. Alföldi talajtanulmányok, 1894. Jelentés az 1894. évben Békés- és Csanádmegyében végzett földtani fölvételről), a Köztelekben (1892. Az agronom geologiai fölvételekről), a Hazánkban (1894. Az arad- csanádi öntöző csatorna földtani viszonyai), a Borászati Lapokban (1893. A talaj mésztartalmának meghatározásáról), az Akadémiai Értesítőben (1895. Emlékbeszéd Szabó József ig. és r. tagról.).

Munkái:

Nagyág földtani és bányászati viszonyai. A kir. m. természettudományis társulat megbizásából. Bpest. 1885. négy térképpel és 23. ábrával. (Magyar és német szöveggel. A Semsey-díjjal jutalmazott munka. Ism. Budapesti Szemle XLV.)

Az erdélyi havasok a Oltszorostól a Vaskapuig. Geotektonikai vázlat. U. ott, 1889. (Székfoglaló értekezés. Értekezések a természettud. köréből XIX. 1.)

Puszta-Szt-Lőrincz vidékének talajtérképezése. U. ott, 1892. Egy térképpel. (A m. kir. földtani intézet Évkönyve X. 3. Ugyanez németül a Mittheilungen aus dem Jahrbuch der kön. ung. geolog. Anstalt X. 3. u. ott, 1892.)

A debreczeni m. kir. gazdasági tanintézet földje. U. ott, 1894. Egy térképpel. (A m. kir. földtani intézet évkönyve XI. 2. Ugyanez németül a Mittheilungen...XI. u. ott, 1895.)

Szerkesztette Schmidt Sándorral a magyarhoni földtani társulat folyóiratait: a Földtani Közlönyvt (1877-81.) és a Földtani Értesítőt (1880-82. évf.)

Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlék-kötet 291. l.

Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Paläontologie 1886. I. 421-425. l.

M. Könyvészet 1889., 1892.

Kiszlingstein Könyvészete.

Borászati Lapok 1892. 52. sz. arczk. és Pethő Gyula szives közlése.