Kezdőlap

Kelmenfy László, (családi nevén Hazucha Ferencz),

mérnök, hirlap-, regény- és színműíró, szül. 1815. decz. 1. Nagyváradon (Biharm.); hol atyja orvosdoktor volt és korán elhunyt, midőn K. még csak 3 éves volt. Atyja halála után sanyarú volt a sorsa, oly annyira, hogy családjától csaknem teljesen elhagyott állapotban éldegélt. Megesett rajta atyja egyik barátjának szíve, s ennek sürgetésére a vármegyei alapítvány élvezhetésére a nagyváradi árva-intézetbe került. De itt sem fordítottak nagy gondot reá, minek következtében nagybátyja Hazucha János kanonok, ki történetesen meglátogatta őt, magával vitte a szánakozásra méltó «elvadult» gyermeket és Nagy-Szebenben neveltette. Csakhamar második árvaságra jutott, miután ezen nagybátyja s jótevője hirtelen meghalt. Viszontagságos első ifjuságát átélvén, 1832-ben feljött Pestre s itt orvosi tanfolyamot kezdett hallgatni. De részint azért, mivel ezen pálya nem egyezett hajlamával, részint pedig mert szűk körülményeinél fogva magát fenn nem tarthatá, de azért is, mivel szelleme őt különösen az irodalom felé vonzá, szépirodalmi munkálatokkal kezdett foglalkozni s 1835-ben a Munkácsy János által szerkesztett Rajzolatoknál segédképen foglalkozott. Gyermekéveiben elhanyagolt nevelése némi nyerseség szinezetét ölté jellemére, mely egyesülve a függőséget tűrni nem tudó s önállóságra törekvő önérzetével, több ízben arra hajtá őt, hogy főnökével igen kellemetlen jelenetei voltak. Hajthatatlansága sok szögletességgel volt párosulva, mi miatt több keserűséget volt kénytelen tapasztalni. E miatti csüggedés száműzé őt a fővárosból és elment Szegedre, hol Grün könyvnyomdájában ügyvezetői állomást fogadott el, mely minőségben 1837. és 1838-ban dolgozott. Végre megértve valódi hivatását, a mérnöki pályát választotta, ismét feljött Pestre s 1839-től 1843-ig mérnöki tanulmányokkal és gyakorlattal foglalkozott. 1843-ban alkalmazást nyert az országos építészeti hivatalnál, hol 1848-ig megmaradt, a mikor a honvédelmi bizottmánynak Debreczenbe vonultával mint a hivatalos Közlöny segédszerkesztője Debreczenbe ment, minek következtében a szabadságharcz bevégezte után hivatalától elesett. 1848. febr. 6. a Kisfaludy-társaság tagjának választotta. Hazucha családi nevét 1848-ban változtatta Kelmenfyre, írói névnek már előtt is használta. Kiváló hivatást érzett a lapszerkesztéshez, mire tehetséggel is bírt; de ebbeli törekvései, melyek majd minden időszakban megújultak, sikert nem arathattak, mert soha nem bírt engedélyt nyerni. Becsületes, nyilt, őszinte s hajthatatlan jellem, éles és alapos ítélet, szép képzelőtehetség, világos tiszta életnézetek jellemezték. Élete végszakában teljes meggyőződését birta Fourier tana s vasszorgalommal tanulta ekkor a franczia nyelvet, csak hogy annak munkáit élvezhesse. Panasz nékül és humoros megadással tudott tűrni bármi sanyarú sorsot. Zavartalan élvezete ritkán volt, minduntalan valamely sötét szellem szárnya érinté őt élte multjából, mely a legcsapongóbb vidámságot is hirtelen elkomorítá. Borongós kedélye csak olyankor derült ki tartósabban, midőn az emberiség sorsának javítása körül jártatá eszméit; élte végén az emíltett tanban födözte föl meggyőződése szerint annak kulcsát; azért folytonos magasztaltság és fölszellemültségben élte át végkínja napjait. Sokat szenvedett eleinte, sokat üldöztetett irodalmi pályatársaitól, míg végre kiismerték félremagyarázott jellemét és megnyerte elleneinek is rokonszenvét. Meghalt tüdővészben (melynek pusztító hatását már öt év óta érezte) 1851. ápr. 21. (1845 óta nős volt.) Tetemei a budai sírkertben Döbrentei Gábor mellett, az elesett honvédek közt nyugosznak.

Czikkei a Rajzolatokban (1835-36. humoreszkek és egyéb dolgozatok), a Közleményekben (1841. beszélyek, rajzok és aesthetikai czikkek), a Literaturai Lapokban (1841. irodalmi czikkek és kritikák), a Regélő Pesti Divatlapban (1842. költemények, Az agg trombitás, Arszlán és tigris), az Életképekben (1843. Dorka kisasszony, Boldog és boldogtalan, beszélyek és költ., 1844. Egy fon Pannonia gyertya, beszélyke, 1845. Fény és árnyoldalok, irányczikk, Szeszélyek és hűség, beszély, könyvismertetések, Vas Andor névvel, 1846. Szegény embert az ág is húzza cz. irányczikke feltünést keltett, Szerencsés utat! humoreszk, Vásárfiak, Beszélgetés az ó és új év közt; különösen Vas Andor név alatt írt színbirálatai tetszettek), a Pesti Divatlapban (1844. Elmefuttatások és Szószármaztatások Csákány Laczi s Kakas Peti álnevek alatt, 1845. Mint agár a kútban, Egy hajdú értekezése a harangöntésről, Középút a legjobb, 1846. Új évi enyelgés, csak azért is!), az Aradi Vészlapokban (1844. Férj és feleség, beszély töredék egy regényből), az Őrangyalban (1845-48. beszélyek), az Irodalmi Őrben (Életképek melléklapja 1846. Eötvös József báró Falu-jegyzőjének birálata), az ajándokban (1846. Páris patakja), a Szerelmey Miklós Magyar Hajdan és Most cz. vállalatánál is közreműködött, a Pesti Naplóban (1850. 15. és köv. sz. ezer év előtt, ered. beszély), a Hölgyfutárban (1850. 29-37. sz. Carthago grátiái, róma furiai, tört. beszély), a Családi Lapokban (1855. Esau és Jákob, hátrahagyott beszélye) és a Honvédvilágban (II. 1868. A honvéd 1848-ban.)

Munkái:

Buda. színművek zsebkönyve 1839. Pest, 1839.

Korhely életnek szomorú a vége. Népszerű beszély. Buda, 1845. (Az 1840. országgyűlési ifjúság alapította népkönyveket kiadó egyesület által első díjjal koszorúzott pályamű. Népszerű elbeszélések I.)

Beszélye. Pest, 1846. Két kötet.

Meghasonlott kedély. Regény. U. ott, 1846. (Ism. Pesti Hirlap 1845. 572. sz. Irodalmi Őr 1845. 9. sz. Németül: Der Zerfallene, ford. Dux Adolf. Pozsony, 1847. Két kötet.)

Ezer év előtt. Marius Carthago romjain. Eredeti beszélyek. Pest, 1850. (Olcsó szépirodalmi könyvtár 1.)

Színművei: Sirhölgy vagy Adolf Gusztáv Münchenben, drámai rajzolat 5 felv. egy előjátékkal Bardt után ford. kötött beszédben; előadatott Budán 1835. jan. 10., Debreczenben 1836. jan. 2. és ápr. 30.; Halley üstököse, vagy Budapest a jövő században, tüneményes vígjáték (bohózat) dalokkal két szakaszban, zenéje Szerdahelyitől; előadatott Pesten először 1839. márcz. 7. és 18.; Visegrádi kincskeresők, ered. bohózat 3 felv., zenéje Rózsavölgyi Márktól, először 1839. ápr. 16.; Stuart Mária, szomj. 5. felv. Schillertől, ford., először 1846. júl. 1.; Don Carlos Spanyolhon örököse, dr. költ. 5. felv. Schillertől, először 1846. máj. 19.; Mindenható lángész, eredeti vígj. 3 felv., először 1850. márcz. 14.; Atheni Timon, dr. 5 felv. Shakespere utánford., először 1852. márcz. 27., április 15., aug. 27. és 1859. szept. 29. Pesten. Öcsém házasodjál, vígjáték és Mostoha atya, vígj. három felv. Raupach után.

Magyarkák, Lipcse, 1845.

Honderű 1847. II. 8. sz.

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 49. l.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 241. l.

Lauka, Multról a Jelennek 56-58. l.

Gregus Ágost, tanulmányok II. 254. l. és Shakspere pályája. Bpest, 1880. 384., 409. l.

Figyelő XVII. 1884. 154. l.

Petrik Bibliogr. I-IV.

Századunk Névváltoztatásai 120. l. és Bártfay Naplója (kézirat a m. n. múzeumban 1839. ápr. 16.)