Kezdőlap

Kiss Károly,

nyug. cs. kir. kapitány, 1848-49. honvéd alezredes, a m. tud. akadémia és a Kisfaludy-társaság rendes tagja, szül. 1793. aug. 12. Budán a Császárfürdőben, mely akkor szülőinek tulajdona volt; atyja Kiss József Szeged város polgármestere s birája, a mindszenthi uradalomnak, mely akkor a genuai köztársaságé volt, teljes hatalmú felügyelője. K. gyermekkorát Algyőn (Csongrádm.) tölté; tanult Budán és Szegeden, de már 1808-ban fegyvert fogott és hadapród (kadet) lett az akkori b. Weidenfeld, később Máriássy nevét viselő 37. számú magyar gyalog sorezrednél. De harczias vágyai nem teljesülhettek, mert a pozsonyi béke csakhamar létrejött és az ezred Galicziában béketanyára szállt. K. érezni kezdte, mily készületlenül lépett a katonai pályára; azért, hogy e hiányt pótolja, szorgalmasan részt vett a fiatal tiszteket képző oktatásokban. Itt megnyerte Hirsch alezredes szeretetét, ki azután katonai kiképzésére igen nagy befolyással volt. 1812-ben kiütvén a háború, azon ezred, melynél K. szolgált, a lengyel végszéleken felállított figyelősereghez osztályoztatott; 1813-ban azonban lényegesen változván a politikai viszonyok és Ausztria a Napoleon elleni fejedelmek szövetségébe lépvén, K. is munkás részt kezdett venni a háborúban. Első csatázása Drezdánál volt; azután jelen volt Kulmnál és Lipcsénél (okt. 16., 18.). Még azon év végén zászlótartó lett és az újonnan alakítandó zászlóaljak szervezéséhez Magyarországba küldetett. 1814-ben az újonnan alakított zászlóaljjal Olaszországban volt és az 1815. hadjáratban előbb Murat nápolyi király, később déli Francziaországban Napoleon hadai ellen harczolt. Részt vett júl. 2. a le roussei csatában a Jura hegyek közt. Ez év októberében a dijoni táborban lett hadnaggyá. Francziaországból ismét a lengyel földre került, hol egész 1824 őszéig tanyázott. Ez időben ismerkedett meg Szontagh Gusztávval a lembergi kaszárnyában és ennek révén a magyar irodalommal, mire munkatársa lett a folyóiratoknak és zsebkönyveknek. 1824 végén főhadnagyi ranggal a gránátos osztályhoz jött Budára, s itt baráti viszonyba lépett az irodalom több nevezetes férfiával, így a Kisfaludyakkal. Virág Benedekkel, Vitkovicscsal, Döbrnteyvel, Thaiszszal, később Toldy, Fáy, Vörösmarty s Bajzával. 1829-ben lett főhadnagy. E tisztségben tartózkodott Gyulán és Szegeden a hadfogadó hivatalokban, részint pedig Nagyváradon a katonanevelő intézetben mint igazgató működött. 1831. febr. 17. választatott a m. tudom. akadémia levelező tagjává (1840. szept. 6. pedig a hadtudományi osztály felállításával az igazgató tanács által ugyanannak rendes tagjává neveztetett ki; a Kisfaludy-társaságnak 1842. jan. 22. lett tagja.) 1833 tavaszán lett kapitány és visszament ezredéhez Galicziába. De a honvágy, kedvelt barátai s rokoni viszonyai visszavonzották hazájába s 1837-ben nyugalomba lépett, Budapesten vette lakását és itten mint az akadémiának és több hazafiúi közhasznú egyletnek tagja, a közjó előmozdításának és az irodalomnak élt. 1835. máj. 15. levelében alapíváynt tett a nagyváradi b. Máriássy 37. magyar gyalogezred nevelőintézetében a nem magyar ifjak részére, hogy évenként a felső osztályban 6 frtot, az alsóban 4 frtot kapjon ajándékul a próbatételnél egy-egy a magyar nyelvben előmenetelt tett ifjú. 1845-ben részt vett a pesti magyar gyalog polgári őrhad szervezésében, betanításában és e czélra a cs. kir. hadseregétől sokban eltérő szabályt készített. 1848. márczius 19. a m. kir. helytartótanács közbenjárására a budai cs. kir. főhadi kormányszék a pesti nemzeti őrsége szervezetét reá bízta. Az 1847-48. országgyűlés után a miniszterelnök a nemzetőrseregi tanácsnál osztályfőnökké és politikai referenssé tette és a kir. helytartóság nemzetőrseregi őrnagyságra emelte. Midőn az első 12 honvéd zászlóalj fölállítása elrendeltetett és azoknak mind az állandó katonaság, mind a nemzetőrsereg irányában való állására, szervezetére s elnevezésére nézve igen elágaztak a vélemények: a felállítandó had K. indítványára (ki azt Kisfaludy Károly költeményének nyomán találta fel) nyerte a honvéd nevet, mely a szabadságharcz alatt népszerűvé lett. 1848 nyarán a miniszterelnök reá akarta bízni a nemzetőrségi tanács elnökségét, de azt nem vállalta el; azonban a kir. helytartó alezredessé nevezte ki. Csakhamar ezután megszünt a nemzetőrségi tanács; a honvéd zászlóaljak a hadügyhöz, a nemzeti őrsereg a belügyhöz osztályoztatván, K. ekkor mint osztályfőnök és nemzetőrségi referens a belügyhöz tétetett át és e minőségben maradt, míg a hadügyminiszterium katonanevelési új osztálylyal szaporíttatván, ezen osztály főnökévé egyszersmind ezredessé s a katonai nevelőintézetek felügyelőjévé neveztetett ki. A lugosi catastropha után K. is Aradra vitetett és 1849. nov. 5. tíz évi várfogságra ítéltetett, azonban 1850. júl. 9. megkegyelmeztetvén, fogságából kiszabadult, de rangját és nyugpénzét elvesztette. Tudománya s a gróf Festetics László által katonai tudósok javára létesített alapítvány után élt Pesten széputczai magányában visszavonulva. A testi hanyatlások közt gondok is látogatták; egy nőrokona, a szegények jótevője, kit ő a szép műveiben tanácscsal támogatott, meghalt. Élete elkomorult, de lelkes munkássága nem szünetelt élte végeig. Meghalt 1866. febr. 17. Pesten.

A m. tudom. akadémiában azon év febr. 22. Toldy Ferencz tartott fölötte gyászbeszédet.

Költeményei, beszélyei és czikkei a Szépliteraturai Ajándékban (123-26. költ. adomák és Tolvaj cz. beszély); az Aurorában (1826. A házi barát, A kenyeres vitéz elb., 1827. Solymos Dezső, Hollókő elb., 1828. A szép Juhászné elb., 1829. Szirmay Ilona elb., 1830. A kibujdosott magyar Lengyelországban elb.); a Hebeben (1825. A hónalymankók elb., és költ. Karlsruhe 1824. nov. 4., 1826. Piroska s költ.); a Felsőmagyarországi Minervában (1825. Kasztanovicznál Horvátországban 5000 főből álló török-seregnek 1689. júl. 29. gróf Draskovicz által történt megsemmisítésére, 1826. S-s úr ideái a gyalogságnál a dzsidának használhatóságáról, 1827. A nagy titok, elb., 1828-29. Washington Irving írásai közül holmi darabok, ford., Napoleonnak a háborút illető alap-rendszabásai, 1830. Hadi történetek Schels után, 1831. Nagyvárad védelme 1598-ban, Schels után, 1832. Gibraltár ismertetése, 1835-36. I. Hadi literatura, Hadi földképekről és tervrajzokról); a Tudományos Gyűjteményben (1824. X. 1825. I., II. A lengyel literaturáról, 1824. VII. Holmi apróságok Bukovinából, 1825. I-IV. A 37. magyar cs. kir. gyalogezred története, VIII. Az Alibég hegyen fekvő új szállítmányok sat., 1826. I. Az ó és újkor csatarendje, II. Napkeleti Galliczia esmerete egynéhány statisztikai tárgyakban, VI. Palota várának 1566. Sz. Iván havában a török környül táborlás alól felszabadulása, VII. Lankaszter intézetű tanítás Lembergben, 1827. XII. 1828. I., IV., VII., 1829. II., IV., VII., 1830. IV., XI., 1831. X., 1837. XI., 1840. VII. Magyar alvitézek hőstettei az újabb időszakban, 1828. X. Parallela azon a néhai franczia félbrigáda által az 1796. ápr. 11-től 1797. máj. 25-ig végbe vitt derék hadi tetthez, 1829. I. Kőszeg védelme Szoliman ellen 1532-ben, VI. Egynéhány apróharczesetek hazánkban 1598-ban, 1831. XI. Holmi tudnivaló apróságok a katonavilágból, 1838. VI. Rhodus szigete, 1839. V., XI. Hadi alapszabályok gyűjteménye, IX. Az orosz haderő, 1840. VII. Magyar katonák vitéz tettei, 1841. VIII. Hadtudományi aphorismák); az Uraniában (1828. Fohászkodás az alkotóhoz, 1830. Madonna della Sedia, elb.); a Sasban (I. 1831. A kávénénikék); a Társalkodóban (1834. A Bosporus és Dardanellák, két térképpel); a Jáczintban (1836. költ.); a Budapesti Árvízkönyvben (1839-41. IV. Keglevich Etelka, novella); az Akadémiai Értesítőben (1840-41. Azon okok nyomozása, melyek a franczia köztársaság seregeinek rendkívüli győzedelmeit s ezeknek oly hatalmas befolyású sikerét eszközlötték, székfoglaló rövid ism., 1847. Hazánk hadi ügyéről, Visegrádi romokról, 1854. A várnai ütközetről stratégiai szempontból 1444. Két térképpel, 1855. A nikápolyi ütközet 1396. szept. 28.); a Tudománytárban (1841-44. Literatura. Áttekintete a külföldi legújabb hadi literaturának, bevezetésül egy pillanat a mieinkre is, Raksányi Imrével együtt; Értekezések VI. 1842. A hadi tervrajzok és földképek); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (IV. 1844. A hadi szónoklaról); az Aradi Vészlapokban (1844. A ballagi tó, beszély); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (VI. 1846. A mohácsi ütközet elemzése a csatatéren, tervrajzzal); a M. Tudós Társaság Évkönyveiben (VI. 1845. Mi okozta a franczia köztársaság harcznyereségeit? győzedelmeinek mi adott oly hatalmas befolyású sikert?); az Új M. Múzeumban (1854. I. A várnai ütközetről, 1856. I. A hadi történészet elmélete.); Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. és 2. kötetébe ő írta a hadtudományi czikkeket. Írt még a Társalkodóban, Regélőben, Figyelmezőben s Muzárionba. A m. tudom. akadémia Mathematikai műszótárához (Pest, 1834) hadtudományi műszavakat küldött.

Munkái:

1. Hadi műszótár. Magyar-németül és német-magyarul. Pest, 1843.

2. Olvasmányok a hadi történelemből. U. ott, 1845. (Különnyomat a M. Akadémiai Értesítőből.)

3. A magyar nemzetőr-seregnek kötelező és fegyvergyakorlati szabályai, kiadta a nemzetőrseregi tanács. U. ott, 1848.

4. A Hadtörténeti elvek és azoknak alkalmazásául az 1396. szept. 28. nikápolyi ütközet Hadtudományi szempontból előadta a m. akadémiában. U. ott, 1856. Térképpel.

5. Hunyadi János utolsó hadjárata Bolgár- és Szerbországban 1454-ben s Nádorfehérvár fölmentése a török háborításától 1456. U. ott, 1856. (Különnyomat a M. Akadémia Értesítőjéből.)

6. A stratégia elvei az 1796-ki németországihdjárat előadásával felvilágosítva. A m. tudom. akadémia megbízásából ford. U. ott, 1861-63. Három kötet. Térképpel és egy tábla rajzzal. (Károly főherczeg munkája.)

Levelei b. Wesselényi Miklóshoz. Zilah, 1838. nov. 24., decz. 27. (Történeti Lapok III. 1876. 50. sz.)

Kéziratban: Gndolatok a táborban, katonás jegyzetek hadjárati naplójából.

Levele Fáy Andráshoz. Buda, 1839. nov. 24. (a m. n. múzeum kézirattárában.)

Honművész 1835. 48. sz.

A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Pest, 1842. III. 26. l.

M. Hirlap 1849. 11. szám. (Haditörv. ítélet).

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 86. l.

Kathol. Névlap 1865. 48. sz. arczk.

Vasárnapi Ujság 1866. 9. sz. arczk., 11. sz.

Fővárosi Lapok 1866. 42. sz. (Mátray Ernő.)

Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 150. l.

Taláy Ferencz Összes Munkái VI. 131. l.

Szinnyei Könyvészete.

Szilágy 1886. 26. és köv. sz. és gyászjelentés.