ügyvéd és városi levéltárnok, szül. 1817. szept. 17. Debreczenben (Biharm.); szülővárosában végezte középiskoláit és a jogi tanfolyamot. 1836-ban a tiszántúli kerületi, 1838. a budapesti kir. tábla jegyzője lett. 1840-ban ügyvédi vizsgát tett és Debreczenben telepedett meg, hol az ügyvédeskedés mellett gazdálkodással is foglalkozott. 1861-ig folytatta az ügyvédi gyakorlatot, midőn városi magánlevéltári segéddé választották meg, 1884-ben pedig a város magán levéltárnoka lett; a városi bizottságnak is tagja volt. Az oklevéltanban és történelemben nagy jártassággal bírt; becses adatokat szolgáltatott Szűcs Istvánnak Debreczen város története cz. munkájához. Kedvencz tanulmánya volt a csillagászattan és e tárgyról felolvasást is tartott a 80-as években. Kitűnő hegedűjátékos volt s két zeneszerzeményt is adott ki, egyik a Bikszádi emlék, a másik pedig Nagy Imre Hattyúdalának megzenésítése. Meghalt 1888. febr. 10. Debreczenben.
A debreczeni hirlapokban és naptárakban koronként időjóslatokat és csillagászati megfigyeléseket közölt, így a Debreczeni Ellenőrben (1886. 246-47. sz. Két század időjóslása) sat.
Debreczeni Ellenőr 1895. decz. 25. sz. (Komlósy Arthúr) és gyászjelentés.