Kezdőlap

Kőmives Imre,

színész, 1858. pünkösd másod napján lépett fel először a szinpadon; komikus szerepek- és operettekben több vidéki szinpadon játszott; 1869. nyarán a pesti városligeti szinkörben is fellépett; azon évben rövid ideig szintársulatot alakított, melylyel Nagyváradon is megfordult; majd ismét 1872-ben Mannsberger Jakab szintársulatánál működött, 1873-ban Miklósi Gyula társaságában, 1874-ben Szuper Károlynál és ismét Miklósi Gyulánál Pécsett.

Költeményeket írt a Kalauzba (1857-58), a Napkeletbe (1858), a Szinházi Évkönyvbe (1881. és ugyanott Bús Kelemen Mihály keservei czímű genreképe).

Munkája: Kőmives Imre Népies költeményei. Selmecz, 1861.

Színművei: A zsidó honvéd, Üstökös, Egy nagyra törekvő szamár, boh. (Szeged, 1871. jan. 6.), Szurok Mihály utazása, boh. (Szeged, 1877. decz. 4.)

Szerkesztette a Sugó czímű élczlapot 1872-ben negyedévig Pécsett, mely havonként kétszer jelent meg.

Kiadta atyjának Kőmives Jánosnak Gondüző cz. adomagyűjteményét (Eger, 1867.)

Budapesti Közlöny 1869, 170. sz.

Lenhardt Ede, A magyar szinészet Évkönyve 1872-1874.

Kertbeny, Magyar költők 1840-80. (Kefelevonat).

Várady Ferenc, Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896. I. 425. I.

Náményi L. A váradi szinészet története 108., 110. I.