Kezdőlap

Kubinyi Ferencz (felső-kubini és nagyolaszi),

földbirtokos, a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, a m. földtani társulat elnöke, Pest- és Nógrád-vármegyék táblabirája, K. Ágoston testvérbátyja, született 1796. márcz. 21. Videfalván (Nógrádm.); első oktatását bátyjával együtt a szülői háznál nyerte, 1808-11-ig a beszterczebányai gymnasiumban folytatta tanulmányait; itt ismerkedett meg Petényi Salamonnal és Zipser Andrással, a kitől az ásványtanban magánórákat vett; ezekkel élte fogytáig szoros baráti viszonyban élt. 1812-14-ig a debreczeni collegiumban folytatta tanulását. Debreczenből visszatérvén atyjával Bécsbe utaztak, hol a bécsi congressus alatt néhány hetet töltött. 1815-ben a jogtudományok hallgatására Pestre jött, hol akkor Vuchetich, Schwartner és Schönviesner tanárok előadásai buzdítólag hatottak reá. Az 1816. év szünnapjaiban Ragyóczy István nevelőjével Galiczia több részét, nevezetesen Krakkót és Vieliczkát utaza be, utóbbinak sóbányáit megszemlélve. 1819-ben iskolai pályáját bevégezvén, két évi joggyakorlat után, mint patvarista királyi táblai jegyzővé avattatott fel. Szülőmegyéjébe visszatérve, minden tevékenységét annak szentelte. Az 1825. országgyűlésen mint a távollevők egyik követe vett részt, 1832-1842-ig mint Nógrádmegyei szolgabirája szolgált és három országgyűlésen, 1883., 1843., 1847. mint Nógrádmegye követe vett részt. Mint a szabadelvű párt híve, mindig az ország szentesített jogai s a közművelődés emelése mellett szólalt fel; mint a nép buzgó barátja, a nép sorsának javításán, a hol csak lehetett, egész lelkesedéssel működött. A magyar irodalomnak buzgó pártolója volt; Blaskovich Ferenczczel együtt anyagi áldozatokkal lehetővé tette Kisfaludy Károly első évi Aurórájának megjelenését. Szintúgy K. volt az, ki az 1832-35. országgyűlésen legelőször szólalt fel, hogy a nemzet a Széchenyi Ferencz gróf által alapított, de még kellő helylyel sem bíró mzeumot felkarolva, 500,000 forinttal segélyezze; később aztán sikerült is az ország rendeit arra bírnia, különösen midőn József nádor pártolásáról meg volt győződve, hogy a m. n. múzeum épületének felállítására s annak berendezésére 500,000 frtot és azon kívül 120,000 frtot a nagybecsű Jankovich-féle gyűjtemény megszerzésére adjanak. Midőn gazdag régiséggyűjteménye 1849-ben Losonczon teljesen elpusztult, újból hozzá fogott a munkához; rövid idő alatt vesztett gyűjteményéhez hasonlót szerzett és annak becsesebb részét 1873-ban Pest megyeházában a közönség részére közszemlére kiállította. Öcscsével K. Ágostonnal a természettudományi társulatnak egyik főalkotója s 1848-ig legbuzgóbb támogatója volt. Szintén e két testvérnek köszönhető a geologiai s archeologiai társulatok életbeléptetése, melyek közül az előbbinek K. több évig elnöke volt. A magyar tudományos akadémia 1841. szeptember 3. levelező, 1858. deczember 15. pedig tiszteleti tagjának választotta; a mathematikai és természettud. bizottságnak pedig elnöke volt 1870-ig, midőn ezen tisztéről önként lemondott. A m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek élete végéig hű látogatója s részvevője, a temesvári 1843., kolozsvári 1844. és egrinek 1868. elnöke is volt. Lelkes pártolója volt a művészetnek; áldozatkészségének maradandó emlékét hagyta azon két Ligeti által festett és az akadémia kis üléstermében díszlő tájképpel, melykenek kivitelére 2000 frtnál többet áldozott. Az 1847. országgyűlésen mint Nógrádmegye követe ismét megjelent, a márcziusi eseményekben élénk részt vett, és midőn a losonczi választó-kerület őt az első pesti képviselő országgyűlésre küldte, eleintén a Battyányi miniszteriummal tartott, de annak lassú és óvatos haladásával meg nem elégedvén, csakhamar a Kossuth politikájára tért át és a haza küzdelmeiben mind végig részt vett. A szabadságharcz után kilencz évi várfogságra itéltetett, de nem sokára megkegyelmeztetvén, egész 1861-ig minden idejét és tehetségét a tudománynak és társadalmi köröknek szentelte. 1861-ben ismét a losonczi kerület választotta képviselőjének a Pestre összehivott országgyűlésre, mitőn a határozati párthoz csatlakozott. 1862-ben Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre barátjaival Konstantinápolyba utazott az ott levő Corvinák megtekintésére s az akadémia könyvtárát néhány Corvinával meggazdagította. Ezután teljesen a magánéletbe vonult vissza. Meghalt 1874. márcz. 28. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1876. jún. 26. Nendtvich Károly tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikkei a Sasban (1833. Hársashegy); a M. tud. társaság Évkönyvében (VI. 1840-42. A Hegyalja földismei tekintetben); a M. orvosok és term. Munkálataiban U)). 1842. Nógrádmegyei kövesült fa, III: 1843. Nógrádmegye ásvány-földtani és státusgazdasági tekintetben, Királyhegyi kirándulás, A hermaneci kirándulásról, Nógrádi csigakövületekről. A napfogyatkozás körül, Zipser Andrással együtt, IV. 1844. Megnyitó és bezáró beszéd a IV. nagygyűlésen Temesvárott, VII. 1847. Liptómegyében fekvő Havránek nevű hegy leszakadásáról földismei tekintetben, VIII. 1863. A beremendi Juramészképletről. IX. 1864. A pantelikoni márvány és pikermi őslénytani telepek Görögországban, XI. 1866. Az agyag-telepek Nógrádmegyében föld- és ipartani tekintetben); a Magyarország és Erdély képekben (I. 1853. A salgói és somoskői bazalt sziklák és a vízmosások meggátlásáról, rajzzal, II. A beremendi mészképlet és az abbani csonttorlat, kőny. képpel, A radványi várkastély, III. 1854. A tarnóczi óriás nagyságú kövesült fa és az ezt környező kőnemek földismei tekinteben, rajzzal, IV. 1858. Némely Kecskemét-vidéki népi fuvószerek); a M. Akadémia Értesítőben (1855. Óriásszarvas-féle csontmaradványok az ó-budai kiscelli mészsivatagban, 1856. Emlősök és hüllők maradványai a beremendi csonttorlatban); a Haidinger Berichtejében (III. 1847. Ueber eine am 6. Jan. im Liptaer Comitate am Berge Hawranek stattgefundene Abrutschung); a Pesti Naplóban (1855. II. 110. sz. Petényi Salamon nekrologja); az Archaelogiai Közleményekben (II. 1861. Magyarországban talált kő- és bronzkori régiségek, VI. 1866. Új régészeti lakhelyek); a M. Tudományos Értekezőben (II. 1862. Eszterházy Sándor urbáriuma); a M. Földtani Társulat Munkálataiban (II. 1863. A Vág áradásai, Földtani kirándulás a Tiszára és Hegyaljára, Az ó-buda-kis-celli mésztuffban 1856-ban talált csontmaradványok, Ajnácskői ősemlősök, Rombány, új lelhelye negyedkori ősállatoknak, III. 1867. A recski termés rézről Hevesmegyében és a Diorit-képleről, melyben a réz találtatik, Terbelódi és lázi oszlopos bazaltcsoportozatok Nógrádmegyében 1858. nov. 22-ről, 3 tábla rajzzal, Deménfyalvi cseppkő- és jégbarlang Liptómegyében, tekintettel hasonló jégbarlangokbani jégképződményre, A kassa-hegyaljai társulat érdekében, A magyar földtani társulat 16 évi működéséről szóló jelentés, Galantai herczeg Eszterházy Pál mint a művészet és irodalom kitünő pártfogója, Báró Sina Simon 500 forintra terjedő ajánlata folytán K. indítványa); a bécsi geol. Reichsanstalt Verhandlungjaiban (XVI. 1866. Die in Ungarn vorkommenden Serpentine).

Munkái:

1. A Tisza medre mint az ősemlősök sirkertje, föld- és őslénytani tekintetben. Pest, 1855. (A m. tud. akadémia Értesítőjéből.)

2. Öslénytani adatok Magyarországról. Olvastatott az Akadémiában jan. 7. 1856. Ugyanott, 1856., rajzzal. (Különny. a M. tud. Akadémia Értesítőjéből).

3. A teve és ló. Állat- és őslénytani, s a magyarok keletről eljövetelére vonatkozólag történelmi tekintetben. U. ott, 1859. Hét tábla rajzzal. (M. Akadémiai Értesítőből Mathem. és term. osztály 4. sz.)

4. Országgyűlési beszéde. U. ott, 1861. (Ivánka Imre beszédével együtt).

5. Petényi Salamon élete és hátrahagyott munkái. U. ott, 1864. (Petényi arczképével és siremlék rajzzal kőnyomatban. (Németül: U. ott, 1865.)

6. Doctor Zipser Keresztély Andr. életrajza, kőnyom. arczk. U. ott, 1866. (Németül: U. ott, 1866.)

7. Az ágost. hitv. pesti autonom egyház szenvedéseinek története a XIX. században. U. ott, 1866.

Szerkesztette a Magyarország és Erdély képekben 1853-54. évf. 4. kötetben Vahot Imrével Pesten.

Magyarország és a hozzá tartozó országok Cosmographiájára vonatkozó adatok (kéziratban, részletezve a M. Tudom. Akadémiai Almanach 1874. 144. 1.)

Arczképe: kőnyomat neve aláirásával, rajz. Eybl. 1843. nyomt. Leykum A. Bécsben.

Pesti Hirlap 1843. 266. sz.

Magyar Hirlap 1850. 221. sz. (Hadi törvényszéki itélet).

Vasárnapi Ujság 1862. 30. sz. arczk., 1874. 15. sz. arczk.

1874: Budapesti Hirlap 72. sz. (Nekr.), Losonczi Lapok 14. sz., Magyarország és a Nagyvilág 15. sz. arczk., Archaeol. Értesítő VIII. (Geduly Ferencz.).

M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai XVII. 114. lap arczk. (Xantus János.)

Nendtvich Károly. Kubinyi Ferencz és Ágoston életrajzuk. Bpest, 1876. (Értekezések a term. tud. kör. VII. 12.)

Szinnyei Könyvészete.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Pallas Nagy Lexikona XI. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.