Kezdőlap

Leithner Antal báró,

nyug. miniszteri tanácsos, szül. 1814. jún. 27. Bécsben, ugyanott tanult és 1836. jött Selmeczre, hol elvégezte az akadémiai tanfolyamot; 1839. bányagyakornok, 1840. pedig a selmeczi ólomkohó főnöke lett. Ő kezdeményezte Selmeczen a szegényebb kéntartalmu termények pörkölését és a czinkben szegény termények felhasználását czinkvitriol előállítására. 1843-ban lett helyettes kohóigazgató Selmeczen és később Körmöczbányán. 1848-ban kinevezte. a magyar miniszterium selmeczi főkohógondnokká. A szabadságharcz után elvesztette állását és hadi biróság elé állíttatott; 1850. máj. 21-ig ült a pozsonyi börtönben. 1851-ben talált a felsőmagyarországi «bányapolgárság»nál alkalmazást, és oly eredménynyel kezelte a társulat kohóit, hogy 1854. a közgyűlés őt az összes üzletágak és birtokok igazgatójává megválasztotta. 1858-ban elfogadta az akkor alakult tergovai társulat vezérigazgatói állását; azonban a társulat nem bizonyult életrevalónak, 1861. megvált tőle. Ezután Bécs közelében egy kis birtokot bérelt s gazdászattal foglalkozott. 1867-ben állami szolgálatba lépett s nagybányai kohóügyi előadó lett bányatanácsosi ranggal. 1876-ban az állami főszámvevőszékhez osztálytanácsossá, 1881. pedig miniszteri tanácsossá és második osztályfőnökké nevezték ki; 1887-ben nyugalmazták és jelenleg Budapesten lakik.

Irodalmi tevékenységét főképen a Pester Lloydban megjelent czikkekben fejtette ki; ezeken kívül említésre méltók a Bányászati és Kohászati Lapokban (1872. Elmélkedések a hazai bányászat újjá szervezéséről, 1885. A magyar rézbányászat hanyatlása, Utóirat a magyar rézbányászatra vonatkozó fejtegetésekhez, 1887. A felső-magyarországi rézbányászatról és a réz kohósításáról.)

Pallas Nagy Lexikona XI. 367. l. (Péch Antal.)