Kezdőlap

Litschauer Lajos, ifjabb,

kir. bányafőmérnök, bányaiskolai ügyvezető tanár, előbbinek és Nogall Mária fia, szül., 1858. ápr. 13. Nagy-Ágon (Hunyadm.); a gymnasiumot Gyulafejérvárt, Győrött és Selmeczbányán, bányászati, gépészeti és építészeti tannál, tanulmányait a selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémián, jogi tanulmányainak egy részét (első és második alapvizsgálat) magánúton a nagyváradi jogakadémián végezte; 1880-ban a kincstár szolgálatába lépett és mint kir. bányagyakornok a maros-ujvári m. kir. bányahivatalnál, utóbb a govászdiai nagyolvasztónál, majd a gyalári m. kir. vaskőbányánál, később a körmöczbányai m. k. bányamérnökségnél állott alkalmazásban. Egy évi gyakornoki szolgálattétel után a selmeczi bányászati s erdészeti akadémiai építészettani tanszékhez tanársegéddé neveztetett ki, mely minőségben egy évig működött; 1882-ben a bányászati államvizsgát is letette; ezen év őszén k. bányaesküdté neveztetett ki és a szepes-iglói bányakapitányság alá tartozó rozsnyói bányabiztossághoz osztatott be. Ekkor a rozsnyói kerület bányászatával, a dobsinai vasércz-, kobalt- és nikol-bányászattal és a kerület többi vasércz és fakóércz bányászataival ismerkedett meg. 1883 őszén a budapesti bányakapitányság kerületébe helyeztetett át, hol nagyrészt statisztikai és rajzmunkákkal volt elfoglalva. Hivatalos kiküldetései alkalmával megismerkedett az esztergomvidéki, a pécsvidéki és a dunántúli szénbányaművekkel. 1887 végén a selmeczi bányaiskola harmadik tanárává, 1891-ben ugyanez intézet első, ügyvezető tanárává neveztetett ki. a bányászati állami tiszviselők szervezésekor, 1894-ben tanári alkalmazásának meghagyása mellett, kir. bányafőmérnök lett. Élénk rész vett a magyar bányászati s kohászati irodalompártoló egyesület működésében, melynek gyűlésein több előadást és felolvasást tartott. Az egyesület később átalakult országos m. bányászati és kohászati egyesületté; ennek titkára Cséti Ottó főbányatanácsos szerkesztvén a Bányászati és Kohászati Lapokat, L. négy hónapig segéde volt; majd Cséti lemondása után L. választatott meg titkárnak és szerkesztőnek, mely minőségben mai napig működik; a szaklap három év óta egy melléklappal, az Országos m. bányászati és kohászati egyesület Közléseivel, is bővült. Az egyesület gyűlésein, mint titkár, több előadást és felolvasást tartott és különösen a millenniumi ünnepélyek alkalmával benyujtott és évi közgyűlési jelentéseivel is közreműködött. Külföldi tanulmányutakat is tett atyja kiséretében és ekkor az idegen országok szénbányászatait látogatta meg.

Czikkei a Bányászati és Kohászati Lapokban (1875. A bányamívelés technikájának legujabb vívmányai, czikksorozat és több kisebb munkálatok); német dolgozatai az Österreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesenben, a Berg- und Hüttenmännische Zeitschriftben, az Essener Glückaufban, a Zeitschrift für Praktische Geologieban és az allgemeine Bergmännische Zeitschriftban jelentek meg.

Munkái:

1. Magyar bányajog kérdések és feleletek-ben. Toldalékban a bányatan és érczelőkészítés rövid ismeretével. A bányászati államvizsgálatra készülők és joghallgatók számára. Selmeczbánya, 1881. (2. kiadás 1885., bőv. és teljesen átdolgozott és beadvány-példákkal ellátott 3. kiadás 1897, U. ott.)

2. A kutatás mint a magyar bányajog az 1854. évi általános bányatörvény alapján, azidevágó rendeletekkel és utasításokkal bővítve az 1885. évi XIV. t.-cz. és az ahoz 1885. jún. 23.. 32,529. sz. alatt kiadott földmív.-, ipar- és keresk. m. kir. ministeri rendelet tekintetbe vételével. Bányatisztek, bányatulajdonosok, akad. hallgatók, ügyvédek és a bányászat iránt érdeklődők részére. U. ott, 1885.

3. A bányatörvény és a rávonatkozó rendeletek, utasítások és elvi jelentőségű határozatok teljes gyűjteménye. Kiegészítve magyarázó műszótárral és betűrendes tárgymutatóval. Hivatalos adatok nyomán. Bpest, 1886.

4. A magyar bányászati viszonyokat teljesen felölelő magyar Bányamíveléstan Litschauer Lajos m. k. főbányatanácsos... hátrahagyott kézirata és jegyzetei alapján, a megboldogultnak végkaratához képest és utasítása szerint rendezte, bővítette, bányászat technikatörténeti alapon átdolgozta, a legújabb időkig kiegészítette és felvilágosító rajzokkal és térképmellékletekkel ellátta ... Selmeczbánya, 1890-94. Három kötet (12 füzet.)

5. Hivatalos irálytan, különös tekintettel a bányászat, kohászat és erdészet kivánalmaira. A bányászat, kohászat és erdészeti szakokra készülők és az e szakoknál alkalmazott irodaszemélyzet (irodatisztek, irodasegédek, bánya-, kohó és erdő-altisztek) számára. U. ott, 1898. (A m. bányász-felőr kézi könyvtára 1.)

6. Ásványtan, különös tekintettel Magyarország bányászati viszonyaira. U. ott, 1898. (A m. bányász-felőr kézi könyvtára 2.)

7. Földtan... U. ott, 1898. (A m. bányász-felőr kézi könyvtára 3.)

8. Kőzettan és őslénytan ... U. ott, 1889. (A m. bányász-felőr kézi könyvtára 4.)

9. Telepismeret-Kutatás... U. ott, 1899. (A m. bányász-felőr kézi könyvtára 5.)

10. Mély furás... U. ott, 1899. (A m. bányász-felőr kézi könyvtára 6. A M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében is megjelent.)

11. Bányászati munkálatok ... U. ott, 1900. (Am. bányász-felőr kézi könyvtára 7.)

12. Fejéstan ... U. ott, 1900. (A m. bányászfelőr kézi könyvtára 8.)

Szerkeszti a Bányászati és Kohászati Lapokat 1892. aug. 1. óta és A magyar bányász-felőr kézi könyvtárát 1898 óta Selmeczbányán.

Kéziratban a nevezett könyvtár 9. füzete: Szállítás. Járás, 10. Bányák biztosítása, 11. Légvezetés, Szellőztetés, Világítás, 12. Kőszén- és érczelőkészítés (melynek egy része Kosztella János munkája lesz), 13. Földméréstan, 15. Mechanika. Gépelemek, 16. Általános géptan, 17. Bányagéptan, 18. Középítéstan. A bányászati technika haladás és fejlődése a legrégibb időktől napjainkig cz. munkájának előkészítésével és és sajtó alá rendezésével foglalkozik.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikon XI. 581. (Péch), XVIII. 162. l.

M. Könyvészet 1897-98.

Corvina 1899. 35., 1900. 13. sz. és önéletrajzi adatok.