Kezdőlap

Lonovics József (krivinai),

theologiai doktor, kalocsai és bácsi érsek, cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, a m. tudom. akadémia tiszeleti és igazgató tagja, szül. 1793. jan. 31. Miskolczon (Borsodm.); elvégezve iskoláit az egri egyházmegye papnövendékei közé vétetett fel és a theologiát Egerben hallgatta. 1817-ben pappá szentelték; nyolc évig szentszéki jegyző, majd titkár volt Fischer István egri érsek mellett és főnökével többnyire Budán lakott. Ennek halála után, 1825-ben sajóvárkonyi (Borsodm.) plébános lett. Itt elvonultságban élt és működött a lelkészet terén, szorgalommal tanulmányozta a régi classikusokat és az újabb irodalmat. 1826-ban a Klobusiczky József főispán fölött mondott beszéde mélyen megindította a jelenvoltokat, egyszesmind nevet szerzett a szekrényfalusi lelkésznek. Nem csekélyebb hatású volt azon beszéde, melyet Reviczky Ádám főispáni beiktatásakor mondott. Ez időben élénk részt vett a közéletben is, míg 1829-ben egri kanonok lett. Egerben a papnevelő kormányzója, a lelkipásztorkodás és erkölcstan tanára volt, egyúttal az érsek mellett az egyházmegyei kormányzatba is befolyt. Az 1830. év 1832-36. országgyűlésen mint káptalani követ vett részt. 1833. febr. 20. a vallási sérelmek ügyében mondott beszédjével általános figyelmet keltett. Ezen országgyűlés alatt 1834. márcz. 9. csanádi püspökké neveztetett ki. 1835-38-ig csanád püspökmegyéjében püspöki látogatásait teljesen és nagy pontossággal végre is hjatotta. Munkája eredményéről tanuskodik a püspöki levéltárban ívrétű kilencz kötetnyi látogatási munka, mely a megye összes plébániái történetének és jogviszonyainak tökéletes kimutatásaul tekinthető. (1842-48-ig másodszor is beutaza megyéjét). Az 1838. országgyűlés után kir. táblai főpap és 1840-ben valóságos belső titkos tanácsos lett (1845-ben a szent István rend középkeresztjét kapta a királytól, a Leopold rend nagykeresztjének is tulajdonosa volt.) 1841-1843-ban munkás tagja volt a büntető törvénykönyv kidolgozására rendelt országgyűlési választmánynak és eszközölte másfelül a consistoriumi tárgyalások magyar nyelven tartását. Széchenyi István gróffal szoros baráti biszonyban élt és hű barátja maradt annak utolsó perczéig. Temesvárt teljes lyceumot alapított, 1841-től bölcseleti, 1841-től jogi s lelkipásztorsági tanfolyammal, és ez utóbbin, melyet addig mindenütt latinul adtak elő, szintén magyar tannyelvvel; a tanyákon iskolákat, a városokban kisdedóvókat emelt, templomokat épített és saját vagyonából 10,000 frttal az elaggott papok nyugdíjintézetének alapját vetette meg. 1837-től 1847-ig a nagyváradi kir. akadémia igazgatója és tankerület főigazgató volt. 1841-ben a magyar püspöki kar rómába küldte, hogy a vegyes házassági ügyek elintézését nyerjenek, mely megbizatásának sikeres eredménye volt. 1843. júl. 6. Krassó vármegyei Krivina helységre királyi adományt nyert, mely testvére gyermekeire is kiterjedt, okt. 7. peidg a m. tudom. akadémia tiszteleti tagnak választotta. Pyrker halála után, 1848-ban V. Ferdinand egri érsekké nevezte ki (mely az egyetlen magyar nyelven készült érseki kinevezés volt), de székét a közbejött szabadságharcz miatt nem foglalhatta el. L. mint a békés megoldás híve, aggódva nézte a feltornyosult veszélyt. Ragyogó ékesszólása meghallgatásra talált, midőn kijelentette, hogy a magyar püspöki kar örökre lemond a tizedjogról a nemzet javára. 1848. decz. 31. este a pesti országgyűlés Batthyány Lajos miniszterelnök indítványára, békekövetséget küldött ki Windisch-Grätz altábornagyhoz, hogy a király és a nemzet közti békés kiegyenlítést a nemzet becsülete, törvényes szabadsága és jóléte fentartásával kísértsék meg; ezen küldöttségnek L. is tagja volt; az osztrák fővezér 1849. jan. 3. Bicskén fogadta az országgyűlés küldötteit mint magán embereket, föltétlen hódolatot kivánt és a királyhoz Olmüczbe meneteltől eltiltá őket. 1849. nyarán gyengélkedő egészsége miatt a marienbadi fürdőbe ment; midőn onnét visszatért és a lanzendorfi zárdában útjában megpihenve megszállott, elfogták és Bécsbe, majd Pozsonyba vitték a vizi kaszárnyába; innét szabadon bocsátották és Pesten tartózkodott, hol ismét elfogták és több hónapig letartózatták; decz. 24. azonban a nélkül, hogy hadi törvényszék elé állították volna, visszanyerte szabadságát, de arra kényszerítették, hogy úgy a csanádi püspökségről, mint az egri érsekségről lemondjon és hazáján kívül válaszszon magának tartózkodási helyet. 1850-54-ig a mölki benczések kolostorában, azután Bécsben tartózkodott, hol egészen a tudományoknak élt. Csak 1860-ban térhetett vissza hazájába, a mikor amasiai cz. érsek és a hétszemélyes tábla ülnöke s pápailag kinevezett vizsgáló lett. 1866-ban kalocsai érsekké neveztetett ki, de veszélyes torokbaja miatt székét nem foglalhatta el. Meghalt 1867. márcz. 13. Pesten. A m. tudom. akadémiában 1868. máj. 18. Ipolyi Arnold tartott fölötte emlékbeszédet.

Munkái:

1. Halotti oratio. Melyet azon alkalmatossággal, midőn Borsod vármegyének státusai és rendei néh. nagymélt. klobusiczi Klobusiczky József úr halotti exequiáit tartották, a miskolczi parochialis templomban. 1826. pünkösd havának 10. napján elmondott. Miskolcz, 1826.

2. A protestáns reformatio historája Angliában és Irlandban. Cobbet után angolból magyarra fordítva. Nagyvárad, 1832.

3. Sermo pastoralis occasione canonicae suae ad sedem episcopalem introductionis die 23. mensis Septembris 1834. ad clerum populumque dioecesaneum habitus. Posonii, 1834.

4. Egyházi beszéd, mellyet az aradi kórház kápolnájának felszentelése alkalmával tartott... Arad, 1835.

5. Egyházi beszéd, mellyet az ujdon épült egri fő-templom ünnepélyes fölszentelése alkalmával az 1837. év május 7. mondott. Eger.

6. Az egyházi bíráskodási jog. Az 1842. országos bizottmány határozatára vonatkozó külön vélemény. Pest, 1842.

7. Aliquae constitutiones summorum pontificum ad administrationem sacramenti poenitentiae adtinentes. Temesvarini, 1846. (Kiadta először L. és utána többször Csajághy és Bonnaz csanádi püspökök, ez utóbbi 1884-ben.)

8. A Josephinismus és az egyházat illető legujabb császári rendelvény. Bécs, 1851. (Névtelenül. Németül, u. ott, 1851., francziául is megjelent.)

9. Az angol türelem. U. ott, 1851. (Németül. U. ott, 1851.)

10. Népszerű egyházi archaeologia, vagyis a kath. ünnepek, szentségek, ünnepélyek s szertartások értelmezése, és a különféle rendes s rendkívüli szószéki jelentések, részint rendes szent beszédekben, részint hirdetmény alaku oktatásokban. Kiadta Hopf János. U. ott, 1857. Három kötet. (I. Az egyházi évkör, II. A szentségek, III. Ünnepélyek és hirdetések. Ism. Pesti Napló 1856. 489., 490. sz., M. Sajtó 1857. 126., 127. sz. 3. kiadás. Pest, 1865., 4. kiadás. U. ott, 1870. Németül csak az I. kötete jelent meg. Lincz, 1861.)

11. Emlékbeszéd idősb Székhelyi Majláth György igazgatótag felett. Pest, 1863. (M. tudom. Akadémia Évkönyve X. 11. darab).

12. Néhány szó a «La vie de Jésus» czímű könyv fölött. Levél t. Mertian atyához Felix J. atyától. Ford. Kalocsa, 1864.

13. Lonovics József, kalocsai s bácsi érsek emlékeül, magyar és latin beszéde. U. ott, 1867. (Kiadta Hopf János.)

A vallás tárgyában tartott beszédét 1840-ből Toldy István közölte (A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1866. II.)
Az Egyetemes M. Encyclopaediának munkatársa volt. A Szentirás átdolgozása alkalmával, mint a püspöki kar által felkért biráló 60 ívnyi birálatot írt.

Levele Horváth Mihályhoz, Pest, 1848. decz. 10. (a m. n. múzeumban).

Országgyűlési beszédei az egykorú hirlapokban és a képviselőházi s főrendiházi Naplókban.

Kőnyomatú arczképe neve aláírásával Eybltől 1842, nyomt. Leykum A. Bécsben.

Pauer János, Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Székesfejérvár, 1847. 381. l.

Országgyűlési Emlék. Szerk. Vahot Imre. Bpest, 1848.

Közlöny 1849. l., 3. sz.

M. Hirlap 1850. 333. sz.

Ungarns politische Charaktere von F. R. Mainz, 1851.

Danielik, M. Irók II. 181. l.

Nagy Iván, Magyarország családai VII. 156. l.

Vasárnapi Ujság 1860. 22. sz. arczk. (Zilahy Károly), 1867. 12. sz. arczk.

Pester Lloyd 1861. 159. sz.

Ország Tükre 1862. 4. sz. arczk. (Marastoni rajza.)

Budapesti Szemle XVI. 1862. 352. l.

Emlékkönyv. Eger, 1865. 277. l.

Kókay Aranyos, Ujabb fény- és árnyképek. Pest, 1866.

1867: Hon 63. sz., Pesti Napló 62. sz. Magyarország és a Nagyvilág 12. sz. arczk., M. Sion 240. l.

Országgyűlési Emlékkönyv, szerk. Farkas Albert. pest, 1867. arczk.

Egyetemes M. Encyclopaedia X. 330. l.

Ipolyi Arnold, Bartakovics József emlékezete. Pest, 1868. (M. tudom. Akadémia Évkönyve XI.) és külön mint az Idők Tanuja melléklete.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Gróf Széchenyi István levelei. Bpest, 1889., 1891. I., III.

Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 158. l. és gyászjelentés.