Kezdőlap

Losárdi Zsuzsánna,

költőnő, született 1681-ben Sátoralja-Ujhelyen nemes szülőktől (bátyja L. Miklós II. Rákóczy Ferencz zászlótartója volt; szülei Sátoralja-Ujhelyen házat, ezenkívül Kis-Rozványon, Ricsén és Agárdon is bírtak). A harczi kürt hangjaira az alig 20 éves leány a békés családi kört a csatamező zajával cserélte föl; követte bátyját és a fejedelem zászlója alá szegődött. A kurucz sereg előtt saját szerzette dalokat énekelt, lelkesítve a harczfiakat, és ápolta a sebesülteket. Midőn Herbeville tábornok 1705. nov. 11. a kuruczokat Zsibónál megverte, L. elfogatott és Marosvásárhelyi tömlöczbe került. A zsibói nép még ma is mutogatja a Rákóczy-hegy oldaán azt a természetalkotta asztalt, melyen Rákóczy Ferencz a végzetes napon L. Zsuzsannával együtt ebédelt. Versei, melyekben «a hanyatló hazát» siratta, a nép közt háborgást idéztek elő, a miért aztán a lelkes nőt felségsértési pörbe fogták és halálra ítélték. Kivégeztetése előtt történt Pekry Lőrincz betörése, mikor is 1706. máj. 29. sikerült neki börtönéből megszökni és Törökországba menekülni. Szökése előtt mj. 12. levelet írt pártfogójának, Budakynak kiszabadítása ügyében. E terjedelmes levél maradt meg mint egyedüli hagyatéka a nemes gondolkozású nőnek. A krónikaírók följegyezték, hogy 1738-ban, midőn Rákóczy József Peresinán át Oláhországból Erdély felé közelgett, seregét egy fekete férfiruhába öltözött befátyolozott arczú magyar nő, a ki gyaníthatólag az akkor 57 éves L. volt, vezette. II. Rákóczy Ferencz erdélyi fejedelemmé választásakor írt egy dicsőítő ódát Erdély rendeihez, melyet a fejedelem Gyulafejérvárt ki is nyomatott s több ezer példányban kiosztott, de egy példánya sem ismeretes. L. így ír költeményeiről: «Nem azért énekelem énekeimet, hogy német uramékat kiirtsam, hanem hogy hazámat hazámban megsirassam.»

Börtönéből írt levelét a Marosvásárhelyi Füzetekben (1858) Zilahy Károly közölte; L. e négy sor verssel kezdi meg: «A magyarok istene adjon minden jót! A mint hajdan jó hazámban volt, Ezt szivéből kivánja, Szegény hazánk rab leánya»; azután így panaszolja sorsát, kérve kiszabadíttatását: Nem hihetem, hogy német császár ő felsége katonáit azért küldötte légyen áldott földünkre, hogy asszonyokat fogasson velek, mert bizony nagy gyávaság lenne a magyar szivet csak magyar asszonyokban keresni...» Versei valószinű, hogy pörével, mint corpus delicti, Bécsbe küldettek.

Leánytestvére a felkelés egyik kitünő vezetőjéhez, Csicseri Orosz Pálhoz, ungmegye alispánhoz ment férjhez, ki 1703-ban a mozgalmak elején Erdélybe ütött, később az erdélyi kurucz hadak főparancsnoka lett.

Marosvásárhelyi Füzetek I. 1858. 143. l.

Korunk Tárczája 1865. 3. sz.

Zilahy Károly, Hölgyek Lantja. pest, 1865. (a "Magyar irónők" czimű bevezetésben.)

Caládi Kör 1865. 25. sz. (Zilahy Károly.)

Lozárdy Zsuzsána. Költői elbeszélés hat énekben. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Pest, 1867.

Faylné-Hentaller Mariska, A magyar irónőkről. Bpest, 1889. 28. l.