Kezdőlap

Losonczy László,

ev. ref. főgymnasiumi tanár, szül. 1812. (fiának L. Gyulának közlése és a nagy-kőrösi főiskola jegyzőkönyve szerint; több életrajzában hibásan 1818 iratik) máj. 25. Kecskeméten, hol tanulását a philosophia bevégzéseig folytatta; a felsőbb osztályba 1835-ben Debreczenbe iratkozott be; itt végezte a hittant és a jogtudományt, mire pályája végeztével a korán elhunyt Nagy Imre helyébe a költészeti osztály közanítója lett; 1841-ben Ér-Szalacson lett tanító. 1843-ban pedig Beőthy Ödön és Komáromi György biharmegyei követekkel mint fogalmazó a pozsonyi országgyűlésre ment. 1844. okt. a gyönki gymnasiumban lett a humaniorák tanára; 1849. okt. a kecskeméti főiskolához hívták meg a latin és magyar irodalom tanszékére; 1853. okt. pedig a nagy-kőrösi iskolához ugyanazon tanszékre. 1870-ben búskomorság lepte meg, mely később elmezavarrá fejlődött; a budai irgalmasok kórházában ápoltatott, hol igen rövid idő alatt visszanyerte ugyan eszméletét és Czeglédre vonulhatott fiához, 1878 őszén még Debreczenben is járt; de utóbb a búskomorság ismét erőtt vett rajta s meghalt 1879. aug. 2. Budapesten az irgalmasok kórházában, hová fia gyógykezelés végett hozta volt; s a vizivárosi sirkertben temettetett el. Borosnyay Oszkár miniszteri tanácsos, ki véletlenül találkozott a gyászmenettel, egyedül kisérte a temetőbe egykori tanárát s azonnal mozgalmat indított, hogy a jónevű költőnek síremléket emeljenek; e czélra pár száz forint áll rendelkezésre.

Költeményei a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Regélő Pesti Divatlap (1843. Katona József sirján sat.), Honderű (1843), Pesti Divalap (1844-48.) Csokonai Lajos(1850.), Hölgyfutár (1851-1852., 1857., 1859., 1862., 1864.), Remény (1851.), Losonczi Phönix (1851.), Budapesti Viszhang (1852.), Anyák Hetilapja (1852.), Értesítő (1852.), M. Thalia (1853.), Nők Könyve (1853.), Vasárnapi Ujság (1855-56., 1858-60., 1862., 1864., 1866-68.), M. Néplap (1856-57.), Protestáns Képes Naptár (1856.), Müller Gyula nagy Naptára (1856), Szépirodalmi Közlöny (1857-58.), Nővilág (1857-60.), M. Posta (1857.), Kalauz (1857-58.), Nemzeti szinházi nyugdíjintézeti Naptár (1858.), Napkelet (1858.), Szinházi Emlény (Pécs, 1858.), Pesti Napló (1859. 220. sz.), Divatcsarnok (1859-1861.), Szegedi Hiradó (1859.), Családi Kör (1860.), Nefelejts (1860.), Szépirodalmi Figyelő (1860-62.), M. Szinházi Lap (1860.), Szigeti Album (1860.) Naykőrösi Naptár (1861-re), Csokonai Album (1861.), Széchenyi Emlékkönyv (1861.), Koszorú (1864.), Kecskeméti Lapok (1874.), utolsó költeménye; Az országos tébolyda főorvosához, a Czeglédben (1879. 25. sz.) jelent meg; egy kiadatlan költeményét a Kecskeméti Lapok (1892. 1. sz.) közölték. Németül Kertbeny által fordítva az Album hundert ungrischer Dichter (Dresden, 1854.) jelent meg egy költeménye.

Czikkei a nagykőrösi helv. hitvallású ev. főgymnasium Tudósítványában (1860. Cajus Marius beszéde a népgyűlésben, magyarul, 1864. Igazgatói beszéd, melylyel az iskolai év megnyittatott), a Sürgönyben (1886. 194-196. sz. Költői látogatás Kecskeméten és Debreczenben).

Munkái:

1. Losonczy László költeményei. Pest, 1853. és 1857. Két kötet. (Ism. Uj M. Múzeum 1852. decz., Budapesti Hirlap 1853. 262. sz., P. Napló 850., 853. sz.)

2. Losonczy László ujabb költeményei. 2. kiadás. U. ott, 1862.

3. Dalok és szavalmányok. Nagy-Kőrös, 1878.

4. Kesergő lant, gyászköltemények, bucsúztatók, halotti énekek és sirversek. Kecskemét, 1879.

Szerkesztette a Czeglédi 1879. jan. 26-tól április 12-ig.

Levelei Simonffy Kálmánhoz: Nagy-Kőrös, 1853. decz. 1., 1857. jan. 11. ápr. 6.; Fáy Andráshoz 1856. okt. 22. (a m. n. múzeumban); Arany Jánoshoz: Nagy-Kőrös, 1862. nov. 3. és 1863. jan. 31. (a m. tudom. akadémia levéltárában), 1866. ápr. 26. (az Ország-Világban 1892. 31., 32. sz.)

Kéziratai: Egy füzet szerelmi dalai (100), Anakreoni dalok, egy szindarab és több levél magyar iróktól.

Szinművei: Követség cz. vígjátéka 1847 tavaszán Gyönkön Tóth János társulata által elfogadtatott; az Áljurátus és a Legatus cz. 1848. febr. Egressy Gáborhoz küldettek, de az akkori zavaos körülmények közt elvesztek. Gyűjteményemben van egy levele, Nagy-Kőrös, 1866. márcz. 24. és Az ősi ház cz. költeményének eredeti kézirata.

Arczképe: kőnyomat Barabástól 1853., Vereby Somától 1866. (díszöltözetben) és Vahot Imre adott ki egyet allegoriai alakban.

Kertbeny, Album hundert ungrischer Dichter. Dresden, 1854.

Ferenczy és Danielik, M. Irók II. 408. lap.

Ungarns Männer der Zeit. Prag. 1862. 320. l.

Hazánk és a Külföld 1866. 23. szám. (Névaláirása.)

1879: Hon 189., Koszorú (Lauka Gusztáv), Czegléd 23., 25. sz. (hátramaradt iratai), Prot. Egyh. és Isk. Lap 32. sz., Kecskemét 33., 34., Vasárnapi Ujság 32. szám. (Nekr.),

Fővárosi Lapok 181., Pesti Naplo 189. szám.

Uj M. Athenás 262. l.

Petrik Könyvészete.

Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1894. 124. l. arczk.

Ádám-Joó, A nagy-kőrösi ev. ref. főgymnasium története. Nagy-Kőrös, 1896. 210. l. és gyászjelentés.