Kezdőlap

Lovászy Sándor,

megyei aljegyző, szül. 1832. okt. 10. Szegeden (Csongrádm.); a gymnasiumot szülővárosában végezte s 1849-ben mint honvéd-vadász Dembinszky táborában szolgált; 1852-ben orvosnövendék lett. 1854-64-ig a Fiáth családnál nevelő, majd titkár volt. 1867-ben Fehérmegyében második aljegyzőnek választatott; később tiszteletbeli aljegyző volt ugyanott.

Elbeszéléseket fordított francziából a Családi Körbe és Nefelejtsbe (1856., 1858), leveleket írt a Napkeletbe (1859) a Vasárnapi Ujságba (1860) és a Divatcsarnokba (1860-61.), vezérczikkeket és tárczákat írt 1861-67-ig a Pesti Hirnökbe s a Reformba, a székesfehérvári Szabadságba és a Székesfehérvárba; a Zalai Közlönyben; Társadalmunk sebei cz. pályaműve jelent meg; a Fehérvári Hiradóban (1881. 48. sz. Pázmándy Dénes, Fehérmegye 1848-49. főispánjának életrajza).

Szerkesztette a Virányfüzér cz. zsebkönyvet a szegedi főtanodai ifjuság közremunkálásával Wiener Salamonnal együtt (Szeged, 1851.); ebben prózai dolgozata, költeményei és Remete cz. drámája van három szakaszba, olasz szöveg után szabadon írva, melyet 1859-ben a székesfehérvári szinházban előadtak; és a Pesti Emlényt 1854-re, szintén Wiener Salamonnal (ism. Budapesti Hirlap 602. sz.).

Jegye: -y-

Petrik Bibliogr. I. 624., III. 794. I. és önéletrajzi adatok.