Kezdőlap

Lőrenthey Imre Pál,

a természettudományok doktora s egyetemi segédtanár, Wurmb Imre egyetemi quaestor és jászberényi Kalmár Emilia fia, született 1867. ápr. 17. Pesten; gymnasiumi tanulmányait a budapesti kegyesrendieknél végezte, mire a budapesti egyetemen a természettudományi s földrajzi szakot hallgatta. Wurmb családi nevét 1877-ben változtatta Lőrentheyre. Tanulmányainak befejezése után Éjszak-Olaszországban, Svájczban, Franczia- és Angolországban tett tanulmányutat. 1889-ben a tanárképző gyakorlő főgymnasiumában mint tanár volt alkalmazva. 1890-ben a természettudományok doktorává avatták és Kolozsvárt Koch assistense lett, 1893. pedig Budapesten Hantken assistense és jelenleg is itt mint Koch assistense van alkalmazva. A m. tudom. akadémia s erdélyi múzeum-egyletnek megbizásából bejárta egész Erdélyt, ásványtani, geologiai és palaeontologiai megfigyeléseket végezve. Sok uj kövületet vezetett be az irodalomba. 1896. jún. 23. a budapesti egyetemen a gerincztelen állatok palaeontologiájából magántanár lett, 1899 óta pedig segédtanár (adjunctus). Az 1896. és 1897. nyarán egy-egy félévet a müncheni egyetemen töltött; Zittel és Rothpletz tanárai társaságában beutazta éjszaki Svájcznak, Bajorországnak és Dél-Tirolnak egy részét geologiai tanulmányozás végett. Ez években meglátogatta a Németbirodalom, Belgium, Hollandia és éjszaki Svájcz főiskoláit, múzeumait és természetrajzi tárait. 1899-ben Lóczy Lajos egyetemi tanár társaságában Olaszországban és Szicziliában tanulmányutat tett.

Czikkei a kolozsvári Orvos-természettudományi Értesítőben (1892. Adatok az erdélyi tőzegtelepek faunájához, 1893. Jelentés az erdélyi múzeumegylet megbizásából 1891. nyarán tett földtani kirándulásaim eredményéről, Gált és Hidegkút nagy-küküllőmegyei helységek pontusi faunái, Adatok Szilágmegye és az erdélyi részek alsó pontusi lerakodásainak ismeretéhez, táblával 1895. A székelyföldi szénképződmény és ehhez ujabb adatok); a Földtani Közlönyben (1894. Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája, két tábl., Adatok Hidasd baranyamegyei helység pontusi faunájához, 1895. A kolozsvári széntelep, Néhány észrevétel a Papyrotheceáról); a Természetrajzi Füzetekben (1895. Néhány megjegyzés a Lithiotis kérdéséhez, Ujabb adatok Szegzárd felső pontusi faunájának ismertetéséhez); a Széchenyi Béla gróf keletázsiai utazásának tudományos eredményeiben (III. 1897. Khinai paleozoos kőzetek mikroskopikus vizsgálata); a Mathem. és természettud. Értesítőben (XVI. 1898. Sepia a magyarországi harmadkorú képződményekben); az Egészségben (1898. Magyarország talajnemeinek eloszlása mésztartalom szerint, egy térképpel); mind ezen czikkek a nevezett folyóiratokban németül is megjelentek.

A Pallas Nagy Lexikonának palaeontologiai részét írta.

Munkái:

1. A nagy-mányoki (Tolnam.) pontusi emelet és faunája. Bpest, 1890. Táblával. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyve IX. k. 2. füzetéből. Németül is u. ott.)

2. A szegszárdi, nagy-mányoki és árpádi felső pontusi lerakodásának faunája. U. ott, 1893. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyve X. k. 4. füzetéből. Németül is u. ott.)

3. Palaentologiai tanulmányok a harmadkori rákok köréből. U. ott, 1897. 11 táblával. (Mathematikai és természettud. Közlemények XV. és XVI. 1. Németül is u. ott.)

4. Baróth környékének földtani viszonyai. U. ott, 1900. (A kir. m. természettudományi társulattól pályadíjat nyert munka; sajtó alatt.)

M. Könyvészet 1890., 1893., 1897.

Pallas Nagy Lexikona XI. 686., XVIII. 168. l. és önéletrajzi adatok.