Kezdőlap

Lucaciu László,

bölcseleti és theologiai doktor, görög-kath. lelkész, született 1852-ben Apán (Szatmárm.); középiskoláit Szatmáron végezte, azután Szamos-Ujváron beiratkozott a theologiára; az ottani püspök Vancea János Rómába küldötte a De propaganda fidei-hez, hogy tanulmányait kiegészítse; itten 1868-1874-ig tanult és mint bölcseleti s theologiai doktor tért vissza és 1874-ben nagy-károlyi pappá neveztetett ki. 1878-ban Trefort a szatmár-németi gymnasiumhoz nevezte ki hitoktatónak és a rumén nyelv és irodalom tanárának. Itt azonban nagyban izgatta az oláh ifjakat a magyarosodás elleni küzdelemre. Ezért 1883-ban Trefort a losonczi gymnasiumhoz tette át. Nem fogadván el ez állást, püspöke Laczfalura nevezte ki plébánossá. Izgatásai miatt többször szenvedett fogságot; azonban alig hagyta el börtönét, újra kezdte izgatásait. Mint jó szónoknak a népre nagy befolyása van. 1892-ben a bécsi memorandumot vivő testület vezetője volt. 1894. máj. 25. a kolozsvári kir. törvényszék, pörének tárgyalásakor öt évi államfogházzal büntette; 1895-be a kormány ajánlatára kegyelmet kapott és szabad lett.

Irt egy imakönyvet, egy bölcseleti munkát és szerkesztett egy egyházi folyóiratot is (Revista Catolica 1885-87. Szatmárt) Lucaciu Vazul név alatt.

Pallas Nagy Lexikona XI. 702. l.

Budapesti Hirlap 1894. 248. sz.

P. Napló 1895. 256. sz.