Kezdőlap

Ludvigh Gyula,

a m. kir. államvasutak elnökigazgatója, L. János publicista fia, szül. 1841-ben Szepes-Bélán. Már tíz éves korában szüleivel külföldre jutott s Brüsszelben látogatta az iskolákat, de azért magyar szellemű nevelésben részesült. Mérnöki tanulmányait Belgiumban befejezvén, Spanyolországba ment egy franczia vasútépítő társulathoz, hol 1863-1866-ig részt vett a cataloniai és a Sierra Morenán átvezető vasút tanulmányozásában és kivitelében. 1866-ban visszatért Belgiumba s közreműkődött a brüsseli összekötő vasút tervezésénél. A magyar alkotmány helyreállítása után 1867-ben főleg Mikó Imre gróf és Hollán Ernő, a magyar közlekedésügy akkori vezetőinek ösztönzésére, a magyar állam szolgálatába lépett s osztálymérnök lett a vasúti központi irodában; ezen idő óta állandóan államszolgálatban maradt, fokozatosan előhaladva jelenlegi állásáig. Még 1868-ban a közmunka és közlekedésügyi miniszterium kiküldötte őt Hieronymi Károlylyal együtt Francziaország és Belgium vasutai s közmunkáinak tanulmányozására; onnét visszajövén, közreműködött a károlyváros-fiumei és nagyvárad-kolozsvári, valamint később a hatvan-szolnoki vasút nyomjelzésnél. A közlekedésügyi kormányzat 1872-ben a törökországi vasútvonalak és ezeknek a többi európai hálózattal való csatlakozási módjának helyszini tanulmányozásával bízta meg. L. a legnagyobb nélkülözések és veszélyek közt utazta be, közben némi közelítő felvételeket téve, Törökországot és Szerbiát két irányban, ugyanis a szaloniki-mitroviczai s a konstantinápoly-belgrádi útvonalakat vizsgálta meg, mire a boszniai vonalakat utazta be. 1874-ben a boszniai vasútcsatlakozások (Samac és Nivonál), 1875. a román csatlakozás (Predeálon át), később a szerb vasuti csatlakozások tárgyalásánál képviselte a magyar kormányt, miután előbb a brassó-tömösi vasút tervezésével is meg volt bízva. Midőn 1881-ben a közmunka- és közlekedésügyi miniszteriumban a műszaki tanácsot szervezték, L. ehhez az út- és középítészeti osztály vezetőjévé neveztetett ki, 1882-ben pedig a vasút- és hídépítészeti osztály vezetésével bízták meg; 1888 óta pedig mint az államvasutak összeülésének kinevezett tagja, az államvasutak általános igazgatásában is tevékeny részt vett. Az 1885. budapesti országos kiállítás rendezésében neki szintén igen kiváló szerep jutott; ekkor kapta elismerésül a III. osztályú vaskorona-rendet. 1887-ben az államvasutak ujjászervezésekor az államvasútak elnökigazgatójává nevezték ki s egyúttal a miniszteri tanácsosi czímet és jelleget kapta. L. mint Baross Gábornak és Lukács Bélának munkatársa, segített az államvasutakat a siker azon fokára emelni az úttörő tarifális és egyéb reformokkal, melyek a külföld előtt is mintaképül szolgáltak. Kiváló műszaki ismereteit, illetve tanácsát a kereskedelemügyi tárcza vezetői minden fontosabb egyéb technikai kérdésben is, mint a Vaskapuszabályozás terveinek megállapításánál, vagy a budapesti Dunahidakra kiírt nemzetközi pályázat folytán beérkezett művek elbirálásánál, hol mint bizottsági elnök szerepelt, igénybe vették. 1896-ban mint az ezredéves országos kiállítás X. csoportjának elnöke, mely a közlekedést, tengerészetet és hajózást karolta fal, készítette elő a kiállítás fényes sikereit. 1893-ban a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja lett. Az 1889. párisi világkiállítás alkalmából tartott nemzetközi vasuti congressus megválasztotta egyik congressusi szakosztályi elnökévé; e tisztéből kifolyólag a franczia becsületrend nagy tiszti keresztjét nyerte. 1890-ben a török császár a Medsidje-rend II. osztályával tüntette ki. 1892-ben kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, a román korona-rend nagy tiszti keresztjét, a szerb Takova-rend II. osztályú jelvényét és a Szent-Pétervárt tartott nemzetközi vasuti congressus alkalmából a szent Szaniszló-rend II. osztályát, 1893-ban a porosz korona-rend II. osztályát, 1895-ben a Takova-rend I. osztályú jelvényét, 1896-ban pedig a szent István-rend kiskeresztjét.

Munkája: Ludvigh Gyula jelentése a bécsi világkiállításról a vasútépítészetet illetőleg. Bpest, 1874. (A közmunka- és közlekedésügy m. kir. miniszterium kiadványa. 8.

Petrik Könyvészete.

Gazdasági Mérnök 1887.

Ország-Világ 1887. 10. sz. arczk.

Pallas Nagy Lexikona XI. 719. XVIII. 171. l.

Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 158. l.