városi főjegyző volt 1848-tól 1884-ig Szegszárdon, mikor nyugalomba vonult (kivévén a Bach- és Schmerling korszakot, ekkor nem szolgált). Mikor Garay János részt vett az «obsitos» Háry János bartinai szőllejében a pinczemulatságon, hol Háry elmondta borozás közben világra szóló mondásait, az ismert költemény prüszszentő diákja M. volt. Mint Garaynak legbensőbb barátja, ő buzdította ezen költemény megírására s általában a költészetre; maga is foglalkozott fiatal korában a költészettel, sőt később is; de verseit nem szánta nyilvánosságra. 1884-ben nyugalomba vonult. Meghalt 1890. aug. 8. Szegszárdon 85 éves korában.
Szegszárd monographiájához is gyűjtötte az adatokat és ezekből mutatványokat közölt a Szegszárd és Vidékében.
Munkája: Mélt. ürményi Ürményi József urnak, Tolna-vármegye főispánjának neve napjára márcz. 19. 1846. Szegszárd, 1846. (Költemény).
Petrik Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1890. 33. sz. (Nekr.).
Szegszárd és Vidéke 1890. 39. sz.