Kezdőlap

Morócz István (martosi),

kir. tanácsos, orvosdoktor, gazdasági egyesületi titkár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1816. decz. 25. Ludason (Hevesm.), hol atyja gazdatiszt volt; a gymnasiumot Gyöngyösön végezte, a bölcseleti tanfolyamra Pestre jött, a hol az egyetemen az orvosi szak elvégzésével kitünő sikerrel befejezte tanulmányait és 1846. decz. 16. orvosdoktori oklevelet nyert. Már mint orvosnövendék és készülő orvos nagy előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal és azok közt atyjától örökölt hajlamainál fogva különösen a mezőgazdaság segédtantárgyaival. Mint készülő orvos két évig (1841-42) Pólya József orvosnak, ki ez időben Budapesten a Városliget mellett magántébolydát tartott, segédje volt. De már e közben elkezdett a mezőgazdasági irodalommal foglalkozni és czikkeket írt a M. Gazdába. Ez úton egybeköttetésbe jutott Török Jánossal, a magyar gazdasági egyesület akkori titoknokával és a M. Gazda szerkesztőjével, mely viszony egész jövő életpályájára határozó befolyással lett. Török legelsőben is 1844-ben a szerkesztőségbe vette őt, 1845. decz. 31. pedig titoknoki segédkép alkalmazta. A m. gazdasági egyesületnek egyik főczélja volt a gazdasági tanintézet felállítása; 1845-ben a tanerők kiképeztetése czéljából az egyesület kebelében segélyező egyesület alakult. Ezzel egyetértve az ismeretterjesztő szakosztály 1846. ápr. 18. tartott gyűlése ajánlatára az igazgató választmány ápr. 26. M.-ot választotta a vegy- és műtanra tanárjelöltűl, a ki azon nyarat még az egyesület titoknoksegédi hivatalában töltvén, kiképeztetésének tökéletesítése végett decz. küldföldre, mindenekelőtt Berlinbe utazott. Itt a vegytanban Mitscherlich és Rose, a technologiában Magnus és Schubardt tanárok előadásait hallgatta. Azután a gazdasági viszonyokkal s gazdálkodási módokkal megismerkedés tekintetéből beutazta Poroszországot, majd Hollandiát és Belgiumot. Az 1848. eseményekre júl. ő is haza sietett és hadi orvoskép lépett a haza szolgálatába. Kezdetben a nógrádi nemzetőri zászlóaljnál nyert alkalmazást; majd a kápolnai csata után dandár-főorvossá neveztetett ki, a nagysarlói ütközet után pedig a VII. hadtestnél Pöltenberg Ernő mellett hadtörzskari főorvossá léptették elő. Ez állásban a szabadságharcz végéig megmaradt és a fegyverletétel után Aradról 1849. szept. végével szabadult meg. Nehány havi bujdosás után 1850 elején került ismét Pestre, hol a Gazdasági Lapok mellett mint szerkesztősegéd működött és ezzel ismét visszajutott a magyar gazdasági egyesület kapcsolatába s annak 1851. jan. 9. és 10. szervezkedő gyűlésén előadóvá és ideiglenes pénztárnokká választatott, 1854-ben pedig titkárságra emelkedett. Ez időtől fogva részt vett az egyesület minden működésében, fejlésében, emelkedésében egész haláláig. A magyar tudom. akadémia 1858. decz. 15. levelező tagjává választotta. Mint titoknoknak, hivatalos kötelessége volt a közgyűlési, választmányi és szakosztályi jegyzőkönyvek vezetése, azután az emlékiratok és előterjesztések szerkesztése. Azonban nemcsak mint titoknok, hanem több ízben mint pénztárnok is szolgálta ő az egyesületet, különösen 1878-tól haláláig a pénztárnokság terhe is egészen reá nehezült. 1851-től 1859-ig még az országos szőlőiskola igazgatói teendőit is ő látta el. Nagy súlyt fektetett a gyakorlati szőlőszetben kivált a fajelkülönítésre és fajbortermelésre. Kis-tétényi szőlőjét e rendszer szerint alkotta újra és jóhirű pinczét is teremtett. Az egyesületi téren szerzett érdemeiért az országos megyei és vidéki gazdasági egyesületek közűl több tiszteleti tagsággal, Hajdú-Böszörmény városa díszpolgársággal, a király és a kormány 1868. ápr. 23-án a Ferencz József-rend lovagkeresztjével, 1880. pedig az egyesület 50 éves örömünnepe alkalmából királyi tanácsossággal tüntette ki. A politikai és közgazdasági téren is vannak érdemei. A kormánypárthoz tartozván, lakóvárosrészében, a budapesti Ferenczvárosban rendesen ő volt a választási elnök, 1865 óta pedig fővárosi képviselő-bizottsági tag volt. A gazdasági egyesület alapvagyona 1848. márczius 18-ki kimutatás szerint már 183, 715 pfrt; az egyesület évi bevétele pedig 23, 797 pfrt volt. 1862-ben 1221 volt a tagok száma s 1866-ban csak alapító tag 514 volt, 171, 000 frtot meghaladó alaptőkével. Az egyesület fölvirágzását különösen gazdasági kiállítással is igyekezett emelni, így az 1857. jún. hóban; azután 1858., 1859. és 1860-ban részleges kiállításokkal, gép- és ekeversenyekkel; 1865-ben ismét rendezett kiállítást, melyet a király is meglátogatott. Az ismeretterjesztés gyarapítására 1857-től számos pályakérdést is tűztek ki, melyek közűl több eredményre is jutott. Ebben is nem kis érdeme volt. Magyarország földtani leírása Békés-Csanádmegyével megkezdetett. A jószágismertetések és leírások folytattattak. 1862-ben a londoni, 1863-ban a hamburgi világ-, 1866. a bécsi birodalmi, 1867-ben ismét a párisi világkiállítást közvetítette. Új országos szőlőiskolát és abban vinczellér-képezdét alapított. Meghalt 1881. okt. 10. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1882. márcz. 21. Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikkei a M. Gazdában (1844. Böngészet a gazdasági vegytan mezején, Népszerű leczkék a mezőgazdasági vegytanból, 1847. Az alkalmazott vegytan kifejlődése, Nevezetes adat a földbirtok korlátlan eldarabolása ellen, Poroszország a mezőgazdaság és műipar terén, Külföldi közlemények, Éjszaknémetországi böngésző, 1848. Magyar szó Poroszországból, Répaczukorgyártás mezeigazdaságunk egyik hatalmas emeltyűje lehet); a Gazdasági Lapokban (1850. Tájékozása pálinkafőzéssel összekötött gazdaságok jelen állása felett, 1851. Adatok a mezőgazdaság statisztikájához, Mezőgazdasági érdekeink képviseltetése iránt, 1857. Általános gazdasági kiállítás a Köztelken, 1861. Szent-István kőszénbánya-társulat, 1863. Jelentés a hamburgi kiállításról, Az 1863. aszályosság a magyar alföldön, 1864. Figyelmeztetés a hazai selyemtenyésztés érdekében, 1865. Birálati jelentések az 1865. jún. 3-7. tartott juh-, sertés-, gazdasági eszköz- és gépkiállításról, Budapesti borkereskedési társulat, 1866. Aratógép-próba, 1867. Magyar bor Chicagóban, 1869. A pesti kiállítás, 1870. Finom vagy közönséges gyapjútermelés ajánlatosb-e hazánkban? 1872. Bécsi világkiállítási ügyek, Magyar farm-társulat, Sajt, turó s egyéb termék és gazdasági kerti s erdei magvak kiállítása a Köztelken 1872. nov. 17. és következő napjain, Birálati eredmény a köztelki és magkiállitásról, 1873. Jelentés az országos magyar gazdasági egyesület szakosztályainak megalakulásáról, Jószágrendezési szakosztály, Halászat, Szőlőmívelés és borászat, Lótenyésztés, Sertéstenyésztés, Szarvasmarhatenyésztés, Közgazdasági szakosztály, Gazdasági gépészet, Sürgős felhívás Magyarország bortermelőihez, Az egyesület jegyzőkönyvei, 1874. Az országos m. gazd. egyesület ló- és szarvasmarha-tenyésztési szakosztálya, A hazai szarvasmarhatenyésztés pangásának okairól és emelésének eszközeiről); a Müller Gyula Nagy Naptárában (1852. Gazdasági jegyzetek); a Falusi Gazdában (1858-59. A m. gazd. egyesület által életbeléptetendő országos törzskönyvezés); a Kertész Gazdában (1867. A magyar bortermesztők és az orsz. m. gazd. egyesület szőlőmívelési szakosztálya, 1868. A gazdasági egyletek szerepe az állam gazdaságában); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1867. Putnoki mintagazdászat); a Kertész Gazdában (1869. A selyemtenyésztés ügyében 1868. nov. 30. és folytatólag deczember 1-én tartott értekezletnek jegyzőkönyve); a Borászati Lapokban (1869. Központi borászati értekezlet); a Borászati Füzetekben (V. 1873. A bor zamatja) sat.

Munkái:

1. Az alkalmazott vegytan történeti vázlata. Pest, 1846. (Orvosdoktori dissertatiója. Latin czímmel is.)

2. Mezei gazdaság könyve. Stephens Henry «The book of the farm» cz. munkája nyomán a hazai körülményekhez alkalmazva kiadják Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István. Pest, 1855-58. Öt kötet.

3. Jegyzéke a magyar gazdasági egyesület köztelkén 1857. június 6-10. napjain rendezett általános gazdasági kiállítás tárgyainak. Pest, 1857.

4. Tájékozás a magyar gazdasági egyesület által 1860. jún. 2. Tótmegyeren rendezendő eke- és szántás-verseny alkalmára. Az igazgató választmány f. év márcz. 22. üléséből. Pest, 1860.

5. Denkschrift des ungarischen Landes-Agrikulturvereins in Angelegenheit der ungar. Eisenbahnen. Mit einer Karte. Pest, 1862. (Névtelenül. Francziául is. Pest, 1862.).

6. Notizen über die wichtigsten landwirthschaftlichen Erzeugnisse Ungarns. Pest, 1863.

7. A magyar bortermesztők és az országos magyar gazdasági egyesület szölőmívelési szakosztálya 1816. nov. 13. tartott közös értekezletének jegyzőkönyve. Pest, 1866.

Szerkesztette a Gazdasági Lapokat 1851-től 1881. jún. 30-ig, mikor a Magyar Földdel egybe olvadt és ez utóbbit Dapsy Lászlóval együtt szerkesztette haláláig; a Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmányának és közgyűléseinek Jegyzőkönyvét 1858-tól, az Országos m. gazdasági egyesület Évkönyve 1862-67. három füzetét és az Országos gazdasági egyesület Közleményeit 1873-tól.

Kiadta Csapó Dániel Gazdasági kis Tükörét (1865. 5. kiadás) és a Mezei Naptárt 1849-50. évekre Pesten.

Danielik, M. Irók II. 211. lap.

Ország Tükre 1865. 20. sz. kőnyom. arczk.

Vasárnapi Ujság 1873. 13. sz. arczk., 1881. 42. sz. arczk.

Szinnyei Könyvészete.

1881: Pesti Napló 278., 279., Hon 278., 279., Fővárosi Lapok 231., P. Hirlap 280., Budapesti Hirlap 117., Földmívelési Érdekeink 241., M. Tisztviselő 44. sz. arczk.

Galgóczy Károly, Emlékbeszéd Morócz István felett. Bpest, 1882.

Nemzetgazdasági Szemle 1882.

M. Akadém. Almanach 1883. 300. l.

Galgóczy Károly Emlékkönyve. Bpest, 1883. III. 142. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Pallas Nagy Lexikona XII. 803. l.