Kezdőlap

Palkovics György,

esztergomi kanonok, szül. 1763. árp. 24-én Ottóvölgyön (Pozsonym.) szegény földmíves szülőktől; a theologiát 1788-ban a pozsonyi központi papnevelőben végezte el. Miután áldozópappá szenteltetett, 1789-ben Szélaknára rendeltetett segédlelkésznek, 1795-ben hasonló minőségben Bazinba helyeztetett át; 1796. tanulmányi felügyelő, 1799-ben az erkölcstan tanára lett a pozsonyi papnevelőben; 1803-tól az erkölcstant és egyházjogot adta elő Nagyszombatban és egyszersmind a káptalani könyvtár őre volt. 1816 okt. 4-én esztergomi kanonok lett, de megmaradt egyúttal tanárnak is egészen a káptalan elköltözéseig, 1820 júniusig. 1821 máj. 28. komáromi főesperessé, 1825 márcz. 24. szentistváni préposttá lépett elő. Egész életében a tudományoknak élt. A theologián kívül nagy előszeretettel foglalkozott a szláv nyelvészettel, a történelemmel s a természettudományokkal; különösen a növény-, ásvány- és kagylótanban és a numizmatikában volt igen jártas. A nemes kövek köszörülésével is foglalkozott. Szenvedélyesen ragaszkodott anyanyelvéhez, a tóthoz, minden szláv nyelvjárást értett és mindannyinak irodalmában is jártas volt; a cseh accentustól szabadított tót nyelvnek saját irodalmat szerezni fő törekvése volt; e végből első rendű tót írókkal levelezett, ú. m. Bernolák, Stratimirovics, Tablicz, Kollár János, Schaffarikkal, Palaczkyval Prágában, Kopitár Bertalan, a bécsi cs. kir. könyvtár őrével és több mással; de magyarul is jól tudott, sőt a magyar nyelv terjedését szívből óhajtotta. Élte utolsó éveiben szívbaja miatt alig hallott valamit s éppen nem járt emberek közé, hanem minden idejét irodalmi foglalkozással töltötte. Meghalt 1835 jan. 21. Esztergomban s eltemettetett a szent István-kápolna alá, melynek felépítéséhez tetemes összeggel járult volt. Miután végrendelet nélkül halt el, gazdag könyvtára s gyűjteményei a káptalanra szállottak. Szülőföldjén templomot és plébániát emeltetett.

Munkája: Swaté Pismo starého i nowého Zákona podla obecneho latinského, od sw Rimsko-Katolickég Cirkwi potwrdeného, Preložená s Prirownánim gruntowného Tekstu na Svetlo widané. Esztergom, 1829-32. (Szentirás). (Harmincz évig dolgozott ezen tót fordításon).

Az ő kiadásában jelentek meg az Epistolák és Evangeliumok templomi használatra (Esztergom, 1834) és egy jelesb tót egyházi beszédek gyűjteménye (Nagyszombat, 1833), úgyszintén Holly Jánostól Vergilius Aeneise tót fordításban (Nagyszombat, 1824) sat.

Nagyon sok és kiválóan becses kéziratot hagyott hátra az esztergomi egyházmegye történetére vonatkozólag: Annales Eccl. Metr. Strigoniensis, három kötet; Adparatus ad Hist. Eccl. Strigoniensis pars I. Biographia.

Hazai s Külföldi Tudósitások 1835. I. 10. sz.

Hasznos Mulatságok 1835. I. 13. szám.

Ofner Pester Zeitung 1835. 10. sz.

István bácsi Naptára 1862. 107. lap.

Uj. M. Sion 1886. 837. l., 1890. 264. lap.

Slovenské Pohlady 1888. 57. l.

Vlček, Jaroslav, Dejiny Literatúry Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890.

Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 735. l.