Kezdőlap

Pólya Jakab,

államtudományi doktor, ügyvéd, egyetemi magántanár és a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. 1844. okt. 22. Békés-Szent-Andráson, hol atyja Pollák Mózes szatócs volt; 1854-ben ment a szarvasi ág. ev. gymnasiumba, hova szülőhelyéről naponként gyalog tette meg az utat. A III. gymnasialis osztályba Nagy-Kőrösön iratkozott be, hol nagyszüleinél volt ellátva; Arany Jánost csak egy évig hallgatta a VI. osztályban, de Szilágyi Sándornak több évig tanítványa volt, kinek történelmi előadásait különösen szerette; VII. és VIII. osztályos korában saját szorgalmából elsajátitotta a franczia nyelvet. 1863-ban végezte be a gymnasiumot, ekkor Pestre jött és orvostan hallgatónak iratkozott be, de ezen pályával nem volt megelégedve, azért a tanév végét be sem várva, a jogi karba lépett át. A nemzetgazdaságot és pénzügytant Karvasytól, a statisztikát Konektól hallgatta, Kautztól a nemzetgazdasági eszmék fejlődését, Matlekovitstól Schultze-Delitzsch szövetkezeti rendszerét s a socialismus és communismus ismertetését. Leczkeadásból tartotta fönn magát, sőt szegénysorsú szüleit is segélyezte. Befejezve egyetemi tanulmányait Eleöd Józsa budapesti ügyvéd irodájába lépett; munkálkodásával kis vagyont is szerzett és 1873-ban megnősült. Azonban nyomban szerencsétlenség érte, mert azon évben a nagy pénzügyi válság alatt a kereskedő, kire vagyonát bízta, megbukott és Pólyának nemcsak saját vagyona veszett oda, hanem felesége hozománya is. Szépen indult ügyvédi praxisa is lassanként elapadt. 1883-ban végkép búcsút mondott az ügyvédségnek s a trieszti általános biztosító társaság kötelékébe lépett, hol 1000 frt évi fizetéssel alkalmazták. 1882-ben Pollák családi nevét Pólyára változtatta. 1886-ban a trieszti biztosító-társaságnak jogtanácsosa, 1887-ben az államtudományok doktora és 1890-ben a budapesti egyetemen a mezőgazdasági politika magántanára lett. A m. tudom. akadémia 1893. máj. 4. választotta levelező tagjai sorába. Meghalt 1897. júl. 30. Budapesten. A m. tudom akadémiában 1898. nov. 24. Vargha Gyula tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1882. Magyarország államadósságai, Országos közszükségleti pénztár, 1883. A szegényügy, Gróf Széchenyi István minimum javaslata és annak irodalma, Az uj ír földbirtok-törvény, 1885. A mezőgazdasági válság, Haladás és inség, Társadalmi kérdések, A nemzetközi gazdakongressus, 1886. Talajjavítási bank, Valuta és gazdasági válság, 1887. A földbirtok tulajdona, A deficit, 1888. A kis és nagy birtok, A londoni czukoradó-értekezlet, 1889. Az öröklési jog társadalmi és gazdasági szempontból, A valuta-kérdés fejlődése a jelen században, 1890. Egyenes adóink fejlődése, 1891. A mezőgazdasági hitelszövetkezetek, 1892. A biztosítási vállalatok, 1893. Egyenes adóink reformja, 1894-95. Az egyenes adók reformja, A magyar szövetkezeti ügy, A társadalmi kérdés, A német vámegylet, Az ezredévi közgazdasági irodalom, A magán biztosítási vállalatok, Az Egyesült Államok 1890. évi censusának főbb eredményei, 1897. Ausztria vámpolitikája, Külkereskedelmi politika és könyvism.); a Budapesti Szemlében (1883. A parasztbirtok és az ujabb német törvényhozás, 1888. A védvámok, 1889. A mezőgazdaság szabályozása); a Köztelekben (1891-92. Valutaügyről czikksorozat, 1892. Hazánk mezőgazdaságának fejlődése századunk második felében, 1893. Hazánk birtok-statisztikája, Párhuzam az 1867. és 1885. évi adatok közt); a Szövetkezésben (1894. Az angol szövetkezetek, A franczia szövetkezetek); a Közgazdasági és Közigazgatási Szemlében. (1893-95. Az egyenes adók reformja, Az egyenes adó-enqete irományairól, A társadalmi kérdések, 1897. Külkereskedelmi politika, Ausztria vámpolitikája, XX. A német vámegylet, A kereskedelem, pénz- és hitelügy a kiállításon); a M. Gazdaságtörténelmi Szemlében (1894. A magyar birtok- és örökjog fejlődése, 1895. Gazdasági viszonyaink a XVIII. század első felében); a Magyar Nemzetgazdában is sok czikke jelent meg; írt még a M. Földbe, Nemzetbe.

Munkái:

1. Raiffeisen-féle kölcsön-pénztár. Bpest, 1883. (Különny. a Nemzetg. Szemléből).

2. Az ujabb agrár mozgalom és irodalom hazánkban. U. ott, 1884. (Különny. a Nemzetgazdasági Szemléből).

3. Raiffeisen F. W., A hitelszövetkezetek mint eszközök a falusi népesség bajainak elhárítására. Ford. U. ott, 1885.

4. Agrár politikai tanulmányok. Minimum. Homestead. Örökösödési jog. U. ott, 1886. (A m. tudom. akadémia segélyével).

5. A szövetkezetek előnyei. Jó tanácsok a magyar nép számára. U. ott, 1888. (3. kiadás. U. ott, 1892. Népiratkák).

6. A gazdasági válság. A m. tudom. akadémia megbízásából írt és a pesti hazai első takarékpénztár által alapított 2000 frtos Fáy-díjjal jutalmazott pályamű. U. ott, 1890. (Ism. Nemzetg. Szemle).

7. Az Egyesült-Államok valutája. U. ott, 1890. (Első m. általános biztosító-társaság díja).

8. A pesti magyar kereskedelmi bank keletkezésének és ötven éves fennállásának története. 1841-92. U. ott, 1892. (Ism. Nemzetg. Szemle).

9. Smith Ádám, Vizsgálódás a nemzeti vagyonosság természetéről és okairól. Ford. Enyedi Lukácscsal együtt. U. ott, 1892. (Nemzetg. Irók Tára IV. Ism. Nemzetgazd. Szemle).

10. A biztosítási vállalatok. U. ott, 1892. (Dóra-díjjal jutalmazott munka).

11. Községi hitelszövetkezetek feladata, vezetése és működése. U. ott, 1893.

12. A nemzetgazdaságtan ujabb elmélete. Irta Sismondi János, ford. Enyedi Lukáccsal együtt. U. ott, 1894. Két kötet. (Ism. Közig. és Közgazd. Szemle).

13. A budapesti bankok története az 1867-1894. években. A m. tudom. akadémia által a «Beck Miksa» díjjal koszorúzott pályamű. U. ott, 1895. (Ism. Közgazdasági Szemle).

14. A szabadalmazott pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagykereskedők és nagyiparosok története. U. ott, 1896.

M. könyvészet 1886., 1888., 1890., 1895.

Kiszlingstein Könyvészete.

Budapesti Hirlap 1897. 211. sz.

Akadémiai Értesítő 1899. (Vargha Gyula).