Kezdőlap

Ráday Gedeon (rádai gróf, idősb)

birtokos és országgy. követ, előbbinek tesvérbátyja, szül. 1713. okt. 1. Ludányban; 1732-ben Odera-Frankfurtba ment tanulmányainak folytatására, hol ápr. 19. iratkozott be, azonban csak egy évig hallgatta ott az akadémiai előadásokat. Midőn atyja 1733. máj. 20. meghalt, visszatért Ludányba s gazdasága mellet életét egészen a tudományosságra és a nemzeti műveltség emelésére szentelte; a külföldi irodalomban való nagy jártassága is hozzájárult elhatározásának sileréhez. Az atyja által megkezdett könyvtár gyarapítását nagyban előmozdította. Minden valamire való írót fölkeresett leveleivel, részint hogy munkára buzdítsa őket, részint hogy a kőnyvtárában hiányzó kőnyveket segítségükkel megszerezze. Felesége Szentpéteri Katalin, kivel 1740 táján kelt össze, megosztá vele a könyvgyűjtés fáradságát s kiválólag a magyar műveket kisérte figyelemmel, míg maga R. a külföldiekre fordította legfőbb gondját. Akkor még szó sem volt nyilvános könyvtárakról; ő maga küldözgette el a kért munkákat a tudósoknak és így lett a ludányi, később a péczeli kastély némileg középpontja az akkori szellemi életnek. A péczeli családi birtokon épített nagy kastélyban helyezte el könyvgyűjteményét és így főképen ő tekinthető a híres R. könyvtár második és fő megalapítójának. A magyar költészet története még nevezetesebb vonását jegyezte föl működésének; ő volt t. i. az első, ki német költők nyomán megkisérelte verseiben a rímet a szótagmértékkel egyesíteni s megalapítani az irodalomban az úgynevezett R.-verselésmódot és ezáltal közvetve a magyar költői dictio kiművelésére is igen nagy hatással volt. Költői munkássága mellett részt vett a közügyekben is, miután felváltva Péczelen és Pesten tartózkodott. Az 1764. országgyűlésen Pestmegye követe volt. II. József 1782. febr. 8. őt és fiát ifj. R. Gedeont báróságra, II. Lipót pedig 1790. nov. 18. grófi rangra emelte. R. volt mestere Kazinczynak; a fejlett ízlésű aesthetikust és nagy műveltségű férfiút 1772-ben látta először Kazinczy, mint deák, Sárospatakon és midőn 1782-83-ban Pesten volt patvarián, szabad idejének nagy részét R. körében töltötte s a két jeles ember közt a baráti érintkezés és levelezés állandó volt. A korabeli tudósok és írók csaknem mindnyájan hozzá fordultak terveikkel. Nála kopogtatott Bod Péter, hogy más nemzetek példájára «valami literata societast» kellene fölállítani (1756. febr. 20.); az ő tekintélyének aegise alatt kivánt Bod Péter egy jó magyar grammatikát összeállítani s a régi históriás énekekből egy szemelvényt szerkeszteni, a melyben deák, vagy más idegen szók nem fordulnak elő, mert már a parasztok is deák szókkal élnek s a magyar nemes ifjak, a kik a katonaságtól hazakerülnek, megtámadják a nyelv tisztaságát. Nem kis hatással volt R. a kezdő írókra s így Kazinczy is, hogy műveiket közzétenni segítette, előfizetőket szerzett az újonnan megjelent munkáknak s maga is több példányra előfizetett. Félig tehát Maecenás-forma szerepet is vitt s eben kevésbbé volt válogatós. Az Orpheus iránt épen oly buzgó törekvéseket tanusított, mint előbb a Magyar Museum iránt; ő volt Landerernél a közbenjáró, sőt félig maga a szerkesztő. 1782. február 8-án fiával ifj. R. Gedeonnal együtt bárói, 1790. november 18. pedig grófi rangra emeltetett. Meghalt 1792. aug. 6. Péczelen.

Művei legnagyobb s kétségkívül igen fontos része veszendőbe ment; fennmaradt munkái, többnyire mesék és feordítások, a M. Múzsában, Orpheusben és M. Museumban elszórva jelentek meg. Zrinyi eposzának tanulmányozása mellett az Aeneis áttételével is bejlódott. Gyöngyösi-féle négy rímes alakban; ennél azonban figyelemre méltóbb egy hősköltemény terve Áprádról, melyet ő bajnoki éneknek nevez, melynek azonban csak bevezetése jelent meg az 1787. M. Múzsában.

Munkája: Gróf Ráday Gedeon összes művei. Összegyűjtötte és bevezette Váczy János. Bpest, 1892. (A költő életrajzával. Olcsó könyvtár 314. sz. Ism. Budap. Szemle. 72. köt.)

Levelei Kazinczy Ferenczhez: Péczel, 1786. jan. 3., Pest, jan. 15., márcz. 21., ápr. 26., nov. 23., 1787. márcz. 2., decz. 3., 1788. jan. 4., febr. 15., jún. 2., 12., júl. 8., Péczel, júl. 28., Pest, szept. 22., decz. 11., 1789. jan. 20., febr. 19., márcz. 1., 31., máj. 18., aug. 3., szept. 1., 13., Péczel, decz. 12., Pest, 1790. febr. 1., 24., márcz. 8., Péczel ápr. 9., Pest aug. 21., 30., 1791. jan. 26., febr. 6., 14., 28. és decz. 9. (Kazinczy Ferencz Levelezése I., II. kötet); kiadatlan levelei Aranka Györgyhöz 1789-92. (Závodszky Károly a Hon 1873. 168., 169. sz.).

Arczképe: rézmetszet, rajzolt Klimesch Tamás 1788-ban, metszette Qu. Márk (Orpheus II. kötetében 1790. és Koppi Károly halotti Oratiójában. Pest, 1792.); metszette Mannsfeld (Kazinczy Munkái V. kötetében) és kőnyomat Rohn és Grundtól, Pest, 1864. (a Koszorúban).

Névaláírása: Zsebkönyv. Pest, 1821. melléklete.

Könyvtárát 1861-ben a dunamelléki ev. ref. egyházkerület országos gyűjtés útján 42,000 koronán vásárolta meg a budapesti ev. ref. theologiai akadémia részére.

Orpheus I. II.

Ephemerides politico-litter. 1792. 57. sz.

M. Hirmondo 1792. II. 283. l. arczk.

Koppi, Carolus, Oratio ... Pestini 1792. arczk.

Toldy, Handbuch der ung. Poesie (I. köt. 212-218. l., némely meséi: ezek közt a Róka és a holló, Mátyás király három restje és a Zrinyi után szabadon dolgozott Török ifjú éneke közlésével).

Kis János Emlékezései I. 92. l.

Toldy F., A magyar költészet kézikönyve. Pest, 1853. I. 562. l. és Összegyüjtött munkái III. 252. l.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 376. l.

Arany János, Koszorú 1864. I. 26. sz. arczk.

Nagy Iván, Magyaroszág Családai IX. 550., 552. l.

Kazinczy Ferencz, M. Pantheon (Abafi, Nemzeti Könyvtár XXXVI.).

Figyelő I., IV-VIII. XVIII.

M. Nemzetségi Zsebkönyv I. Főragú családok. Bpest, 1888. 202. l.

Kazinczy Ferencz Levelezése I., II. kötet

Pallas Nagy Lexikona XIV. 336. l.

Irodalomtörténeti Közlemények I. 1891. (Váczy János), II., V., VIII., XI. 216. l.

Egyetemes Philologiai Közlöny 1896. (Pap Károly).

M. Könyvészet 1892., 1898.

Vasárnapi Ujság 1901. 49. sz. arczk. és gyászjelentés.