Kezdőlap

Réső Ensel Sándor, idősb,

táblai ügyvéd és több megye táblabirája, előbbinek testvérbátyja, szül. 1787. okt. 25. Magyar-Soókon (Nyitram.); középiskolázását Rév-Komáromban kezdte, Losonczon, Pozsonyban folytatta s Debreczenben végezte, hol 1807-ben már a harmadéves papjelöltek közé jutott. 1809-ben borosjenői Tisza Lászlónak Lajos fia mellett volt nevelő; 1810-ben ismét pályáját folytatta és noha szülei a papi pályán szerették volna őt látni, ő az ügyvédi pályára készült; 1811. ősszel az országgyűlés alatt gyakornokoskodott, 1812-ben Szeghalmon volt tanító; onnét báró Wenckheim József nemesi fölkelési ezredes mellett alhadnagyi ranggal segéd lett; 1815. ápr. 19. kir. táblai jegyzőnek esküdött fel és 1816. márcz. 11. ügyvédi vizsgálatot tett, mint ügyvéd állandóan Pesten telepedett le. R. E. Sándor egyike volt Pest kitünőbb és jelesebb kir. táblai ügyvédeinek és mint a törvénytudományban kiválóan jártas, Pestmegye gyűlésein és törvényszékein is szerepelt, s majd minden kiküldöttségében részt vett; mint szónok főleg a sérelmi ügyekben tünt föl. Pest vármegye közgyülésein Széchenyi és Kossuth őt szólították fel, hogy a fölterjesztésekben a törvények helyes alkalmazására ügyeljen. A magyar jogászvilág élő Corpus Jurisnak nevezte el. Mint buzgó protestáns 1848. január 2. egyházi algondnokká választatott; a pesti takarékpénztárnak, Fáy Andrással egyik alapítója s választmányi tagja, a szabadságharcz alatt pedig az éjjeli bizottsági ülések elnöke volt. E mellett a tudományosság terén is búvárkodott és több értekezést is adott ki. Az 1859. szept. protestáns vallás pátens el nem fogadása mellett harczolt, mint a dunamelléki ref. egyház algondnoka s egyházi tanácsos, ezért birósági vizsgálat alá vonatott. Nemességét Pestmegyében 1826. ápr. 1., Komárommegyében pedig, hol a család birtokos volt, 1828. jún. 2. hirdetteté ki. Barátai: Kálly Ferencz és Sztrokay Antal, az ő zsidó, szanszkrit és czigány nyelvgyűjteményéből a m. tud. akadémiában felolvasásokat tartottak; ugyancsak a m. tudom akadémiának a nagy szótár előkészületéhez két gyűjteményt küldött, melyért 1836. márcz. 4. elismerő levelet kapott. Barátai közül Földváry Gábor őt 1837-ben a nemzeti szinház alapítói közé vette fel. Meghalt 1860. május. 29. Pesten.

Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1832. IX., X. Béla király névtelen jegyzőjéről); a Tudománytárban (XIV. 1837. 1. A szankszkrit nyelv ismerete); a Pesti Hirlapban (1841. 68. sz. Honoratiorok és választási jog); a Jelenkorban (1845. 31. sz. Az adóról, 1846. 385. Az idegenekről); a M. Sajtóban (1856. 138. sz. Károlyi-családról); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1859. Erdősi János protestáns vallásáról).

Nevezetesebb kézirati: Az izmaeliták, máskép agarenusok, szaraczenusok és czigányok eredetéről (ez válasz volt Horváth Istvánnak a Tudományos Gyűjt. 1828. XII. k. megjelent czikkére); Az angol püspöki ekklezsiákban az isteni tisztelet módja; A zsidó folyóírás eredetéről; Milyen volt a műipar és kereskedés honunkban az Árpád- és a vegyesházakból származott királyok alatt (pályamű a m. tud. akadémia által 1835-ben kitűzött díjra); A hunn betűk eredetéről (2rét 29 levél a m. n. múzeumban); Értekezés a Croy-nemzetség eredetéről, genal táblával; Útmutatás a szankszkrit nyelv ösmeretére; Értekezés a Századokban elveszettnek tartott arabs betűkről; A czigány nyelv szótára és kifejezései; Az európai nyelvek összehasonlítása; Pestmegye közgyűlésén 1835. márcz. 20., aug. 25., 1840. aug. 25., nov. 18. és 1841. febr. 3. tartott beszédei.

Pesti Napló 1860. 128. sz.

Prot. Egyh. és Isk. Lap 1860. 23. sz.

Törvényszéki Csarnok 1860. 43. sz.

Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 681., 683. l.

Nemzet 1888. 52. sz.

Pallas Nagy Lexikona XIV. 495. l.

Gyászjelentés és fiának szives közlése.