Kezdőlap

Sárközy István (nadasdi),

megyei alispán, utóbb consiliarius, S. Antal birtokos és Szánthó Ágnes fia, szül. 1759. ápr. 22. Kisasszondon (Somogymegye); iskoláit Abán (1765), Pozsonyban (1769), Sopronban (1771) és Debreczenben (1775) végezte, majd patvarista lett, mígnem 1781. febr. 15. a 33. gyalogezredbe lépett hadapródnak. Csakhamar elérte a hadapród-őrmesterséget. A katonaságtól hamarosan megvált és Széchenyi Ferencz gróf pécsi kerületi biztos 1785. nov. 23. Somogyban aljegyzővé tette; volt megyei ellenőr (1786. decz. 2.), élelmezési biztos (1788. Nagy-Kanizsán, a török háború alatt), főadószedő (1788. okt. 2-től hat évig, majd 1807. nov. 1-től 1815-ig újból), közben táblabiró (1790. febr. 25. ugyanebben az évben a szent koronát kisérő vármegyei banderiumnak is tagja volt), majd főszolgabíró (1794. aug. 15-től 1801. jan. 17-ig). Többször jelölték az alispánságra is, de azt csak 1824-ben nyerhette el és 1836. nov. 24-ig volt Somogy vármegye másodalispánja. Érdemei elismeréseül 1837. ápr. 6. a «consiliarius» czímet kapta (saját följegyzése szerint: «ingyen!»). 1793-tól haláláig a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye gondnoka volt. Már az 1791. budai zsinaton felvetette egy Somogyban felállítandó ref. gymnasium eszméjét és erre a czélra Nagy-Bajomban ingyen telket ajánlott fel, de ezen szándékát Festetich György gróf ajánlata felülmulta, a ki kijelentette, hogy hajlandó a reformátusoknak Csurgón saját költségén egy gymnasiumot felállítani. Korának minden nevesebb férfiával összeköttetésben állott; barátságban élt rokonával Palóczi Horváth Ádámmal, a költővel, ki 1797-1812-ig szintén Nagy-Bajomban lakott; a Niklán lakó Berzsenyi Dániellel szintén jó viszonyban volt. Magához vette Csokonai Vitéz Mihályt és nemcsak a legszivesebben látta családja körében (1798. június végétől 1799. május végeig volt Nagy-Bajomban), hanem még a csurgói gymnasiumban preceptori álláshoz is juttatta, sőt Somogyból távoztával is fentartotta vele a jó viszonyt. Azonban leginkább Kazinczy Ferencz tüntette ki barátságával, kinek a Dunántul legbuzgóbb híve volt. Meghalt 1845. augusztus 29. Nagy-Bajomban.

Blumauerből és Schubertből fordítgatott. (Kazinczy F. Levelezése II. 415., IV. 111., 112., VIII. 489. l.).

Munkája: T. N. Somogy vármegyében levő minden helységeknek magok körül mintegy egy vagy két mértföldre fekvő szomszéd helységektől való távolságát előadó könyvecske, mellyet... néhai Nagy József úrnak... mappájából, az útaknak tekervényeihez képezve, czirkalomra vévén a t. nemes vármegye tetszésére közhaszonra készített. Buda, 1811.

Kéziratban a m. n. múzeumban: Doctor Gall József koponya tudományából kiszedegetett nevezetességek, melyeket maga kedvéért, de mások mulatságára is össze írt és némely jegyzésekkel s észrevételekkel megbővítve kiadott. (Censurai példány, 8rét 40 levél, melyet 80 éves korában írt); a debreczeni ref. főiskola könyvtárában: Az angliai hitvallás.

Leveleit, melyeket Kazinczy Ferenczhez írt, kiadta a m. tudom. Akadémia: Kazinczy Levelezése III., IV., VI., IX., XI.-XIV. összesen 20 levél. Latin beszédjét közölte Héjas Pál (Csurgói ref. főgymnasium 1895. Értesítőjében).

Somogy 1875-76. (Kazinczy levelei S.-hez 1816-1829. összesen 38.)

Figyelő XX. 166.

Csurgói ref. főgymn. Értesítőjében 1888. és 1899.

Katholikus Szemle 1890. 540., 692., 712., 713., 715., 716. l.

Petrik Bibliogr.

Irodalomtörténeti Közlemények III. 1893. 261. l.

Kazinczy Ferencz Levelezése II-IV., VI-XIV.

Pallas Nagy Lexikona XIV. 886. l.

Vasárnapi Ujság 1899. 38. sz. arczk.

Sárközy Imre, A nadasdi Sárközy család. Bpest, 1906. 68. l. arczk.