Kezdőlap

Schimkó Vilmos Manó (Immanuel),

ág. ev. lelkész és lyceumi tanár, előbbinek testvéröcscse, szül. 1791. márcz. 6. Poldluzsánban (Trencsénm.); tizenkétéves korában Győrbe vitték a magyar nyelv megtanulása végett; itt három évet töltött, mely idő alatt a magyar nyelvet tökéletesen megtanulta. Innét a soproni lyceumba ment, hol a humaniorákat és a bölcselet-theologiai cursust végezte Waltersdorfer, Seybold, Reitsch, Kralovansky és Rumy tanárok alatt. Mint a lyceum tanítványa házi tanító volt Gamauf lelkésznél és Pethe Ferencz író családjánál, mely művelt családi körök jó befolyással voltak fogékony lelkére. Később mintegy három évig nevelő volt Ürményben. 1814-ben Jenába ment, hol theologiai, bölcseleti, mathematikai és physikai előadásokat hallgatott. Jenában tartózkodása alatt a magyar prot. theologusok számára az ő közbenjárására a weimari herczeg ingyen asztalt alapított. Még Jenából hívta meg a wszetini, morvaországi ev. egyház lelkészének 1815-ben. Három évi itt tartózkodása után Zeuchtel ev. egyházának lelkésze lett. Azonban, midőn néhány év mulva a trencséni ev. egyház hívta meg lelkészének, örömmel tért vissza hazájába. Midőn 1835-ben meghalt Bilnicza Pál, a pozsonyi magyar-tót ev. egyház lekésze és a lyceum tanára, a pozsonyi ev. egyházgyülekezet azon év máj. őt választotta ezen kettős állásra. Itt kezdődik férfias működése, mely mind a magyar nemzeti ügy élesztésére, mind a protestáns theologiára üdvös hatású volt. Mint a lyceum tanára a gyakorlati theologiát adta elő, a humaniorákban görög és latin nyelvet tanított, később pedig a physikai osztályban Magyarország történetét magyar nyelven adta elő s már 1839-ben valamennyi tantárgyát magyarul kezdte tanítani; példáját többi kartársai is követték. 1864-ben nyugalomba vonult. Meghalt 1875. márcz. 7. Pozsonyban.

Munkái:

1. Summa náboženstwj evangelického. Szakolcza, 1825. (Ág. ev. ájtatosság).

2. Obêt srdce wraucyho aneb modlítby každodenny, swátečny, a wlasstny, k. rozlicnym prjpad nostem... U. ott, 1826. (2. kiadás. 1854. Egy hivő szív áldozata, imakönyv versekben).

3. Nábožnost domowny we zpéwych. U. ott, 1826. (Házi verses imakönyv).

4. Szent érzemények. Minden keresztényeknek számára. U. ott, 1835. és 1843.

5. Kazanj o potŕebe noweho cancyonale. Pozsony, 1842. (Egyházi beszéd, új Cancionale szükségéről).

6. Egyházi unio, azaz: értekezés a magyarországi protestánsok vallási egyesüléséről. U. ott, 1842.

7. Pamatka smrti Dra Mart. Luthera. U. ott, 1846. (Luther Márton halála).

8. Gyakorlati hittan. U. ott, 1848.

9. Dař pro mládež ewang. při konfirmácy. U. ott, 1854. (Confirmatiói ajándék az evang. ifjúságnak.)

10. Evangelisches Andachtsbuch in Gesängen. U. ott, 1861.

Néhány éneke a tót énekeskönyvbe (Zpewnik) is fölvétetett.

Hazai és Külf. Tudósítások 1835. I. 43. sz.

Haan, Jena Hungarica 133. l.

Prot. Jahrbücher 1854. 199. l.

Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. 657. l. és gyászjelentés.