Kezdőlap

Stockinger Tamás

orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1811. júl. 29. Pesten; 1826. a kegyes-tanítórendbe lépett és két évig volt novicius Trencsénben. 1828-30. Tatán a normalis iskolában tanított; 1830-32. Váczon bölcselethallgató volt; azután a rendet elhagyta és az orvosi tanulmányokra szánta magát, melyeket elvégezvén, 1838-ban Pesten orvosdoktorrá avattatott. 1839-ben a sebészdoktori oklevelet nyerte el, majd pedig Stahly segéde lett. Ennek nyugdíjazása után az orvosi történet tanulmányozására adta magát s azt mint egyetemi magántanár 1844-45-től elő is adta. A válpont, mely őt véglegesen a sebészethez vezette, 1847-48-ban volt, a mikor az elméleti sebészet tanszékén tanár lett. Itt 1848-49-ben ugyan más helyettes által váltatott fel; a mint azonban a szóban levő tanszék 1851-52-ben előkészítő kórodai sebészeti tanszékké átalakíttatott, ennek rendes tanárává őt nevezték ki. 1863-64-ben dékán, 1870-71-ben pedig rector volt. 1871-ben érdemei elismeréseül a királyi tanácsosi czímet kapta. 1879-ben nyugdíjazták. Meghalt 1883. aug. 20. Budapesten.

Rectori beszéde az Acta reg. scient. Univ. Ung. Budapestinensisben (1870. Székfoglaló beszéde); czikkeit az orvosi szaklapokban (felsorolja Szinnyei Repertóriuma és Hőgyes Emlékkönyve.)

Munkái:

1. Elegia honoribus... Antonii Juranics episcopi Jaurinensis, dum dioecesim suam benigne inviseret, oblata a S. Piis Tatensibus. Dec. calend. Junii 1830. Comaromii.

2. Medicus. Dissertatio inauguralis. Budae, 1838.

3. Utmutatás a sebészi műszerek elemzésére és birálatára. Pest, 1867. 36 tábla rajzzal.

4. A közművelődés s az egyetemről. Bpest, 1871. (Rectori beszéd. Különny. az Acta reg. scient. Universitatis Ung.-ból.)

5. Adalék a sérvkötők tanához. U. ott, 1873. (Megjelent németül, francziául és angolul is. U. ott, 1873.)

Kéziratban: Carmina honoribus... Ernesti Poleretzky e S. Piis, dum diem nominis sui recoleret, a clericis einsdem Ordinis Philos. Studiosis oblata. Vacii, 1832.

Szinnyei Könyvészete.

Petrik Bibliogr. és Könyvészete.

Vasárnapi Ujság 1883. 34. sz. (Nekr.)

Hőgyes Emlékkönyve 173. l. arczk. és gyászjelentés.