Kezdőlap

Szabó Elek (Jakab)

kegyes-tanítórendi tanár, majd r. k. lelkész, szül. 1857. febr. 12. Püspök-Ladányban; középiskoláit Debreczenben és Egerben végezte, 1878-79-ben egy éves önkéntes volt Bécsben. 1879. okt. 2. a kegyes-tanító-rendbe lépett; a novicziátust Váczon, a theologiát Nyitrán, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1884. márcz. 9. áldozópappá szenteltetett. Tanított a kis-szebeni, tatai, trancséni és váczi gymnasiumokban. 1889-ben az esztergomi főmegye szolgálatába, 1891. (szerzetesi fogadalmai alól a pápa által föloldatván) ugyanazon főmegye kötelékébe lépett; előbb hédervári, jelenleg lekéri segédlelkész.

Felkutatta és kiadta a Sirokra (Gyöngyös), Kis-Szebenre (Sárosmegyei Közlöny), Tatára (Tata-Tóvárosi Hiradó), Hédervárra és Egerre (Győri Közlöny), és Szántóra (Bars) vonatkozó történeti és mondai népregéket. irodalmilag fáradozott a magyar kath. kivándorlókat védő Szent Ráfáel-egylet megalapításán (Győri Közlöny, M. Állam, Egyházmegyei Közlöny, Érsekujvár és Vidéke); vezérczikkeket, költeményeket tárczákat írt az említetteken kívül a Nyitramegyei Közlöny, Váczi Hirlap, Veszprém, Győri Hirlap, Barsi Ellenőr és Közoktatás cz. hirlapokba.

Munkái:

1. Szárazföldi közlekedő eszközök a rómaiaknál. Tata, 1886. (Ism. Egyet.-Philol. Közlöny 1887.)

2. Csodajelek (prodigia) Livius könyvében. Trencsén, 1887.

Önéletrajzi adatok.