Kezdőlap

Téglás Gábor

czímzetes kir. főigazgató, nyug. állami főreáliskolai igazgató, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, T. Gábor iparos és Csergeő Anna fia, szül. 1848. márcz. 30. Brassóban; középiskoláit Nagy-Enyeden, felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcseleti karán végezte. 1871. az akkor felállított dévai állami főreáliskolához tanárrá neveztetett ki s 1883-tól 1904-ig ez intézetnek igazgatója volt. Mint ifjú tanár kedvvel foglalkozott Hunyad vármegye geologiai és természetrajzi viszonyaival. Kutató kirándulásai közben keltették fel érdeklődését a barlangok, az őskori cseréptöredékek s római bányászeszközök és nemsokára kutató vágygyal fordult az archaeologia felé. Tanulmányai kiegészítésére a külföld nagyobb múzeumait és régiségtárait tanulmányozta. 1888. máj. 4. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta. 1894 nyarán Udvarhely vármegye keleti részén a Hargita alján levonuló Kabosbarázda, Ördögárok sat. nevű sánczokat tanulmányozta s a Limes dacicus keleti szakaszát mutatta fel, 1895 nyarán a Peutinger táblának Daciába vonuló nyugati útvonalát fejtette meg s terjesztette a m. tudom. Akadémia elé. 1896 óta az országos közoktatási tanács tagja, ugyanakkor a főigazgatói czímet kapta. A hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulatnak alapítása óta múzeumi igazgatója, utóbb tiszteletbeli igazgatója és Király Pállal együtt vezette a sarmizegetuzai (Várhely) ásatásokat és a várhelyi amphitheatrum felásatási munkálatait; az említett múzeum a nyugateurópai archaeologusok által is elismert gazdagságát az ő buzgóságának köszönheti. A földrajzi társulat lev. tagja, az országos embertani és régészeti társulat és a magyar néprajzi társaság választmányi tagja. 1904. nyugalomba ment és azóta Budapesten lakik.

Munkálatai a m. tudom. Akadémia Almanachjában vannak felsorolva (1889 óta).

Munkái:

1. Egy új csontbarlang Bedellő határában. Bpest, 1882. (Mathem. és természettud. Közlemények, egy tábla alaprajzzal).

2. A Buhuj (Bagolyvár) nevű csontbarlang Stajerlak-Anina határában. U. ott, 1883. (Math. és Term. Közlemények XIX.).

3. Déva legközelebbi vidékének őstelepei. Déva, 1887. (Különny. a dévai reáliskola Értesítőjéből).

4. Az erdélyi medencze őstörténelméhez 340 praehistoricus telep ismertetése. Kolozsvár, 1887. (Orvos-természettud. Értesítő).

5. Őskori nemes fémbányászatunk némely adalékai. U. ott, 1887. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).

6. Adalékok Dácia feliratához. 128 feliratos téglabélyeg és karczolat. U. ott, 1888. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).

7. Ampelum a dáciai aranybányászat hatósági központja. U. ott, 1888. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).

8. Ujabb barlangok az erdélyi Érczhegység övéből. Bpest, 1888. (Math. és Term. Közlemények XXII.).

9. Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. 1 térképpel. Székfoglaló értekezés. U. ott, 1889. (Értekezések a tört. tud. köréből XIV. 6.).

10. Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. Az aranybányászat ethnologiai és administrationális szervezete Daciában. U. ott, 1891. Két rész. (Értekezések a tört.-tud. köréből XV. 1.).

11. Kalauz. EMKE uti kalauz Magyarország erdélyi részeiben. Kolozsvár, 1891. egy térképpel. Szerk.

12. Ujabb adalékok az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz s az aldunai határvédelem viszonya Dacia történetéhez egészen Trajanus felléptéig. 13 rajzmelléklettel. Bpest, 1894.

13. Dák várak Udvarhelymegye keleti és északi hegyvidékein. Kolozsvár, 1895. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).

14. Az Al-Duna felső zuhatagjainak szerepe a rómaiak történetében Trajanus fölléptéig. Bpest, 1896. (Különny. a Századokból).

15. Dácia délvidékének legrégibb feliratos emlékei s ezek történet-helyrajzi jelentősége. Temesvár, 1897. (Délmagyarországi tört. és rég. Értesítő).

16. A székelyudvarhelyi római castrum és katonai fürdője. Két rajzzal. Kolozsvár, 1897. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).

17. Herodotos Daciára vonatkozó földrajzi adalékainak kritikai méltatása. Bpest, 1899. (Értek. a tört. tud. kör. XVIII. 1.).

18. Tanulmányok Dacia délkeleti szervezetéről. Négy rajzmelléklettel. U. ott, 1901. (Ért. a tört. tud. kör. XIX. 5.).

19. Hunyadmegye története. I. kötet. Hunyadmegye története az őskortól a honfoglalásig. U. ott, 1902. (Gróf Kuun Géza és Torma Zsófia czikkeivel).

20. Hunyadmegyei Kalauz. Kolozsvár, 1902.

21. Uti Kalauz a dévai áll. főreáliskola tanárainak és ifjúságának 1902. jún. 7. ünnepi kirándulására. Déva, 1902.

22. Kalauz... a gyulafehérvári tanulmánykirándulására. U. ott, 1903. 35 képmelléklettel.

23. A dévai reáliskola története és elhelyezése máig vagyis 1871-től 1903-ig. U. ott, 1903. 35 képmelléklettel. (Dévai reáliskola Értesítője).

24. Hunyadmegye közgazdasági ismertetése. Bpest, 1903. (Különny. a Közgazdasági Szemléből).

25. Ujabb adatok Domician két daciai hadjáratához. Kolozsvár, 1904. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).

26. Tocilescu Gergely régészeti felfedezései Alsó-Daciában. Kolozsvár, 1904. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).

27. Az alföldi sánczok maros-dunaközi csoportjának helyrajza és technikai szerkezete. Bpest, 1905. (Ért. a tört. tud. kör. XX. 2.).

28. Történelmi-régészeti adalékok a daciai aranybányászat mintájául szolgált Thrácia, Macedónia és Moesia őskori bányászatának központjairól. 1 térképpel. Bpest, 1905. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

29. Torma Károly r. tag emlékezete. Bpest. 1905. (Emlékbeszédek XII. 9.).

30. Limestanulmányok... 1 térképmelléklettel és 17 szövegábrával. U. ott, 1905. (Értek. a tört. tud. kör. XXI. 2.).

31. A háromszékmegyei Bodra szorosban Románia határán 1887-ben talált arany rudak bélyegváltozatai és azok bányatörténelmi jelentősége, 5 szövegrajzzal. U. ott, 19. U. ott, 1905. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

32. Budapest őskora. U. ott, 1905. (Különny. a Budapesti Szemléből).

33. Hogyan néztek ki a rómaiak daliás aranybányászai? U. ott, 1908. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

34. A vasbányászat őshazája s a nyugatázsiai és kelet-európai vasipar úttörői. U. ott, 1908. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

35. A római vasbányászat daciai administratiójának emlékköre... U. ott, 1808. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

36. A görögök és rómaiak aranybányászatáról általában. U. ott, 1908. (Kül. ny. a Bány. és Koh. Lapokból).

37. Az iparvilágban ismert és használt fák és cserjék a görög és római íróknál. U. ott, 1908. (Különny. az Erdészeti Lapokból).

38. Adalékok a rómaiak ólombányászatához, tekintettel Dacia és Pannonia ólomcultusemlékeire. U. ott, 1909. 28 rajzzal. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

Szerkesztette a dévai m. kir. állami főreáliskola Értesítőjét 1891-től 1898-ig; a Hunyadmegye Monographiáját; a hunyadmegyei tört. és rég. társulat Évkönyvének VIII. kötetét (1893-96.), részt vett az erdélyi Kárpát-egylet Erdély cz. folyóiratának szerkesztésében.

Ország-Világ 1898. júl. 28. sz. arczk.

Petrik Könyvészete.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 7., XVIII. 675. l.

Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 700. l.

M. Könyvészet 1901., 1903., 1905., 1906.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.