Ezredes úr!
Azt hiszem, ön ismer engem, és meg lehet győződve róla, hogy én minden ingó vagyonom feláldozása árán is hű maradtam eskümhöz – és tudja, hogy én voltam az ön előmenetelének elindítója*.
Ezeket a körülményeket abban a meggyőződésben említem, hogy a haza java önnek éppen annyira a szívén fekszik, mint nekem. – Ezért felszólítom, ezredes úr, hogy olvassa át azt a levelet, amelyet ugyancsak ma küldök Klapka+ tábornoknak.
A tartalma meg fogja győzni, hogy a vár további védelme már nem nevezhető hazaszeretetnek, hanem csak önző elképzeléseket szolgál.
Vesse latba alárendeltjeinél minden befolyását, hogy a vár átadásához való csatlakozásukkal Komárom vidékét is megajándékozzák azzal az üdvös békével, amelyet megadásunk jóvoltából az egész haza, Erdélyt is beleértve, élvez – annál is inkább, mert az ilyen hasztalan védelem már-már őrültség.
Számítok az ön eszére, szívére és hazaszeretetére, és maradok jóakarója
Arad vára, 1849. szeptember 11.
Kiss Ernő+