Schweidel József+ és Lázár Vilmos+ aradi vértanúk csontmaradványainak 1913. okt. 20-23-án eszközölt exhumálása alkalmával végzett antropológiai szakértői vizsgálatom eredményeiről.
Mélyen tisztelt Bizottság!
Noha a históriai adatok nagyon valószínűvé tették, hogy az aradi vár sáncaiban az 1912. évben Varjassy Á.+ kir. tan. úr által végzett ásatások alkalmával megtalált két sírban Schweidel+ és Lázár+ vértanúk csontmaradványai nyugosznak, mégis okvetlenül antropológiai vizsgálatra volt szükség, hogy azok személyazonossága minden kétséget kizáróan megállapíttassék. Vétkeznénk ugyanis a nemzet kegyelete ellen, ha oly csontmaradványokat temetnénk el ünnepélyesen az aradi vértanúk maradványai gyanánt, melyek hitelességéhez, személyazonosságához a gyanúnak csak a legkisebb nyoma is férkőzhet. E szempontot szem előtt tartva szakértői vizsgálatomat a leglelkiismeretesebben végeztem, s arra törekedtem, hogy minél több olyan tudományos adathoz jussak, melyek a vértanúk földi maradványainak személyazonosságát minden kétségen felül helyeznék.
Vizsgálatom eredményéről a következőkben van szerencsém beszámolni.
F. év okt. 20-án reggel nyolc órakor a Bizottság jelenlétében az aradi vár VI. sz. kapujától jobbra húzódó sáncárok ama helyén, hol Varjassy Á.+ k. tanácsos 1912. évben a két sírgödröt találta, megjelenvén, a felásott 7,77 m hosszú árokban alacsony sírhalmocskát találtam, melyekből alig pár cm-nyi földréteg lefejtése után két emberi csontváz tűnt elő. Jelöljük egyelőre a vár VI. sz. kapujához közelebb eső csontvázat „I."-gyel, az utána következőt pedig „II."-vel. A csontvázak a fal hosszában, attól kb. 80 cm távolságban, fejjel egymás felé fordítva feküdtek olyképpen, hogy az I. sz. csontváz lábai a VI. sz. kapu felé, a II.-éi pedig a várfal ellenkező sarka felé néztek. A csontvázak egymástól egy m távolságban, a várfal alsó párkányának felső szélétől számítva mintegy 1,50 m mélységben feküdtek. Az I. sz. csontváz, mely a vizsgálatok során Schweidel József+ maradványainak bizonyult, néhány cm-rel magasabban, iszapos homokrétegben feküdt, míg a II. sz., ti. Lázár Vilmos+ csontváza a néhány cm-rel mélyebben kezdődő kavicsos homokrétegben volt elhelyezve. Általában mind a két csontváz feltűnően korhadt állapotban találtatott, úgyannyira, hogy egyes csontok a legkisebb érintésre széttöredeztek. A csontok eme feltűnően nagy korhadtságának oka a nagy talajnedvességben rejlik. A terület ugyanis igen gyakran volt vízzel elöntve, s a talajvíz is igen magas állású, úgyhogy hatvannégy év óta a csontok csaknem állandóan vízben állottak. Éppen ezért a csontvázak kiemelését a legnagyobb gondossággal, óvatossággal kellett végezni.
Nagyon jellemző a csontvázak helyzete, s már ebből kétségtelenül kiderült, hogy egyfelől a csontvázak eredeti, bolygatatlan helyzetükben feküdtek, s csakugyan a vértanúkéi lehetnek. Az I. sz. csontváz hanyatt feküdt, a koponya azonban egy kissé a jobb oldalra, a faltól kifelé nézett, s össze volt törve. A koponyacsontok helyzetéből azonban megállapítható volt, hogy felülről reá ható erő, pl. rálépés lehetett az összetörés egyik oka (ásás közben), amennyiben a homlokcsont darabjai a koponya belseje felé voltak nyomva, s a koponya oldalai emelkedtek ki élesen. A bal kar a csontváz mellett kinyújtva feküdt, míg a jobb kar a mellre volt hajtva, a lábak nem voltak egyenesen kinyújtott helyzetben, amennyiben a jobb térd erősen, a bal pedig gyengén felemelkedett. A II. csontváz az előbbivel ellentétes irányban feküdt. Koponyája kissé szintén jobbra, a fal felé nézett, mindkét keze a mellkasra volt helyezve, úgyhogy a kézfejek egymáson keresztben állottak. A jobb láb kinyújtva volt, a bal pedig térdben erősen fel volt emelve, úgyhogy az alszár és felszár csontjai térdi végeikkel felfelé rézsútosan feküdtek. Az alsó végtag csontjainak eme helyzete azt bizonyítja, hogy az illetők térdelő helyzetben (éspedig valószínűleg fél térden) végeztettek ki, úgy meg is merevedtek, s csak azután temették el őket. Ez teljesen megegyezik a kivégzésről ismeretes ama históriai ténnyel, hogy hajnalban végezték ki őket térdelő helyzetben, úgy leestek, megmerevedtek, s csak este temették el őket. Valószínű, hogy a kezek is abban a helyzetben merevedtek meg, amint kivégezték őket. Tudvalevő ugyanis, hogy Schweidel+ kivégeztetésekor egyik kezében feszületet tartott, Lázár+ pedig két kezét összetette, s tényleg a csontvázakon a felső végtag csontjai ily helyzetben feküdtek. Az I. csontváz 160, a második 168 cm hosszú volt. Noha a csontváz helyzeti hossza nem felel meg az igazi termetnek, amennyiben a csontok helyzete igen gyakran másodlagosan változik, mégis kétségtelen, hogy az I. csontváz tulajdonosa alacsonyabb termetű egyén volt, mint a másodiké. Márpedig úgy az egykorú rajzokból, mint szemtanúk elbeszéléséből ismeretes, hogy Lázár+ valamivel magasabb volt, mint Schweidel. Íme tehát már a csontvázak helyzetéből s a termetből is csaknem teljes biztonsággal megállapítható, hogy az I. sz. csontváz Schweidel, a II. Lázár Vilmos+ földi maradványa. De emellett szól a kivégzéskor elfoglalt sorrend is. A kivégzés szemtanúja, Sujánszky+ ugyanis azt írja, hogy legelöl térdelt Kiss Ernő+, utána Schweidel József+, Lázár Vilmos+, majd Dessewffy. Lázár+ tehát Schweidel+ után foglal helyet, mint hogy a kivégzés után a holttesteket otthagyták estig, s úgy temették el. Az ereklyemúzeumban levő kép is ilyen sorrendben ábrázolja őket. S tényleg ilyen sorrendben találtam a csontvázakat, ennek a sorrendnek megfelel a csontvázak helyzete is. A csontok színe az erős rothadástól sötét vörösesbarna, ez azt bizonyítja, hogy a csontok nincsenek ugyan száz év óta a földben, de már több évtized óta ott feküsznek.
A csontok helyzetének pontos megállapítása után hozzáfogtam a csontvázak kiemeléséhez, amiben igen nagy segítségemre volt Szántay Béla+ úr, amiért fogadja hálás köszönetem nyilvánítását.
Előbb a II. csontváz kiemelését kezdettük meg. Minthogy azonban a csontváznak egészben, földestől való kiemelése a talaj nedvessége s nagy súlya következtében igen nagy nehézségbe ütközött úgyannyira, hogy a csontok épsége veszélyben forgott, a koponyát kénytelen voltam előre kivenni. A koponya a csontok nagyfokú mállása s a koponyában levő vizes, kavicsos homok súlya alatt több darabra szétesett ugyan, de utólag mégis sikerült a koponyatető csontjait annyira összeragasztani, hogy a koponya ált. típusa megállapítható legyen. A másik, Schweidel+ csontvázából már előre kiszedtem a koponyát és a hosszú csontokat, úgyhogy csak a törzset emeltük egészben földestől ki, hogy az esetleg ottlevő golyót vagy ruhafoszlányokat is megmenthessem. 21-én du. a csontvázak kiemelésével és a Kultúrpalotába való szállításával készen lévén a csontok tisztításához és szárításához láttam, hogy a csontok vizsgálatra alkalmasak legyenek. Ez 22. estig eltartván 23-án végre hozzáfoghattam a csontok beható vizsgálatához.
A csontvázak minden egyes csontját összeszedvén kiderült, hogy Schweidel József+ csontvázából 230 s Lázáréból 213 csontdarab maradt meg, amint azokat a tölgyfa koporsóba helyezett hiteles jegyzékben részletesen felsoroltam. A legtöbb csont több darabra törött.
Ezek után nézzük az egyes csontvázak jellemzését.
I. sz. csontváz:
Schweidel József+ csontváza koponyája a következő részekből áll: koponyatető több darabból összeragasztva, felső arcrészlet több darabból összeragasztva, alsó állkapocs, 28 db koponyatöredék és 3 fog.
55-60 év körüli férfi koponyája. A varratok közül ugyanis a nyílvarrat (Sut. sag.) és a lambdavarrat (Sut. lamb.) teljesen elcsontosodott. A koszorúvarrat a koponya külső felszínén még jól látszik ugyan, belül azonban már az is összeforradt. A fogak rágófelülete meglehetősen kopott, a zápfogakon a csúcsok csaknem teljesen lekoptak.
A fogak közül életben kihullott: pm.* I. jobb old., bal pm. II., m.* III., jobb oldalt még a m. III., összesen 4; alsó állkapocsból jobb pm. II., m. I., m. III., bal m. III., összesen 5; összesen tehát 9 fog.
Az állkapocs ágai a testtel 120-125° közt levő szöget zártak be, ami szintén az idősebb kor mellett szól. Mindeme oszteológiai jellegek Schweidel+ életkorára vonatkozólag ismeretes adatokkal egyeznek. A várbeli anyakönyv szerint 62 éves*, életrajzírói szerint 53 vagy 59 éves, tehát már idős egyén volt, amikor kivégezték.
Koponyája alacsony, hosszú, középszéles. Legn. hossz 187, legn. szélesség 146 mm, jelző 78,07 (mesocephal*, de igen közel áll a dolichocephalhoz*). A homlok alacsony, a nyakszirt erősen kidomborodó. Az ereklyemúzeumban van egy kép (Müller Gy.+, Pest, Leitner+ ny.), hol Schweidel+ csakugyan alacsony, hosszú fejjel, alacsony homlokkal van feltüntetve. Nagyon fontos az identifikálás szempontjából az, hogy Schweidel+ koponyáján minden kétséget kizáróan kimutatható, miszerint halálát fejen keresztül hatoló golyó okozta. A homlokcsont jobb felén, közvetlen a tarhely mellett, a szemgödör széle felett 2-3 cm átm. szabálytalan nyílást találunk.
A belső csontréteg (tab. interna) a nyílás szélén 9-10 mm szélességben mindenütt hiányzik, úgyhogy a csontbél (diploe) jól látszik. Ez azt jelenti, hogy a koponyát kívülről érte az erős behatás. S minthogy a sérülés helyén a diploe és a csontbél éppolyan söt. vörösbarna patinát mutat, mint a koponya külseje, kétségtelen, hogy a sérülést a koponya akkor szenvedte, amikor eltemettetett, s nem a kiásáskor. Egyúttal a nyílás körül a csont három sugár irányban is van repedve. E nyílással ellentétes helyen, a nyakszirt jobb felén, közvetlen a protub. occip. int.* mellett szintén 28 mm átmérőjű, szabálytalanul kerek nyílást találunk. Itt nem a tab. int., hanem a tab. externa* pattogzott le a nyílás szélén annak jeléül, hogy az erőhatás a koponya belsejéből kifelé haladó, azaz áthatoló golyótól származott. A sértés helyét itt is hiteles patina takarja. Eme két nyílás közel egyforma, csak az elülső valamivel szabálytalanabb, minthogy a szemgödörnél az arc teljesen hiányzik. Irányuk teljesen megfelelő. Egyúttal a közbeeső csontok, ti. az ékcsont, nyakszirtcsont alapi része, s főleg a sziklacsont apró darabokra törtek, melyek sérülési felületét borító lepedék színéből ismét megállapítható, hogy a sértés nem utólag a sírban vagy a kiásáskor történt, hanem a kivégzéskor. S hogy a sziklacsont, a csontváz eme legerősebb csontja is darabokra törött, s a két nyílás elég nagy, azt bizonyítja, hogy a kivégzés közelről s nagy golyó által történt, mely a koponyán teljesen keresztülhatolt. Ezért nem találtunk golyót egyik csontváznál sem. A két nyílást összekötő tengely nem vízszintes, hanem hátra kissé lefelé lejt, ami amellett szól, hogy a lövést térdelő helyzetben kapta álló egyéntől. A koponyán lévő izomtapadási helyek középerős férfira vallanak. Az arc a töredékekből ítélve elég széles lehetett, ami szintén egyezik az egykorú képekkel.
A csontvázrészek nem vallanak valami erős emberre. minthogy az izomtapadási helyek nem nagyon érdesek. A bal lapockán két nagyjában kerek nyílást találunk, a csont vékonysága miatt nem állapítható meg teljes biztonsággal, bár nagyon valószínű, hogy golyótól származnak-e. Bár a kisebb, 16 mm átm. szabályosabb lyuk a golyó mellett szól.
A felkarcsontok sem valami erőteljesek. Hosszuk 320 mm = 162,9 [cm testmagasság]. Bal combcs. 430 mm = 1620,68 [mm testmagasság]. A hosszú csontok után ítélve Schweidel+ 1-2 cm-rel alacsonyabb s főleg jóval gyengébb ember volt, mint Lázár.
A csontokon kívül Schweidel+ ruhájának, cipőjének bizonyos maradványait is megtaláltuk, s néhány kabát– és inggomb is megmaradt.
Lázár+ V. csontváza:
Koponyájából megvan a több darabból álló koponyatető, egy felsőarc-töredék, állkapocs és 22 db koponyatöredék.
Harmincöt év körüli férfi koponyája. A varratok ugyanis még nyitottak, csak a sut. sagittalis hátsó felében láthatók az összecsontosodás erősebb nyomai. Fogai nincsenek oly erősen lekoptatva, mint Schweidelnél, a rágófogak egy részének kúpjai csaknem teljesen épek. Az állkapocs ágai a testtel 90°-hoz közel álló szöget alkotnak, ami szintén azt bizonyítja, hogy Lázár+ jóval fiatalabb volt, mint Schweidel. Életben hat foga hullott ki, ti. a felső m. I. j., b., m. II. bal, alul m. I. j., b., jobb m. III., tehát kevesebb, mint Schweidelnél, s nem kopottak. A proc. mast.,* crista mast.*, protub. occip. ext.*, crista occip. ext.* fejlettsége igen erős férfira vallanak. Az összeragasztott kop. tetőből ítélve Lázár+ koponyája kisebb, jóval rövidebb, valamivel szélesebb s magasabb, mint Schweidelé. Legn. hossz 178 mm, szélesség 149 mm, jelző 83,71, vagyis határozottan rövid fej. Homloka elég magas, egyenletesen domború, nyakszirt egyenl. domb. Mindez megfelel az ereklyemúzeumban levő arcképnek, melyen Lázár+ magas domb[orú] homlokkal, magas, de rövid koponyával van ábrázolva.
Lázár+ kop. homlokcsont bal felén 10 mm széles, hosszúkás, elöl lekerekített szélű sérülést találunk. Belül a tab. int. lepattogva. Nagyon valószínű, hogy golyótól van, a patina nem egészen jellegzetes, ha golyótól származik, a golyót szintén térdelő helyzetben kaphatta, mert a golyó csak a jobb halánték alsó részén, a sziklacsont felett mehetett ki, minthogy itt igen töröttek voltak a csontok. Szabályosabb kerekded lövés helyét azonban nem lehetett észlelni.
Csontjai igen erőteljesek. A jobb kulcscsont letörött vége, a jobb lapocka proc. acrom.* feltűnően széles, érdes, ami a jobb kar igen nagy erejére vall. De a többi csontok s főleg a combcsontok feltűnően erőteljesek, jóval vastagabbak, erősebb cristával ellátottak, mint Schweideléi. A csontvázból kétségtelen, hogy Lázár+ igen erős ember lehetett, ami összefügg életrajzírója ama megjegyzésével (Tiszti Lajos+), hogy lelkesült ifjú volt, a csatatéren egy magyar Parcival. Combcsont 437 mm, tehát 7 mm-rel hosszabb, mint Schweidelé = 1632,33 mm [testmagasság]. Körülbelül ennyivel magasabb volt Lázár, mint Schweidel. Termete 163-164 cm közt lehetett, Ruhafoszlány kevés, és 2 cipőtalp a sarkantyúval.
[Dr. Bartucz Lajos+ irathagyatéka. Aradi vértanúk cs. Saját kezű kézírásos fogalmazvány.]