5

1849. augusztus 10.
 Poeltenberg Ernő+ jelentése Görgeynek*

Ez év augusztus 6-i, hadiköveti minőségben történő kiküldetésem értelmében, hogy Paszkevics+ orosz császári tábornagynak egy államiratot* nyújtsak át, és tartalmával egybehangzón részletesebb szóbeli közléseket is tegyek, melyeknek a fegyveresen beavatkozó orosz császári haderővel való béketárgyalások bevezetőjéül kellett volna szolgálniuk, a mellém adott két tiszttel, úgymint Beniczky+ alezredessel és báró [!] Bethlen kapitánnyal augusztus 7-én gróf Rüdiger+ orosz tábornok hadtestéhez értem, a tábornok közölte velem, hogy mindaddig nem folytathatom utamat, míg maga a tábornagy nem határoz felőle, és az államiratokat Debrecenbe küldve kísérőimmel együtt meghívott, hogy nála várjuk be küldetésünk sikerét, és megígérte, hogy ügyünket tőle telhetőleg támogatni fogja a tábornagynál.

Az a fogadtatás, melyben gróf Rüdiger+ tábornok és a kíséretében levő tábornokok és főtisztek részesítettek, általánosságban rendkívül udvarias és szívélyes volt, a magyar hadseregről és különösen Görgey+ tábornokról elismeréssel szóltak, de gondosan és feltűnően kerültek minden arra vonatkozó utasítást, hogy Magyarországon a hadseregen kívül valamiféle törvényes kormány létezik, és valahányszor én célozgattam rá, határozottan elutasító választ kaptam, és mind velem szemben, mind a mellém adott tisztekkel szemben a legóvatosabban vigyáztak rá, hogy ehhez a magatartásukhoz szigorúan ragaszkodjanak a hivatalos érintkezésen kívül, társasági beszélgetések során is.

A megkezdendő béketárgyalásokra vonatkozóan különben is minden válaszuk nagyon általános és ki nem elégítő volt, csak azt jelentették ki mindig határozottan, hogy Oroszország az Ausztriával kötött szerződés szellemében csak közvetíteni hajlandó a magyar ügyben, és ezen kívül semmiféle joggal sem kíván élni.

Mindent egybevéve Rüdiger+ tábornok és környezete határozottan azt állította, hogy a cár semmiképp sem fog feltételeket elfogadni, és hogy kívánságaink jelentős részének eléréséhez az út a fegyverek feltétlen letétele az ő nagylelkűségére és lovagiasságára való hivatkozással! Orosz részről egyébiránt mindig ebben a szellemben nyilatkoztak, és a legkülönfélébb módon egymást követő tanácskozásoknak és beszélgetéseknek mindig csak ez volt az eredménye.

8-án éjjel Rüdiger+ tábornok Frolov+ tábornok és vezérkari főnök útján szóban közölte velem a tábornagy válaszát, és átadott nekem egy Görgey+ tábornoknak szóló hivatalos levelet* kézbesítésre.

A dolgokba szemmel láthatólag mélyen beavatott Frolov+ tábornok közölte velem, hogy a tábornagy a jelenlegi körülmények közt nem fogadhat engem, mert béketárgyalások kezdésére nincs felhatalmazva, azt is értésemre adta, hogy Magyarország forradalmi kormányával elképzelhetetlen bármiféle tárgyalás, és végül nyíltan kijelentette, hogy az ország számára csak a feltétlen fegyverletétel hozhatja meg a tisztességes békét.

Azt feleltem Frolov+ tábornoknak, hogy a nemzeti becsülettel összeférhetetlennek tartjuk, hogy kényre-kegyre megadjuk magunkat, mert a nemzetnek még elég ereje és eszköze van a háború folytatásához; és hogy a hadsereg is az ország alkotmányának rá bízott fenntartásával, következésképp hazafias kötelességével és igaz katonai becsületével összeegyeztethetetlennek tartja, hogy tulajdon biztonságát vak önmegadással biztosítva kiszolgáltassa a polgári közigazgatást Ausztria korlátlan befolyásának, és hogy a hadsereg ezt a sorsdöntő, visszavonhatatlan lépést csak a nemzet felhatalmazásával teszi meg, ellenkező esetben pedig el van szánva, hogy az utolsó emberig harcol Magyarország törvényes jogáért.

Megértették ezt a vélekedést, de más megoldást, mint a kényre-kegyre történő megadást nem javasoltak. Küldetésemet befejezettnek tekintettem, és ezt nagyon finoman orosz részről is éreztették velem.

Ha mindent összefoglalok, ami az orosz táborban való tartózkodásom során történt, a következő fontos végkövetkeztetéseket vonhatom le:

Oroszország a jelenlegi körülmények közt semmi esetre sem tárgyal a forradalom idejéből származó kormánnyal.

Oroszország csak a hadsereget ismeri el, és csak azzal érintkezik.

Oroszország a hadsereget le akarja fegyverezni, a békét helyre akarja állítani, de feltételeket nem engedélyez.

Oroszország mint Ausztria szövetségese nem lép diplomáciai összeköttetésbe Magyarországgal.

Hogy ilyen körülmények közt tisztességgel lehetséges vagy kikerülhetetlen-e a megbékélés, azaz nyíltan kimondva: a feltétlen megadás, arról az illetékes hatóságoknak kell dönteniük, az én küldetésem és megbízatásom az orosz táborban szerzett tapasztalataim hű leírásával véget ért.

Világosvár, 1849. augusztus 10.

Poeltenberg+ tábornok




Hátra Kezdőlap Előre