Felséges uram!
Van szerencsém mellékelten legalázatosabban felséged elé terjesztenem a Varsóból ma érkezett kiadmányt.
A varsói herceg tábornagynak mind hozzám, mind báró Haynau+ táborszernagy úrhoz intézett írásából kegyesen láthatja felséged, hogy a lázadók a maguk részéről elveszettnek tekintik a küzdelmet.
Törekvésük, hogy tárgyalásokat kívánnak kezdeményezni közvetlenül az orosz császári hadvezérrel, vagy legalább az ő közvetítésével felséged kormányával, bizonyítja, hogy lehetetlen a háborút tovább folytatniuk.
Azt a kísérletet, hogy Oroszországot a segítséget nyújtó hatalom szerepéből kimozdítsák, és hiú kecsegtetéssel önérdekű politikai pályára térítsék, Paszkevics+ herceg tökéletesen korrekt válasza már születésében meghiúsította.
Ezek közt a körülmények közt felséged alkalmasnak ítélheti, hogy báró Haynau+ táborszernagyot olyan utasításokkal lássuk el, melyek lehetővé teszik, hogy a lázadóvezérek hozzá intézett várható kezdeményezéseire megfelelőképp válaszolhasson.
Ezeket az utasításokat a holnap tartandó minisztertanács gondosan meg fogja vitatni és szövegezni.
Az én nem irányadó nézetem szerint ezek a következő alapokon nyugodhatnának:
Tárgyalásokat a lázadó kormánynak semmilyen szervével sem szabad folytatni – csak a fegyveres erő vezetőivel, akik az alájuk tartozó csapatok nevében nyilatkozhatnak. Politikai kérdések és bármilyen kormányzati ügyre vonatkozó kérdések minden tárgyalásról kirekesztendők. – A megszabandó feltételek: minden fegyver és lőszer kiszolgáltatása és a különböző hadtestekben, hadosztályokban, dandárokban és ezredekben minden katonai kötelék azonnali feloszlatása.
A megadandó engedmények: büntetlenség biztosítása minden egyén számára őrmestertől lefelé.
Szabad külföldre távozás meghatározott időn belül a felkelők vezetői számára, és mindazoknak a tiszteknek, akik el akarnak menni.
Viszonylag enyhe igazolási feltételek azoknak a tiszteknek, akik az országban kívánnak maradni.
Azokkal az egyénekkel, akik a lázadó kormány kormányzati tevékenységében részt vettek, semmiféle tárgyalásba sem szabad bocsátkozni, és ellenük a hadseregfőparancsnok 1849. július 1-i kiáltványának határozmányai szerint kell eljárni.
Ma csak arra szorítkozom, hogy ezeket a főbb pontokat megjelöljem, de élek a lehetőséggel, hogy a holnapi minisztertanács határozatait felséged tudomására hozzam, és legalázatosabban kérjem legfelsőbb jóváhagyásukat.
Bécs, 1849. augusztus 15.
F. Schwarzenberg+
altábornagy