A tárgyalásvezetői előterjesztés*

Votum informativum

Széphalmi Kazinczy Lajos+, aki Széphalmon, Zemplén vármegyében, Magyarországon született, huszonkilenc éves, református vallású, nőtlen, 1835-ben lépett be a 9. Miklós cár+ huszárezredbe, elvégezte a császári királyi utásziskolát, 1840-ben hadnaggyá, majd 1846-ban főhadnaggyá léptették elő a fenti ezredben, de ez utóbbi évben tiszti jellegének megtartása nélkül kilépett, és az előírt kötelezvényt kiállította.

Ez a vádlott egy felkelő csapat parancsnokaként a császári királyi csapatok győzelmes előnyomulása után augusztus hónapban megadta magát Grotenhjelm+ orosz csász. altábornagynak, azután több felkelő tiszttel együtt az aradi várba szállították, és a felségsértő lázadásban való részvétele miatt azonnal megindították ellene a jelen hadbírósági vizsgálatot.

A tényleírás a vádlott ellen sommás eljárással megtartott hadbírósági vizsgálat alapján a következő:

A vádlott múlt év júniusában a Bechtold+ altábornagy úr parancsnoksága alatt a rácokkal és a szerbekkel szemben álló hadsereghez ment, parancsőrtiszti szolgálatot végzett, szeptemberben az Ivánka+ parancsnoksága alatt felállított hadtest hadtestsegédtisztjévé nevezték ki, és ebben a beosztásban részt vett a Horvátország bánja ellen Pákozdnál, illetve Schwechatnál vívott ütközetben, majd a hadügyminisztérium megbízásából Pozsonyban és Győrött két utászzászlóaljat állított fel, és őrnaggyá előléptetve az osztrák hadsereg ellen készített sáncok építését vezette ez utóbbi városban.

A lázadó hadsereg ez év januári visszavonulása után egy dandár parancsnokságával bízták meg, és alezredes lett. Ebben a beosztásában Perczel+ hadtestébe került, és február hónapban az osztrákok megszállta Szolnok elleni támadást támogatta.

Ez után az összecsapás után a vádlottat egy hadosztály parancsnokságával bízták meg, és ő hadosztályával megtámadta Schlik+ altábornagy úr Kassán keresztül előrenyomuló hadtestét.

Később a vádlott a Klapka+ parancsnoksága alatt álló I. hadtesthez került, a tápióbicskei, az isaszegi, a váci, a nagysallói és a komáromi ütközetben is egy hadosztályt vezetett, és megkapta a III. osztályú érdemjelet.

A vádlott ezredessé előléptetve egy másik hadosztály parancsnokságát vette át a Csallóközben, de Görgey+ már május elején Munkácsra rendelte, hogy egy hadtestet állítson fel, és az oroszokkal szemben szállja meg a határt.

Rövidesen sikerült is neki egy hadtestet összeállítani, amely nyolcezer főnyi gyalogságból, két osztály lovasságból és harminckét lövegből – ezek közül huszonnégyet frissen fúrtak ki Munkácson – állt.

Később ezzel a csapatosztállyal fedezte a vádlott Görgey+ tokaji visszavonulását, és kényszerítene az oroszokat, hogy Kassáról Eperjesre húzódjanak vissza, azáltal, hogy eltorlaszolta a Vereckei-hágót, és egy osztagot még Galíciába is átküldött.

A vádlott ebben a hadállásban maradt augusztusig, ekkor sürgős felszólítást kapott, hogy vonuljon be Erdélybe, és ő Máramarosszigeten, Kapnikbányán keresztül Désre ment, és megtudva, hogy Kemény+ ezredes Kolozsvárt átengedte az oroszoknak, elhatározta, hogy visszaveszi a várost. Mivel azonban Gaál+, aki Keménytől+ a parancsnokságot átvette, Zsibóra vonult vissza, a vádlott is odament, Gaál+ csapatait már teljes felbomlásban találta, és átvette most már az egész csapatosztály, tizenkétezer ember és ötvenhat löveg parancsnokságát.

Itt kézbesítette neki Grotenhjelm+ orosz tábornok hadikövete Görgey+ levelét, melyben Görgey+ tudatta a vádlottal fegyverletételét, és felszólította, hogy ő is ugyanezt tegye.

Ez meg is történt Paszkevics+ tábornagy Grotenhjelmhez+ intézett levelének hatására, még mielőtt a fegyverletétel megtörténtének ellenőrzésére Nagyváradra küldött tiszt visszatért, a vádlottat pedig több tiszttel együtt – bár túlnyomó többségük a legénységgel együtt időközben elszéledt – az aradi várba szállították.

A vádlottnak a felkelő hadseregben teljesített szolgálataira vonatkozó említett részletek javarészt önnön vallomásán alapulnak, de lényegében megerősíti mindezt Molnár Ferdinánd+, Bayer József+ és Dobay József+ kihallgatott felkelő tisztek vallomása is, és ezekből a vallomásokból megcáfolhatatlanul kiviláglik, hogy a vádlott a forradalmi háborúban jelentékeny szerepet játszott, önállóan tevékenykedett, és minden erejével azon fáradozott, hogy a lázadás elfojtására és a királyi hatalom helyreállítására Magyarországra bevonult császári királyi osztrák és orosz csász. hadsereg minél szélesebb körű ellenállásba ütközzön.

Mivel tehát a vádlott ekképp a királyi hatalom ellen kitört fegyveres lázadáshoz csatlakozott, a lázadó kormánynak engedelmeskedett, érte még a Magyarországnak a császárságtól való elszakadását és az uralkodóház trónfosztását kimondó határozat után is harcolt, és érdekeit valóban az utolsó pillanatig védelmezte, az 5. had cikk és a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 6: cikkelye rendelkezéseinek értelmében joggal vádolható felségsértés bűntettében való részvétellel, és ezt a tényállást az ismert események, úgymint a császári királyi osztrák és orosz csász. hadsereg ellen a fegyveres lázadásban való részvétel, és a debreceni konvent ez év április 14-i, Magyarország elszakadására és az uralkodóház trónfosztására vonatkozó fent említett határozatai általánosságban, valamint Molnár+, Bayer+ és Dobay+ felkelő tiszteknek a iratok közt szereplő vallomása, és az I. hadtestparancsnokság ez évi szeptember 5-én kelt, 1033/op. szám, a vádlott beszállításáról szóló rendelete a Mária Terézia-fél bűnvádi perrendtartás 26. cikkelye szerint igazolták.

A vádlott a tényleírásnak megfelelően beismeri, hogy tevékenyen részt vett a felségsértő lázadásban, de azt hozza fel mentségére, hogy őt a magyar hadseregbe a őfelsége beiktatta helytartó vette fel, tisztét az őfelsége kinevezte hadügyminiszter alatt, katonaként teljesítette, politikával nem foglalkozott, azt hitte, hogy törvényes úton jár, hiszen a magyar hadsereg élére Moga+ császári királyi altábornagy állt, és mindenki azt mondta, hogy a horvátok ellen mennek, akiket őfelsége parancsára üldöznek. Azt állítja, hogy az események magukkal sodorták, és így bonyolódott bele a császári királyi csapatok elleni harcba.

Egyébként mindig azt mondták neki, hogy a királyért harcolnak, mert csak egy párt vezeti ellenük a háborút, és hogy a király nincs szabadságának birtokában.

A függetlenségi nyilatkozatot ő sem helyeselte, mint ahogy az egész magyar hadsereg sem, de mert Görgey+ főparancsnok utána is a helyén maradt, a katonai alárendeltség köteléke a vádlottat is maradásra bírta. De ez késztette arra is, hogy Görgeynek a fegyverletételre vonatkozó parancsát teljesítse, noha harcászatilag előnyös helyzetben volt Grotenhjelmmel+ és Clammal szemben, és erősebb volt náluk.

Mivel mindezek a mentségek közül a törvény előtt egy sem vehető figyelembe, a vádlottra saját vallomása alapján rábizonyosodott, hogy elkövette a felségsértés bűntettét, és vele szemben az erre vonatkozó büntetőrendelkezések, úgymint az 5. hadicikk, a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i és 20-i, valamint november 6-i legfelsőbb nyilatkozat és az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány értelmében kell eljárni.

A vádlott esetében súlyosbító körülmény, hogy a szolgálatból való kilépésekor vállalt kötelezettségét megszegve fegyvert fogott őfelsége a császár és király ellen, és saját vallomása szerint rendkívül veszélyes tevékenységet fejtett ki az ellenállás megszervezésében.

Enyhítő körülmény viszont, hogy a vádlott önként tette le a fegyvert, és különösen azt a körülményt kell kiemelni, hogy a vádlott az idő tájt harcászatilag előnyös helyzetben volt Grotenhjelm+ és Clam tábornokkal szemben, és erősebb volt náluk.

Ugyancsak enyhítő körülmény az a vádlott által felhozott és Dobay+ felkelő tiszt által megerősített tény is, hogy a vádlott hadteste nem értett egyet a fegyverletétellel, és a vádlott veszélynek tette ki magát, hogy mégis sikerüljön rábírnia őket.

A vádlottat az I. hadtest rendelete tábornoknak nevezi ugyan, de Molnár+, Bayer+ és Dobay+ felkelő tisztek egybehangzó vallomása szerint a vádlott a lázadó kormány feloszlásakor csak ezredesi rangot viselt, tehát helyesen nem a tábornokok, hanem az önálló vezérek csoportjába számítandó.

Az említett enyhítő körülmények az 5. hadicikk szigorú volta miatt tulajdonképp csak kegyelmi úton vehetők figyelembe.

Ezt tekintetbe véve az én alázatos büntetési javaslatorr a következő:

Kazinczy Lajos+ felségsértés bűntette miatt bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett lőpor és golyó általi halállal büntetendő.

Arad vára, 1849. október 13.

Ernst
  törzshadbíró




Hátra Kezdőlap Előre