Téténynek Ékessége, az ifjú Dugonics Andrásnak ez a több szempontból is érdekes szárnypróbálgatása most, az író születésének kétszázadik évfordulója alkalmából lát első ízben nyomdafestéket. Kézirata a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának kézirattárában a Dugonics András Vegyes Magyar Munkáji c. 10. Fol. Hung. jelzésű colligatum 52-65 terjedő levelein lelhető fel. A colligatum a Jankovich-féle gyüjteményből került a Széchenyi Könyvtárba.

A Téténynek Ékessége egyik szép késői barok kastélyunknak, a nagytétényi kastélynak leírását adja. A kastély, amikor Dugonics András megénekelte, Dezseri Rudnyánszky József septemvir birtokában volt s csak nemrégen alakították át, ékesítették fel, hogy napjainkra a rokokóba-hajló barok kastélyépítészetünk ú. n. Grassalkovich-stilusának nevezetes emléke legyen.

A kastélyleírás műfaja a barok-rokokó irodalomban eléggé elterjedt volt. A versaillesi kastély és kert pompája Scudéry és M^me Deshoulières leírásai mellett magát La Fontaine-t is inspirálta, Pietro Metastasio, a Habsburgok udvari költője pedig a schönbrunni kastély szépségeit énekelte meg. A tizennyolcadik század magyar kastélyainak szintén akadtak irodalmi igényű leírói, így elsősorban Bessenyei György, aki az Esterházi Vigasságokban "a magyar Versalia" gáláns életét mutatja, be, vagy pedig Sztáray Mihály gróf, a magyar Sans Souci ismertetője.

Nálunk sem véletlen, hogy a kastélyok írókat inspirálnak. Kastélyaink a háborúk-pusztította, elparlagiasodott magyar földön a maguk kisebb igényeivel is azt a szerepet töltötték be, mint a franciáknál a versaillesi palota: egy új, bonyolultabb életstílus elindítói voltak.

Építtető nagyuraink, mint az Eszterházyak, vagy a Grassalkovichok, egész vidékek arculatát változtatták meg s az új kastélyok könnyed intérieurjei, a karcsú bútorok, bájos képek, porcellánok, a nyírt parkok görögös szobrai, de különösen e poétikus díszletek között lezajló komplikált társasélet, a fêtes galantesok álarcos játéka, a rókavadászatok szertartásos izgalmai s a házi koncertek csendes melódiái lassankint az egyszerűbb viszonyok között élő nemesség és polgárság példaképei lettek s azt egy csinosodottabb életre tanították. Kastélyaink hivalkodónak tetszhető élete éppen ezért sokkal többet jelentett, mint a jólét önmagáért való élvezését; - a török, majd a kuruc-labanc háborúk durvaságai után ezek a kastélyok az erkölcsök szelidítését, az ízlés megnemesítését szolgálták, illetve ezeknek igényét szélesebb körökben is felkeltették s ezáltal a századvég újítói, Bessenyeiék, Kármánék, Kazinczyék számára készítik elő a talajt.

Érthető tehát, hogy az ifjú Dugonics András, szegedi kispolgárok szerény körülmények között felnőtt gyermeke, amikor megtekintette a tétényi kastélyt és csodálkozva nézte el annak remek belső berendezését s a "Bécsben vett drága fákkal nagy költséggel fel ékesített" park pompáját, a szobáknak drága himzéseit, vagy egy-egy antik isten szobrát a kertben, valami káprázatos világban érezhette magát és kedvet kapott arra, hogy ezt a klasszikus olvasmányainak illusztrációjakép ható világot verses munkával tisztelje meg.

Érthető azonban az is, hogy a látottakat nem tudta saját szavaival kifejezni, hanem olvasmányait hívta segítségül; - a Téténynek Ékessége jórészt Gyöngyösi soraiból van összeállítva. Mégis, nagy hiba lenne ezt az idegen tollakkal való ékeskedést a különben is még kezdő író Dugonics András szemére vetni. Az ékességeiket idegenből hozott kastélyok világának adequat magyar nyelven való kifejezése Bessenyeinek még jóval később sem sikerült. Az új ízlésű építési stílusokat, berendezési tárgyakat, ruhákat, vagy akár a társasélet szokásait, az etikettet, a szórakozás módjait, sőt még ezeknek kísérő zenéjét is a lélek mélyebb odaadása nélkül, felszínesen, mintegy mímelve átvehettük ugyan Bécsből, de az átvett modor végső befogadása, magyarrá válása s ezzel együtt az új, a réginél pallérozottabb ízlés magyarnyelvű kifejezése azonban csak jóval később és nem minden erőfeszítés nélkül következett be. Kastélyaink esztétikai törekvéseinek a század első felében még szinte semmi magyar jellege nincs, olasz operákat, francia színdarabokat játszottak bennük, gazdag könyvtáraikban csak elvétve akadt magyar könyv, idegen írók tiszteletére állították a parkok emlékoszlopait s idegenektől vették a díszül szolgáló verses felírásokat, bizonyára azért, mert mindezt magyaroktól még nem lehetett megkapni. Aligha véletlen, hogy Sztáray Mihály gróf franciául írja le a magyar Sans-Soucit, ha magyarul írja, kínosan kellett volna keresgélnie a szavakat.

Dugonics András vállalkozása már csak merészsége miatt is megérdemli figyelmünket. Igaz ugyan, hogy - amint már említettük - leírásának jelentős részét Gyöngyösi két munkájának, a Charicleának és a Kemény János emlékezetének versszakaiból rótta össze, ezzel azonban egy, magyarul igen ritka eljárásra, a centora adott példát. A tehervivő állatok nyerge alá szánt különféle darabokból összevarrott posztót jelölő cento-elnevezés az irodalomban, mint jól ismeretes, egy költő különböző verseinek olyan összeállítását jelenti, melyből új értelem jön létre.

A cento divatja a hellenisztikus kortól a műfaj bizánci, középkori művelőin át egész a barok időkig tart, sőt Adrien Jean Quintin Beuchot Napóleon-ellenes Tacitus-centojával egész a romantika kezdetéig húzódik. Híresek voltak a Homeros- és Vergilius-centok. Bennünket Dugonics András kapcsán most az érdekel, hogy az eljárás a barok korszakban is divatos volt. A barok cento-készítők egy régi, még a bizánci időkben gyökerező eljárást újítanak fel, a klasszikus szövegeket ugyanis keresztény igazságok bizonyítására használják. Nevezetesebb barok cento volt Étienne Pleurre Aeneis Sacraja (1618), Raoul Fournier Cento christianusa (1648)) és Alexander Rossnak, I. Károly angol király udvari káplánjának címével is jellemző Virgilius Evangelizanz, seu Historia Domini nostri Jesu Christi Virgilianis verbis et versbus descripta c. munkája. (1634.)

A centók szerzői, helyesebben összeállítói legtöbbször a legnagyobbak, egy Homeros, egy Vergilius soraiból szövögették munkáikat. Dugonics követte példájukat, ő is olyan írót választott ki, akit a kor irodalmi köztudata nagynak, sőt a legnagyobbnak tartott: Gyöngyösi Istvánt. Gyöngyösi példája, mint tudjuk, jelentős hatással volt Dugonics pályájának kialakítására. Műveit már gyermekkorában olvasgatta s egyik levelének bizonysága szerint elsősorban ezek ösztönözték a "magyar nyelv ápolására." Valóban, nem csak a Téténynek Ékessége, hanem két nagyobb munkája, a Trója Veszedelme és Ulissesnek történetei is Gyöngyösi erős hatását árulják el, még pedig annyira, hogy e két utóbbi műből sem hiányoznak a cento-szerű részek.

A Téténynek Ékessége sem tiszta cento. Egyes részei, úgy látszik, önállóak, de darabosságuktól eltekintve ezek is magukon hordják Gyöngyösi stílusának összes jellemző vonásait. Maguk a cento-szerű részek is többféle eljárást mutatnak. Az, hogy különböző Gyöngyösi-sorokból szőne új értelmű strófákat, szinte sohasem fordul elő nála; ehhez a sok türelmet de nem kevesebb invenciót kívánó humanista játékhoz Dugonicsnak úgy látszik nem volt érzéke. A legkisebb egység, melyet használ, a versszak, de legtöbbször versszakok hosszú sorozatát veszi át, s ezeket nem egyszer lazán, indokolatlanul kapcsolja műve szerkezetéhez. Ilyen például Pyramus és Thisbe története, melyet jelentéktelen eltérésekkel mintegy lemásol a Chariclea megfelelő helyeiről, vagy pedig a negyedik rész több hosszú leírása, melyeket a Kemény János Emlékezetéből vesz szószerint át.

Gyakori az is, hogy Gyöngyösi szövegén néhány szóra terjedő változtatást tesz, ennek az a célja, hogy az eredetit a tétényi kastély viszonyaira alkalmazza. Ilyen változtatásokat már az első részben találunk, ahol a kastély belső berendezését Lónyai Anna álmának elbeszélésében szereplő mitológiai alakok leírásából vett, de egy-két helyen megváltoztatott versszakokkal mondja el:

Hasonlóképen jár el az ötödik részben. Ott Lónyai Anna keszkenője a tétényi templom miseruháinak bemutatására szolgál. Ezt a részt már csak azért is érdemes külön idézni, mert ebben Dugonics András Gyöngyösi mitológiai képekkel teli "pogány" szövegét katolikus színezetűvé téve, szinte már az őskeresztény centók eljárását követi:

Tulajdonképen ez már nem is cento, mert Dugonics, ha csak egy-egy szót is, maga is beleköltött a szövegbe. De a változatlan, illetve csak a szerepét, a jelentését megváltoztatott átvétel szintén gyakori nála; igaz, hogy ebben az esetben is sokszor több strófából álló nagy egységeket használ fel s így, mindent összevéve, Dugonics centója bizony eléggé durvaszövésű, s rajta több szépséghiba akad.

Téténynek Ékessége azonban durva szövésével, apró és nagy szépséghibáival is jól jellemzi korát. A hanyatló barok kora ez. Azok a heroikus eszmék, amelyek már Gyöngyösi munkáiban is gyakran háttérbe szorultak, most már végkép elvesztették erejüket. Dugonics András munkájának cento-szerű részei is ezt mutatják. Az összeforgatott Gyöngyösi-strófák már alig árulnak el valamit abból, hogy országos események alkalmából íródtak, az eredetiből csak a szép tájak festése és a pompázó mitológiai kitérések maradtak meg; - a csataképek helyett a kert virágainak dícsérete. A hősi világ mégsem hiányzik teljesen a Téténynek Ékességéből, de Kemény János háborús napjainak a leírásából, ami Gyöngyösinél még közeli valóságot tükröz, Dugonics Andrásnál egy-két szó megváltoztatásával régi idők krónikás elbeszélése, a mohácsi ütközetről való megemlékezés lesz. Nem is történhetett másképpen. A tétényi kastély körül már nem zengtek kürtök, vagy ha igen - rókavadászatra hívtak. A könnyed, világias rokokó gráciájának a felismeréséhez, bár ez a grácia már ott futkos a tétényi kertben, meg-meglibbenti szoknyáját a szél és kilátszanak fiatal lábikrái, - Dugonics András még nem jut el. Az új díszek között mindvégig a régebbi, a barok követe gyanánt jár-kel, nehézkesen, mint egy idősebb rokon és a kastély rokokó díszeiből épp csak annyit lát meg, amennyit a barok Gyöngyösi szavaival el tud mondani.

Öt részre tagolt leírását a hagyományos barok ajánlólevéllel kezdi el, majd a kastélyról, a parkról, a körülötte levő erdőről és a borospincéről beszélve a "legszebbel", a Szűz Mária tiszteletére épült templommal fejezi be. Ez az égi befejezést kereső kompozició, a magasságokba lendülő barok kupolák szerény mása, azzal is jól kifejezi a magyar barok vallásos világát, hogy elsősorban a Magyarok Patrónáját tiszteli. A miseruhák díszeinek a felsorolása közben sor kerül a piaristák alapítójára, Kalazanti Szent Józsefre, de ez a rész már ismét Gyöngyösi sorainak az átvétele. A könyvinspiráció különben is túlteng az egész munkában. Még ott is, ahol nem Gyöngyösit követi, hanem saját verselő készségére támaszkodik.

A könyvinspiráció megszabta kereteken belül azonban találunk egy-két vonást, mely a későbbi Dugonics Andrásra is jellemző.

Igy jellemző, hogy cento-t készít, azaz nagy buzgalommal gyüjtöget, szövögeti össze Gyöngyösi sorait. A szöveggyüjtögető hajlam, a Sammeln und Hegen polgári eszményének ez a tudákoskodó, (a gyüjtött anyagot nézve még sokáig humanista-barok) megvalósítása későbbi műveihez is hozzátartozik és kompilációin, regényeinek bőbeszédű jegyzetein keresztül közmondásgyüjteményéhez vezet. Az pedig, hogy szükségesnek látja egy históriai rész, a mohácsi csatavesztés, beszövését, s hogy érdeklődik Tétény története, sőt a helység nevének etimológiája iránt, az Etelka szerzőjének és a történetíró Dugonicsnak első szárnypróbálgatása. Talán az sem véletlen, hogy a kert és az erdő láthatóan jobban leköti figyelmét, mint bármi más, egyrészt ugyan azért, mert a fákat, virágokat és a közöttük levő mitológiai szobrokat könnyebb volt Gyöngyösi szavaival leírni, mint a kastélyt, - ez utóbbira nem volt mintája, - de talán azért is, mert odakinn, a szabad levegőn érezte otthon magát, nem az etikettet kívánó termekben. A nyugati irodalmakban épp ekkor kezdik felfedezni a szabad természetet. Az új, preromantikus tájlátáshoz Dugonicsnak ekkor még semmi köze sincs, azonban az, hogy a kastély természetesebb részei aránylag nagyobb szerepet kapnak, nagyobb ékességet, mint a belső részek luxusa, mintha már a közelgő ízlésváltozás felé mutatna. Magától értetődik, hogy ez a szemlélet a legkevésbbé sem lehet tudatos, az egyszerű viszonyok közt felnőtt "természetes" ember, a parasztváros Szegeden született Dugonics András ösztönös megnyilvánulás csak.

Mégis, jellemző, hogy az eredetinek látszó részek közül is leginkább ott ismerünk a későbbi Dugonics Andrásra, ahol méhesről, fácánosról, alma- és szilvafákról, vagy borospincéről beszél. Ilyenkor mintha már a népies Dugonics paprikás zamatát hallanók.

A belső berendezésről aránylag keveset szól, ami érthető is, hiszen a derék piarista legfeljebb csak szívesen látott vendég lehetett a kastély termeiben s az ott lezajló gáláns életet tulajdonképpen akkor is csak "kivülről" nézte, ha történetesen elvegyülhetett az előkelő társaságban. Az a nyelv, amelyet az a társaság beszélt, már aligha volt Gyöngyösi nyelve. Még ha nem franciául társalogtak, akkor is sok új, divatos idegen szó röpködött a színes falak között. Dugonics András mindebből csak a vadászkutya, Madám franciás nevét leste el. Észreveszi ugyan a ház úrnőjének ruháját is, de erre, mint sok másra, ami a tétényi kastélyhoz tartozott nem talál szavakat. És talán a kert szobraira sem talált volna szavakat ha Gyöngyösi nem segíti. Igy a jellemző!

Idegen mintára épült kastélyaink más talajból szerzett ékességeikkel maguk is mintegy centó-k voltak a kor művelődésében, magyarul ekkor még csak dadogva, nem egészen hozzájuk illő szavakkal lehet beszélni róluk. De az, hogy a  s z ö g e d i  Dugonics András gyönyörködni tudott ezekben az idegen szépségekben, sőt magyar nyelvű leírásukat is szükségesnek tartotta elkészíteni, a kifejezésmódjának, avult eszközei ellenére is már egy új szándékot, a nemzet csinosodásának szándékát jelenti.

* * *

A következőkben Dugonics András szövegének betűszerinti mását adjuk. Általában csak azokat a sorokat jegyzeteztük, ahol nemcsak Gyöngyösi modorának az utánzásáról, hanem egy-egy sor, vagy szakasz, illetve nagyobb részek nyilvánvaló átvételéről van szó. Tulajdonképpen az egész munka Gyöngyösit utánozza, a rímek, sőt maga a szókincs és a kifejezési eszközök lépten-nyomon erre vallanak, egy kínosan aprólékos összevetés azonban csak philológiai keresztrejtvény megfejtését jelentené, a végső eredményt aligha változtatná meg. Hasonlóképpen feleslegesnek tartottuk Dugonics helyesírási jellegű változtatásait és nem jellemző szó-felcseréléseit külön megjelölni. Dugonics helyesírása egyébként is pongyola és következetlen, egyik neki hozzáférhető Gyöngyösi-kiadással sem egyezik, így írásmódját nem lett volna mivel összehasonlítani.

Gyakrabban használt rövidítéseink: KJE - Kemény János Emlékezete; Ch = Chariclea; k. = kötet; r. = rész; vsz. = versszak. A versszakokat mi számoztuk meg.^[1]

Szeged. Dugonics András születésének kétszázadik évfordulóján.

TEKÉNTETES ÉS NEMZETES

DEZERI-

ARANY-SZŐRŰ VITÉZHEZ,

MARIA THERESIA KIRÁLYNÉ ÉS TSÁSZÁRNÉ ASZSZONYUNKNAK
EÖ FÖLSÉGENEK TANÁTSOSSÁHOZ, ORSZÁGUNKBAN HÉT SZEMÉLLYEKBŐL
ÁLLÓ TÖRVÉNYES SZÉKNEK EGYGYIK ÉRDEMES TAGJÁHOZ,

NAGYSÁGOS

TÉTÉNYI SZÁRAZ JULIANA

ASSZONYHOZ

SZABADOS URI NEMBŐL SZÁRMAZOTT
FŐ-SZEMÉLYHEZ

EMLITETT TEKÉNTETES, ÉS NEMZETES URUNK KEDVES
ÉLETE-PÁRJÁHOZ, EGYGYETLEN-EGYGYÉHEZ.

NÉKEM ÉRDEMEM FELETT

ALÁZATOS

AJÁNLÓ LEVÉL.

1 Ez őszi idökben más dolgom nem lévén,
        's-egy-szer-is-mind a rút henyélést kerűlvén
        Tétény ékességét munkámba fel-vévém
        Időmnek egy részét e' dologra tévém.^[2]

2 Le írtam Téténynek ki-vált ditsőségét
        E versekbe szedtem rendelt ékességét
        Hogy ha föl-nem-érte Pennám ö szépségét
        Kérem engedgyék-meg nagy erötlenségét.

3 Sokszor a sziv többet akarna mivelni
        Mintsem a'mennyire a munka tud kelni;
        De nehéz a Szivnek úttyán lépdegelni
        A mint lehet tsak úgy köll kenyerét szelni.

4 Itt tehát Szivemnek ő tágas úttyára
        Nézzenek Nagyságtok, és kévánságára
        Aztat tsak a' Pennám vegye ö magára
        A miben hibázott, rakja a' nyakára.

5 Ne tulaidonítsa azt szegény Fejemnek
        Ha úttyát el-veszti ohaitó szivemnek,
        Mert meg búsitaná örömét kedvemnek,
        Barátság nem volna igy fele-is ennek.

6 Most tsak Nagyságtokat éppen arra kérem:
        Vegyék-fel munkámat, nagy lesz úgy a bérem,
        Mert fel állna hajam, posogna a vérem,
        Ha meg nem halgatnák azt, mire most kérem.

7 Mennyire mehettem tsak annyira mentem
        Tehetségemen túl töbre nem mehettem
        E' tsekély munkámmal bizonyságot tettem
        Hogy én nagyságtokat ki-vált-kép' tiszteltem.

8 Volt-is mit tisztelnem olly Drága urakban
        Hozzám ki mutatott jó akarattyokban,
        Hiszem: nem lesz soha változás azokban
        Meg tartanak, véllem, igaz jó voltokban.

9 Ezekkel magamat végtére ajánlom,
        Munkám elejére ideje már szálnom.
        Szánom, e beszédtül hogy most el-kel válnom
        De maid viszsza térek, mást köll most próbálnom.^[3]

10 Kérem Istenemet jó egeszsegekket
        Nestor idejéig terjeszsze élteket
        Valamint kévánnyak úgy tegye kedveket,
        Boldogitsa minden igyekezeteket.

11 Hadd-el édes Músám Parnassus' lakását
        Annak tanúlásban fel-vett szép szokását
        Apolló Istennek Feleitsd-el mondását
        Sok munkáid után füleld-el hagyását

12 Szálly-le a Dunának szép szőke vizére
        A Dunán túl meg-űlt gyönyörű helyére
        Tétényi Kastélynak gyöngy épűletére
        Madarakkal ingó liget erdejére.

13 Nézd meg, ott a Kertnek minden ékességét
        Kin-országbúl hozott virágok' szépségét
        Lásd-meg a Pintzének roppant Régiségét
        Isten' Templomának el-rendelt épségét

14 Midön mind ezeket egyszer meg vizsgáltad
        Önnön szemeiddel tapasztaltad, 's-láttad
        Adgy eröt Pennámnak soha nem saináltad
        Eztet az íróktúl, hogy ha hasznát láttad.

15 Nyisd-fel drága kintsét tömött Tár-házadnak
        Közöld én velem-is Gazdagságát annak,
        Hogy elmém javai akár mit mondgyanak
        Nem mást, hanem téged Uroknak vallyanak.
        

16 Elsöben-is tehát Kastély a Szememben:
        Föl-házai miatt mert leg-föbb ez ebben,
        Ennél Midás háza nem épűle szebben
        A többi hozzája semmise ellemben.

17 Nap keletre fordúlt szép tágas uttzája
        Jobb kézre hagyódik Házi Kápolnája
        Itt-is kezdödik-el erös kő Bástyája
        Hol le lakatolva rostélyos aitaja.

18 Két-felé van osztva rendgye azon háznak
        A' Födele alatt soha meg nem áznak
        Erös tél szelei akár mint tsatáznak
        Nem gondolnak velek, mert tsak meg nem fáznak.

19 Nézd-meg a szobáknak rendelt sokaságát
        Karpitos falának szép állandóságát
        Mindenütt meg vetett Agyak méltóságát
        Deszkás Padlásának Nagy világosságát

20 Fonyott székeinek igen szép diszsége
        Aranyos Kályhának Palotán szépsége
        Rostélyos ablakok ki nyílt ékessége
        A szúnyog hálloknak ritka rendessége.

21 Szemléled egy Párnán Arakna almáját
        Him-varró Músáknak szép remek-munkáját
        Clio el-bamúlva tátogattya száját
        Sött tűzbe keveri el-pirúlt ortzáját.

22 Más Párnára varott Ariadna ohait
        Átkozza Theseust, hogy ha viszsza nem hait.
        Küszködik szívével, 's-tart azért erős bait,
        Ha meg nem jön, tudgya: készit halálos jait.

23 Ugy vagyon ki varva mintha szeretetét
        Társ-szemére hánná, véle sok jó tétét
        A Minotaurustúl mint menté életét
        Csalá mind-azáltal, 's-meg másolá hitét.

24 E Párnáktúl osztán jobb-kézre fordúlván
        Oenone kesereg gyakorta jajdúlván
        Szép Párist ohaitva, mellöle el-húlván
        Annak szereteti Helenára gyúlván.

25 Bellyebb az Ágyaknak setét árnyékában
        Buskodik Pyramus Szeder-fa allyában
        Ereszti végtére tőrét agyékában
        Tulaidon vérének borúl biborában.

26 Annak Szerelmesse Thysbe-is oda jár
        De szép Pyramussát halva talállya már
        Reménlett örömét éri keserves kár
        Életéhez ö-is több virradást nem vár.

27 Hanem tsókot adván el-esett Testének
        Fel-emeli véres törit édessének
        Jaigatási között akasztya mellyének
        Által üti magát, 's-véget ád éltének.^[4]

28 A sok Paplanokon keserűségében
        Sir Didó Aeneást ohaitya szivében
        Villog ki-vont Töre ennek-is kezében
        Halálához készűl, üti-is mellyében.

29 Ennek szomszédságát Galataea tartya
        Kedves Acissának halálát sirattya
        Sok egyebeknek-is láttzik itt bánattya
        Kiki el-távozott kedvesét ohaitya.^[5]

30 Bezzeg a házakban nintsen a Posztónak
        Semmi bötsűlete mint a hideg hónak
        Hanem Drága köbűl aranybúl valónak
        Török országbúl jött selyemnek, 's-más jónak.^[6]

31 Valami a szemet gyönyörködtetheti,
        A szomorú szivet örvendeztetheti,
        Valami a sok bút el-feleitetheti
        'S-a meg únt életet kedvessé teheti

32 Azok mind meg vadnak Tétény Kastéllyában
        A kinek itt mi kell ne agjon bújában'
        Csak ö Nagyságoknak bízzon jó-voltában
        Ezer modgya lehet itt vigasságában.

33 Illyen volt Trójába Priamus lakása
        Volt Palotájának hasonló szabása
        Trailus házának tsak e lehet mássa
        Aki el nem hiszi, kérem maga lássa.

34 Agamemnon itten el-lakhatott volna
        Ha Görög Országbúl, le-jöhetett volna,
        Pergamai Páris bezzeg örűlt volna
        Lopott Helenával ha erre tért volna.

35 Nem félt volna attúl: hogy Görög Országnak
        Nemes vitézei rá uszitatnának
        Roppant épűleti meg-gyuitathatnának
        Kö-falas Bástyái fel-hányattatnának.

36 Hainallik az idö tsillagok már mennek
        Szép piros sugárok gyönygy napot emelnek
        Már a madárkák-is fészkekből ki-kelnek
        A napot köszöntvén hainalt énekelnek.

37 Tele itt az erdö azon madár szókkal
        Tsátsognak a Szaikók süvöltő Rigokkal
        Nyögnek a Gerlitzék örvös Galambokkal
        A sárga rigó is tsattog mind azokkal.^[7]

38 Fülemüle fö-kép' fujja a'nótáját
        Piheg nyelvetskéje tátogattya száját
        Több sereg madáron teszi a' probáját
        Ki fog mindegygyiken, nem szánnya vér-árját.

39 A Patsirta magát égig fel emeli
        Tris Pipis Párjával a levegőt veri
        Vad-Galamb Kakukkal fa-allyát heveri
        Kisded Ökör-szemmel sok apró fa teli.

40 Ezekkel mind egygyütt a Varjú, Czihege,
        Sarka, veréb, 'Holló, Karvaly, és Serege
        Kendericze, Sármány, Vörös-bögy, Czinege,
        Stiglicz, Pintyő, Csízik, Pipelö, Vemhege.

41 Ezek ám a tsipő szunyogok' Hóhéri
        Kiki a bögyébe seregenként méri
        Hogy ha azt bögyéből saját fia kéri
        Torkába okádgya mellyét nem kémélli

42 Nem sír bezzeg itten Thysbe Pyramusért
        Vagy keserűlt Didó el-ment Aeneásért
        Nem-is jaigat Phyllis hit szegő Társáért
        Avagy Penelope Csavargó Uráért.

43 Sem Laodemaea Protesilausért
        Be zárt Hypermnestra atyafi Linusért
        Sem nem ohait Phaedra gyöngy Hippolytusért
        Leanderért Hero, vagy Biblis Caunusért.^[8]

44 Hanem egygyütt vigad Páris Helenával
        Hangzik-is az erdö vig katzogásával.^[9]
        Örül Diána-is sereg nymfájával
        Kerűli az erdőt szagló kutyájával.

45 A vadakkal gazdag Delus Szigetében
        Driades Szűzeknek nyilas Seregében^[10]
        Ha menni kévánnál, ide jöj: mert éppen
        Hasonló ez ahoz minden Termetében.

46 Hát még égig emelt rettenetes Nagy Fák
        Világ elejével verekedö nyár-fák
        Mint viz Partyán ingó sok tsomótlan kákák
        Igyenessen nyölnek, ezt sok szemek látták.

47 Nem árthat ezeknek Boreás nagy szele
        Sem pedig fagylaló Bramiusnak dere
        Noha agyarkodik rosz idő Nagy Tele
        Tsak annyiba tartják mint föhőt a Here.

48 Fáknak allját lepi a szép tér mezőség
        Viragokkal feles vidámitó zöldség
        Mezei-violás, árva szök-füs Térség
        E Fölűl a Gazdag Sárga dinnyés Nyirség.

49 Hallottad-é hirét a ma szép Cyprusnak
        Avagy kettös hegyű hires Parnassusnak
        És az áldott Kútnak a Castaliusnak
        A melly kedves helye Musákkal Phaebusnak.

50 No hát ez erdőt-is azon Isten járja
        Hol üzi a vadat, hol azt lesre várja
        Most ebbel vereti, most hállóba zárja,
        Nem tartóztattya meg semmi eső árja.

51 Ha a Madár Kertbe az erdörül be mégy
        Annyi ott a Fátzány, mint hideg vette légy
        Igaz mondásombúl kételkedést ne végy
        Ha még se hiheted, Te magad Probát tégy.

52 Láthatd a Méhnek-is ö gyönyörűségét
        Hasznával egyenlő Rajok ékességét
        Ki-furna oldalam', hogy ha ditsöségét
        El akarnám nyögni Kaptárok' épségét.

53 Ditsérje a világ Görögök erdeit
        És a vers-szerzöknek róluk irt verseit
        A regiség akár rágja bár körmeit
        Nem veheti ennek tsak még-is eleit.
        

54 Vagyon az erdöben egy irtoványos út
        Hogy ha bal-kéz felöl az ember jobra fut
        's-magát arra tartya, ahol vagyon a kút
        Igyenes nyomáson hamar a kertbe jut.^[11]

55 Nem tudom a Kertnek lehet-é az Párja
        Mellynek Görögöknél nagy vala az ára,
        Tempének nevezték, nem volt soha kára:
        Mert sok kilints alatt erös volt a Zára.

56 Nagy volt annak haszna, de ennek még nagyobb
        Jó volt a hireis, de ennek annnál jobb
        Mert uttyokra nézve ez ám a nagyságosb
        El rendelt Fajjért sokkal Vidámságosb.

57 Itten a Szüz Kloris virágját Plántállya
        Amaramthus Iffiú szagos uttyát állya
        Viragban öltözött kék narcissus szállya
        Fehér Hiacynthus köntösét ajánlya.

58 Tanyér virág, Szök-fű, Zsálya sokaságát
        Fehér, vörös Rosa, Violák nagyságát
        El-bámúlva nézed Virágok Virágát
        Magos Rozmarinnak rendbe szedett ágát.

59 Itt a Fa árnyéka még töb virágokat
        Gazdagon nevel ám szép liliomokat,
        Nem hoz büdös bürköt, 's-tsipő tsanálokat
        Körmös boitorjánnyal más egyéb gazokat.^[12]

60 Mert a Kertész itten igen forgolódik
        Ha tsak még a fünek feje ki tolódik
        Tovéből ki húzza, vagy tán el nyomódik
        Egy egy Gazotskának helye sem adódik.

61 Olasz Országbúl jött Naránts Fákat láthatz
        Asztal ékesitő Citron almát vághatz
        Fa alatt ezeknek, szát-is bizony táthatz
        Bele húll: ennél szebb tsudát nem találhatz.

62 Alma-fa Gyümöltsét tsak alig tarthattya
        Körtvély terhes ágát föld felé rángattya
        Ég-szinű nagy szilva magát mutogattya
        Egy ökölnyi baratzk, Hertzegek illattya.

63 Pyramis módgyára emelkedett Buxom
        Kö-fal gyanánt nyől-föl hoszszú uton a Som
        El-verik a napot, hogy oda ne jusson
        Hanem hogy az árnyék hamar oda fusson.

64 Sok Istenek képét kövekböl faragták
        Öket sok helyekre egygyenként el-rakták
        Saját tzimerjeket kezeikben adták
        A Kertnek örzését ö reájok hagyták

65 Priapus többeknek elejekben állott
        Ennek szem közében egy Nymfátska szállott
        Ez tsak viragokat az szőllőtt is hány ott
        Igen szép oszlopra mind a ketto hágott.

66 A Grádics elein Jupiter áldogál
        Tüzes meny-kövével ide-'s-tova haigál
        Bal kezén a kertész ásójával áskál
        Retket tart keblébe mint eleven úgy áll,

67 Ezek után Thysbe ismét siránkozik
        Egy törsökre dülvén párra várakozik
        Utánna fekvöknek szaván el irtózik
        De még szemközének szavához sem bizik.

68 Állyunk meg Thysbénél, sokszor emlegettük
        Pyramus Társát-is Sokszor szóba vettük
        Még-is mint lett dolgok eddig sem értettük
        Szollyunk hát ezekröl tán meg kedveltettyük.

69 E személlyek egy-mást igazán szerették
        De Szerelmek tzéllyát ugy el-nem-érhették
        Amint ö magoknak mindketten fel-tették
        Mivel hogy az attyok, 's-annyok ellenzették.^[13]

70 Azért azt végezik titkossan egy-mással
        Mihelt az elsö hold lesz olly ujjúlással
        Hogy annak fennyénél bár tsak kis látással
        Lehet indulniok, áll úton járással^[14]

71 Kiki el vonyodgyon házátúl attyának
        A városon kivül lévö Eper-fának
        Siessen bokrához, azt tartván tzéllyának
        Az hova köll várni jövését Társának.

71 Ugy hogy aki modott elöbb talál venni
        Az el menetelre, és a fánál lenni
        Még a másiknak-is oda lehet menni
        Annak ott kell addig várakozast tenni

73 Ott pedig a Fának tsak szomszédságában
        Vala egy kút-fö-is, bö a' forrásában,
        És az igen hires vize jó voltában
        Szép ligetes erdö annak lefolytában.

74 Tysbe jut hamarébb a végzés helyében
        De ott egy Oroszlány akad a szemében,
        Akit látván szalad, és ott ijettében
        El ejti fátyolát, kit viselt kezében.

75 És azt az Oroszlány verrel folyt szájával
        Öszve tépi, amely valami prédával
        Tsak akkor tölt volt meg, és szomjú torkával
        A kúthoz sietett arra vött úttyával.

76 El jut Pyramus-is, de ott Kedvessére
        Nem találván, búsúl, hol késik ennyére,
        El-tipett fátyolát látta meg végtére
        A mellyen el-ijjed, 's-el-hűl minden vére.

77 Azt tudván hogy a vad az ö szép szerelmét
        El-szaggatta, mondgya: szörnyű veszedelmét
        Ö szerzette, 's-veti abban késedelmét
        Okúl, és szenvedi szive nagy gyötrelmét.

78 Az el vérzett fátyolt végre addig hánnya
        Sürű könyvei közt hogy magát el-szánnya,
        Mondván tovább éltét már ö sem kévánnya,
        Sött hogy ezt eddig-is nem végzette, bánnya.

79 Mert minthogy már az ö egygyetlen-egygyének
        Régen lett el-este ártatlan testének,
        Neki-is (ö lévén oka el-estének)
        Fogyni köllött volna eddig életének.

80 Ez alatt könyvének sürű záporában
        És keserves Szive' gyözetlen kénnyában
        Raita függö kardgyát ragadgya markában
        És rá botsátkozván ölti ágyékában.

81 Azzal földre düle a midön vérében
        Fetreng már, im' hol jö Tysbe félelmében,
        Bátorodván a vad' onnént el-mentében
        Bizván hogy Pyramust leli már helyében,

82 Ott-is leli ugyan, de már által vërve
        Ö magát kardgyával, 's-a' földön heverve
        És kedves személlyét vérébe keverve
        Akit látván indúl iszonyú keserve.

83 Sárgúltak rozsái gyenge ortzájának
        Clárissa halványúlt Piros ajakának
        Hervadt lilioma szép fehér nyakának
        És alabastroma rutúlt homlokának.

84 Nagy homályba borúlt vidám szeme-fénnye
        Zaporúlt könyvének ki öntött örvénnye
        Kedves életének szomorodott kénnye
        Rút kétségre jutott regi szép reménnye.^[15]

85 Borúl azon közben édes személlyéhez
        És sürö tsokokat egyelit könyvéhez
        's-Echót vévén társúl nagy kesergéséhez
        Végre illyen szókat tészen kedvesséhez:^[16]

86 Oh ti nagy Istenek miért Teremtettem
        Mi oka, hogy ennyi kénokra vettettem
        Jöjjön már hamarébb a veszély érettem
        Engem rontson, és más ne veszszen helyettem.

87 Mert minden reményem már meg fogyatkozott
        Látom szerentsétlen orám, és átkozott
        Anyám, gonosz Napon méhében hordozott
        Minden boldogságom ha igy tsalatkozott.

88 Oh te én minden jóm, és gyönyörűségem
        Minden nád méz felett való édességem
        Tündöklö szép Napom, tellyes reménségem
        Jai miként romlottál én drága szépségem.

89 Lehetne hallanom, bár tsak egy szótskádat
        Vehetném valami biztatásotskádat
        Vigasztalnád azzal te szolgállótskádat
        Jai de halál fogta minden tagotskádat.

90 'S-meg-merevitette szép gyenge Testedet
        Szomorú halgatás kötötte nyelvedet
        Dérlelö hidegség fagylalta szivedet
        Süketség dugta be két hangos füledet.^[17]

91 Keserűllyön az ég a sok tsillagokkal
        Szánnyon erdö mezö a szép virágokkal
        Hegyek, völgyek, Berkek, ki-folyó kútakkal
        Szellö, viz, tüz, harmat 's-mások mind azokkal.

92 Oh még-is én drága kintsem, 's-ékességem
        Sok bús keservimben kedves reménységem
        Lelkemet ujjitó nagy gyönyörüségem
        De már el-hunt napom, és keserüségem.

93 Pyrame! Pyrame! Im' én-is Testemet
        Fel áldozom, 's-érted ki ontom véremet
        Erövel ki vonom Testembűl lelkemet
        's-e fa alatt hagyom emlékezetemet.

94 Légyen az a hire mind kettönk estének
        Nagy volt igazsága ezek szerelmének
        A kik egygyütt ketten hogy nem élhetének
        Egygyütt lett itt vége mind kettö éltének.^[18]

95 Mind az által kérlek, emeld-fel szemedet
        Pyrame! Pyrame! 's-a te Kedvesedet
        Tekintsd-meg, hogy hidgyem igaz szerelmedet
        Mond-meg e veszélyben mi hozott Tégedet?^[19]

96 Föl-emelé szemét ezek közt, 's-rá veti
        Pyramus Tysbére; vár ez hogy veheti
        Valamelly szavát-is, de azt nem teheti
        Sött húnyik szemei, 's-vég-halál követi.

97 A kinn annál nagyobb jajjal keseredik
        Mit mivellyen tovább, busúl, 's-epekedik
        Most ra borúl, 's-úgy sir, most fel-emelkedik,
        Veszedelme okán sokként vélekedik.

98 Azonban fátyolát meg-látván mellette
        'S-hogy azt öszve tépte,'s-vérrel-is festette
        A vad, akkor onnént könnyen meg értette
        Hogy halála okát ez, 's-nem más szerzette.

99 Mert tudgya: a mikor a fátyolt szemlélte
        Látván hogy ezt a vad' foga el-metélte,
        Hogy az ö magát-is fel-falta azt vélte
        's-amiatt fogyott el maga által élte.

100 Azért ismét sohajt, és tekint az égre
        Az igaz szerelmet hiván segitségre
        Szive gyengeségét hozza Merészségre
        És kedvesse kardgyát emeli fel végre.

101 Azzal a Testhez tér, 's-azt megént könyvével
        Mosogattya szegény; Annak végzésével
        Fel emeli magát, 's-mind a két kezével
        Tartya már a kardot; 's-bele dűl mellyével.

102 A melly által járja, és hat a szivére
        Annak hegye, 's-halált hoz szép életére,
        A' hol el borittya azt-is Piros Vére
        Döl le omló teste Szerelme Testére.

103 Hogy a kiknek nem volt szabados éltekben
        Egygyűtt élni, 's-lenni kévánt szerelmekben,
        Halálok idején egyenlő ugyekben
        Egygyütt nyúgodgyanak egygyüvé estekben.

104 A kiknek a Fa-is Ö természetében
        Alatta ki omlott Testeknek Vérében
        Változik, mert eléb fehér gyümöltsében
        Feketévé lészen mint egy keservében.

105 E volt tehát vége Pyramus', Tysbének,
        Ki múltak világbúl iffianta vének
        E kertbe van képek, Bizonyságúl lének,
        Hogy vagy ezekböl-is szép hirt-nevet vének.

106 Osztán még, az aiton két Görög Vitézek
        Ajax Ulyssessel állanak ám ezek
        Szikráznak szemei, fenyegetnek kezek,
        Fügnek bajuszszai, mert ez a tzimerek.

107 Tegzes Diánának egy Kutya kezében
        Marok nyil a hátán, nyúl pedig keblében
        Uszítgattya ebét, mennyen ligetében
        Fáradsága árát meg-adgya helyében.

108 Ki-is mint az agár vonyódik helyére
        Tipog, tapog, ugrik nézvén a tserére
        Lesi, hol vehesse a nyúlat szemére
        Alig várván hogy azt űzhesse kedvére.

109 Nem tom mi rút embert tettek ellenében
        Potrohas a gyomra, kalap a fejében
        Nem néz rá Diána, Kutya a szemében,
        Csuda, hogy eddig-is Nem lett erdejében.

110 De le van szegezve erövel nem birhat,
        Hozzája nem mehet, vele meg nem víhat
        Sem hogy segitségre jöjjenek nem irhat
        Erölteti szemet, még sem igen sirhat.

111 Itt a Somos úton vagyon még három rész
        Mellyet rendbe szedett a szép emberi ész
        Mindenütt négy Istent helyheze a Kertész
        Kiktül mind untalan nagy segitséget vész.

112 Elsöben a Musa sipját fuidogálná
        Néki a Kertésztül rendelt örét állná,
        Ha le törött sipját Ujra meg találná,
        De igy nem fujhattya, akár mint próbálná.

113 Bezzeg Göbölyös Pán a másadik részen
        Fujja furullyáját szép nótákat tészen
        Hallyák ennek hangját a többiek készen
        Kiki sipjaibúl Nagy örömet vészen.

114 Hangos deákságát végsö resz-is hallya
        Ötet többi között felsegesbnek vallya
        Ö hozzája képest a többi tsak allya
        Nem-is máse, ha nem tsak övé a pálya.

115 Adgy már most e Kerthez másikat hasonlót
        Egyenes lélekkel ki-mondom a valót
        De amint gondolom el-veszted a tallót
        Akár mely mérészen forgatod a hállót.

116 Ebben az öreg Úr sokat múlatozik
        Következendökrűl sokat gondolkozik
        Néha el-is búsúl néha vigadozik
        Néha gondgyai közt el-is szunnyadozik.

117 Méltóságos Aszszóny Uri palotáján
        Uj szinbe öltözött annak folyosóján
        Örül, vigad, noha a szivének táján
        Titkollya örömét, de tsak ki megy száján.

118 Le szokott e kertbe Nympha Seregével
        Járni az utakra egygyetlen-egygyével,
        Örül Magzatinak, és ékességével
        Igen ditsekedik kivált szépségével.

119 A Seregnek fehér, 's-kék Bársony ruhája
        Hyacint virágnak raita szép formája,
        Arra fel jegyezve Pomona példája
        És vidám Flórának sok féle rósája.

120 Nem volt Araknának szövése illyen szép
        Noha mesterséggel volt az-is jeles, 's-ép,
        Mert a Driadesek szőtték erdei nép
        Meg fogák a szemet, mint madarat a lép.^[20]

121 Meg vallom tsudáltam Szép udvariságát
        Szemérmet viselö Sereg bátorságát
        Eleve meg érett eszét, 's-okosságát
        Akik mind fel-múllyák gyenge iffjúságát.

122 Visgáld meg azoknak szép deli formáját
        Ezen Magzatokban e világ tsudáját
        És az Isteneknek olly Remek munkáját
        Mellyben tennék minden Szépségnek Summáját.^[21]

123 Hadgyuk ott a Kertet mennyünk a Pintzébe
        A Kastélytúl tovább lévö szélességbe
        Ereszkedgyünk le ott azon nagy mélységbe
        Gyuitsunk világokat merö setétségbe.

124 Meg láthattyuk itten Hercules Munkáját
        Avagy az Orjások dolgainak Párját
        Nem szánta Vulkánus itt erös Szolgáját
        Vele edgyütt Brontes faraghatta száját.

125 Köss tsomót eszeden itten édes Músám
        Ez írásom után hadd-el hadd itt van ám
        E lyuk faragóját Nem tudom nám mondám
        Súgd meg azt-is: mikor? maid meg köszönöm ám.

126 Elsöben-is tehát azt köll észre venni
        Hogy ahol Tétény van ott köll vala lenni
        Potentianának, 's-azt-is hozzá tenni
        Hogy Kronikáinkba köll ezekért menni.

127 Potentianának nevét abba hagyták
        Midön hét Kapitányt e helyen levágták
        Ezek' Tetemérül Tetemnek hivatták
        E' nevet az után Tétényre forgatták.^[22]

128 Bizonyságom ebben Tabaid-közti Térség
        Nem messze Téténytül egy hoszszú mezöség
        Itten fekszik Keve Oszlop az erösség
        Erre tanit minket a gondos régiség.

129 El-is hidd, hogy Tétény Temérdek Hasznával
        Nagyra ment fel mindég Tágas Határával
        Határában termő sok féle javával
        Egy úr alatt vala régen ó Budával.

130 Búda volt az az Úr, Ötse Attilának
        Scyttyai Magyarok ama Királlyának
        Pannoniában jött Isten Ostorának
        Azután, Országunk erös Oszlopának.

131 Ha tehát várossát ellenség nyaggatta,
        'S-élésekre való kenyerét el-fogta
        Búda katonákat Téténybe nógatta
        Hogy élest hozzanak tsak oda haitotta.

132 Tudgyuk pedig nehéz szemek elött járni
        Alattomba köllött mindent oda várni
        Azért-is olly helyet köll vala találni
        Mellyen a járások nem lenne olly kárnyi.

133 Szeretnék, ha ennek módgyát találhatnák,
        'S-egy hegynek az allyát ha ki-is váshatnak
        Budarúl Téténybe uttyukat áshatnák:
        Mert így alattomba e helyet mászhatnák.

134 Volt egy Brontes nevö ember uj Budában
        Igen hires Mester a kö-faragásban
        Nem volt körül belől mássa a' vágásban
        Ez ajánlya magát hegy-oldal ásásban.

135 Mondván: ha mondanák: készületet tenni
        Akarna már ahoz 's-aztat úgy fel venni
        Hogy annak hibája Ne talállyon lenni
        Melly miátt tzéllyához nem lehetne menni.

136 Meg engedi Búda, tsak lásson dolgához
        Kéri-is Társakat vegyen a Munkához
        Bizvást kezdgyen mindgyárt a hegy oldalához
        Hogy mennél hamarébb Juthatna tzéllyához.

137 Gyüitnek azért öszve számos miveseket
        De nem lágy kövekkel bánó mestereket
        Sem gyenge Munkához szoktatott kezeket,
        Hanem kö-sziklákat hányó embereket.^[23]

138 Mellyek-is fö-képpen kovácsok valának
        Mert másokra hamar nem találhatnának,
        De jók voltak ezek, elö-is állának.
        'S-magokra válallyák sullyát e munkának.

139 Ollyak mintha jöttek volna az Aetnábúl
        Vulkánus mivének szennyes Barlangjábúl,
        Most-is füst gözölög némellyek szájábúl
        Százat választanak ezeknek számábúl.

140 Vas por szennye ülte hízott pofájokat
        Szénnel pozdorjája füstöllött nyakokat
        Sok szikra tsipdesé fel tűrött karokat,
        Szörnyű pöröly tölté bé-fogott markokat.

141 Ritkúlt a szakállok tsapdoso tüzekkel
        Éktelen homlokok pörsölzött szemekkel
        Ortzájok varasúlt gyakor égésekkel
        Merö fél-ördögök kormos személlyekkel.

142 De mint Orjások temérdek tagokkal
        Hegyeket birnának emelni vállokkal
        Lapda-ként jadzanak nagy furó vasakkal
        Mindent véghez visznek erös munkájokkal.^[24]

143 Húsz font vasat adnak kezekben ezeknek
        Mondván a munkáért ugyan meg fizetnek
        Ha a hegy-oldalbúl sok követ ki vetnek,
        Nem veszik tréfára ugyan tsak sietnek.^[25]

144 A Lyuk gégéjéhez visz már emez tüzet
        Amaz a Munkások számára hoz vizet.
        A verö pörölyhöz készit némelly kezet
        Némelly már le vágott kö talitskát vezet.^[26]

145 Buffannak a kövek, kösziklák ropognak
        Melegszik a legény, mindenütt pattognak
        Az erös Kovácsok itt-'s-amott forognak.
        Kezdet faragáshoz serénységgel fognak.^[27]

146 Hainal szint-is mutat a Kö setétsége
        Meg pirositotta a tüz melegsége
        Engedelmeskedik lágyúlt keménysége
        Kö-közt a fa gyökér, noha nedves, ége.^[28]

147 Zúgnak a Pöröllyök fel emelt kezekben
        Üti kiki tehet mennél erössebben,
        A munka, és a tüz heviti testekben
        A röpűlö szikrák dongnak a mély helyben.

148 Húnt a nap. Setéte van az éjtszakának
        Fényes tüze láttzik akár melly szikrának
        Most látnád méhelyét lángozó Aetnának.
        Ahol ezen hegybe ezek kalapálnak.

149 Üstökös tsillagot minden ütés csinál
        Sok ugrosó szikra szökdetsel kohánál
        Tüzes lidértzeket éjjel aki tanál
        Itten minden vágás több szikrát ád annál.^[29]

150 Tágas immár a helly, mellyet kalapálnak
        Neki állnak osztán a jobbik szárnyának
        Sürün jár a fúró, törik, mást adának
        Bezzeg uj szerszámmal jobban dolgozának.

151 Egy kevésé osztán a vágót le tették
        Suhog raitok a viz, mellyel meg öntötték
        Némellyek meg-sérült kezeket kötötték
        Némellyek meg-izzadt nyakokat törölték.^[30]

152 El-kezdék azután ismét a munkálást
        Korty égett bor után félre tett áskálást
        Hejjába valora nem tesznek egy állást
        Sok az ész, egy vagy más mond uj uj találást.

153 Nem rakta bár ennek Köm-éves oldalát
        Hanem fúr farag vas furdalta a vállát
        Hegyek oldalába kohás kőszikláját
        Csak tsupa faragók mettzették az allyát.

154 Meg sem szüntek addig, a'meddig egészlen
        Budárúl Tétényig nintsen a lyuk készen
        Mindent el végeztek immár minden részen
        Várja a jutalom mind egygyiket készen.

155 Fizetések nem tom mennyire mehetett
        Erről tsak egy szó-is könyvbe nem tétetett
        De hogy az bizony tsak igen sok lehetett
        Valaki szemlélte nem kételkedhetett.

156 A hat lovas hintó meg fordúlna benne
        Hogyha egy valaki tsak próbát-is tenne
        Aki ezt nem hinné kérném oda menne
        Akkor beszedemből igaz mondást venne.

157 Mikor ezt ennékem mondották nem hittem
        De minek utánna magam oda mentem
        Hitetlenségemet mindgyárt félre tettem
        Hogy igazat szóltak tüstént eszre vettem.

158 Valaha e lyuknak volt haszna igen nagy
        Mert szép Buda népe ebben meg-mentve vagy.
        De szegény sokára ebben-is alább hagygy,
        Ne higygy az idöknek, 's-rájok semmit se adgy.

159 Le tette ugyan mars hartzoló Dárdáját
        Akkori időkben Pallás-is sisakját
        Olai fa ágakkal fűzte bokrétáját
        Ugy viselte a szép békesség tógáját.^[31]

160 Végben minden dolog csendessen mehetett
        Bacchus általagja nyertessen telhetett
        Ceres sarlója-is kár nélkül metzhetett
        'S-böv Takarmányibúl nagy hasznot vehetett.

161 Tegzes Diána-is sereg nymfáival
        Bátran múlatozott szép vadászatival
        Töltötte örömét ejtett vadaival
        Sebesitvén öket tollas nyilaival.

162 Musák a Parnassust bátorsággal lakták
        Apolló letzkéjét figyelmel halgatták
        Szép tudományokkal elméjek futtatták
        Azok közt Magokat kedvesen múlatták.

163 Sok Göbölit a Pán szabadon jártatta
        Egy mezörűl másra kár nélkűl haitatta
        Nem lévén kóborlók senki sem bántotta
        Melybűl esztendönként szép hasznát várhatta.

164 Neptunus haszonnal halászta Tavait
        Triptolemus böven rakta asztagait
        Bizvást legelteté Tytirus juhait
        Aristaeus vigan nézte méh-rajjait.

165 Akkor Szüz Kloris-is bátran kertészkedett
        Fáradsága után viragokat szedett,
        Kikkel Kedvesinek kedvel kedveskedett
        Hadi veszéllyektűl nem félelmeskedett.

166 Ágyát bátorsággal Hymen-is vetette
        Az uj házasokat a melyre fektette
        Elsö örömekben kedvessen éltette
        Mars háborújátúl őket nem féltette.

167 Minden kereskedő, 's-útazó bátran járt
        Szabatos úttya volt, nem félt hogy vallyon kárt
        Fáradozásábúl szép nyereséget várt
        Hasznával töltötte mind a telet, 's-mind nyárt.

168 Arany idö volt ez, de vassá kezd lenni
        Mávors-is dárdáját fel akarja venni
        Késziti sisakját Pallás-is fel-tenni
        Látván hogy ujonnan Mezöre kel menni.

169 Romol a békesség hadak kiáltatnak
        A kapa, 's-szántó vas heverni hagyatnak
        Kin Ceres, és Bacchus meg szomoritatnak
        Mert ez Kenyér, amez bor nélkűl hagyatnak.

170 Szokott vadászattya Múlik Dianának
        Halván harsogását Mars Trombitájának
        Annyi bátorságot nem igér magának
        Hogy most állya lesét erdök árnyékának.

171 Apolló-is félben hadgya dictálását
        Váltóztatni kezdi a Músák szállását
        Tágittya Kloris-is a kertek járását
        Bátorságosb helyen rendeli lakását.

172 Ott hadgya Neptunus halászó tanyáját
        Triptolemus futva hordgya gabonáját
        Szaladva kergeti Tityrus-is nyáját
        Bizvást Aristaeus sem tölti Tonnáját.

173 Pán Göbölinek sints szabad legelése
        Puha Hymennek-is délig heverése
        A hadak hirére van ezek vesztése
        Innént oda, 's-onnént amoda menése.

174 Félelmessé lészen a bátorságos út
        Fel-verett szekerén lát a Kalmán sok bút
        Mindene prédára, 's-káros Sakmányra jut
        Az ijett szegénység egy helyböl másban fut.

175 Hadi készületek mindenütt láttatnak
        Tábori eszközzel szekerek rakatnak,
        Készitetnek nyergek, patkók lábaltatnak
        Pantzél, Sisak, Karvas, Pais forgattatnak.

176 Ki nyilát késziti, ki kardot köszörűl
        Némely-munkálkodik sátorai körűl
        Ez kópját egyenget, az hószszú tőrt törül
        Ki kedvetlen készűl, ki, hogy el megy, örül.

177 Végre a jel adó Trombiták harsognak
        Hogy kiki fel üllyön, 's-indullyon jelt adnak
        Az eresztett zászlók mezökön lobognak
        Szép Magyar seregek alattok villognak.

178 Budának-is szine sok úr sok nemesség
        Királyok nemébűl esett fö-emberség
        Hó pénzes Katona sok szabad legénység
        Magyar, Oláh, Kun, Jász, erdélyi székelység.

179 Kardot köt Lajos-is ezeknek Királlya
        Közikben érkezik, rendeket visgállya
        Noha nem tetteti, de szivét bú állya,
        Még-is Sisakjátul fejét nem sainállya.^[32]

180 Mennek ezek osztán ama Moháts felé
        Annak Tér Mezejét tsak husz ezer telé
        Tomori Pál Érsek, és Hadnagy nevelé
        Egyedül a Reményt, de kár esik mellé.

181 Mert a Török tábor mint amaz özön viz
        Egy emberünk ellen vagyon-is talán tíz
        Sárgúl a Magyarság a Török pedig hiz
        Ne mondasd a többit velem: mert mingyárt sirsz.^[33]

182 Jadszik már az Echó a Török dobokkal
        Adván feleletet viszsza vert hangokkal
        Zászlókat a kényes szelek-is szárnyokkal
        Csapdossák, 's-múlattyák Magokat azokkal.

183 A jövö sereg-is magát már mutattya
        Látzik tarka föknek gombos patyolattya
        Más-féle sapka-is, 's-azok tollazattya
        Kiknek vitorlait az Eurus forgattya.^[34]

184 Vélnéd annyi fene vadaknak jövését
        Fel-tátott szájokkal élted el nyelését
        Mennyi Pardutz, Tigris, Farkas bör tsüggését
        Látod nyakok körül, 's-maid reád szökését.^[35]

185 Látván a Magyarok, hogy már közel vannak
        Olajt vett szikrái sebessen lobbanak
        Taitekzik a szája mint a búsúlt Kannak,
        Öszve vert fogai szájában pattannak.^[36]

186 Azon közben mint a Caucasus hegyében
        A mely oroszlánynak el-loptak kölkében
        Siv, riv az erdőben fel-forrott mérgében.
        Mindent kergét, üz 's-ront kölyke kerestében.

187 Oly szív iszonyitó nagy sivalkodással
        Érkezik a Pogány Alla kiáltással
        Öszve kap a két had hirtelen egymással
        Végső itéletet képzö ropogással.^[37]

188 A sok jai kiáltás veri az egeket
        'S-mind e'-földi pára bövit fellegeket
        Akikkel némellyek el-maradt fejeket
        Némellyek kesergik atya-fi véreket.^[38]

189 A sürü lövések dongó bogarai
        Szaporán repdesnek mint méhek rajjai
        Ki miatt sokaknak ismét uj jajjai
        Hallatnak: mert igen mérgesek fogai.

190 Öszve egyelűlt por a kard villogással
        'S-azok közt a gyakor hegyes nyil járással
        Mint menyköves idö tüzes villámlással
        A benne forgóknak vagyon gond adással.

191 Kiknek záporátúl vér patakok nyölnek
        El szakatt a nyaka már nem kevés fönek
        A tanúlt Törökök hejjába nem lőnek
        Kik a Magyarokban sokat földre tőnek.^[39]

192 Oda van Tomori, oda a nyereség
        Meg hal a Király-is, nem fél az ellenség
        Korlátköit, Szálkányt el-hadgya reménység
        Füstbe ment immáron minden szép ditsöség.^[40]

193 Horvátnak, Sárkánynak hever már szablája.
        Nem sebesedik már a Török pofája,
        Czibak kardgyának-is vagyon vér rozdája
        Ez-is hamar hull, van foga tsorbája.^[41]

194 Édes Nemzetünknek jaj nagy veszedelme!
        Ennék szörnyüségén el bódúl az elme!
        Hogy jól ki mondhassa nints annyi értelme
        Mint rontá országunk Pogány gyözedelme.^[42]

195 Elég az: Mohátsnál el-veszett nap fénye
        Tündöklő hazánknak oda lett a kénnye,
        El-veszté hainalát ki-derűlt reménye
        Forgó föbe hozta tsavargos örvénnye.

196 E had után pedig oda lén Buda-is
        Igy el-feleitetett az emlitett lyuk-is
        Kik azt el-temették el-haltak azok-is
        Azt se tudta senki volt-e' vilagon-is

197 Ugyan-is nem volt más okom, hogy e hadat
        Le-irtam volt, hanem meg-akartam aztat
        Mutatni, hogy e had után volt: e' lyukat
        Hogy el-veszték, 's-benne nem látták hasznokat.

198 De e Lyuk' hol létét újra ki tanúlták
        Csak nem régen volt ez, a midön meg-tudták
        Maid meg mondom ez-is hogy esett, meg-súgták
        Ezt nékem az Urak, 's-tudtomra-is adták.^[43]

199 Egykor hogy az éjj homályok le-húlnak
        Mosolygó ortzái hainalnak ujjúlnak
        Mint pünkösdi kertek rósákkal Pirúlnak
        És a madárkák-is szép nótákat fúinak.^[44]

200 Nyögi a Gerlitze el tévedett Társát
        Az örvös Galamb-is mondgya buliklását
        A Patsirtának-is hallani hangzását
        'S-a fel-kelö napot Üdvezlő áldását.

201 Fürj pitpalattya-is hangzik a megyéken
        Hallya azt a társa, mert igen érzékeny
        Rigó-is ki kimérül nem feledékeny
        Fütyöl a párjára zöldellö tseréken.^[45]

202 Az apró ptrütskök-is ugyan hangitsálnak
        A kis méhetskék is dongva járdikálnak
        Terhekkel a gondos hangyak-is sétálnak
        A télre valóért tudgya hol bujkálnak.^[46]

203 Illy szépen kelö nap a Sok Úrfiakat
        Vadászatra hija, 's-mozgattya ágyokat,
        Ezek-is fel kelvén készitik magokat
        Vadak lövésére köpdösik Markokat.

204 Minthogy még estve-is ki volt adva jele
        Többi-is rend szerént idején fel kele
        Kinek úgy volt hagyva a meg-is nyergele
        A szagló ebeknek ebész-is kürtele.^[47]

205 Antal Úrfinak itt leg szebb paripája
        Czimerét hordozza a jobbik pofája
        Nem tom honnét való, tsifra a formája
        Játékos zabláit rágdogállya szája.^[48]

206 Meg vonyittya száját néha kantárának
        Helyét sem talállya tantzoló lábának
        Engedvén azomba vonyitott szájának
        Ugy lép valamint kell az akarattyának.^[49]

207 A Jósef Úrfi-is mendegél mellette
        Bétsbe tanúlt lova egy lábát fel vette
        Mint egy könnyü lejtös azt megént le tette
        Változtató kénnyen ugy ugrál elötte.^[50]

208 A vadászó Térre azonban jutának
        Jelül a koppóknak kürtöt fuvatának
        Késedelem nélkűl Menéshez fogának,
        A két elsö után többet uszitának.^[51]

209 Hivták e kutyáknak egygyikét Delphinnek,
        Madám egy pórázon lévő társa ennek,
        Szelektül faizottak amint ezek mennek
        A mikor nyúl, avagy Róka után kelnek.^[52]

210 Vigyázz! Róka ám rád, azomban kiáltyák
        Kergetik a Koppók, Joseph Úrra haityák
        De tsalt vét ott néki, Antalra ingattyák
        Onnét-is el-ugrik, egy lyukba szalaittyák.^[53]

211 Noszsza a Kutya-is nem veszi tréfára,
        Megy nagy czihogással a lyuknak szájára
        Ha mindgyárt a dolog valik-is kárára
        Tsak bé megy a lyukba, veszi azt magára.^[54]

212 Várnak a kutyára, 's-bíznak hogy maid ki jön
        De nints abba semmi, mert ö tsak ki nem jön
        Akkor az Urfi-rend hangos katzagást tön
        Meg esett a szegény kutyának, illy szót vön.

213 A sok tréfák után hogy ott soká álnak
        'S-a szegény kutyára ismét várva várnak
        Osztán, hogy ezt bizony tartanák Nagy kárnak,
        Ha a' jó kutyátúl immár el-válnának.

214 Azért a szolgáknak puskával jelt lőnek
        Ott terme személlye osztán a kettőnek
        Szóllittyák a többit ne tartson Erdönek
        Hanem e reszére fusson az Mezőnek.

215 Ott lévének mindgyárt valamennyin voltak
        Parantsolat szerent a lyukhoz futottak
        El-hannyák a földet, jó nagy szát nyitottak
        Bele mennek, de jaj ládd hová jutottak.

216 Nem látnak egyebet a nagy setétségnél
        Világ elejével termett régiségnél
        Szalma gyuitás után a nagy széllességnél
        Egy más szemeibe néznek ez épségnél.

217 Azonban a kutya egygyetskét ugatott
        Bögnek a kö-sziklák, szava oda hatott
        Mind azáltal kiki fegyveréhez kapott
        Hát a szegény Róka ki-felé iktat ott.

218 Hogy eppen ki mennyen mindnyájan azt várják
        'S-igy mestersegeket egygyenként probállyák
        A szegény Rókának bal inát talállyák
        A jó tévö ellen boszszújokat állyák.

219 Nem kell vala néki ekképpen fizetni
        Életében véget illyen formán vetni
        Hanem jó voltáért oszlopot tétetni
        'S-holta után ötet el-is temettetni.

220 Tégy jót az emberrel, lám mivel fizetnek
        Sok jó-voltod után még osztán ki vetnek
        Bár ki vetnének-is, de meg-is öletnek
        Bár meg ölnének-is, de el se temetnek.

221 Hazudok: mert ugyan el-is temettetett
        A kutyák gyomrába bele-is vettetett
        Szegénynek a teste illy sirba tétetett
        Noha drága bőre a Szütshez vitetett.

222 Akár miként esett vége a Rókának
        Ö volt még-is eszköz hogy rá találának
        Azon lyukra, mellyről verseim szóllának,
        E vala föbb része a többi dolgának.

223 Én már bizonnyára tsak ugyan el-hittem
        Hogy e setét lyukat világosra vittem
        Ha más igazabban mondhattya elöttem
        Süvegem le veszem Magamban fel-tettem.

224 Igaz az: hogy hoszsza el megy ó Budáig
        Igy van ki faragva a lyuk egész várig
        Nem kellene ezen gyötrödni sokáig
        Csak tovább meg-nyitnák. Nem lett ekkoráig.

225 Mert egy része után ezt el-rekesztették
        Midön ezen helyet Pintzének rendelték
        Ha hoszszabb pintzére lenne egykor szükség
        Könnyen meg-nyithatnák, 's-tovabra vihetnék.

226 Hagygyuk immár abba Pintze régiségét
        Nézzük az ott lévö bor minémüségét
        Számával egyenlö Úri ékességét
        Láb tántoritotta ki-vált erösségét.

227 Sok borok fölött van a Tétényi termés
        Jóságához képest éppen oly mint a méz
        Meg-itattya magát de ha többetskét vészsz
        El-hitesd Magaddal, mint a tsap ollyan lészsz.

228 Circének valami pohári voltanak
        Akik sok ördöngösségből állottanak
        Kikböl az emberek ha midön ittanak
        Mingyárast barmokká lettek, 's-váltóztanak.

229 Ez ám az a Pohár, mellyel meg sértődik
        Az embernek esze, 's-roszra-is verödik
        Sött az okos állat barmokká tévödik
        Mellyen osztán kiki igazán gyötrödik.

230 Jó a jó borotska bár akár kinek-is
        Elméjét fárasztó bajos embernek-is
        Hamar el-enyisznek bús gondolatok-is
        Csak az italában legyen jó modgyok-is.

231 De az ollyan ember, ki semmire sem néz
        Hanem Pohár után, még más poharat vész
        Es még azután-is sok uj uj kortyot tész
        Nem tsuda emberbűl ha osztán barom lész.

232 Jupiter ezen bort bizvást meg ihatná
        Ha meny-orszagábúl Uraság le hinná
        Abrosia helyet ajakát meg nyalná
        Poharát-is talán ugyan tsak el-falná.

233 Bacchus szöllök Attya eztet meg szerette
        Midön e világot Thyrsussal kerülte
        Azért-is e' helyét főképpen meg-ülte
        'S-e jelen létével igen meg bötsülte.

234 Vagyon most-is reá ö néki nagy gondgya
        Hogy lesz ezutánn-is mindenkor azt mondgya,
        Kérjük böv kintsének hogy száját megoldgya,
        Bezzeg a Szőllöknek akkor lészen zsoldgya.

235 Utólszor a Templom légyen beszédemben
        Nem mintha utolsó gondom lenne ebben
        Leg-utóbb tsak azért fogom ezt versebben
        Hogy róla annál-is beszélhessek szebben.

236 Eztet az Uraság Boldog Szent anyának
        Köbűl épitette Szüz Szent Mariának
        Többi Szentek fölött mert ezt vélé annak,
        Ki értük könyörög egygyetlen Fiának.

237 E volt a magyarok régi Pátrónája
        Meg romlott hazánknak egy erös Istápja
        Út vesztette szegény' világos szép napja
        A zajos Tengeren evedzök tsillagja.

238 Azért-is mindenkor volt ez bötsületben
        A Magyarok között nintsen kétség ebben
        István Királyunknál ezt soha még szebben
        Fel-nem-magasztalta, 's-ditséretessebben.

239 Székes Fehér vári e Tiszteletére
        A Győri Templom-is e' ditsöségére
        Föl épült Csanádi e' Bötsületére
        Bizonyságot tehet Kalocsa-is erre.

240 A Váczi Templomot Geyza épitette
        László a Test-vére Váradit rendelte
        Tihonyinak allyát elsö András tette
        Esztergomnak ágyát a Béla vetette.

241 A Tétényi Haz-is nem másra tzélozott
        Midön ezen Szüznek e házzal adózott
        Aki-is ö néki sok kegyelmet hozott
        Igy szivek aitaján sokszor kolompozott.

242 Ki irott bottyának gyönygy az ékessége
        Szemeket vidámit oltárok szépsége
        Egig emelkedett Tornyoknak épsége
        Mint magnes a vasat oda huz diszsége.

243 Áldott ám az az ész, a ki ezt tétette
        Áldott az az ember ki ágyát vetette
        És aki falait ég felé vezette
        Szép két falaira a Födelét tette.

244 A harangok száma fölhőt el kergeti
        Tur levegö eget hangjával keveri
        Ha zápor esö jön kö-jegekkel teli
        Még tsak ide nézel addig-is el veri.

245 Mise mondó ruhák arannyal fénylenek
        Ezüstel zomántzolt kelyhek tündöklenek
        Mindenben szép száma vagyon itt ám ennek
        Soha költsönözni más helyre nem mennek.

246. Tyrusi csinálmány Ruhák Patyolattya
        Melynek egy szeglete Magdolnát mutattya
        Fénylö köveivel magát hogy múlattya
        Végre osztán szivét azzal-is untattya.^[55]

247 Vele van mindene az arany gyürövel
        Ritka munka ez-is bötsös érdemével
        Aki készitette azt varró kezével
        Musak seregébe illik szép müvével.^[56]

248 Mert biz oly elméssen formálta ezeket,
        Hogy fényleni vélnéd a varrott vizeket
        Maria Szemébűl ki folyó könyveket,
        Sott rá is eskűnnel látván a tsöppeket.^[57]

249 A másik Ruhának amint bal-szegleti
        Szent Kalasancius a Sátánt kergeti
        Tsak üzi, tsak üzi, de el nem érheti
        Meg-is hogy el üzte a kedvét töltheti.^[58]

250 Az ördög a mely port tsinált a futásban
        Azt-is képzették ebben a Munkában
        'S-mint Ruhája ingott a szelek folytában
        Látzik itt is lenni illy ingadozásban.

251 A harmadik Ruha egy Pellicánt visel,
        Aki hogy Fiait itathassa, mit lel?
        Meg nyittya a mellyét jó nagy fel szót emel,
        Jönnek a Fiai, ennek öröme tel.

252 A mint a Tengeren szalad prédájával
        Moyses, a fenekét érdekli lábával,
        Az álló habok-is semmi hibájával
        Ki vadnak varratva gyenge arannyával.

253 A Negyedik ruhán egy bárány varratott
        Kit vigyorgó foggal Farkas el szaggatott
        Könyökére dülvén Maria jajgat ott
        Hullatván szemei keserves harmatott.

254 Ennek mestersége nem tsak eszt mutattya
        Bárányért Maria könyvét mint húllattya
        Hanem gondos szive mint érzi, 's-ohaitja
        Annak mozgását-is elödben adattya.^[59]

255 Virágok szép neme keriti ezeket
        Mesterséges Munka ostya leveleket
        Minerva ha mivelt ezeknél szebbeket
        Mikor Arachnával próbálták kezeket.^[60]

256 Lehetne e Templom akár menö várban
        Sött kin-országon-is alhatna e' Számban
        Nem esett a Munka tsak azért is kárban
        Mert az Isten elött fáradság van árban.

257 Tytirus akolban haitá már juhait
        Szántó-is körösztbe rakta asztagait
        Már az el-húnt Nap-is nyuitya árnyékait
        Hadd-el Te-is Musám Parnassus halmait.

VÉGE

1. Téténynek Ékességével eddig még senki sem foglalkozott részletesebben. Megemlítik: Prónai Antal, Dugonics András életrajza. Szeged, 1903 és Baróti Dezső, Dugonics András és a barokk regény. Szeged, 1934. A tizennyolcadik század magyar kastélyaira v. ö: Szekfű-Hóman, Magyar történet. VI. köt. és Rados Jenő, Magyar Kastélyok. Budapest, 1938. Scudéry kastély-leírására: v. ö: Erdélyi Múzeum. 1817. VI. 51-56. l; M^me Deshoulières versére A Gleichen-Russwurm, Budapest. é. n; La Fontaine a Psychében emlegeti a versaillesi kastélyt. A francia kastélyok irodalmi vonatkozásait egyébként oldalakon át lehetne felsorolni. Metastasio kastélyleírása: La deliciosa Imperial Residenza di Schönbrunn. V. ö: Opera del Pietro Metastasio Venezia, 1781. XII. köt. 3. l. A cento műfajára v. ö: O. Delepierre: Tableau de la littérature du centon chez les anciens et chez les modernes. Londres. 1874-75. ^[VISSZA]

4. A 22-27. vsz. nagyjából megegyezik a KJE. II. könyv 6. részének 30-36. vsz.-ával, de amíg Gyöngyösi a Kemény Anna álmában megjelenő mitológiai alakok szobrairól beszél, addig Dugonicsnál párnákról és paplanokról esik szó. Az eltérések a versszakok megváltozott szerepéből következnek. ^[VISSZA]

5. 28-29. vsz. megfelelője a KJE. 38-39. vsz.-a. ^[VISSZA]

7. A 37. vsz. első három sora nagyjából megegyezik a KJE. I. könyv, II. r. 26. vsz.-ával. ^[VISSZA]

8. Megfelelője: KJE. II. k. 6. r. 40. vsz. Lényeges eltérés, hogy ami Gyöngyösinél állítás, az Dugonicsnál tagadás. ^[VISSZA]

9. Megfelelője u. o. 27. vsz. ^[VISSZA]

10. Megfelelője u. o. I. k. 1. r. 20. vsz. ^[VISSZA]

21. Megfelelője a Ch. 4. r. 217. vsz. Lényeges változtatás, hogy Dugonics az egy leányzóban helyett ezen Magzatokban-t ír. ^[VISSZA]

25. V. ö. u. o. 22. vsz. Dugonics erősen átalakította. ^[VISSZA]

26. U. o. 25. vsz. Dugonics ezt is erősen átalakította, igazában csak egy-két szó és a rímek egyeznek az eredetivel. ^[VISSZA]

27. U. o. 24. vsz. Az előbbi versszakhoz hasonló erős átalakítás. ^[VISSZA]

28. V. ö. KJE., előbb idézett hely 26. vsz. Gyöngyösi szövegét Dugonics erősen felforgatta és átalakította. ^[VISSZA]

30. V. ö. 150-151. vsz. Dugonicsnál erősen átalakítva. A további részek a 159. vszakig eredetinek látszanak. ^[VISSZA]

32. Dugonics itt a KJE. II. k. 1. részének 20-21. versszakát alakítja erősen át. Változtatásának a lényege az, hogy míg Gyöngyösinél Kemény hadbaindulásáról és az erdélyi nemesség készülődéséről van szó, addig Dugonics az egész jelenetet a mohácsi csata idejébe vetíti vissza, épp ezért Erdélynek a szine helyett Budának is szine-t, majd Kemény helyett Lajos-t; Generállya helyett Királlya; Anna uj szerelmét el-hadni sajnállya helyett Még-is Sisakjátul fejét nem sainállya áll. ^[VISSZA]

39. A 189-191. vsz. megfelelője u. o. a 93-95. vsz. ^[VISSZA]

40. A versszak csak a rímekben hasonlít a KJE. 3. k. 6. r. 96. versszakához. Gyöngyösi ebben a versszakban nem említ neveket, Dugonics viszont felsorolja a mohácsi csata hőseit. ^[VISSZA]

48. V. ö. u. o. 31. vsz. Tetemes változtatásokkal. Gyöngyösinél Keményről van szó, Dugonics Antal urfit ír. A második sor Gyöngyösinél: Két sütéssel jegyes a'jobbik pofája; - a harmadik sor pedig: Oláh Országi ló, a'mint van formája. Ezeket a pontos adatokat Dugonics András természetesen nem tudta a maga céljaira felhasználni. ^[VISSZA]

50. V. ö. u. o. 33. vsz. Több művelődéstörténeti szempontból is érdekes változtatással. Gyöngyösinél Portán tanult lova áll, Dugonicsnál Bétsbe tanúlt... ^[VISSZA]

51. V. ö. u. o. 35. vsz. Csak a két első sor egyezik. ^[VISSZA]

52. V. ö. u. o. 37. vsz., ismét több érdekes változtatással. Gyöngyösinél a kutyákat Delphinnek és Tigrisnek hívják, Dugonicsnál Delphinnek és Madámnak. Gyöngyösinél nyúl, vagy őz üzéséről, Dugonicsnál nyúl, vagy róka üzéséről van szó. ^[VISSZA]

53. V. ö. u. o. 47. vsz. Több változtatással. Igy mások a nevek, továbbá Dugonicsnál nyúl helyett róka áll. A kéziratban a két utolsó sor rímét Dugonics később cserélte fel. ^[VISSZA]

54. A következő versszakok egészen a IV. rész végéig, bár Gyöngyösi erős hatását mutatják, viszonylag eredetinek látszanak. ^[VISSZA]

59. A 249-253. versszakok megfelelője u. o. a 22-27. vsz.-ok. Ezekben a versszakokban is elhagyja a pogány neveket és keresztény vonatkozásokat sző be helyettük. ^[VISSZA]

60. Csaknem szószerint megegyezik Gyöngyösi előbb idézett részének 27. versszakával. A különbség csak az, hogy míg Gyöngyösinél osztya áll, Dugonicsnál ostyát találunk. ^[VISSZA]