CSEREI FARKAS: A MAGYAR ÉS SZÉKELY ASZSZONYOK TÖRVÉNYE

M E L L Y E T
E' két nevezetü, de egy Vérü Nemes
Nemzetnek Törvényiből, Törvényes Szo-
kásiból, Végezésiből, Birák Itéletiből, és
más Törvény-Tudók Irásiból egybe-szedett

N A G Y - A I T A I
C S E R E I F A R K A S
Az Apostoli Királyi Felségének Udvari Tanáts Hive.

KOLO'SVÁRATT.

___________________________

Az Ki-Adó Költségével 's Hochmeister Márton
betüivel. 1800.

A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

MÉLTOSÁGOS SZÜLETETT
HALLERKŐI GROF
HALLER KAROLINA
ASZSZONYNAK
NÉHAI MÉLTOSÁGOS GROF 'S HADI VEZÉR
GYULAI FERENTZ UR
ÖZVEGYÉNEK

Ö NAGYSÁGÁNAK

A J Á N L O M.

Azon Fiui tisztelet melyel a' Természet néhai édes Atyám ditsöült hamvaihoz viseltetni kötelez, ösztönöz arra: hogy annak emlékezete akkor-is eleven képben tünödgyék elöttem midön halandó Teste porrá változot egyfelöl: másfelöl Hazámhoz vonszo Szeretetemnek ereje serkenget arra, hogy oly Polgárának emlékezetét el-senyvedni ne engedgyem, a' kibe mint Diszének gyarapitoját, mint ügyeinek Védelmezöjét érte vólt. Ezen kettös hathatos ösztön vitt tehát arra, hogy ezen Munkáját melyet ditséretessen viselt Hivataljának nemes foglalatossági között írt a' Magyar Világ eleibe terjeszszem. - Midön pedig ilyetén el-határozott Lépésemet meg-tészem, ez Könyvben foglalt Tárgyhoz képest illönek tartottam oly Aszszonyi Méltóságot Nemzetem keblébül választani kihez intézett Ajánlásommal mint Diszét, mint Fontosságát neveljem. Mind kettöt N a g y s á g o d b a n találom-fel; kibe az Isteni szelid Kereszténységnek, igaz Érdemnek, kegyes erköltsnek oly számos, oly jeles Példáit tiszteli egész Hazánk, hogy azoknak meg-tekintésinél méltán Hálákot adhatunk a' Magyarok Nagy Istenének ki ezen Jótul el-fajult Világba-is ád Aszszonyaink között oly diszes Példa adot-ki hajdoni Épségit, Tisztaságát Nemzetünknek mind születésébül szármozo Tekintete, mind Maga-viseletének ereje szerint terjesztheti követésül a' Maradékra azért, hogy a' Magyarnak ezen Nemes Alkotmánynak Nagyságát a' Puhaságnak, az el-fajult életnek szennye soha meg-ne alatsonithassa.

Éltesse is a' M i n d e n h a t o s á g Nagyságodat tégye Kelemetesekké Hazánk Aszszonyinak Diszére Napjait, adgyon Eröt nemes tulajdonságu Dolgainak folytatására, és az Mennyei Áldás még ez földi pálja futásán áradgyon böv mértékben Nagyságodra gyakorlott kegyességiért. Mely ohajtásim hogy tiszta szivbül gerjedök bizonysága azon Nagy Tiszteletem melyel Nagyságodhoz viseltetni ez életben meg-nem szünek

Krasznán Szilágyban Bóldog-Asz-
szony Havának 1-sö Napján
1799-dik Esztendöben.

Vethetné talám szememre valaki, miért kellett e' Munkával vesztegetnem üdömöt, alig lévén egy nehezebb dolog az emberi Társaságnak Kormányozásában, mint Törvényt szabni az Aszszonyoknak, és annak megtartására kötelezni öket, midön mint egy természetes hajlandóságok, hogy a' Tilalmat ne szenvedhessék, 's tsak azért-is kirugjanak abból, hogy határt akarna öriztetni vélek.

Példám lehetett vólna (mondhatná) a' Paraditsomi Történet, mikor ott-is nem szenvedhetvén Eva a' Törvényt, nem tsak maga nem kiváná a'hoz tartani magát, hanem le-szedé lábáról Ádámot-is, és megharaptatá véle a' tiltott Almát nagy romlásunkra. ^viia

Tanulhattam vólna a' Brutusok példaján-is kiket a' Romai Aszszonyok, midön az Oppius Törvénye szerént, se egy-szinü őltözetben járni, se egy lót Arannyal megelégedni, se Roma mellyékin gyalog sétálni nem akarnának, azért, hogy szabadossabb életre való vágyodások ellen a' mértékletességröl szolló Törvényt óltalmaznák, körül vették vala, el-sem botsáták, mig reá nem állának ök-is, hogy a' mihez kedvek nem vala, szabadossan fel-rughassák. ^viiia

De el-gondolhattam vólna azt-is, hogy az Aszszony, némelyek okoskodásából ^viiib a' férjfihoz képest, mint egy útból ki-botlott fajzattya a' Természetnek, 's erre nézve-is inkább Nemzetünk sok ditséretes férjfiainak vagy elmés dolgait, vagy vitéz probáit vettem vólna fel-tzélúl, vagy leg-alább, ha az Aszszonyokról-is akartam valamit irni, írtam vólna arról: miként lehetne el-kerülnünk továbbra-is, hogy Hazánk meg-maradására készült, és Állandóságot érdemlö Törvényinknek tisztessége az Aszszonyok álhatatlanságával valamiképpen egybe ne zavarodgyék pusztulásunkra.

Mind ezeknek se hallása, se olvasása nem ujjság elöttem, de meg-vallom, soha ollyan erejü okoknak nem álitottam, hogy fel-tett szándékomban akadályomra lehettek vólna. Hogy a' Törvénynek elsö meg-szegöje az Aszszony-állat vólt, ^viiic nem tagadhatom; de azt-is tudom, hogy a' Paraditsomban el-követett vétekért engedelmesség alá vettetett az Aszszony ^ixa melyből azt hozhatom-ki, hogy meg-tudgya tartani a' Törvényt-is a' ki tud engedelmeskedni.

A' Romai Aszszonyokon nem sokat tsudálkozhatom: mert a' szabadságnak édes szokott lenni tsak emlékezete-is, semmit nehezebben nem-is szenvedhet, mint a' tilalmat. Meszsze terjedett Uraság vala a' Romaiaké; talám, látván ezek az Aszszonyok, hogy a' Férjfiak mindennel birhatnak, el-is érkezhetnek mindenfelé, 's tsak nekik kellene Rekesz alatt aggódni, és putzkot örzeni Romában, illetlennek tartották, hogy vagy alatsonabbak, vagy tsak éppen egy huron pendülök lennének más Nemzetek Aszszonyaival; ha ki-nem menthetnök-is telyességgel a' fogyatkozásból, valami Mentséget tsak ugyan láttatnak érdemelni; el-végezödött vala szerentséssen a' Karthagobeliek ellen való második Hadakozás-is; a' Macedoniai Fülep Király-is, a' tájban hajtott vala fejet a' Romaiaknak ^ixb illy nagy nyereségü gyözedelemből kellett vala hasznot érzeni az Aszszonyoknak-is, kik mind Karthago, mind Fülep Király ellen sok jó Vitézeket szültek, 's neveltek vala Romának. A' szolgálók' száma ritka vala régen a' Magyar Aszszonyoknál, nem azért, hogy tölök a' ki-ne tölt vólna; hanem Mértékletes életek Törvényéhez tartozó szokások hozza vala ugy magával; De minek-utánna Lajos Tsászárt a' Lek vize mellett minden erejével egybe-ronthatók, és Német Országnak sok Kintsét számtalan Rabokkal együtt Hazánkba takarithatók, az Aszszonyok-is szolgálókra kapának, és azonnal tsinossabban-is kezdék magokat viselni. ^xa

Minémü szármozattya légyen a' természetnek az Aszszony, én azt tovább nem visgálhatom; hanem ha futtatom-is egy darabig elmémet rajta, tsak meg-kell ott állanom, a' hól a' Férjfiak szármozásának akarok végire menni. Nints, mivel ditsekedgyék az emberi Természet Aszszony nélkül; a hól Anya nints, Apa sints ott, Férjfi Férjfiat nem szül; Aszszonynak kell lenni, a' kiröl mondhassuk, hogy Férjfiat hozott e' világra. A' Természet rendit tartó és annak úttyát örizö állat hát az Aszszony, és tsak arról tartom, hogy e' jó útból kibotlott fajzat, a' ki ugy születik ugyan Aszszonytól, mint ember, de magát nem viseli osztán ugy, mint emberséges ember.

Ezek igy lévén, nem hitethetem-el magammal, hogy nem szép, és nem Nemes dolgot vettem Pennámra, mikor az Aszszonyok Törvényét kezdettem irásommal egybe-szedni. Miként kellessék gondolkodnunk az Aszszonyokról, könnyen észre vehettyük, ha meg-gondolyuk, hogy a' Törvénynek meg-szegésével következett nagy kárvallásunk sem állhatott helybe; az emberi Nemzetnek váltsága sem mehetett véghez Aszszonyállat nélkül. Miként magunkot-is, kik ezekröl gondolkodunk, Aszszonyok szültek, és mint jó Anyák, vérekkel tápláltak.

Az illyeneknek, ha a' Törvény nem kedvezett vólna is, jót kellene kivánnunk, annál inkább, mikor Hazánk, és Nemzetünk Törvénnye meg-emlékezett rollok; illö, hogy a' mi öket illeti, feledékenység-bé ne botsássuk; hanem adgyuk tudtokra, és értessük-meg vélek-is, mi vagyon kirendelve részekre, hogy annál fogva, vagy követhessék, a' miböl hasznokat várhatnák, vagy távoztathassák a' mi kárt hozhatna fejekre.

Akárki mit tartson közönségesen az Aszszonyokrúl, Mü Magyarok ditsekedhetünk azzal, hogy Aszszonyink betsületünkre voltak sok dolgokban. Ha Tisztaságot, ha eröss, ha bátor szivet, ha Hüséget, ha emberséget, ha állhatatosságot kell valahól keresni az Aszszonyokban, fel-lehet találni mind ezeket, 's több fö jóságos erköltsöket a' Magyar Aszszonyoknál. Ki irigyelheti hát nékik azokat a' sok szép engedelmeket, melyek rendelve vannak számokra Törvényinkben? ki vetheti szememre nékem-is, hogy én azokat ki-szedegettem, és illyen jó ditséretben találtatott Aszszonyink kedvéért egybe-foglaltam?

Bizom azért, hogy nem tsak az Aszszonyok, hanem mások-is jó neven vészik, és fogadgyák tölem e' Munkát. Irásával oda tzéloztam, hogy midön Hazánk, Nemzetünk dolgairól az hoszszas Békesség sok szép Könyveket készittett tsak az én üdömben-is, ennyi részében-is dolgainknak alábbvalók ne lennénk más Nemzeteknél, kik magok-is Aszszonyi Rendeknek dolgairól, 's Törvényiről-is Könyveket írtak, ki-botsátván azokat szabados olvasásra. Tzéloztam pedig egyszersmint oda-is, hogy leg-alább a' szegény árvák, és Özvegyek láthatnák mindenkor azt-is, minémü engedelmi, és kedvezési vannak hozzájok a' Törvénynek, 's azok szerént óltalmazhatnák magokat, és gyermekeiket, ha háborgatóik találkoznának. Kivántam pedig egészsz munkámmal Hazám Nyelvén kedveskedni édes Nemzetemnek, mind Magyarnak, mind Székelynek. Kérvén azon a' Nemzeteket igazgato Mennyei Nagy Urat, hogy a' kiket együtt vezetett vala ki a' Sczitiai Tartományokból, és azután-is, hogy a' mostoha üdöknek kedvetlen változási meg-választának egymástól, tsak ugyan meg-tarta az egymáshoz való szeretetben mind ez ideig; ne engedgye továbbra-is egymásról el-felejtkeznünk, hanem védelmezvén, forraszsza szakadásunkot, és visellye gondgyát Aszszonyinknak-is, hogy minden üdöben jó Magyarokat, és Székelyeket szülhessenek Hazánknak, Törvényünknek, és a' Kereszténységnek óltalmazására.

Nem vólna ugyan talám helye, hogy törvényes kérdésekre leg-elsöbben-is historiás felelettel állyak-elé, mindazáltal, mivel a' Törvényben-is sok végezésekre nem annyira a' Következendöknek magános által-látása, mint a' meg-lett dolgoknak elgondolása adott gyakorta okot; ne itéllyen meg senki, ha elöbb egy nehány példát emlittek, 's ugy tészek feleletet a kérdésre.

Vóltak tudniillik eleitöl fogva minden Nemzetekben tiszteletes hirrel, Hazájokhoz való szeretettel, és több szép erköltsőkkel fel-ékesitetett Aszszonyok. Illyen vala Judith Betuliában, ki hogy Nemzetének szabadulást szerezhetne, kiméne az Ellenség Táborára nagy bátor szivvel, és Holofernesnek fejét vévé. Illyen vala Eszter Asverusnál, ki-nem tűrhetvén Népe halálát, és ölését, nem tsak ehez való Kegyelemre, de egyszersmind arra-is bírá a' Királyt, hogy valakik Ellenségi valának az ő Nemzetének, büntetésre adatnának. Hogy más Országoknak ditséretes Aszszonyiról ne szóllyak.

Voltak a' Magyar Nemzetben-is mindenkor nagyszivü, igaz Nemes vérü, fö-erköltsü, Nemzeteket, Hazájokat tökélletesen szeretö Aszszonyok; nem-is tudnám, én ezeknek számát elö-beszélleni, nints Vármegye, nints Szék, nints Város, nints Familia, a' ki illyenekkel ne ditsekedhetnék. Emlittek mint felyebb mondám egy néhányat.

Illyen vala Salamon Király idejében az a' szeremségi Léány, ki, midön a' Magyarok ezer hetven harmadik esztendöben Nándor Fejérváratt a' Gőrögőkre, Bolgárokra és Bosnyákokra réájok szállottak vólna, akarván Hazájához, és Nemzete betsületéhez való buzgoságát megbizonyitani, a' Várost az Ellenség Nyakára gyujtá, 's ugy szolgáltata alkalmatosságot Nemzetének a' gyözedelemre, és a' Várnak meg-vételére.

Illyen vala Sigmond Király Napjaiban Gara Miklosné, amaz, Ersébeth, és Mária Királynék óltalmazásában, igaz Hüségét ditséretes halállal bé-fejezö Nádor Ispánnak özvegye, ki, midön látná, hogy Királya fogságba esett, addig fárada, munkálodék, mig ki-szabaditá, és azáltal Hazája romlására indúlt némely elméknek nyughatatlanságát, kőzönséges Békességre, és meg-maradásra forditá.

Illyen vala Hunyadi Jánosné Szilágyi Ersébeth, ki midön látná, hogy a' Gyermek László Királynak Prágában történt halála alkalmatosságával, a' Magyar Urak közül némelyek inkább vigyáznának magok különös hasznokra, mintsem szülö Anyok édes Hazájok régi szép szabadságának meg-marasztására, nem sajnálá Értekit, hanem égyet értvén Testvérével a' jó Szilágyi Mihályal, elsöben-is a' Székelységet, és a' több Erdélyi Nemességet, also Magyar-Országgal egyetemben, a' közönséges Jónak óltalmazására égy értelemre szivesité, annál fogva pénzel-is sok szép fegyveres Népet álittá-ki, kiknek jelenlétek osztán a' Rákos Mezején a' mostohálkodó elméket-is jobb gondolatokra bírá, 's ugy kapók Nemzetünkböl nagy szerentsénkre Királyunknak amaz halhatatlan emlékezetre méltó Hunyadi Mátyást.

Illyen vala az ifiu Rákotzi György Felesége Bátori Sofia, ki, midön a' fija ezer hat száz hetvenedik esztendőben Királya ellenvaló útban tántorodván, Munkáts várából töle égy néhány Ágyut kért vólna, az Hazában fel-lobbant tüznek nevelésére; azt felelé, hogy az ő Ágyui Hazája, Nemzete óltalmazására valók vólnának, 's tudná-meg a' jó fija, hogy azokat nem tsak ki-nem adná, arra a' kérésre Munkátsból, hanem bizonyossan ö réája lövögetteti, ha szándékját, és eleibe-vett úttyát fel-nem váltaná Királyhoz való engedelmességgel. Nem szünvén-meg emez; végtére maga el-fogá, 's úgy tsinálá viszsza Királya Hüségére.

Illyen vala Erdélyben Kornis Kata, Haller Jánosné elsö Apaffi Mihály Fejedelem napjaiban; ez-is midön látná, hogy Hazája romlására némely eröszakoskodó gonosz tanátsok tüzet koholnának, 's elijedkezvén az Urak-is a' sok kedvetlen tőrténetektöl napról napra halogatnák az annak el-óltására kivántató orvosságot, réájok méne, gondolatlanságokat szemekre hányá, meg-sem szünék, mig sziveket, elméjeket Hazájok meg-maradására való hasznos tanátskozásokra fel-nem ébreszté.

Illyen vala a' Székely Földön Szárhegyi Lázár Borbára, Apor Andrásné, kinek ötödik ág maradékja vagyok; illyen Baróthi Kata a' Nagy-Atyám testvér Bátyának Cserei Györgynek, az Erdélyi Udvari karabélyos Hadak fö Kapitányának Házas társa; kik midön némely nyughatatlan, és az Haza közőnséges tsendességét bontogató emberek a' Népre ütvén a' Templomokon-is eröszakot akartak vólna tenni; mind ezeknek óltalmazására, mind pedig a' prédára szánt Népnek segitésére fegyvert fogának, és arra másokat-is fel-bíztatván elejekbe állának azon zenebonás Támadóknak, 's nem tsak meg-gátlák ártalmas ügyekezeteket, hanem nagy emberkedve viszsza-is verék azokat.

Illyen vala ama Gyergyo-Széki Ditroi Székely Aszszony-is, ki midön ezer hatszáz őtven nyoltzadik esztendőben Kis-Aszszony napja elött való Tsötörtökön, ugymint Szent Mihály Havának hatodik napján Moldovából az Oláhok, és Kozákok nagy számmal ezen Tartománynak tüzzel, és vassal való pusztitására bé-ütöttek vólna, jóllehet nehézkes vala, el-méne mindazáltal a' férjfiakkal együtt ellenek Hazája óltalmazására az ütközetre, végig állá a' verekedést, és az ellenség közzül hetet vere-által önnön maga-is egy nyársal. Nem-is mútatá azon a' napon Aszszony-állatnak magát egyébbel, hanem tsak szüléssel; mert minekutánna a' Székelyek egymásra vágván az Ellenséget, ö-is az Hartzról nagy-vigan Házához viszsza-érkezett vólna, ditséretes maga viselése után gyermeket szüle, és ezen emlékezetes példájával, nem tsak arról tőn bizonyságot, hogy a' Magyar, és Székely Aszszonyok nehézkes korokban-is tudnak magoknak bátor szivet szerzeni 's nem-is egy olly könnyen húllattyák-el gyermekeket ijedtekben; hanem ujj tiszteletet-is készitte, hagya az egészsz Magyar Aszszonyi Rendnek.

És ha ditséretet érdemel az, a' ki valami Jónak származásában eszköz, a' mint hogy érdemel-is, illyeneknek tarthattyuk mindazokat, kik édes Hazánknak eleitöl fogva annyi erős Vitézeket, olly hires bajnokokat, és nagyszivű óltalmazókat szűltek, neveltek. Ugyan-is sokat segit a' Vitézi ditséretnek el-nyerésére a' jó vérböl való születés; a' természettől Vitézségre készittetett Apától, mint a' Magyar bátor szivvel biró Anyától, mint a' Magyar Aszszony; mit-is várhatnánk egyebet jó Vitézek származásánál? hogyan ne volnának érdemesek a' Nemességre a' Magyaroknál az Aszszonyok, kiktöl mások nem szármozhatnak, hanem tsak Vitézek? hogyan ne lehetnének Nemessek, kik illy ditséretesen tudják magokat viselni olly dolgokban-is, mellyekkel az férfiak szokták szerezni a' Nemességet.

A' mi azért az Aszszonyoknak személyeket illeti, igen-is részek vagyon a' Nemesi Tisztességben, szabadságban, és valamint a' fiak, úgy ők-is a' Nemes Atyáktól égyenlö Nemességben születnek, meg-égyezik Dijjok-is, Rendeken való férjfiak Dijjával, 's mivel tehát a' Dijj annyit tészen, mint az ember fejének betsüje, váltsága, melyet bizonyos történetekben szoktak fizetni a' sértö felek a' megsértődött Feleknek, jó leszsz itt égy járást meg-tudnunk azt-is: mennyire mégyen egy Nemes Aszszonynak, vagy Léánynak az ö Dijja? meg-felelek a' Törvényböl 's azt mondom: Magyar-Országon kétszáz forintal; az Erdélyi Vármegyékben hatvanhat forintal; a' Székelyek között pedig huszonöt forintal fizetik a' Nemes Aszszonyoknak, 's Léányoknak Dijjokat. Ök magok-is, mikor fejeiket váltaniok kell e' szerént vetnek számot erszényeikkel a' fizetésre.

A' Nemesi Disz, Törvény, Szabadság, Nemzetség, és annak Ágozati után jár, mivel azért a' Nemzetségnek a' Férjfi szokot feje-is, gyarapitoja-is lenni, tsak ugyan benne-is gyökerezhetik-meg a' Nemesség fiuról fiura, és Léánya után másra nem terjedhet. ^8a Ez igy lévén, minthogy az Anya tsak méhébe fogadja gyermekét, gyökeres Nemzése pedig annak az Apától függ, ámbár Nemes légyen-is az Anya, de ha az Apa Nemtelen talál lenni, afféle gyermeket nem mondhatunk igaz Nemesnek. Mert mikor születik, nem az Anyai, hanem az Atyai Nemzetségnek állapottyába lépik. És igy Nemes Anyának, nemtelen Atyától született gyermeke meg-marad Attyának Rendén, állapottyában, ha tsak azután valami úton Nemességet nem szerez magának.

Mikor a' Király valamely Aszszonyállatot, az igaz Véreknek, ha kik találkoznának, károk, sérelmek nélkül, annak Atya örökségében fiu ággá tészen; illyenképpen, ha Nemtelen Atyától születik-is, annak gyermeke Nemes lészen: mert a' fiu Ággá való tételnek annyi ereje szokott lenni, mint a' Joszágból álló Királyi Adománynak. ^9a Az illyetén Adomány pedig magával hozza a' Nemességet, és meg-örökösiti annál, a' kinek égyszer törvényesen birodalmába kelhet. ^10a

Lévén ezenkivül más módjai-is a' Nemesitésnek, ezek-által hasonloképpen Nemesi Napfényre verdödhetnek születések homályából a' Nemtelen Atyák gyermekei; mikor tudni illik a' Király az ollyanoknak Nemes Levelet ád. ^10b vagy valamely joszágos Nemes emberek fiaikká fogadják, és Joszágaikban örökösökké vallyák, 's tészik öket. ^10c

Igen-is adhat, 's meg-nemesitheti a' Nemtelen Atyáktól született Léányokat-is azon okokra nézve, melyek fel-szokták inditani arra, hogy valamely férjfiat meg-nemesitsen. Igy, ha mely Aszszonynak valami jeles testi, és elmebéli jóságos tselekedeti vannak, a' mint hogy az Aszszonyok között-is, miként felyebb mondám, találkoznak nagy jutalmakra méltó dolgok, jutalmat akarván az ollyan ditséretben tanáltatott Aszszonynak rendelni a' Király, Nemességgel ötet fel-ékesitheti, valamiképpen jószággal-is meg-ajándékozhattya, fel-találtatván abban a' Nemesitésnek bövebb módgya. ^11a Fiu Ággá-is teheti, ez-is a' Nemesitésnek egyik, és nem utolso úttya lévén. ^11b

Eszre kell pedig itt venni azt, hogy a' mely Aszszonyállat ily úton verdödik Nemességre személyében, azzal tsak ö maga élhet, gyermekeire által nem botsáthattya, minthogy születéssel-járó állapotot nem Anyáinktól, hanem Atyáinktól szoktunk venni magunknak. ^11c

Az Aszszonyoknak közönséges Törvény szerént nintsen szabadságok a' fiu fogadásra; minthogy a' fiu-fogadás Atyai hatalmat szokott magával hozni; az Aszszonyok pedig az ö gyermekeken atyai Hatalommal nem bírálkodhatnak; ezt pedig értem olly Aszszonyokról, kiknek gyermekeik nem vóltak, mert a' melly Aszszonynak gyermekei vóltak, 's meg-hóltak, Király engedelmével fogadhat fiat Jószágába vigasztalásul azok helyett, kiktöl ötet az halál meg-fosztotta.

Kiváltképpenvaló szép dolog lévén a' Magyaroknál, mint régi szabad Nemzetnél, a' Nemesi szabadság, és a' Törvény rendeltetvén annak óltalmazására örálloul, illendö, söt ugyan szükséges, hogy azt ne valami vétkes, meg-vetett, és tiltott eszközök által, hanem vagy a' joságos tselekedeteknek, vagy a' törvényes születésnek segétségével tegye valaki magáévá. Melly szerént a' fattyu gyermekek, ámbátor Nemes Anyáktól születtessenek-is, Nemessek nem lehetnek: mert a' Nemességben mint felyebb-is mondám, Attyának állapottyát szokta követni a' magzat, és azt-is ugy, ha igaz Házasságból szármozik; törvényes Házasságon kivül pedig, mivel Apát a' Törvény nem ismér, rendit-is annak, és állapottyát a' fattyu gyermekre nem botsáttya, de ugyan tsak szolgálat alá sem veti azt, hanem szabadságot enged néki, 's a' mennyiben külömbözik az a' Nemességtöl, annyiban a' fattyu gyermek-is az ö Anyának szabados Állapottyában marad; de azzal valami különös tisztelet az ö ollyatén szabadságához nem ragadhat.

Nem akarok én itt Kérdést támasztani arról, törvényes igazság-é, vagy erőszakos ragadománnya a' Népeken való Uralkodásnak, mikor az Aszszony Fejedelmi, Királyi Méltóságra, Hatalomra verdödik, mert fel-találom a' Teremtés kezdetében-is, hogy nem tsak Ádám egyedül, hanem véle égyütt Éva-is Hatalmat kapott vala a' földön való Uralkodásra.

Való ugyan, hogy osztán a' Vétek által férjfi hatalma alá esék az Aszszony, de e' sem azt tészi, hogy ő Királyi, vagy Fejedelmi póltzra ne ülhetne, hanem jelenti inkább a' Házasságban való elsöséget, melynek a' Királyok, és Fejedelmek között-is helye vagyon, Fejének ismérvén az Házasságbéli Társaságban a' Fejedelmet a' Fejedelem-Aszszony, a' Királyt a' Királyné.

Országolták-is sok Nemzeteknél az Aszszonyok, mint régen az Assiriusoknál Semiramis. A' mű Eleinknél-is Szithiában Tomiris, ki a' Persáknak roppant Táborokat Királyokkal Cirussal égyütt levágatá, 's hogy az Aszszonyoknak nálunk való Birálkodásokról közelebbröl-is emlékezzünk, az elsö Lajos Király Léányát Máriát Királyi Hivatalra választák Eleink, 's meg-is koronázák. Az Albert Király őzvegye-is Ersébeth Aszszony Királyi Hatalommal kezdette vala Magyar-Országot kormányozni. A' János Király özvegye Isabella hasonloképpen égy néhány esztendeig Országla Erdélyben, 's Magyar-Országnak némely Részeiben. Bethlen Gábornét-is a' Brándenburgyiai Hertzeg Aszszonyt Férje halála után ugyan ott Erdélyben meg-marasztották vala a' Fejedelemségben, ^14a Annakutánna mind Magyar-Országon, ^15a mind Erdélyben ^15b Törvényt-is szerzének arról, hogy kifogyván Leopold Tsászárnak, és Magyar-Országi Királynak fiu ága, Léány maradékira-is által-szálhasson az Országlás.

De mint fellyebb-is mondám, nem akarom én itt kérdésbe hozni: illet-é Országlás Aszszonyt, vagy nem? mert Istentöl léven a' Királyság, a' kire ruházni akarja, alkalmatossá-is tudgya tenni elviselésére; nem-is hasonlithattyuk több közönséges Aszszonyok állapottyához az Országlásra emeltetett Aszszonyságok állapottyát: mert felvévén Isten őket maga Népének igazgatására, ugy látzik, ki-vette más Aszszonyok számából, és azonnal férjfi szivet, eröt támasztott bennek különös kegyelmével. Tőbb egyébb Aszszonyokra tzélozván azért az én kérdésem, rollok akarom tudni, ha viselhetnek-é tisztséget vagy nem? 's azt mondom:

A' Tisztnek kiváltképpen való Hivatalya abban áll, hogy az Országnak, és Fejedelemnek réá-bizott dolgaiban szorgalmatossan el-járván a' közönséges Jónak elö-mozditásában emberül forgodgyék, fáradgyon, és a' mellet éjjeli nappali minden nyughatatlanságot el-viselni kész légyen. Ezekre gyengébbeknek találván a' Férjfiaknál az Aszszonyokat a' Törvény-szerzök Tisztségek viselésére nem eresztették öket. Ugy vált osztán közönséges Törvénnyé, hogy az Aszszonyok ne viselhessenek Tisztséget ^16a ámbár minden jó hirrel névvel, és akár mely fö Tiszteletre méltó erköltsőkkel fel-ékesitettek légyenek-is.

De nem-is terjedett még annyira a' Magyar Aszszonyok vágyodása, hogy a' mely dolgok öket nem illetik, azokban ujjat kivánnának huzni a' Férjfiakkal; kiválasztván, és meg-tartván ugy-is azt a' ditséretet magoknak, hogy minden Nemzetek Aszszonyi felett leg-engedelmesebbek férjeikhez, leg-inkább-is szokták azoknak betsületeket meg-adni.

Az Aszszony, ki-múlván e' világból az ö Férje, attol-való gyermekének gondviselését másnak engedni nem tartozik, hanem azt magának férjhez meneteléig szabadosan meg-tarthattya ^17a de ha férjhez talál menni, ugy ö rólla a' Gondviselés arra száll, ki meg-hólt Urának Nemzetségéböl a' gyermeknek leg-közelebb való férjfi Atyafia lészen, kire tudniillik szállana a' meg-hólt embernek Jószága, ha a' gyermeknek-is halála történnék. ^17b

Ha pedig magának-is az Aszszonynak ollyan külőnös Jószága lészen, mely az ö meg-hólt Férjét nem illette, igy ha máshoz mégyen-is, gyermekét keze, 's gondviselése alól ki-adni nem tartozik; mindazáltal annak Apjáról maradt Jószágát nem ö, hanem az a'hoz közelebb való vér fogja-fel, 's gondját a' viseléndi. ^17c

Közelebb való Férjfi Atyafi nem lévén, nem tsak gyermekeiknek, hanem Atyokfiaiknak-is lehetnek gondviselöik az Aszszonyok ^17d de a' hajdan Léányok az ök Atyokfiainak gondviselőik éppen nem lehetnek. ^18a

Egy kiváltképpenvaló terhes, és igen nagy vigyázást kiváno dolog lévén a' Biroi Hivatal, Férjfiakra vagyon az bízattatva, azon okból-is, hogy az Aszszonyi elmének gyengesége a' Törvénynek keménységét egyenes Gyeplővel nehezen hordozhatná, 's erötelensége miatt az itélet, és Törvények értelmére alig érkezhetnék.

De tekéntették az emlittett Tőrvény-szerzök azt-is, hogy a' Férjfiak hatalma alá-vettettek az Aszszonyok 's mivel e'-szerént az engedelmességnek Törvénye alatt kellett maradniok, élniek, illendőnek tartották róllok, hogy miattok jövén leg-elsöben-is itélet az emberi Nemzetre bíznák azokra az itéletet, kiknek ök itélet, által jutottak bírtokokba.

Bírákat rendelvén Isten ő Sz. Felsége a' Népnek, akkor sem ülteté az Aszszonyokat Itélöszékbe, hanem azt parantsolá Moysesnek, hogy szerezzen az egészsz Község közül hatalmas Férjfiakat, és Istenfélöket, kikben igazság légyen, 's kik gyülöljék a' fösvénységet, 's azok itélyék a' Népet minden üdöben, 's ugy-is tselekedék Moyses, és meg-beszéllvén az Izrael fiainak az Ur parantsolattyát, vőn az ök Nemzettségekböl bölts, és Nemes Férjfiakat, és Tisztviselöket rendele azokból, 's meg parantsolá nékik, hogy halgassák-meg a' népet, és a' mi igaz, azt itéllyék, akár Polgár légyen az, akár szarándok.

A' mi a' Magyar Aszszonyokat illeti; értem Bíroi Hivataltól való el-rekesztéseket a' külsö, és közönséges Törvényes székekre nézve. Mert a' Jószágos Nemes Aszszonyok a' Magyaroknál olly dolgokban, melyek Ur székin szoktak folyni, itéltetni, szabdosan birálkodhatnak magok Jószágaikban.

Nem lehetvén hát közönségesen Törvénytévő Birák az Aszszonyok, szüllyenek, nevelyenek jó fiakat, kik törvényes Tudományok által-is az Hazának jövendöben hasznosan, hiven szolgályanak, 's meg-probáltatván magok viselések, Nemzetünkben lehessen minden üdőben bölts, okos, Istenfélö Birákat tenni kőzülök, kik elött semmi külömbség ne légyen a' személyekben, hanem ugy meghalgassák a' kitsint, valamint a' Nagyot. ^20a Igy lehet várniok, a' mit az Apostol mond: hogy üdvezül a' fiak szülése által az Aszszonyállat. ^20b

Testamentomot, vagy-is utolsó Rendelést akarván tenni valaki, a'hoz értö alkalmatos férjfiak elött tégye azt; mert Bizonyságok (kiket Testamentom Biráknak szoktunk nevezni) az Aszszonyok abban nem lehetnek. ^20c

Mindazáltal ha Rendelés Isten tiszteletére nézendö dolgokról lészen, ugy az Aszszonyok bizonyságának-is helyt lehet adni. ^20d

A' Pernek folytatása, és az abban való prokátorkodás tanúlt férjfiaknak-is gondot ád, nagyobb-is annak terhe, mintsem hogy az Aszszonyi erőtelenség illendöképpen el-viselhetné. Azért mind a'régi Törvényes végezéseket, ^21a mind pedig Nemzetünknek meg-rögzött szokását tekéntvén, Prokátori Hivatalt magokra az Aszszonyok ugy nem válalhatnak, hogy a'mellett a' férjfiakkal elegyesleg szolhassanak, 's folytathassák mások ügyét a' Birák előtt, ha szintén értelmekre, 's tudómányokra nézve arra ök elégségeseknek tanáltatnának-is.

Mivel pedig senki magának, 's a' magáénak óltalmazásától el-nem szorittathatik, ha valamely Aszszonynak mással Pere vagyon, folytathattya azt, és a' mint tudja elö-mozdithattya a' Törvény szinin.

De Szüléik mellett-is, ha nints más a' ki azok ügyét fel-fogja, és öregségek, vagy egyébb akadályok miatt elö nem állhatnak, prokátorságat viselhetnek az Aszszonyok: mert azt nékik a' Természet Törvénye-is meg-engedte. ^22a

Hasonloképpen gondviselések alatt lévö gyermekek, vagy Atyokfiak mellett-is prokátorkodhatnak.

Férjeik dolgában-is, a' szükség ugy hozván magával, belé-szollhatnak, és segéthetik azokat prokátorkodó közben-vetésekkel, nem lehetvén attól őket el-fogni az Házasságbéli szővetségre nézve.

Az Erdélyi Törvény szerént, ha valaki Déáki Tudománynak, 's nyelveknek tanulásáért külsö Országokra menvén, ott a' Fejedelem, és Haza ellen való ártalmas dolgokba talál elegyedni, 's azért otthonn kereset alá-vonattatik, ha Prokátort nem vallhatott, ki által menthetné magát, elö-állhat érette az ő Annya-is, és tehetsége szerént belé-erezkedvén Tőrvényben óltalmazhattya, 's bajában fáradozhat. ^23a

Az Aszszony az ő Férje hire, 's engedelme nélkül kezességet magára rendszerént nem válalhat, ha válalna-is, eleibe-állhat, és erötelenné teheti azt az ő Férje, kivált ha vagy ennek erszénnyét, vagy maga személyét találná közbe-vetni elégtételül akkorra, mikor fogadását nem telyesithetné.

De ha különös Jószága vagyon, és abban ő szabadosan parantsolhat, úgy látzik: Urának rajtavaló Hatalma ellen nem tselekszik a'szerént felelvén másért, hogy ha belé-maradna a' kezességbe, az ő Jószágából lenne-meg annak fejébe az Elégtétel. Noha így-is vigyázva kell kezességeket bé-venni: mert ollyan okból, hogy hajlandók, és gondolatlanságból könnyen árthatnak magoknak, kedvezni szokott nékik a' Törvény, és olly szorossan mint a' férjfiak, másokért közbe-vetett fogadások meg-tartására nem kénszerittethetnek, ^24a mondám másokért: mert ha Férjének, vagy gyermekeinek, vagy szüléjinek bajoskodásiban talál magára kezességet venni az Aszszony, azt ő fel-nem mondhatja, hanem tartozik telyesiteni ugy a' mint magára vette.

Mikor másodszori férjhez menetele után első Urától maradt gyermekeinek gond-viselését magának meg-nem tarthattya ^24b az Aszszony, égy átalyában arról sem tehet Rendelést; hogy hólta után ez, vagy amaz légyen azoknak Árvaságokban gond-viselőjek, ha szintén méltó okai vólnának-is, mellyekre nézve meg-hólt Urának Atyafiaira a' Tutorság nem szállhatna, mert Tutort hagyni, Testamentom által az Árvának, Atyai hatalomhoz tartozó dolog. Nyilván vagyon pedig, hogy az Aszonyállatnak ollyatén hatalmat a' Törvény se másutt, ^25a se nállunk ^25b nem adott; következik hát, hogy a' mije nintsen, a' mellett nem-is bánhatik ugy gyermekével, mint a' férjfi.

Mindazáltal, hogy az Árvaságnak terhe, és nyomorusága a' miatt-is ne többüljön az el-maradandó gyermekeken, meg-tselekedheti az Anya, hogy mig él, találya-meg könyörgő Levele által a' Királyt, vagy annak az Országban személyét viselő Főtisztet, ugymint Magyar-Országon a' Nádor Ispányt ^25c Erdélyben a' Guberniumot, 's bízza oda gyermeke Ügyét meg-mutogatván, hogy néki halála történvén se a' maga, se meg-hólt Ura Attyafiai között nintsen senki arravaló, hogy a' Tutorságot hasznosan, és fogyatkozás nélkül el-viselhetné, ha tsak ö Felsége maga, vagy képe, más alkalmatos jólelkű, embert nem rendel; Fejedelem Tiszti lévén illy történetben az Árvának Ügyét a' Kártól menté tenni. ^25d

Vólt régenten a' Pogányoknál-is különös tekéntet a' nehézkes Aszszonyokra. Nevezetesen a' Karthágobélieknél ha valamely gonosztévö menedék helyet akarván magának keresni, nehézkes Aszszonyhoz futhatott, nem vólt szabad attól ötet el-húzni büntetésre. Ma-is sok Nemzeteknél a' nehézkes Aszszonyok közbenjárásának foganattya vagyon még az halálra itéltetett emberek életének megnyerésére-is.

Törvény szerént-is pedig, mikor a' nehézkes Aszszonyt valami nagy vétekért perli a' Tiszt, és azt itélik, hogy kinoztassék-meg a' dolognak ki-vallására; mig nem szül, és gyermekágyából fel-nem gyogyul, addig ötet kínzásra nem hurtzolhattyák. ^26a

De mikor halálra sententziázzák-is meg-nem ölik, miglen szülésének terhén által nem megyen, és méhében lévö magzattyát elő-nem hozza. ^27a

Feleltetések alkalmatosságával-is, Hit mondásra a' nehézkes Aszszonyokat eröltetni nem szokták. Mindazáltal, ha a' szükség ugy hozza, és a' dologban késedelem nem lehet, meg-hütölni, és a' mit a' kérdésben tudnak, arról vallást tenni tartoznak.

Tőrvénybe ugy hivattatván, hogy személyek szerént állyanak-elö, mentek lésznek nehézkes állapottyokra nézve, ha meg-nem jelennek-is, ugyan tsak Prokátorok által felelniek kell a' keresetre.

De tovább az Anyaszentegyháztól ki-adatott köteles Böjtöknek-is szoross rendét meg-tartani nem tartoznak; ugy hogy az égy hus-ételen kivül, egyéb böjti eledelekkel, módgyok lévén benne, napjában kétszer, háromszor, 's többször-is a' mint egésségek, és kivánságok fogadgya, jól lakhatnak; ezt pedig a' szoptatos Aszszonyokra-is e' szerént érthetni, ^27b sőt ha Terhek miatt való gyengeségek sükeresebb táplálást kivánna, hussal való élésre-is fel-szokták szabadittani.

Az Aszszonyok hajlandóbbak-is, gyengébbek-is a' Férjfiaknál; azért a' büntetésben-is engedelmesebben szoktak vélek bánni. Vannak tudniillik olly dolgok, mélyekért fejeket vesztik, a' kik tselekszik, így ha valaki igaz ok nélkül nemes embert ver, vagy sebhet, vagy meg-tartóztat, vagy annak nemes Házára eröszakosan réá-mégyen, feje-vesztésén marasztyák érette, ^28a de ha Aszszony kővet-el illyeket, halállal ő nem büntetödik, hanem meg-válthattya életét Dijja le-tételével, ^28b tsak hogy osztán ö sem kereshet férjfiat rajta el-követett hasonlo dologért nagyobb büntetésre. ^28c

A' Lopóknak akasztó-fa büntetések ^29a a' koborló tolvajokat pedig karóba szoktak vonni; az Aszszonyokat illy vétkekért szemérmek el-fedezésére nézve se nézők felibe nem függesztik, se fel-nem karózzák, hanem fejeket vészik, 's ugy fizettetnek-meg vélek gonoszságokért.

Mikor valamely Aszszonyt, vagy Léányt meg-kellene gonosz tselekedete ki vallására kinozni, ment lészen attol, ha tizenhat esztendösnél kissebb üdösnek találtatik, holott a' Férjfi azt el-nem kerülheti tizen négy esztendös korában-is.

Ha egy Férjfiat, és egy Aszszonyt egyszersmind vezetnek-ki halálra egyenlö gonoszságért, nem kénszerithetik az Aszszonyt, hogy ö hátra maradgyon, 's meg-nézze emennek halálát, hanem elöbb ötet szokták el-végezni, hogy az által-is kedvezést érezzen, 's ujjabb szenvedéssel ne terheltessék gyengesége.

A' mely vétekért holta után testét kerékre szokták tenni a' Gonosztevönek, ha ez Aszszony állat lészen, fejét ugyan fel-emelik arra, de testének temetést engednek. Elevenen pedig öket, vagy tsak holt testeket-is kerékbe rontani nem szokták.

AZ ASZSZONYOKNAK A' JOSZÁGHOZ VALO KÖZÖKRÖL,
ÉS ABBAN VALO BIRODALMAKNAK MÓDGYÁRÓL.

A' Magyar Nemzetnek eleitöl fogva sok Ellenségi vóltak, meg-telepedésében-is oly főldet választott, mely mindenfelöl környül vólt véve az ő réá-tőrő 's irigykedő Nemzetségekkel, kik ellen Hazáját, és Joszágát nagy szolgálattal, fáradtsággal, és véres verejtékkel óltalmazta. Az Országnak illyenképpen, való védelmézésére, 's meg-tartására elégtelenek lévén az Aszszonyok, 's erre tekéntvén még a' pénzen vett Jószágból, és őrőkségből-is nem érdemelnének-kivánhatnának örökös részt magoknak. ^31a

Bizonyittyák ezt régi törvényes Rendelései-is Nemzetünknek, melyek kőzött íratik: hogy kiki a' mi magáé, és a' mit a' Király adott, bírja mig él, hólta után Fijának légyen azokban hasonlo birodalma. ^31b

A' Királytól adott Jószág az Atyáról maradgyon a' Fiura, e' nem lévén szállyon annak testvérére, és ennek-is fiai abból hólta után ki-ne rekesztessenek, ha pedig testvére az ollyan embernek nem lészen, szállyon örőksége a' Királyra ^31c meg-halván fiu nélkül a' Nemes ember négyed Része Jószágának légyen az ő Léányáé, a' többiről tégyen Rendelést a' mint akar; és ha Rendelés-tétel elött meg-halna, maradgyon Jószága az ő közelebb való Rokonira, és ha tellyességgel nem lészen semmi Nemzetsége, szállyon a' Királyra; meg-halván fiu nélkül a' Nemes ember, Jószágáról Rendelést ne tégyen, hanem szállyon közelebbvaló Atyafiára, és Nemzettségére. ^32a

Ki-látzik ezekböl, hogy kivált elein a' Jószágban való Részesülésnek úttya bé vólt vágva a' Léányok elött a' Magyaroknál, mindazáltal hogy Atyoknak Jóvaiból mindenestől fogva ki ne rekesztetnének, az atyafiui szeretet, melyel Isten Törvénye szerént-is a' fiak, Léány Attyokfioknak tartoznak, olly engedelemre bírta öket, hogy velek égyütt a' Léányok-is némü némü Jószágokban egyenlő Részt vehessenek. ^32c

Része vagyon a' Léánynak abban a' Joszágban, melyet az ő Attya, vagy Annya pénzen vett. ^32d Ha tudniillik arról más Rendelést nem tesznek, mely szabadságokban áll mint kereső feleknek. II. Részt vészen az Aszszony az ollyan Jószágból-is, melyben az Annyát a' Király mind két Ágon lévő maradékira nézve őrőkőssé tette. ^33a III. Részesűl abban-is, melyet a' Király az ő Atyának fiu, és Léány Ágra égyaránt ajándékozott. ^33b IV. Illet Léányt az ollyan Jószág-is melyet az ő Attyának, vagy Anyának meg-őlésiért fizettek. ^33c V. A' mely Jószágot Léány negyedbe őrökössön adtak, és szakasztottak a' Léány Ágnak, abban-is Része vagyon a' Léánynak. ^33d VI. Ha a' Léányt az ő Atya mig él, ki-nem házasittya, 's ugy marad-el attól hajadonon minden akár mi névvel nevezendő ingo Marhájában annak része vagyon, kelletvén annyi egyenlő részekre oszlódni azoknak, mennyi osztozatlan, vagy ki-nem házasitott személy találtatik az Atyai Házban. ^33e VII. Mikor a' Király valakinek hív szolgálattyáért Jószágot ajándékoz, de a' mellett bizonyos summa pénzt-is kiván, és veszen-el attól; az illyen Joszág ugyan a' keresetnek győkerét tekéntvén, Léányt nem illet, mindazáltal az arra ki-adott pénzben (nem lévén itt-is más Rendelése Attyának) része vagyon, ugy hogy, ha annyi pénz találna fekünni a' Joszágon, mely felyül múlná annak árrát, meg-betsültetik, 's tartoznak a' fiak a' Betsü summából a' Léánynak személyére első részét ki-adni. ^34a VIII. Ha Férjfiunak Feleségével égyűtt ajándékoz Jószágot a' Király, meg-halván magtalanúl a' Férjfi, annak része Feleségére, úgy hasonloképpen ennek-is magva nem lévén az ő része Férjére száll, oka ennek az Házasságbéli Egyesülés, melyre nézve a' Férjfi, és Aszszony állat még a' vér szerént való testvér atyafiaknál-is kőzelebb vannak égymáshoz. De itt észre kell venni azt, hogy az illyen Adómányról kőlt Levélben világos emlékezet nem lészen a' Léány Ágról, ámbár a' Férjfiról Feleségére szállyon-is a' Joszág a' meg-mondott Házasságbéli szövetségre nézve, de erről osztán Léányira nem szállhat, hanem tsak fiai-é lészen, vagyha fiai nem lésznek, viszsza-mégyen a' Királyra. ^34b

Szoktak a' Férjfiak Jószágot a' Királytól nyerni vagy vitézi, és ehez kőzeljáró más rendbéli betsületes szolgálattyokkal, vagy Oskolákban, 's egyebűtt-is elméjek gyakorlásával szerzett Tudományokkal. ^35a Olly eszköz mindenik, melyel a' Léányok ha élni akarnának-is valaminek szerzésében, könnyen markokban szakadna. Mivel azért a' mit ki mivel keres, azzal-is szokta meg-tartani, 's óltalmazni; nem lévén a' Természettöl arra készittetve az Aszszonyok, hogy ők vagy a' szolgálatnak rendire Fegyverrel, és vérek húllásával, vagy a' Tudománynak úttyán Király, és Ország dolgainak elmés folytatásával egy nyomban járhatnának a' Férjfiakkal, 's úgy tehetnék hasonlokká magokat vagy szerzésében, vagy óltalmazásában a' Jószágnak, e' szerént a' mit szolgálattyával, vagy Tudományával szerez valaki, tsak fiait illeti, és Léányinak abban Része nintsen. ^35b

Az illyen Jószághoz sem tarthatnak közt a' Léányok, mert a' ki ugy akar, hogy valakivel égyaránt osztozzék, alkalmatosnak kell lennie arra-is, hogy a' mit emez a' Jószág szerzésben véghez vihet, azt ő-is a' szerént el-kővethesse; nyilván valo dolog pedig, hogy a' Léányok, mind természeteknek, mind testeknek, mind pedig elméjeknek gyengesége miatt a' fiakkal egyenlőképpen nem fáradozhatnak, és így a' miben ök azokat nem segélthetik, abban hasznokat-is vélek égyaránt nem kereshetik. De azonkivűl-is az egy atyafiui szeretet lévén fő oka annak-is, hogy némely Atyai Jókból részt szoktak engedni a' fiak Léány testvéreknek, ^36a annál inkább magok keresményeket azokkal meg-osztani éppen nem tartoznak ^36b, mindazáltal ha a' keresö fiu, gyermek, vagy Rendelés nélkül hal-meg, a' mi keresménye marad Király Adományán kivül, szüléi életben nem lévén, Léány testvérére száll.

Vannak sok jó gazdáskodo Aszszonyok, kik Léánykorokban-is nem henyélvén Pénzt, és gyakorta Joszágot-is szereznek. Ezt pedig vagy magok különös munkájokkal, vagy a' fiakkal közös Joszágból vett haszonnal, és Jövedelemmel szokták véghez vinni; a' mit Tövel, Orsoval, 's egyébb aszszonyi munkával keresnek, övék az, és fiu testvérekel meg osztani nem tartoznak. De a' mit a' közös Joszág hasznábol keresnek-is, ha a' fiak hirével tselekszik, holott azokat illetné a' Gazdáskodás, és Léányokra való gondviselés, azt-is magoknak meg-tarthattyák. Ide nem értvén mikor a' fiu olly gyenge idejü, hogy ö magára 's joszágra gondot nem viselhet; vagy mikor Rabságra esik, és a' Joszágban való majorkodást maga nem folytathattya; vagy mikor hoszszas betegsége miatt a' gazdáskodás dolgaihoz nem szollhat, nem láthat; vagy mikor oskolába jár, és a' majorkodó szorgalmatoskodás hellyett Tudományok tanulásában gyakorolya elméjét; mert az illyen, 's több hasonló tőrténetekben nem mondhattyuk, hogy, ötet illetvén a' gazdáskodás, Léány attyafiának engedte, 's az által a' Joszág jövedelminek minden hasznábol kezét kivette volna.

Mikor a' fiak ósztozatlanok lévén, valamelyik közülök akár külsö szolgálat-által, akár a' közös Joszágnak Jövedelméböl valamit szerez, kétség nélkül az ö illyetén keresménye tőbb testvér osztozatlan Attyafiait-is illeti; ^38a Ellenben való dolog ez is, hogy a' mit a' fiu akár szolgálattal, akár tsak fiat illetö Joszágbol keres Leányt nem illet. ^38b

A' mi pedig nézi ezen kérdést, ha a' Leánnyal kőzös Joszágbol való keresménye a' fiunak illet-é Leányt vagy nem? Lehetne mondanom: hogy igen-is illet mert az ollyan keresménynek gyökere a' Jószág; de ez illet Léányt, tehát ahoz is, a' mi abbol szármozik, köze vagyon néki, és illeti ötet, 's valameddig osztozatlanul lésznek, valamint ha kár lenne a' Joszágban, egyaránt kellene szenvedniek, ugy a' mi haszon abbol az alatt gyül, illö abbol-is egy aránt részesülniek.

De még-is hogy a' Részesülésnek természete szerént felelyek, azt mondom: Ámbár közös Joszág légyen az, melyböl a' fiu maga különös gondoskodása, és fáradsága által valamit szerzett, mind az által ezen szerzeményt magának mindenkor meg-tarthattya, és abban Léány attyafiait részessé tenni nem tartozik; ^39a mert a' hol a' Törvény az atyafiak keresményéböl való Részesülésről emlékezik, tsak fiurol szol, és a' Léányt elö nem hozza, s' mivel a' magyar Joszágnak régi igaz Természetét nézvén abbol nem egyebért, hanem tsak az atyafiui szeretetért kezdettek részt adni a' Léányoknak; valahol tehát világos emlékezet nintsen a' Léányról, ott tsak okoskodással, és hasonlatossággal bé nem hozhatni, hogy néki is része vagyon-é ez, vagy amaz joszágban?

A' mi a' közös gyökeret illeti; nem mindenkor egyaránt szedik a' kőzös gyökérröl-is a' gyümöltsöt, annál-is inkább mikor a' gyökér magára semmit nem hoz hanem külsö segétség által szoktak valamit abbol ki-venni, illö, hogy a' ki fárodott, és munkálodott a' körül, a' jutalmat-is a' vegye, és ne más; a' ki talám véle abban egyaránt se nem fáradott, se nem fáradhatott. A' mint hogy a' fiu, és Léány között nem utolsó kűlömbség ez is, hogy jollehet közös a' réájok maradt ös Joszág némelykor, de a' munka, és fáradtság, mely annak oltalmazására, és elö menetelére kivántatni szokott, a' Léánynak gyengesége miatt közös ö közöttök nem lehet; és igy a' mi haszon annak oltalmazásából, és elö mozdittásábol szármozik, egy általyában azénak kell lenni, a' ki azt maga külőnös munkájával szerzette, és kereste.

Az illyen fiu ágon magva szakadt Nemes embernek Léányt nem illetö Joszága akár Fiskusra, akár az ö nemzetségében lévö közél, vagy távulabb való férjfi attyafiára szállyon; ugyan tsak az ö Léányit abbol mig hajadonok lésznek, és ki nem házasittatnak, ki nem tehetik, hanem ha addig a' Léány negyedet ki-nem fizették, negyed részét az ollyan Joszágnak, az Atyai házzal együtt nékik kell engedni, hogy azt, mig Férjhez mehetnek, birják, és éllyenek belölle.

Minek utánna pedig ki-házasittatnak, ugy-is a' Joszágbol semmi nélkül öket ki nem tehetik, hanem azon negyed részt meg-betsültetvén, a' mennyire fogják intézni, kész pénzül, vagy egyéb pénzre forditható Jókban le kell tenni, 's ugy osztán ki-fizetödvén nékik a' Léány Negyed; több közököt tovább a' Joszághoz nem tarthattyák.

Mindazáltal ha az illyen Léányok közzül valamellyik azoknak hirével, 's akaratyokbol, kiket néz a' Joszágnak, és az abbol ki-szakasztott negyed résznek-is öröksége, joszágtalan emberhez menend, meg-marad az ö rész negyedében örökösön, és abbol ötet fizetéssel-is többé ki nem tehetik. De ha ezeknek hirek, és akaratyok ellen kél Joszágtalanhoz, felváltyák töle a' negyedet, és abban örökösön meg-nem maradhat.

Ditsérik az Historikusok Tomirist, a' mi Nemzetünkböl valo Szytiai Királynét, hogy ama nagy hatalmas Tzirus Királyt meg-tudta gyözni, le-vágatván véle együtt három száz harmintz ezer Persát egy hartzon; ditsérik ugyan ama mi vérűnkböl valo bátor szivü hires Amazonokat-is, kik Mardoso, Orittya, Pentezilea, 's több nagy szivü Királynék vezérlési alatt Férjfiak nélkül táborozván akármi kemény ellenséggel szembe mertek vágni, nem-is lehetett addig Férjhez menniek, mig ellenséget nem öltek.

Europában valo meg-telepedésünk után-is Aszszonyinkrol, hogy apalinkodo szivtelen állatok lettek volna, éppen nem mondhattyuk. Mikor Nagy Károly Tsászár halála után a' Németek és Frantziák ellen boszszu állásra ki-kelének Eleink, fel-kiáltattak vala az Aszszonyok-is a' Férjfiak mellé fegyverkezésre.

Ezer két száz nyoltzvan kilentzedik esztendöben Kun Lászlo Király eszeveszett uralkodásának napjaiban meg-szálván az Austriai Albert Hertzeg Kőszeget a' Magyarokra, ott-is mikor leg-keményebben vitatná az ostromot, elé-állának a' törésre az Aszszonyok, és együtt a' Férjfiakkal nagy bátran meg-vivának a' Németekkel, akarván akadályt vetni, hogy a' falakat meg-ne hághassák, kövel, forro vizzel, hajgállyák, őntözik vala, méhvel teli kosárokat-is visznek vala oda magokkal, 's ugy hánnyák vala szeme közé az ellenségnek.

Meg-rettentette vala Europát Szuliman Török Tsászár, de ellene-is fegyverre merének kapni a' Magyar Aszszonyok. Meg-szállá székes Fejérvárat ezer őt száz negyven harmadik esztendöben. Szent János nyaka vágása napja szerentsés napja lévén néki, ugy akara, hogy ezt a' nevezetes fö helyet-is ezen a' napon hodoltassa birodalmához, réá hajtá azért sok erös Dandárit, és szorongatni kezdé igen kemény ostromokkal. Látván a' város veszedelmét az Aszszonyok, oltalomra kiálták egymást ök-is, de föképpen egy közülök a' Férjfiak közé álla, a' sántzon egy jó élü kaszával, és olly bátran, olly erövel vitézkedék ott Hazája oltalmazásában, hogy egy vágása után két Töröknek-is szakad vala nyaka elötte ^44a.

Ugyan ez a' Szuliman Tsászár megszállá Szigetet-is Somogy Vármegyében, ezer öt száz hatvan hatodik esztendöben roppant erövel amaz örök emlékezetre méltó Vitéz Urra Zrinyi Miklosra. Oltalmazák azt ellene a' Magyarok harmintz kilentz napig nagy emberkedve, végtére a' benn támadott és harapozo tüz miatt tovább nem tarthatván, egy szivvel, lélekkel utolso tsatára, végsö bajvivásra szánák magokat: végezvén alattomban arrol-is, hogy elsöbben Feleségiket hánnák kardra, ne talán tsak magokra maradván, elevenen jutnának Törők kézre, rabságra, fertöztetésre. Meg-sajditták ezt az Aszszonyok, 's azonnal fel-kiáltának nagy bátran, hogy Hazájok mellet együtt akarnának ök-is a' Férjfiakkal élni, halni; fegyvert kérének magoknak, Férjeikkel, 's több Vitézekkel egyetemben kiomlának a' várból a' Törökök nyakára, és életeket Hazájokért nagy ditséretesen le-is tévék.

Mennyünk Szigetröl Váradra, találunk bátor szivü erös Aszszonyokat ott-is; mikor ezer hatszáz hatvanodik esztendöben Országunknak azt a' Bástyáját a' Török meg-szállván, és a' falakon sok ágyuzásival a' bé-ütésre utat nyitván, ostromnak ment vólna, eleibe állának nagy bátran a' Magyar Aszszonyok, őntözni kezdék égö szurokkal, 's tsak hamar sokakat a' Jantsárokból egymáshoz-is raggatának szakálloknál fogva, olvasztott ónnal pedig kontyoktol fogva sarkokig futtattyák vala bennek haragjokat, a' törésböl követ szedvén azzal-is hajgálák, 's verik vala agyon a' Sántzokon mászkálo, 's falakat hágdoso Törökséget. Olvastam más Historicusokbol-is, de nevezetessebben a' Nagy Apám Cserei János után irom ezeket, ki maga-is jelen lévén azon az Ostromon, szemmel néző Bizonysága volt a' dolognak.

Térjünk a' Törőkökről a' Tatárokra. Midön ezer hét Száz tizenhetedik esztendöben az Országra Máramaros táján ki-ütni szándékozo Tatároknak a' Föld Népe eleibe vetette volna magát, látván egy Magyar Aszszony, hogy a' rendben egy nagy izmos Oláh a' Felleg modon nyomulo Pogányságnak látásátol el-ijedvén reszketne, és kezdené a' többit-is idegeniteni, a' bátorságtol, néki futamodék, mint szivetlen roszsz embert Artzul veré, ki-vévé fegyverét kezéböl, 's hellyébe álván a' Férjfiakkal egyaránt tüzele, vitézkedék az Ellenségre Hazája mellet. Beszéllettem ollyan emberrel, ki maga-is jelen volt akkor ott, és ezen aszszonynak emberkedését szemeivel nézte.

Emlékezzünk-meg itt a' Kassai Aszszonyrol-is. Réá ütvén az Ellenség Kassára, 's meg nyomván a' vitézlő Népet, omlani kezde által a' Törésen bé a' Városba. Látván az Aszszonyok, hogy 'a Férjfiak erejekben meg lankadtak, 's tovább a' Törést nem tarthattyák, egybe futának minden felöl segétségre, 's kiki forro vizzel tele edényt hordozván Kezébe, tsak hamar egy másra forrázák a' falakon mászkálo Ellenséget, 's ki heviték kezekböl a' gyözedelmet. Melynek ugyan Ünnepes emlékezetét meg ülik most-is esztendönként nagy vigassággal.

Ezeket, 's több ditséretes viselt dolgait a' Magyar Aszszonyoknak el gondolván azt itélhetnők, hogy ök-is szivekre, bátorságokra, erejekre nézve Kardot köthetnek, és Joszágokrol táborozhatnak; mindazonáltal kölömbözvén a' jo akarat a' kötelességtöl, 's nem-is arrol lévén itt a' Kérdés, ki miként forgathattya az Ellenség nyaka körül a' fegyvert, hanem arrol inkább, ki miként tartozik kőteleségböl Hadba menni, és meg állani uttyát az Ellenségnek? azt kell mondanunk, hogy feje lévén a' Férjfi az Aszszonynak, nékie kell föképpen-is foglalatoskodnia mind Felesége, mind Hazája oltalmazásában.

De azon kivül is erős Nemzetek szomszédságában lakván a' Magyar, férjfi kéz, férjfi erö kivántatik azok ellen, hogy vérünkre köszörült fegyverek nyakunkra ne szállhasson, hanem félre üthessük azt olly ellenvetéssel, mely nékik is fájjon, 's akadályokra légyen mindenkor, hogy kedvek ne telhessék romlásunkban.

Ez igy lévén: ha szintén kedvek, akarattyok volna-is Aszszonyinknak a' fegyverkezéshez, kéméllenünk kellene öket, hogy jo szaparito anyáskodások után minden idöben elegendő számu férjfiaink lennének, és ottan ottan az el-estek, vagy az el-nyomorodtak helyett ujjal serdülnének-fel Ellenségink tartoztatására. Erre nézve is azért nem lehet kivánnunk az Aszszonyoktol, hogy fegyverkezéssel szolgályanak az Országnak. Nagyobb unalmokkal járó terheket vetett réájok a' Természet, mint a' férjfiakra, ezeknek-is hordozása akadályokra esnék az hadakozásban, ha azt kötelességül vetnök nyakokba.

Maraszszuk honn tehát az Aszszony népeket gyermek szülésre, Katona nevelésre, 's midön abban foglalatoskodnak, ne szakasztassuk félbe vélek Anyai szorgalmatoskodásokat Nemzetünk approsodására, hátra maradására. Ugy, de vallyon e' szerént nem teszszük-é elégtelenekké öket arra, hogy ki ne mutathassák sziveket, erejeket? Nem: mert a' jóságos tselekedetnek uttya soha sem volt, 's ez után sem lészen bé vágva elöttök: modjok, idejek, 's alkalmatosságok lévén, ki mutathattyák mindenkor emberkedéseket annál nagyobb ditséretekre, a' menyivel kissebb a' kötelesség rajtok. ^49a Midőn képekben Férjeik tartoznak fel ülni, és helyettek Hazánk oltalmazásában fáradozni. ^49b

Ha hajadonok, vagy özvegyek a' Joszágban, ugy-is zsoldos álittással eleget tésznek a' Törvénynek. ^49c de az egy ház helyi Özvegy, hadi szolgálatra alkalmatos fija nem lévén, Zsoldossal sem tartozik, hanem honn maradhat ugy hogy imádkozzék fegyverünknek szerentsés elömeneteléért. ^49d

Erdélyben hasonloképpen az Egy-ház helyi őzvegy valameddig özvegyel, hadi segitségre nem kénszéritethetik, söt kevés joszágú egyéb rendbéli Nemes Aszszonyok-is, kiknek fél kapunál ^50a felyebb való joszágok nintsen azon esztendöben, melyben Özvegyen maradtak, hadba lóvast állatni nem tartoznak, ugy mindazáltal ha betsületessen özvegyelnek. ^50b

A' fiu az ö Attyának birtoka, és hatalma alatt vagyon mind addig, mig azzal meg osztozhatik, ^50c ki sem veheti ö magát ez alol e' nélkül, ^50d 's ugy engedett néki bizonyos történetekben szabadságot a' Tőrvény az osztozodásra. ^50e Már a' mi az anyákkal való osztozást nézi, való az, hogy az anyának ollyatén hatalma az ő gyermekén nintsen, ^50f 's azért osztozni-is azzal maga tulajdon joszágábol nem tartozik: Mert az osztozás az hatalóm alol-való fel-szabadittásnak szűkséges jele, a' mi pedig nintsen, annak jele-is mint lehetne? Innét vagyon, hogy emlékezvén Törvényünk arrol; mikor ^51a és miképpen kénszeritheti a' fiu osztozásra az ö Attyát; hogy annyával-is aképpen bánhassék, semmi emlékezetet arrol nem tészen. De azon kivül-is, az aszszonynak az ö joszága mint egy jegy, és Nász ruhája gyanánt vagyon, ezekböl pedig mig él, nem tartózik gyermekeivel osztozni.

Mindazáltal ebből nem lehet ugy okoskodni, hogy, az aszszony mig él, gyermekeivel jószágát meg-osztani nem tartozik; tehát ha azt pusztitaná, és tékozolná-is, abban néki akadályt gyermekei nem tehetnének; mert igy ha osztozásra nem kénszerithetik-is ötet, más uton vigyázhatnak, 's ollyan kárnak, 's idegenitésnek törvényesen mindenkor eleibe állhatnak Tiszt segétségével, ugy hogy ha intéssel nem gondolna az illyen tékozló aszszony, kezest-is kérhetnek arra, hogy ennek vigyázása, 's gondviselése alatt meg-tartathassék nékik jövendőre az örökség.

Feje, 's Joszága vesztésére Sententiáztatván valamely Fiu, nem lehet Attyát arra kénszeriteni hogy vagy keresményére vagy őss joszágára ereszszen akár kit-is az ö Részének kiszakasztására, 's el foglalására, ha szintén Király személye 's Felsége ellen ki kötött gonoszságban találtatott volna-is, ^52a annál inkább nem tartozván az Anya mig él, gyermekeivel maga Joszágábol osztozódni, olly történetben-is, melyben az ö Fiát joszága vesztésén marasztyák, nem lehet Osztozást indittani közöttők, és azáltal az anyai jószágbol a' gonosz fiunak Részt szakasztani 's azt el foglalni, tudni valo dolog lévén, hogy Fiscusra sem szokott szállani az ollyan Joszág, melyhez a' magva szakadt, vagy meg notáztatott embernek köze volt ugyan, de nem elöbb szállhatott volna reá, hanem tsak halálával annak, a' kinek vérségin ötet vagy életében, vagy meg sententiáztatása elött illette volna. ^53a

A' mely Jokkal az aszszonyok szoktak birni, vagy ingok, vagy ingatlanok; az ingok vagy Nászruhájokbol vagy egyéb felkelhetö marhájokbol állanak, és ezeket-is vagy Férjektöl kapták vagy más uton keresték volt; Az ingatlanok vagy össtöl maradtak reájok, vagy Férjekkel együtt, vagy ezek nélkül magokra szerzették vólt, kire szállyon hóltok után Nászruhájok, ide hátrébb meg vagyon írva ^53b. A' mit ezenkivül Férjektől kaptak, Házasságok ideje alatt, ugyan ezekre viszsza-szállanak, de azokat-is, melyek más kézböl, és más uton estenek az ő birtokokba, Férjeik tartják-meg magoknak; ha pedig Férjeik-is már elöre e' világból ki-költöztek vólna; mind ezek, 's mind azok szüleikre maradnak.

A' mely ingatlan Jók östöl jőttek volt birodalmokba, több életben lévö osztozó Atyokfiokra, vagy ha illyenek nem tanáltatnának, Fiskusra mennek ^54a; a' mit Férjeikkel együtt kerestek, ezekre száll ^54b; de más rendbéli keresményekhez-is ugyan Férjeknek vagyon közelebb való igazságok.

Ha Vármegyén lévö Jószág felett osztozásra kénszeriti a' Léány a' fiat, 's ez nem akar Részt adni néki, állitván ellene, hogy Léányt a' nem illetne, az illyen mentséget forgató Fiu szokta Oklevelekből meg-mutogatni, hogy a' Léány-ágnak azon Jószághoz köze nintsen. ^54c

Mindazáltal mivel ollyankor a' Léány egyenlövé akarja magát tenni a' fiuval, azt erösitvén: hogy a' Jószág egyaránt illeti öket: ezen egyenlöségnek jelenségére, tudniillik: hogy abban a' Jószágban annak elötte-is a' Léány-ág bene vólt ^55a, vagy abból pénzül, avagy más egyebütt lévö Jószággal vette-ki maga Részét, 's több efélékkel; szükség hogy ö-is elöre valamit bizonyitson; ^55b mert tsak az, hogy egy Atyától születtek, a' Jószághoz való egyenlöségnek nem elegendö bizonysága: mivel közönségesen tsak fiat illet a' Jószág; mikor Léányra szállhat-is, mind inkább a' Fiuágnak ki-fogyásával kezdödik abban a' Léányok birodalma.

A' Székelyek között pedig, minthogy a' Jószág természete szerént Fiat illet, ha a' Léány Részt kiván abból, nekie kell meg-bizonyitania, hogy ötet-is illeti: mert nálok Oklevél helyett vagyon az Örökségnek természete; mely eleitöl fogva abban állott, hogy az örökség tsak fiat illessen, és fiuról fiura szállyon; ez ott a' Jószágból Részt adni nem akaró fiunak fö-mentsége, 's valameddig a' mellöl el-nem veti ötet a' Léány meg-mutogatván a' Jószághoz való igaz közét, addig nem tartozik a' fiu a' Jószágnak állapottyárol egyébb Levelet elö-adni, és mutatni.

Mivel az Aszszonyállatok többire gyenge elméjüek szoktak lenni, és gyakorta a' mit tsinálnak-is által nem láttyák abból következhetö károkat, kivánván azért ebbéli fogyatkozásokban segétséggel lenni nékik a' Törvény, és meg-tsalattatásokat azzal-is tartoztatni, el-végezte; hogy mikor ök a' fiaktól Jószágot keresnek, ne egyébbként, hanem jól, és helyessen készült Oklevelekkel lehessen az ö kereseteknek eleibe-állani, és meg-mutatni, hogy a' Jószág melyböl Részt kérnek, tsak fiat illet, és nékik ahoz közök nintsen. ^56a

Innét; nem elég ellenek ujj Adományról költ Levelet mutatni, hanem szükség, hogy az első keresetröl szolló Levelet is elö-adgyák a' fiak, ha mit akarnak: mert meg-tőrténhetik, hogy az elsö kereset Léányágra-is szolott, és arra nézve kérettetett-meg azután ujj Adómányban a' Jószág, hogy a' Léány kirekesztessék, és tsak a' fiu maradgyon-meg abban; e' pedig vérárulás nélkül az Atyafiak között meg-nem lehet. ^57a

Észre kell pedig itt venni a' fiuág részéről-is azt, hogy a' mely Jószág tsak fiura vagyon keresve, lehet ugyan abba a' Léányt ujj Adómány mellett bé-vinni azután annak, a' ki elsöbben kereste; mert maga lévén a' szerzö, szabados véle miként rendelye ö-is maga keresményét. ^57b De ha nem ö maga kereste, hanem Eleiről szállott réá, és tsak fiuágra nézénd; valamint a' Léányt ujj Adomány mellet nem lehet az ötet-is illetö Jószágból ki-tudni, és semmissé tenni, ugy tsak fiura lévén keresve a' Jószág, nem lehet azt a' Királynak ujj Adómányról kőlt Levele mellett-is közössé tenni a' Léánnyal. Mert ha nem szabad a' Léány kárával a' fiunak kedvezni, egy átalyában a' fiu igazságában sem lehet kárt tenni a' Léány hasznával. Nem értem ide azt a' Történetet, mikor valaki a' Nemzésnek erejéből ki-fogyván, 's látván, hogy fiu nélkül maradott, és tsak Léányi vannak, ugy kéri-meg ezekre-is a' Jószágot. Mert így Léányt nem viszen abba a' Fiuágnak ki-rekesztetésével, söt azt tselekszi, hogy ne Fiskusra szállyon, hanem továbbra-is az ö vérénél maradgyon-meg, nem lévén osztozó Attyafia-is kire szállhatna az ö halálával.

De tovább: A' fiak között véghezment Osztozásról írt Levél sem elégséges a' Léányágnak az ollyan Jószágból való ki-rekesztésére. Mert nem tudván magok dolgokat illendö vigyázással folytatni a' Léányok, meg-lehetett öket tsalni, és el-hitethették vélek a' fiak, hogy a' Jószág tsak öket illeti, és a' Léányágnak nintsen ahoz igazsága.

De mind ezek felett a' Léány Negyednek ki-fizetéséröl kőlt Menedéklevél sem elégséges a' Léányok kivánságának meg-torkolására; mert jól lehet a' Negyedet tsak fiat illetö Jószágból szokták adni; ^58a de itt-is meg-tsalhatták a' Fiak a' Léányokat azt vetvén-elő, hogy közök a' Jószághoz nintsen; melyre emezek a' jelenvaló kis hasznotskát látván, kőnnyen le-tsendesedhettek, 's ki-vévén Négyedeket a' Jószágot a' fiaknak engedhették.

Mindazáltal, ha a' Negyed felett Per indúl a' Fiu és Léányág között, és az Okleveleknek meg-visgálása után úgy itéltetik-meg tőrvényesen, hogy a' Léányoknak a' Negyednél egyébb, 's több Részek a' Jószágban nintsen, az illyetén itéletről kőlt Levél elégséges arra, hogy a' Léányok keresete alól fel-szabadulván a' fiak, Részt ne adgyanak a' Jószágból azoknak.

De mikor Oklevelek a' fiaknál nem lévén, azokkal a' Léányág ellen magokat nem óltalmazhattyák, mindazáltal a' sem jö-bé, hogy valaha Léány azon Jószágban benne lett vólna, és abból Részt vett vólna, az e' színü dologban hitet szoktak itélni az Alperes fiunak, ki-is meg-esküvén azon, hogy a' Léányágnak semmi igazságát a' perben lévö Jószághoz ö nem tudgya, ugy osztán ö meg-menekedik, és a' Jószágot oszlásra nem ereszti; hanem ha ugy illetné a' Fiuágot, hogy ennek magva szakadásán sem szállana Léányágra; Negyeddel ki-fizeti belölle, ha már annakelötte ki-nem vették vólt azt a' Léányok. ^60a

Meg-halván Fiu nélkül a' Nemes ember, és kétséges lévén, illet-é az ő Jószága Léányt vagy nem? ezen kételkedésre nézve nem lehet az ö Özvegyének, és Léányainak kezeikböl ki-venni azt, és el-foglalni; hanem szükséges elsöbben jól meg-érteni az ollyatén Jószágnak Állapottyát, és végére menni: mitsoda Igazságok légyen abban a' Léányoknak, örökősök-é benne, és illeti-é őket? vagy nem? ha meg-érthetik, hogy Léányágra nem szolgál, tehát minekelötte a'meg-hólt ember Özvegyét, és Léányit akár a' Fiskus, akár más, kire szállott vólna a' Jószág, ki-tenné abból, tartozik elsöben is az Özvegyet, jegy-ruháját annak, és egyéb igazságát meg-adván, ki-fizetni; minekutánna tudniillik ujjra férjhezmenne: mert mig özvegységben marad, és Ura nevét viseli, nem lehet ötet jegyruhájának ki-adásával-is a' Jószágból kirekeszteni; ^61a akkor-is pedig, mikor férjhez mégyen, Lakadalmat kell nékie tartani, és ugy adni-ki a' Jószágból. ^61b

A' Léányok pedig az Atyai házban meg-maradnak férjhez-menetekig, ^61c és mikor annak rendi szerént férjhez akarnak menni, ki-kell őket tisztességessen házasitani, ^61d Negyedeket-is meg-adni, ha azt annakelötte a' Léányágnak ki-nem adták vólt. ^61e

Mikor valaki ollyan Jószágát veti Áruba, mely tsak fiat illet, el-adhattya azt az ö Léány Attyafiainak akarattya ellen-is, nem tartozván meg-kináltatni azzal öket, hogy tartsák-fel vérségre, és idegennek ne engedgyék; mert az ollyan Jószágban a' Léányág idegen gyanánt tartatik, és nem lehet annak ahoz több köze, mint lehetne valami szomszédnak; ugy tehát mint szomszéd melléje álhat, és minden egyébb szomszédok elött maga számára a' Léány a' Jószágot meg-vásárolhattya. ^62a

A' mely Léány, vagy Aszszonyállat, az ollyan Attyáról, vagy Attyafiáról reámaradt Jószágban, mely fiat Léányt egyaránt illet, magát akár ki közbenjárásával-is Fiuágá téteti, 's azáltal a' tőbb Léányokat a' Jószágból ki-akarja tudni, 's rekeszteni, leg-ottan Vérárulásnak terhén marad, mely alatt hirét, nevét, tisztességét el-veszti, és annak felette minden Jószága, és Öröksége az-é az Attyafiáé lészen örökössön a' kit ö a' Jószágból ki-tagadni, és annak örökségétöl megfosztani ügyekezett. E' mellett pedig ö maga-is annak szolgálattya alá esik egészsz haláláig, nem-is kivánhat attól mig él, ételnél, italnál, és ruházatnál egyebet. ^63a Illyen büntetése vagyon az ollyan fiunak-is, ki fiat Léányt égyaránt illetö Jószágot, az arrólvaló Fölevelet el-sikkasztván, ujj Adómányul meg-kér, és a' Léányágát ki-tudgya belölle. ^63b

A' Fiu, és Atya között való osztozásról szollván a' Törvény, ^64a nem tészen semmi emlékezetet a' Léányokról, hogy azok-is Attyokkal a' szerént osztozodhassanak; nem-is ok nélkül: mert meg-házasodván a' fiu, leg-ottan ügy, és terh száll reája, melyet hogy el-viselhessen, lenni kell valami tehetségének a' mi őtet arra segéthesse, és Felesége, gyermekei, 's Háza-Népe tartására módot, 's eröt szolgáltasson; az ö hivatalya, és kötelessége lévén ezekre gondot viselni, étellel öket, 's ruházattal táplálni. ^64b

Ezen ok nem erösködhetik a' Léányok mellett: mert ök ki-adatván készre mennek, nem arra tudniillik hogy Férjeket táplályák, 's azokat szükségekből kiemelyék, hanem arra, hogy azok után ök élhessenek, és naponként elö fordúlható szükségekben tőlek segétséget vehessenek.

De e' mellett: a' fiu által fenn-tartatik, és gyarapodik a' Nemzetség; a' Léány pedig aprosittya, és ugyan fogyattya azt; erre nézve-is méltó mig lehet, ezen fogyatkozást távoztatni; hogy avagy tsak a' szegény Atya mig él, addig ne lássa, 's ne érje-meg a' Jószágnak Léány kézre való kelése által történö approsodását Nemzetségének; mely dolog a'fiával való osztozásból nem következik az ö fejére; mert ámbár a' Jószág meg-hasadjon-is közőttök, de ugyan tsak azon egy Nemzetség kezénél marad, és idegenre nem mégyen által.

Tovább pedig: hogy az Osztozásra egyenlö úttya légyen a' fiuval a' Léánynak, az Atyai hatalomra nézve sem lehet kivánni; mivel az alól a' jó fiu nem külömben, hanem osztozás által szabadúl-fel; ^65a a' Léánynak pedig erre-is könnyebb módgya, és úttya vagyon; mert ö Attyának hatalma alól férjhezmenetelé-vel könnyen meg-menekedik. ^65b Azért illö ezen okból-is, hogy ö magát a' fiuhoz hasonlóvá ne tégye, a' mint hogy nem-is teheti, 's mig él az Atya, addig véle az ö Léánya a' Jószágból semmiképpen nem osztozhatik.

Mindazáltal ha az Anyának különös Jószága lészen az Atya kezénél, férjhezmenvén az ö Léányok az ilyen Jószágot Apjától ki-veheti, és mint maga különös örökségét szabadosan bírhattya, de ezt-is tsak ugy, ha az ö Annya életben nintsen; mert azzal annál inkább életében osztozásra nem mehet, maga a' fiu-is ötet arra nem kénszerithetvén.

Jószágot szerezvén valaki szabadságában áll arrol a' Levelet maradékira nézve ugy iratni, a' mint tetzik. ^66a Rendelheti azt tsak fiaira, a' Léány ágnak kihagyásával; rendelheti ugy-is, hogy fiai Léányi egyaránt oszszák; ugy-is, hogy mig fiu ág tart, addig Léányi 's ezek maradéki a' fiakat Részek ki-adása végett meg-ne szollithassák.

Ezen utolsó Rendelésröl lévén azért itt a' Kérdés: mint hogy az ö Léánya, vagy ennek maradéki, olly Léány maradéki néki, mint a' töle szármozott fiu ágból ki-hólt utolsó fiunak Léányi, azt hozza magával ez az egy gyökérböl való szármozás, hogy a' keresö gyökérnél minden Léány maradékja részesűllyön a' keresetben, ^67a kiki a' Nemzésnek rendi, 's Ágozati szerént.

Melyhezképest: ha a' szerzö Apának, egy Fia, 's egy Léánya marad, ha szintén idö-jártával, a' fiunak fiu ága meg-szaporodván feles Léány maradékokra ki-terjed-is ágozatonként történvén a' fiaknak ki-fogyása, viszsza kell menni a' Részesüléssel a' keresö Apának fiára, és Léányára. Ezeknek maradéki, ha szintén a' Léányé kevesebb számú személyekből állanának-is, elsöben-is két felé osztják az egész Jószágot, egy rész marad a' Léány maradékinak, más rész megyen a' fiu, és ennek akár magától, akár fiaitól, 's több fiu ág maradékitól szármozott Léány maradéki számára, kik osztán valamint szármozások vólt a' fiaktól, az az: kiki a' maga ágazattyának feje mellé álván, ugy szakasztják részekre a' Jószágot, 's veszik kezekhez, többet abbol az utolsó fiunak Léánya magának nem kivánhatván, 's meg-nem tarthatván, mint a' mennyi az ö Apjának jutott vólna annak Apja részéből, ha azt Léány testvéreivel meg-osztotta vólna.

Az illyen Léány kézre jutott Jószág pedig annak utánna a' Léányoktól származó minden fiakat, 's Léányokat egyaránt illet. ^68a

A' Férjfiak hivatalya, hogy Feleségekre gondgyok légyen, azokat ruházzák, és minden szükséges dolgokban segétséggel légyenek hozzájok. Igy azért mikor költsön kér-is pénzt a' Férjfi, és azt együtt költi-el Feleségével, a' mi ennek részére eshetnék a' költésből, nem egyébnek lehet tartani, hanem a' mivel az ö szüksége pótlodott Férje által, következendö képpen azt adván-meg ö néki a' mivel tartozott, nem ötet az Aszszonyt, hanem magát tette kötelessé az illyen Terhnek le-fizetésére.

Mely szerént ha történik-is osztán, hogy a' Férjfinak Jóvai nem vólnának, a' mikböl a' költsön, vagy hitelbe adók magoknak eleget vehetnének; mindazáltal az Aszszony ö maga Jóvaira kezeket nem tehetik, és azokat olly Adósság fejébe el-nem foglalhattyák. Ugyan-is valamint Jegyruháját Ura vétkéért el-nem vesztheti az Aszszony, ugy Jószágát-is se gonoszságáért annak, se annál inkább hozzá való kötelességének telyesitésére-el-követett dolgáért senki el-nem foglalhattya. Mint példának okáért: volnál adós nékem, nem lévén pénzed, mástól kérnél költsön, 's azzal fizetnél-ki; nem vólna helyes annak utánna, hogy ezen te költsönödért engem háborgasson az, a' kitöl te költsönöztél vólt.

De vagyon itt még valami hátra, a' mit jelentenem szükséges az adósodásnak el-távoztatására, 's következendöképpen mind a' férjfi, mind az Aszszony Jószágának meg-marasztására. Miböl eshetik hogy sok jó férjfi maga rendi szerént tiszteséges gondot visel Feleségére; még sem találhattya kedvét annak? ne palástolyuk a' dolgot, tsak mondjuk-ki a' mint vagyon: Adósodni kell ott a' hól hoszszabb a' ruha az erszénynél. Akarom mondani: leg-több költést öltözetekre szoktak tenni az Aszszonyok. Nehéz-is ebben Törvény alá vonni kívánságaikat.

Gondolkodtak vala erröl Romában olly Törvény szerzéssel, hogy az Aszszonyok tarkás öltözetet ne viselnének; Aranyok egy lóthnál több ne lehetne, és szekéren, kivévén az Istenek tiszteletét, más dologban a' Városhoz tsak ezer lépésnyig közelithetnének, Meg-tartatták ezt vélek husz esztendeig, de tovább nem akarák tilalom alatt hevertetni ki-vágyodo indulattyokat, azon kezdének mesterkedni, hogy le-rászhassák nyakokról ezt a' Törvényt. Ellent tartának a' Brutusok, de reájok szollák a' Házat ezekre, 's tsak véghez-vivék, hogy kedvek után szakadjon kötele a' Törvénynek.

Törvény gyanánt vólt nálunk-is a' Magyar szemérmetességnek régi szép rendtartása, mely fejérnépünket Nemzetünk jó szokási mellöl nem könnyen botsátotta az öltözetbéli ujjitásokra. De mit kell érnünk! majd arra jutunk, hogy ha valami meg-nem akasztja, minden órán esze vész Aszszonyink öltözetének. Már a' ki Magyarosan jár, móditlan parasztosnak tartatik, valami Házi, nem tetzik, tsak az idegen öltözetek betsűsök. Vólt még olly üdönk Erdélyben ezer öt száz kilentzven kilentzedik esztendöben, de bezzeg meg-fizetett vala szájunk izének a' külsö őltözet: mert már szerét számát sem tudgyuk vala a' sokféle, rajtunk élödö, 's régi gyüjteményinket ragadozó idegen Nemzeteknek. Idegen ruhával idegen szokás, idegen szokással idegen vágyodás, idegen vágyodással idegen vétkekre való botlás, ebböl idegen szolgaság, és iga szokott jönni nyakokra azoknak, kik Elejeknek szokásit, és Törvényét meg-nem betsülik, hanem külsö seprölékkel tserélgetik-fel az házi tisztaságnak épségét.

Nó hát régi szemérmetes Magyar vérböl szármozott jó Magyar Aszszonyok, kimélgessétek Férjeitekkel együtt a' mitek vagyon. Ha öltözetekre kell, vagy a' magatokéból, vagy a' Férjeitek Jovaiból költenetek, ne hozogassátok-bé olly nagy árron a' külsö Országok terhét Hazánkba a' ma sok féle szinü idegen öltözetekben. Ha ugyan költenetek, ha ugyan adósodnotok kell, költsetek, adósodgyatok magatoknak inkább a' magatokéért, mint idegeneknek, Hazátok szokásit vesztegetö, gyermekeitek szemeit, indulatit ki-kaptató ujjittásokért.

A' Székelyek, a' Régiek szokása szerént Nemzetségre, és Nemzetségeknek Ágazatira szokták osztani örökségeket. ^72a Mivel azért a' Nemzetségnek, és a' Nemzetség Ágazatinak nevezetin tsak a' Fiuág értetödik, ^73a a' Székely Örökségnek, mint fegyverrel szerzett Jószágnak, természete hozza magával, mind a' Régiek szokása, mind az egészsz Magyar Nemzetnek közönséges Anya Törvénye szerént, hogy tsak fiat illessen, és fiuról fiura szállyon, mint örökség örökösre.

Vólt-is nékik gondjok arra, hogy ezen Sczitiából magokkal Europába által-hozott, és fegyverek élével sok száz eszténdökig meg-marasztott régi szép Törvények valamiképpen meg-ne tsonkuljon, se jövendőben ellenkezö értelemre ne vonattassék. Miként értették azért Eleik, és továbbra-is miként kellene érteniek Maradékiknak, ujjabban-is meg-magyarázák, irásba tévék Dobo István, és Kendi Ferentz Vajdaságokban ezer ötszáz ötven ötödik esztendöben Sz. György Havának huszan nyoltzadik Napján magok földjökön Udvarhelyt tartott közőnséges Gyülésekben ezen szókkal; Valamely embernek fiai-is, Léányi-is vannak, az Örökség a' fiat illeti: de a' Léányt kiki az ö Széke Törvénye szerént ki-házasittsa. Ha két Férjfi egy ember gyermekei, egyiknek fia vagyon, másiknak Léánya vagyon; a' Léány olly örökös az Attya Örökségében, mint a' fiu. Valamely embernek két Léánya vagyon, és fia nintsen, a' Léány olly örökös az Attya örökségében, mint a' fiu; de ha a' Léányoknak fiok-is lészen, 's Léányok-is; a' fiu a' Léányt ki-házasithatja belölle.

E' szerént: a' mely Székelynek fia-is vagyon, Léánya-is vagyon, öröksége a' fiát illeti, a' Léánya pedig ki-házasitásánál egyebet abból magának nem kivánhat. Mig azért valamely Ágban a' fiunak magva nem szakad, addig Léány az Örökségből nem osztozhatik, és a' fiakat az iránt nem háborgathattya; de mikor fiu nem marad is, nem más, hanem a' közelebb való Léány Atyafi teheti kezét az illyen őrökségre, még pedig ugy, hogy ha a' fiu nélkül ki-hólt Székelynek két, vagy több Léányi maradnak, Attyok öröksége egyaránt illeti ugyan őket, de a' kissebbik választhat a' Lakhelyben, ha pedig a' kissebbik a' nagyobbnak hasonlót nem adhat, egyaránt oszlik közöttök a' Lakhely-is a' több örökséggel egyetemben. ^74a

Meg-kell itt tudnunk leg-elsöben: Kiket értett Werbötzi István azokon a' Régieken kiknek szokásokhoz hasonlitja Törvényes Könyvében a' Székelyeknek Örökségek oszlásában való szokásokat. Ha Europában akarnék azok után nyomozódni, a' Romaiaknál kellene inkább mint másoknál motolnom; az ők Törvényeik, rendtartásaik, szokásaik lévén hathatosabbak arra, hogy más Nemzetek-is követhessék, és azokhoz szabhassák életek módját. De a' Romaiknál régibb Nemzet lévén a' Magyarral egyűt a' Székely, tovább kell mennünk az ök ebbéli szokások ki-tanulásában, hogy meg-mutathassuk; hogy mikor közöttök fiu nem lévén, a' Léány szokott meg-maradni Attyának Örökségében, abban-is a' Régieket követik, és a' fiat illetö Örökségnek természetét azzal meg-nem rontyák. Kik hát ezek a' Régiek? egy átallyában azok, kiknek szokásik vagy meg egyeztenek az Isteni Hagyományokkal, vagy egyenesen azokból szármoztanak. Illyen lévén az Izräel Népe, nyomozzuk a' Székelyek szokását nálok inkább mint más bálványozó régi Vad Nemzeteknél.

Szép példát találunk erre Moyses negyedik könyvének huszan hetedik Részében; a' hól Saalfaadnak fiai nem maradván, midőn látták vólna az ö Léányi hogy tsak a' férjfiak vétettek számba, 's azoknak menne örökségül a' főld, elö-jövének, és meg-állának Moyses, és Eleázár Pap, és a' Nép' Fejedelmi előtt, a' szövetség hajléka Ajtajánál, és mondának; az Attyánk meg-hólt a' pusztában, és nem vólt a' támadásban, mely Koré alatt az Ur ellen indittatott, hanem az ö bünében hólt-meg; nem vóltak férjfi magzati, miért vétetik el a' Neve az ö Nemzete közül, mint hogy fia nem vólt? Adjatok örökséget nékünk az Atyánk Rókoni között. És vivé Moyses ezek ügyét az Ur itéletére, ki mondá néki: igaz dolgot kivánnak a' Saálfaad Léányi, adj örökséget nekik az Attyok Rokoni között, és annak örökségébe szállyanak. Az Izrael fiainak pedig ezeket mondjad: Mikor az ember fiu nélkül hal-meg, a' Léányára szálljon öröksége; ha Léánya nem lészen, örökösi légyenek az Attyafiai; hogy ha Attyafiai sem lésznek, adjátok az örökséget az Attya Rokoninak, ha pedig az Attyának sem lésznek Rokoni, adassék az örökség azoknak, kik néki közel valók.

Illyen Törvénnyel éltek eleitől fogva, 's élnek ma-is a' Székelyek, e' mellett maradnak-meg az Atyai örökségben a' Léányok: midőn az ö Attyoknak fiai nintsenek, az illyeneket nevezik fiu Léányoknak.

Mint fellyebb-is mondám, a' Székely örökségnek természete az, hogy tsak fiat illessen, és fiuról fiura szállyon. Ha tehát történik, hogy fiu nem maradván a' le-írt mód szerént, Léányra kell szállania annak, az illyen Léány az örökségnek természete szerént fiu Ággá lészen; nem külömbben mint mikor valamely Aszszonyállat az ö Attya, vagy Attyafia Jószágában, a' Királytól tsupán tsak fiu ággá tétetödik, 's valamint osztán ennek Jószága Léányt nem illet ^78a ugy ollyan Székely fiu Léánynak fiai, 's Léányi maradván, Öröksége tsak a' fiaié lészen, és azokkal az ő Léányi abból nem osztozhatnak, minthogy ö-is az Attya örökségében fiu helyett maradott, midön annak régi természete erőszakot nem szenvedhetvén, a' Léányt fiuvá tette, és így a' mely Székelynek két fia lévén, egyiknek azok közül fia, a' masiknak pedig Léánya marad, a' Léány-is ollyan örőkös ugyan az Attya Jószágában, mint a' fiu, de ha osztán az illyen Léánynak fia-is lészen, a' fiu a' Léányt ki-házasithatja azon Jószágból. ^78b

Mondhatnám azt-is, hogy fiu Léánynak tsak azt lehetne tartani, kire legközelebb Attyáról száll az őrökség; mert a' hól fiu nem lévén, Léány marad, ugy-is fenn-áll még abban az ö Attyának magva, mely az Atyai Nemzésnek emlékezetét fenn-tartya, 's egyszersmind a' mellett örökőssé tészi a' Léányt, 's fiu gyanánt marasztja a' Jószágban: ezen ok pedig meg-szünik ott, a' hól meg-halván az illyen Fiuléány, az Atyai Nemzésnek emlékezetét magával el-viszi, 's az ö Attya magvából magához hasonlo Léányt nem hagyhat; nem hagyhatna pedig, mert az ö Léánya más Magból szármozott, és nem abból, melynek ereje által belölle fiu Léány lett vólt: tehát nálánál tovább a' Fiuléányság maga úttyát nem folytathatná, annál-is inkább, hogy a' természet a' Nemzést a' férjfinak engedvén ^79a az Aszszony állatot tsak helyt adó eszköznek rendelte, a' Magzatnak fogantatásában.

De még-is azt mondom: Ha a' Fiu léánynak fia nem lévén Léánya marad, Fiuvá tészi ezt-is az Örökségnek természete: mint hogy nem a' Nemzés, hanem az Örökségnek tulajdonsága után szokott járni a' Székely fiu Léányság. Ugyan-is; ha Örökség nem vólna, héába viselne ott fiu képet a' Léány, a' hól magának a' fiunak sem vólna mit keressen; ha pedig örökség vagyon, 's Fiu nintsen, Léány bírja azt, de Fiu nevezet alatt azért, hogy az Örökségnek, mely tsak Fiat illet, természete eröszakot, és változást ne szenvedjen, Léány hát a' Székely Léány a' Nemzésben, de fiu az Örökségben.

Ha meg-hal a' Székely gyermek nélkül, 's férjfi testvérei, vagy más közel való Rokoni nem lévén Léány Attyafiára marad Öröksége, fiu helyett lészen ez-is abban, 's leg-ottan annak Fiuléányává válik, kinek Ága Fiakból ki-fogyván, közelebbről benne akadott-meg.

Az Örőkség osztásában a' Régiek szokását tartván, és követvén a' Székelyek, ^81a eleitől fogva arra néztek, és vigyáztak, hogy annak léány ágon valo forgása által a' fiak Nemzetsége el ne aprosodgyék, és a' miatt az Hadi szolgálatban a' közönséges Jónak hátra maradása ne légyen.

Innét: Jollehet közöttök a' fiu nélkül meg-hólt embernek léánya az ö Attya őrökségében fiu léány nevezet alatt meg szokott maradni, de azzal Attyának Nemzetségében lévö több fiakhoz mindenekben hasonlo ö nem lészen; igy: 'a hól három Székely egy testvér Attyafi, egyik meg-halván fiu nélkül, Léánya marad, a' másik magtalan lévén, ugy hal-meg, ennek Öröksége tsak az életben lévö fiura száll, és annak testvérétől szármozott Fiuléánynak része abban nintsen. Miért hogy tsak az Attya Örökségére nézve lett vala Fiuléány, nem pedig annak Házán kivül óldalúl való Attyafiaira nézve-is, ide mutatván az irás, ^82a midőn a' Salfaad Léányinak dolga ugy igazodék-el az Ur itéletéböl, hogy Attyok Rokoni között meg maradván, annak Örökségébe szállyanak, még pedig úgy, hogy más Nemzetségbe férjhez ne mennyenek, hanem Attyok Nemzetsége között maradgyanak, hogy úgy az Örőkség-is a'-tól el-ne idegenedgyék.

Ebböl származott az a' Törvény a' Székelyeknél, hogy ha a' Fiuléányt más faluba talályák férjhez-vinni, a' falu, melyböl őtet el-vitték, meg-nem engedi, hogy az ö Attyának Öröksége után szakasztott nyíl földeket azon faluból kibírhassa. Ezt mindazáltal a' ló-fö Nemessekröl, és darabantokról értvén, mert a' több Nemesség közöttök-is a' régi szokás, és végezések szerént maga nyilát egyik faluból masikba szabadossan elbírhattya.

A' hól pedig három testvér közül egyik magtalanúl hal-meg, a' más kettönek-is fiai nem lévén, tsak Léányi maradnak; ezen két testvértöl szármozott Léányok, Attyok magtalanúl meg-hólt testvérének Örökségét egyaránt osztyák, és a' távulabb való Fiuág öket attól el-nem rekesztheti. Mert egy Nagy-Atyának egyenlő Maradéki, és illö, hogy annak egészsz Jószágában ök légyenek az Örökösök.

Történt olly dolog a' Székellyek között, hogy Léány maradván a' Jószágban, annak gyermekei, Annyoknak Fiuléányságát vagy el-felejtvén, vagy nem értvén, vagy a' Léányok férjei hatalmasabbak lévén a' fiaknál; Léány Ágra szakadt Jószágnak szine alatt fel-osztották egymás között az Örökséget, 's Részt vettek abból a' Léányok-is, melyre osztán üdö mulás-is következett, 's a'képpen meg-erösödvén a' Léányok birodalma, ebböl következett, hogy ők-is osztozódnak némely Székely Jószágban.

De e' mellett nem álithattyák azt, a' több fiu Léányoktól szármozott Székely Léányok, hogy igazságok vagyon a' Jószághoz, és a' fiak tartoznak abból nékik részt adni: mert egy nehány embernek ellenkezö tselekedete a' közönséges Társaságnak Rendtartását, 's Törvényét fel-nem forgathattya, ^84a 's azonkivül-is a' mi egynek jó akaratból meg-engedtetik, azt mások magoknak például nem vehetik. ^84b

Bírhatnak pedig más úton-is Székely Jószágot a' Léányok; mert ha valamely Székelynek Felesége Jószágot vásárol, az egyaránt oszlik a' fiai, 's Léányai között, ha tsak egyébb Rendelést nem tészen rólla.

Az ollyan Jószágból-is részt vésznek, melyett Attyok fiura Léányra egyaránt szerezvén, annakutánna ezen Léányihoz való indulattyát ellenkezö Rendeléssel meg-nem másolya. Mert ámbár a' Levélben fiura Léányra irassa-is valaki maga keresete Jószágát, de ezt mig életben lészen, ha akar, mindenkor meg-változtathattja, és ujjabb Rendelése által ki-hagyván a' Léányt, tsak a' fiaknak hagyhattya, szabadságában állván kinek kinek a' maga keresményét oda tenni a' hová tetzik. ^85a

Részesülnek tovább a' Léányok a' Székelyek között az ollyan Jószágból-is, melyet valaki egyezés fejébe az ö Attyoknak, vagy Annyoknak haláláért fizetett: mert ennyiben ugy hóltak-meg azok nékik-is, mint a' fiaknak.

A' Székelyek ollyan Törvénnyel, és szabadsággal bírják Örökségeket, a' minémüvel bírták a' több Magyarok a' magokét mind addig, mig keresztényekké lettek, és Királyt választván, 's koronázván magoknak, a' Nemesitést, és Joszág osztogatását arra bízták, ^85b valamint azért akkor a' Magyarok meg-tselekedték, és a' Jószágot melyet fegyverekkel kerestek vala, Király Adómánnya mellett kivánták bírni, ugy most a' Székelyek, tulajdon Örökségeket, magok földökön, melyet fegyverek után bírnak ők-is szabad jó akarattyokból Király Adómánya alá botsáthattyák, 's a' Magyar Atyafiakkal (mert egy Nemzetségből való a' Székely a' Magyarral) egyenlöképpen bírhattyák. ^86a

Arról tehát, hogy a' Székely a' maga keresete Jószágához való szabadságát által ne adhassa, 's meg-ne kérhesse azt mintegy ujj Adómányul a' Királytól mind a' két Ágra, nem lehet kételkedni, szabadságában állván néki-is saját keresményéről olly Rendelést tenni gyermekei között, söt idegenekre nézve-is a' minémü tetzik. Mert Jószágát Nemesi szabadsággal bírja; ^86b a' Nemesi szabadságnak pedig egy része az, hogy a' Nemes ember a' mit keres, oda teheti a' hova akar. ^86c

De a'mi östöl maradt Örökségét illeti, azt már Király kezére, 's Adómánnya alá nem ereszheti ugy hogy Léányit abba fiai ellen bé-vihesse. Ha bé-vinné-is, ellene mondhatnak a' fiak; Mert ők, az igaz, és Törvény szerént való vérek 's valamint hirek, 's akarattyok ellen el-nem idegenitethetik az ollyan Östől maradt Örökség, ugy meg-sem tsonkulhat a' Léányoknak abba való bé-vitelek által. Ugyan-is nem lehet ugy kedvezni egynek, hogy abból a' másnak igazsága hátra maradást szenvedgyen. A' mit a' Törvény egynek rendelt, nem teheti azt-is a' nélkül senki közössé mással, a' Törvénynek el-mellözésével. ^87a

Mikor valamely Székely Örőkségbe Király köze vitetik-bé, birodalma, és egyikről másikra való szállása ugy szokott annak utánna folyni, mint a' Magyar földön való Jószágoknak. ^88a De ha történik, hogy annak Ura magtalanúl meg-hal, és harmintz két esztendönek forgása alatt a' Fiskus belé nem kap, hanem más akár ki-is kezére veszi, és annyi üdöt békeségesen el-tőlt birodalmában, fel-szabadúl ezen üdö-mulással a' Királyi Adómánynak Tőrvénye alól, és viszsza-megyen ismét az ő régi természetére, azzal birattathatik. ^88b

Ki-jö tsak ebből-is, mely szép szabadságra tudtak volt verdődni a' Székelyek Jószágok dolgában-is, méltó-is vólt: mert midön Attila világot rettentö nagy Királynak halála után viszsza nem mentek Szcitiába, hanem ott, a' hól most-is laknak, meg-telepedtek, és magokat soha egy idegen Nemzetnek-is szolgálatja, 's igája alá nem eresztették, bennek maradott fenn a' Magyarok igazsága Europában szerzett Tartományikhoz az alatt-is, mig utolszori ki-jövetelekkel végképpen meg-erösithették birodalmokat azokban, 's kivált a' téjjel mézzel folyó Pannoniának kellemetes kövér földén.

Minthogy illy történetben régi természetére szokott viszsza-menni a' Király köze alól fel-szabadúlt Jószág; annak pedig régi természete abból állott, hogy fiat illessen, ha tsak az, a' ki kezére vette vólt, és üdö mulással Fiskus ellen magáévá tette, más Rendelést nem tészen rólla, fiaié lészen, és Léányi olly okból, hogy Apjok keresménye vólt, Részt abból magoknak nem kivánhatnak: mert a' Székelyek közőtt a' szerezmény a' Szerzönek őstől maradt Örökségével, mint valami gyökeres élö-fával, Ág gyanánt szokott egybe-nöni, ha külömbözö Rendelés által más gyökérbe nem oltódik.

Mikor a' Székely földön Királyi adománynak Törvénye alá botsátatott Örökséget fiu mag szakadásán a' magva szakadt embernek Léánya harmintzkét esztendönek forgása alatt békességesen el-bir; azon üdö folyással nem magát erösiti meg a' joszágban, mint Léányt, hanem annak természetét szerzi viszsza, és abba a' helybe álittya azt, melyben volt akkor, mikor Király kezére, s' adománya alá botsáttatott; és igy az üdö mulással tsak azt nyerte meg, hogy az örökségnek régi állapottya fel-ujjuljon; El-enyészvén azért az őrökség elöl a' Királyi adománybol származott minden akadály, s' kelletvén az örökségnek azt az idejét fel-venni, melyben volt, mikor Király kézre ment, mivel akkor, mint Székely örökség fiutól biratott, az illyen viszsza nyerö Léány az ö Attyának, vagy Nagy-Attyának, a' mellyik tudni illik, Királyi közt vitt volt abba, fiuléányává válik, a' minémü ugy-is lett volna, ha a' jószág a' fiuléányágnak törvényével ellenkezö útra nem hanyatlott volna; melyhez képest az ollyan ö általa elöbbeni állapottyára, 's következendöképpen az ö fel-akadott fiu léányságának-is igazságára viszsza téritett örökségből Léányit fiai ki-házasithattyák.

A' fiuléány Jobbágyhoz kelvén Házasságra, nem alkalmatos tovább arra, hogy benne a' székely örökségnek természete munkálodhassék; meg akad azért legottan az ő fiu léánysága és annak törvénye mellett attya örökségében meg nem maradhat. Mindazáltal hogy abból semmissé ne légyen, jó lelki isméretü hites emberek meg betsüllik, 's igazán bets szerént való árrát kőzelebb való férjfi attyafia le-teszi néki, 's az-é lészen az örökség. ^91a

Oka, melyre nézve a' Jobbágyhoz költ fiu léányt az ö attya örökségéből a' közelebb való férjfi atyafi ki-fizetheti, az hogy az ollyan Örökség valamiképpen Jobbágy örőkséggé ne tétetödgyék, 's azzal maga természetét el ne veszeszsze, ^92a olly szabadsága lévén személyére nézve-is a' székelynek, hogy ötet Jobbágyá senki nem teheti, még a' Tiszt-is Hivatalya nélkűl maradna, a' ki azt meg engedné. ^92b

Mikor pedig a' Jobbágyhoz költ fiuléánynak léánya szabad emberhez mégyen, fel szabadul annak terhe alol, a' mi az ö Annyát 's következendöképpen őtet magát-is az örökségnek birodalmára alkalmatlanná tette vala és igy le-tévén az örökségnek árrát, kezéhez válthattya azt, 's azón modon birhattya, a' mint birta volna az ö annya, ha Jobbágyhoz nem menvén, a' fiuléányságnak szabadságában meg maradhatott volna.

A' Jobbágyhoz költ fiuléánynak fiairol pedig ollyan értelemmel kell lenni, hogy ha ezeknek földes Urok szabadságot adand az annyoktól el-vett örőkségnek viszsza váltása leg-közelebb öket, és nem a' Léányokat illeti: Mert fel-szabadulván a' Jobbágyság alol, alkalmatossokká lettek a' székely örőkségnek biródalmára, 's nem lehet attól tartani, hogy általok a' székely örökségből Jobbágy őrökség légyen.

Jobbágyhoz menvén a' fiu léány, azzal az ö fiuléánysága telyességgel meg-nem hal, és az örökségtöl örökössőn el-nem marad, hanem fel-akad egy ideig, mig tudni illik a' fiu léányságnak szabadsága elöbbeni uttyába igazodhatik.

Ha azért a' Jobbágyhoz, költ fiu léány őzvegyen maradván második házasságra szabad emberhez mégyen, vagy másképpen-is magának szabadságot szerezhet, viszsza lépik oda, a' hol meg-akadott volt az ö fiuléányságának Törvénye, és szabadsága, 's arra nézve a' mivel őtet ki fizették, viszsza forditván azt, méltán kezéhez kivánhattya az őrökséget.

Ha a' fiuléánynak, minek elötte férjhez menne, vagy azután Özvegységében, az az; Törvényes Házasságon kivül gyermeke születik, arra az ö öröksége a' fiu léányságnak Tőrvénye mellett nem maradhat: mert ámbár némelyek vélekedése szerént ^94a a' fattyu gyermeknek része lehetne-is egyebütt az anyai Joszágban; de mivel a' székelyek között a' fiu léányra szállott örökséget anyai joszágnak nem mondhattyuk, mint hogy abban a' Léány fiu hellyet vagyon; azért nálok meg-kivántatik, hogy Tőrvény szerént való házassságbol származzék, a' ki ugy akar, hogy Annyának fiuléányságán kezéhez vehesse az örökséget, és abban meg-maradhasson. Mert valamint a' fiuléány, fiu magára nézve az ö attyának őrökségében, ugy gyermekeire nézve atya helyet való az örökségnek által adásában; Az atyai joszágban pedig a' fattyu gyermeknek Része nem szokott lenni, ^95a ha szintén fiának mondaná, vagy vallaná-is a' kitől vólt annak származása, ugy értvén azt a' több Magyarokrol-is, mint a' Székelyekről.

Söt nem tsak az Atyai, hanem az ollyan Anyai Jószágbol-is, melyet valamely Aszszony állatnak elei fiura léányra egyaránt kerestek volt, részt a' fattyu gyermeknek nem itélhetni a' Magyar Nemzetnek mindenkor fenn állo törvényes szokása szerént, melyet a' Vétkes, és tiltott, közösülést eleitől fogva kárhoztatta, ^95b és utálatos gonoszságnak tartotta, 's azért-is sohult másnak a' joszágban valo Részesülésre utat nem nyitott, hanem tsak az igaz Házasságból szármozandoknak. ^95c

Ezt tartották a' Székelyek is, kik mind régi Honyokban, Nagy Szcitiában mind pedig onnét való ki-költözésekben 's azután-is a' Magyar Birodalomnak Attila halálával következett bomlása után való meg-telepedésekben, nem tsak a' fajtalan életet, de még az idegen Nemzetekkel való Házasságot-is mindenkor távoztatták e' mái napig, hogy az által régi jó Véreket, meg-ne vesztegetnék, hanem meg-maradván Elejeknek tisztaságában, mind a' fegyverre, mind azzal nyert, és szerzett Örökségeknek meg-tartására, 's óltalmazására alkalmatossabbak lehetnének. Nálok a' fattyu vetett személyeknek, valameddig törvényes Házasságra nem verdödnek, fejeket sem szabad ugy viselniek, mint más Aszszonyoknak, kik magokat jámborul kontyoltattyák-bé.

Ugyan tsak ha mi Jószága tanáltatnék az östől marad Özvegységen kivül a' meg-esett Fiuléánynak, részes abban az ö olly módon kapott gyermeke-is, tsak hogy Király Adómánnya ne légyen az: mert az illyen Jószágba mellözö úton senki bé-nem férhet, hanem egyedül, és egyenessen azokat illeti, kik Törvényes születés által lettek Örökösi annak, a' kié vólt Király Adómánnyából a' Jószág.

A' Fiu-Léány mig hajadonkodik, hadakozás idein tartozik 'Zsoldossa által táborozni; minekutánna férjhez mégyen, mind hadi, mind honn való szolgálatnak terhét az ö Férjének kell hordozni.

Mikor meg-hal valamely Székely, 's Özvegye marad, és a'vagy gyermekeivel nem lakhatik, vagy nem lévén gyermekei, a' Vérek ötet esztendö múlva ki-akarják tenni, tartására a' Jószágból bizonyos Részt szakasztanak-ki, melyből élhessen, és táplálhassa magát mig Ura nevét betsülettel viseléndi.

Ha valaki el-öregedik ugy, hogy a' köz szolgálatra alkalmatlanná lészen, és által-adja Jószágát fiainak, vagy ha fiai nem vólnának, Attyafiainak a' végre, hogy az ö személyében erötelensége miatt meg-tsökkent szolgálatot viselyék, illy történetben emezek az által-vett Örökségből valami részt szoktak rendelni tartására, melyröl osztán falu közé kivántató szolgálatot nem tészen, hanem réája-is a' mi eshetnék, azok hordozzák. Megtörténik ez, az ollyan fiuléányokból vált Aszszonyokkal-is kik el-öregedvén Házoknak, 's Jószágoknak tovább gondját nem viselhetik, hanem fioknak eresztik, meg-tartván magoknak bizonyos Részt egyedül a' végre, hogy élhessenek belölle.

Mikor a' falu Nyilat ád valakinek, hogy arról szolgályon, 's ki-fogyván erejéből többé nem szolgálhat, ki-vétetödik ugyan a' Nyíl az ö kezéből, de meg-maraszt a' falu nála bizonyos Részt táplálására, attól töle, mig él, semmi szolgálatot nem kivánván. Az illyeneket nevezik Kegyelem Résznek.

Léány Negyednek mondgyuk azt a' Jószágot, melyet adnak a' Léányoknak, vagy Aszszonyállatoknak az ök Attyoknak Örökségéből az Atyai Nemzésnek bizonyságára nem örökké, vagy örökösül, hanem tsak váltságosképpen. ^99a

Nyomát találjuk ennek Második András ditsöséges emlékezetü Királyunk törvényes Rendelésében, ^99b a' hól az iratik, hogy ha a' Nemes ember fiu nélkül hal-meg, Léánya maradván Jószágának Negyed Része az-é légyen.

Szokták pedig, és tartoznak fizetni azok, kikre által-mégyen a' Jószágnak Öröksége, akár Fiskus légyen az, akár a' meg-hólt Nemes embernek véle egy Nemzetségből való férjfi Attyafia. ^100a De tsak ollyan Jószágból, mely Fiat illet, és annak Magva szakadásán-is Léányágra nem száll, hanem leg-ottan Fiskusra mégyen-által. ^100b

Mikor azért Léány Negyedet kell fizetni, abban illyen módot, és rendet szoktak tartani: hogy minden a'féle atyai Örökséget, annak minden haszonvévö jövedelmével, és minden hozzá-tartozókkal egyetemben négy egyenlő Részre szakasztanak, 's a' Negyedik Rész akár egy, akár tizen, vagy többen-is légyenek a' Léányok, azoknak marad, 's azért-is mondatik Léány Negyednek.

De az illyenképpen ki-szakasztott Részt a' Léányok örökösön magoknak meg-nem tarthatják másként, hanem ha azoknak, kiket az Örökség illet, hirével, és akaratjából, jószágtalan emberekhez kelnének Házasságra; külömben le-tévén annak Bets szerént való árrát a' Fiak, vagy ha azoknak-is Magva szakadott a' Nemzetségben, a' Fiskus öket abból férjhez menetelek után akár mikor ki-tehetik, és a' szerént ismét a' több három Részhez foglalhattyák.

Arra kell pedig az illyen Léány Negyedet ki-adó Véreknek vigyázniok, hogy egy Léánynak annyit ne adjanak, a' mennyivel mind együtt a' Léányágnak tartoznának: Mert a' mint felyebb-is jelentém, ha tizen, vagy többen lésznek-is a' Léányok, egy Negyednél többet nem vehetnek, melyet ha egy leszsz-is a' Léány, tsak ugyan a' Vérek, és Örökösök a' le-írt mód szerént tartoznak annak-is ki-adni. ^101a

A' Székely Jószág, és Örökség Fiu nem maradván benne, Léányra száll; de a' Léányág ki-fogyásával sem Fiskusra, hanem a' szomszédra mégyen által, ^102a mivel azért a' Léány Negyedet oly Jószágból szokták fizetni, mely a' Fiumag szakadásán-is nem Léányt, hanem Fiskust illet, a' Székely Örökségből, ugymint Léányra-is szakadhatoból Negyedet a' Léányok nem kereshetnek.

Ki vévén egyszer a' Léányok az Atyai örökségből a' Negyedet, azt töbször se magok, se Maradékjok nem kereshetik, és azért a' Fiuágat nem háborgathatják; mely ellen ha tselekednének, meg-bizonyosodván, hogy a' Negyed egyszer ki-adattatott, azonnal az ollyan Negyedet-keresö Léányok, vagy azoknak Maradéki patvaron maradnak, az az: a' Negyed mellől is örőkösön el-esnek, 's még a' felett Dijjokon változnak. ^102b

Mindazáltal ha egy Léánynak Törvénykezés, és az Okleveleknek elö-mutatása, 's meg-hányása vetése nélkül a' Negyedet ki-adgyák-is, azzal a' tőbbit nem lehet el-szoritani attól, hogy Tőrvény úttyán végire ne mehessenek, illet-é Léányágat vagy nem az ollyan Atyai Jószág, melyből Negyedet találtak vólt fizetni a' más Léánynak.

Ki-vévén egyszer a' Léányág a' Negyedet, azt többször nem tsak a' ki-fizetett Léánynak Maradéki, hanem más-is akár melyik fiutól, és akár mi üdöben származandó Léány nem keresheti. Példának okáért: egy Fiu, egy Léány ketten testvérek. A' Fiu az Atyai Jószágból kifizeti Negyeddel a' Léányt. Már ezen Negyedet fizetö Fiunak légyen ismét fia Léánya: Az ö fián többé Negyedet nem kereshet az ö Léánya: mert a' Törvény a' Jószágnak tsak Negyed Részét vetette vala ezen Terh alá, az három Részt éppen hagyván a' fiu számára ^103a, 's mikor azon negyed Részből-is ö maga a' Léányt ki-fizette, a' fia kezére minden terh nélkül botsátotta az által, nem maradván semmi, a'mit azon kereshetne valaha a' Léány. Ugyan-is ha e' külömben vólna, sokkal terhesebb lenne az illyen Léányt nem illetö Jószágnak állapotja, és alább való vólna annál, mely Léányt-is illet, 's mikor negyedikszer kellene a' Negyedet ki-adni, e' szerént a' Negyed fizetésben az egészsz Jószág a' Léányoknak menne.

Emlékezém fellyebb-is arról, hogy a' Negyedet nem örökösön, hanem tsak váltságosképpen szokták adni a' Léányoknak, 's arra nézve a' fiak azt le-tévén betsét, akár mikor-is a' Léányoknak férjhez menetelek után kezekhez válthatják. Mindazáltal ha ugy történik, hogy valamely Negyedes Léány jószágtalan emberhez kél, és ezt a' Negyedet fizetö félnek hirével, 's akaratjából tselekszi; megmarad a' Nékie adatott Negyedben örökösön, és abból többé a' fiak ötet ki-nem fizethetik. ^105a

Történhetik az-is, hogy a' kik Negyed fizetéssel tartoznának, ennek fejébe a' Léányágnak bizonyos Jószágot szakasztanak, és azt örőkösön oda engedik. Az illyen úton Léány kézre jutott Jószágot-is tsak éppen azoknak, kiket rendszerént illetne, kárára ne légyen az ollyatén szakasztás, meg-tartják a' Léányok örökösön, és a' fiaknak viszsza-botsátani nem tartoznak. ^105b Az illyen Negyedben oda maradt Jószág pedig annakutánna fiat Léányt egyaránt illet, ^105c de ha, a' kinek fizették vólt, magva szakad, viszsza-mégyen azokra, a' kik adták.

A' Léány Negyedet mind Magyar-Országban, ^105d mind pedig Erdélyben ^105e rövid Perfolyás mellett szokták keresni. Magyar Országban ugyan egyenesen Táblán ^106a perelnek érette; de Erdélyben szabadságában áll a' Felperesnek Táblán keresse-é, vagy Vármegye székin. ^106b Ha Táblán akarja a'hoz való igazságát keresni a' Partiumban, az az: Magyar Országnak Erdélyhez szakadt Részeiben, ugymint kőzép Szolnok, Kraszna, és Zaránd Vármegyékben, 's Kövár Vidékin tizenötöd Napra; egyébb Vármegyés Helyektől nyoltzad napra Király neve alatt kőlt hivo Parantsolattal idézze Törvénybe a' ki-adni nem akaró Felet. ^106c Ha pedig Vármegye székin folytatja, ugy-is a' Partiumban tizenötöd nappal, egyebütt pedig nyoltzad nappal a' Szék napja elött vitesse véghez a' Törvénybe való Hivást, de ne Király parantsolattjával, hanem Szolgabiró által, annak eleibe-adandó szó vagy irásbéli móddal.

Észre kell pedig itt venni azt-is, hogy ezen dolog végett indúlt Perfolyásban élhetnek a' Peresek Erdélyben minden Törvénybéli segedelmekkel, Kérdöre-is el-vihetik az itéletet, ha a' szükség ugy hozza. ^107a Ellenben Magyar Országban a' Léány' Negyedért inditott Perben lett itéletnek végbe-vitelét, tilalommal, ^107b vagy eröszakos viszsza-igazittással ^107c akadályozni nem lehet.

A' Léány' Negyed keresetét ugy lehet képzelni, mint valami Osztozás dolgát. Mivel azért egyik Atyafi a' másikot el-nem rekesztheti a' Jószágtól azon Okkal, hogy sokáig halgatván osztozatlanúl maradott, és a' maga Részét ki-nem vette, ^107d ugy a' Léány-is akár meddig várakozzék, 's halogassa Negyedének keresetét, a'hoz való igazságát semmi üdömulással el-nem veszti; hanem tartozik azt néki a' fiu ki-adni, valamikor fogja kivánni.

Mikor Negyedet fizetnek a' fiak, nem kénszerithetik a' Léányokat arra, hogy ne pénzzel, hanem egyéb felkelhetö Jókkal engedjék magokat ki-fizettetni. A' mennyire azért fog betsültetni a' Negyedbe szakasztott Jószág, azt nékik kész pénzül kell le-tenni, ^108a avagy ha talám annyira való pénzek nem lenne a' fiaknak, ne hogy ök-is a' Negyed fizetése miatt Jószágokat el-adni kénszerittessenek, adhatnak lovakat-is pénz fejébe, és azokat a' Léányok-is tartoznak el-venni; ^108b de másféle marhához, vagy ingo Jóhoz nyulni, akarattyok ellen nem tartoznak.

El-vesztik az Aszszonyok az ö Léány' Negyedeket 1. Mikor azért öket annak rendi szerént meg-kinálják, ők pedig hozzá nem nyulván Törvénykezésre szoritják a' fiakat, 's azután a' mely okokra nézve azt tselekedték, a' Törvény szinin helyteleneknek tanáltatnak. ^109a 2. Ha ollyan vétkekbe elegyednek, melyért öket Fejek váltságán marasztják. ^109b 3. Férjeket, vagy Gyermekeket meg-ölvén, a'vagy egyébb Hitetlenségből álló gonoszságot mivelvén, ezen Történetekben-is Fejekkel, és több ingo, 's ingatlan Jovakkal együtt Negyedektől-is örökösön el-maradnak. ^109c

Minthogy Léány' Negyedet Király Adómánnya mellett szerzett örökös Jószágból fizetnek; ^109d az illyen Jószág által pedig meg-szokott Nemesedni a' Szerzö ^109e a' ki megmutathattja, hogy Elei az elött száz esztendövel Negyedet adtanak a' Léányoknak, annyit tészen, mintha azt mutatná meg, hogy azok valósággal Nemes emberek vóltak, 's Nemes ember ö maga-is utánnok. ^110a

MIKÉNT PARANTSOLHATNAK JÓSZÁGOKBÓL A' LÉÁNYOK,
ÉS MlNT BIRHATTYÁK AZT MIG HAJADONOK?

Alkalmatosokká válnak a' Léányok tizenhat esztendös Korokban arra, hogy öket illetö Jószágoknak dolgaihoz hozzászollhassanak. ^110b Mivel pedig elméjeknek gyengesége miatt könnyen meg-tsalattathatnak, ^111a azért valamig hajadonkodnak, ámbár életeknek azon tökélletes idejére jutottak-is, azokról örőkös, vagy tsak ideig-tartó vallást-is Tutorok hire nélkül nem tehetnek. ^111b

Ugyan tsak őket sem lehet ugy meg-szoritani, hogy telyességgel a' magok Jószágokkal szabadok ne légyenek; ^111c annakokáért bizonyos, és nyilván való, méltó tekéntetekre nézve, és ha valami el-kerülhetetlen szükségtöl kénszerittetnek, Jószágok iránt Törvényes vásárba, és alkalomba ereszkedhetnek. ^111d

Vagyon nevezetesen két fö-ok, mellyekre a' Törvény ezen engedelmét mutatta hozzájok, tudni illik: mikor szegénységre jutnak, vagy a' kiknek hatalmok, 's gondviselések alatt vannak, azok ö réájok illendö gondot nem viselnek, tehát hogy e' miatt ne szegényeskedgyenek, 's szerentséjekben akadályt, és tsonkulást ne szenvedgyenek, abbéli fogyatkozásoknak helybe-vitelére Jószágokhoz-is hozzá-nyulhatnak, és azt annak rendi szerént Áruba botsátván el-adhattyák, vagy másképpen-is abból szükségeket kipotolhatják. ^112a

Hasonloképpen látván, hogy férjhezmeneteleknek idejek teldegelik; 's egyébként ki-kelésekre hamar, vagy soha szert nem tehetnek, hanem ha Jószágokat vetik-közbe, 's az által készitenek útat arra, és alkalmatosságot magoknak, ezen okra nézve-is szabadságok vagyon, hogy Jószágokat el-adhassák, el-köthessék. ^112b

Az eröszak által véghez-ment dolgoknak nintsen Állandósága a' Törvényben, ^112c 's nem tsak a' gyenge, és félelmes szivü Léányzók, de a' vastagabb, 's keményebb bátorságu férjfiak-is, a' mire öket az el-nem távoztatható eröszak, 's abból szármozó, és az álhatatosságot-is meg-tántoritható félelem vinné, az ollyatén kénszerités alóll ki-menekedvén viszsza-mondhattyák, és meg-hívhatják. Az hajadon, 's kivált mások gondviselése alatt lévö Léányok-is azért, ha-valami Vallástételre eröszak szerént való kénszeritésből hajtatnak, föképpen azok által, kiknek gondviselések alatt vannak, mihelyt férjhezmennek, mindgyártan meg-hivatják azt, és fel-forgathatják. ^113a

A' melly Végezésekre, Kötésekre, Vásárokra, Alkalmokra, 's Jószágoknak egyéb akár minémü el-idegenitésére eröszak által valo kénszeritésböl hajtatnak az hajadon Léányok, azokat többire férjhez meneteleknek elsö esztendeje alatt szókták meg hivni; oka lévén ennek az, hogy tellyes bátorságokat leg jobban férjhez menetelekkel érik el, 's akkor szabadulnak fel gondviselőjöknek-is hatalma, és birtoka aloll.

Másként: ha nem a' Gondviselök Vagy-is Tutorok eröltették, és vették öket azokra; férjhez menetelek utánra ne halogassák a' meg hivást, hanem addig-is vigyázzanak, és lássanak hozzá ahoz, ne hogy osztán el-késvén véle, a' Törvénytöl nyujtott engedelemnek hasznát ne vehessék. ^114a Mondám, hogy el ne késsenek véle. Mert könnyen meg történhetik, hogy vagy ök sokaig hajadonkodnak, 's üdö mulás ütheti Nyakon a' dolgot, vagy férjhez meneteleknek-is elsö esztendeje ollyan lehet, mely akadályoztathattya a' meg-hivásnak modgyát, 's alkalmatosságát.

Mikoron a' Léányok valami ártalmas, és Károkra szolgálo Végezéseket akarják meg-hivni, másolni; valamelyik Ország Birája, vagy Itélö-Mester, vagy Káptalan eleibe kell személyek szerént menniek, és ott élö Nyelvekkel mondgyanak ellene azoknak; mely tselekedetekről kivánságokra, ő Felsége a' Király, vagy Káptalan hiteles Pettsétye alatt költ Bizonyság Levelet adnak ugyan ott nékik, hogy azt annak idejében elö vévén meg mutogathassák; hogy az ollyan Végezéseket idején korán meg hivták, 's azoknak ellene mondották. ^115a

A' Léányok egészsz férjhez menetelekig Tutorság alatt szoktak maradni. ^115b Mivel azért a' Tutorok hivatalya, nem tsak a' személlyeket, ^115c oltalmazni azoknak, kiket hatalma alá hagyott a' Törvény, hanem jószágokra-is ^115d gondot viselni, számokra birattatik ugyan ezeknek gondviselések alatt a' Joszág, és annak Jövedelme-is övék, ^115e de magokra különőssön Tutorok akarattya ellen a' joszágnak birodalmában, 's a' körül kivántató dolgoknak folytatásában elől nem parantsolhatnak. ^116a

Mivel pedig tanáltatnak ollyan Léányok-is, kik életeknek nem tsak tökélletes esztendeire jutottak, hanem azon üdöt meg-is haladták, 's korosodni kezdettek, az illyenek, ha azok, kiket az ö réájok-való gondviselés illetne, meg-engedik, vagy el-halgattyák, magokra-is el-maradhatnak, Jószágokat igazgathattyák, 's annak dolgát mint Gazd'aszszonyok folytathattyák, másokkal jó okkal móddal alkalmakat, 's Egyezéseket-is tehetnek, perelhetnek-is; ^116b de osztán magok nevekben tartoznak meg-is felelni a' Törvényben. Ezen Birálkodásokat mindazáltal ugy kell érteni, ha azt nekik meg-engedik; mert akarattyokat effélékben nem követhetik, 's a' Tutorság alól tsak kénnyekre, 's tetzések szerént hajadon állapottyokat fel nem szabadithattyák.

Értem ezen Kérdésben azokat a' Léányokat kiknek szüléi meg-haláloztak. Mert mig azok élnek, övék a' gondviselés. ^117a Mikor azért Attya, 's annya nélkül marad árván a' Léány, testvér Bátya, vagy öttse lészen az ö Tutora; ^117b ha férjfi testvére nem lenne, az ö Attya Nemzetségéből való férjfi Atyafi veszi ötet gondviselése alá, ^117c ha illyen vére sem tanálkoznék, Anyai Ágon való Attyafiának birik, 's a' viseli gondját. ^117d Ha se Attya, se Annya után Tutornak valo Atyafi nem vólna, Attya-is néki Testamentomban Tutort nem hagyna (mert hagyhat ha akar) a' Királynak, mint Árvák pártfogojának hivatalya, hogy Tutort rendelyen, ollyant tudni illik, a' ki azon Helységben Jószágos ember, és a' kihez semmi gyanu nem férhet, hogy az árva Jószágát vagy magának hórgászni, vagy másra szálitani, 's el-pazérlani kivánná. ^118a

A' mely Léányok Tutorság alatt vannak, azokat Jószágikból másokon el-követett Kártételek, vagy egyéb hatalmaskodásokért egyenesen szembe fogni nem lehet; hanem ha történnének-is a'félék, inkább Tutoroknak lehet tulajdonitani; ^118b erre nézve az illyen gondviselöi Hatalom alatt lévö Léányokat magokat töstént olly szinü dolgokban Törvénybe nem foghatják, 's nem hívhattyák, a' ki hívná, Dijjokon maradna érette; ^118c így azért nem-is ök, hanem Tutorik tartoznak ollyankor meg-felelni.

Ha mindazáltal valamely Léányzó tsak magára maradna a' Jószágban Tutor nélkül, 's ugy bírná azt, illy történetben Jószágából másokon esett meg-bántodásokért nékie kellene meg-felelni, maga lévén oka, hogy hajadon vólt, 's még-is Tutor nélkül kivánta folytatni életét, 's bírni Jószágát.

A' Léányok mind addig, mig férjhez kelnek, magok szabadságokban nintsenek, hanem más óltalma, és hatalma alatt kell nékiek maradniok. Mert külömben ha réájok jo gondviselés, és vigyázás nem lészen elméjeknek gyenge, és hajlandó vólta miatt könnyen el-hitethetik, és meg-tsalhattyák öket. ^119a Ez igy lévén az Atyai, vagy Tutori Bírtok, és hatalom alól akkor szabadulnak-fel, mikor ki-házasittyák, és haza adják öket. ^120a

Minthogy a' Mátkaság által kőtelesekké tészik magokat egymáshoz a' Házasságra tzélozó személyek, ^120b arra nézve szűkségesen meg-kivántatik, hogy azoknak idejek ollyan légyen, melyben észre vehessék, 's meg-ismérhessék mit tsinálnak; és mivel hét esztendös Korokig elméjeknek még a' gyermeki értetlenségnek homályában heverö állapottya, 's gyengesége miatt a' jó, és rosz kőzött választást ritkán, és nehezen tehetnek; azért mig a' Léányok hét esztendösök nem lésznek, vagy idejekbéli fogyatkozásokat tisztulni kezdett értelmeknek serénységével helyre nem-viszik, 's ki-nem potollyák addig öket állandóképpen elmátkásitani nem lehet.

De azon üdö után ha kik elöre akarnak utat késziteni magoknak az házasságra, 's hasznokat láttyák benne, hogy a' gyümöltsbe értetlen-is belé-harapjanak; a' hét esztendö alól fel-szabadúlt Léányzotskákat jövendőbéli Házasságra el-mátkásithattyák; de akkor-is ereje a' Mátkaságnak ugy lészen, ha idejekhezképest elegendö okosság, és értelem találtatik azokban. ^121a

A' Léányokban meg-ért üdönek tartya a' Törvény a' tizenkét esztendöt, ^121b melyben már az Házasság terhe alá ki-is szokott erejek mohozodni; meg-haladván azért ezen üdöt, ha szerentséjek találkozik, 's egyébb akadály úttyokat el-nem állya, annak rendi szerént férjhez mehetnek.

Nagy vólt mindenkor a' Magyaroknál a' Léányokban a'szemérmetesség, felyül-is haladták ők abban minden külsö Nemzetek Léányinak ditséretét. Nevezetesen a' mi a' férjhez-menetelnek dolgát illette, baj vólt ezt tsak elö-is hozni nékik: mert mikor a'félét hallottak, legottan el-pirultak, és mint valami tisztaság szeretetének tüzetöl meg-gyulladván szemérmek tiszteletét rosa szinben jelengették Ortzájokon: ^122a méltán-is, mert a' Léánynak neve ujjal mutató jele a' szemérmetességnek; a' szemérmetesség pedig nem tsak ékessége, hanem koltsos vára-is szokott lenni a' tisztaságnak; Innét mikor kérték-is őket, a' választételt szüléjekre bízták, és szemtelennek tartatott, ha valaki azokat meg-elözte vólna válaszadással.

Igy volt e' régen, de ma-is ditséretet érdemel nálunk az ö szemérmetességek: mert jóllehet a' sok külsö Nemzetekkel való tzimbora igen nagy kárunkra, 's romlásunkra meg-vesztegette Nemzetünk tisztaságát, mindazáltal Léányink még-sem bátródtak annyira testi kivánságokkal, mint láttyuk más Nemzeteknél, hogy a' Léányok nem várják üzettetéseket, hanem ök magok kinálva kinályák magokat; az Házasság dolgairól minden szemérem nélkül beszéllenek, 's erövel-is nyakokra kötelöznek a' Legényeknek.

Nagy lévén hát nálunk mind szemérmetessége a' testi dolgok hallásában, mind pedig a' férjhez menetelben-is szüléjek tetzésétöl függeni kiváno tisztessége Léányinknak, mit felellyek e' kérdésre? mert ha azt mondom, hogy a' Léány szüléi vagy Atyafiai akarattya ellen férjhez mehet, az Atyákat, és Anyákat támasztom magamra, miért hogy a' Léányoknak lábot adtam az eddig való szép engedelmességnek Törvénye ellen; ^123a ha pedig azt mondom, hogy a' Léány tartozik férjhez-menetelében az ö szüléinek akarattyán meg-állani és azt követni, igy-is talám feleletemmel kedvet nem találok, 's a' Léányokat indittom méltó panaszra; miért hogy a' mit ök eddig szemérmetességből tselekedtek, kételenségül akarom el-hitetni szüléikkel szabadságok ellen. ^123b

Ugyan tsak a' Tőrvény mellett meg-maradván, azt mondom: Tartoznak Isten parantsolattyából a' gyermekek az ö szüléiket tisztelni, ^124a és a'zokhoz méltó engedelmességet mutatni. ^124b Házasságra akarván menni, tartoznak azt-is szüléiknek meg-jelenteni, és azoktól abban tanátsot kérni. ^124c De mivel találkoznak némelykor a' szűlékben-is gyermekek hasznával nem éppen meg-égyezö indulatok, ezen házasság állapottyának választásában az ö Tanátsokat 's akarattyokat követni nem mindenkor tartoznak.

Igy: ha a' Léánynak férjhez-menetelre vagyon kedve, 's az ö szüléi ugy akarnak, hogy soha férjhez ne mennyen; nem tartozik üdvessége kotzkáztatásával engedelmeskedni: mert az Apostol mondása szerént: jobb férjhez-menni, mint égni. ^124d

Ha a' kihez ö akar menni, szüléi nem akarják, tégye egymáshoz a' maga akarattyának, és a' Szüléi ellen-tartásának okait, 's lelki isméretétöl-is tanátsot kérvén, ha ugy érzi, és tapasztalya, hogy helyesebben okoskodott ö, mintsem szüléi, azok akarattya ellen-is férjhez-mehet, 's nem vétkezik véle. ^125a

Ha ollyannak akarják adni, kit ö nem szeret, söt ugyan irtozik töle, itt-is szüléinek kedveket tölteni nem tartozik. ^125b

Egy szoval: a' mi a' férjhez-menetelt nézi, az arra ügyekezö akaratnak szabadságát a' szülék az ö Léányokban meg-nem kötözhetik ugy, hogy a'hól vétek, és botránkozás nélkül véghez-mehet az Házasság, ott azoknak akadálya lehessen. ^125c Erre nézve kárhoztattya az Anya szent Egyház-is valaki azt mondgya, hogy a' szülék akarattya ellen véghez-ment Házasság meg-nem állhat, és hogy azt a' szülék helyben-hagyhattyák, vagy erötelenné, és semmivé tehetik. ^125d

Mind ezeket pedig nem azért hozám elö, hogy a' Léányoknak Ortzájok börét az eddigvaló szeméremnek jó szine ellen meg-vastagitsam, 's útat mutassak, mint lehessen szüléik el-mellözésével-is Legények után eredni, és azokkal gondolatlanul házasságra, vagy annak reménségére egybe-szövetkezni, söt inkáb azt akarom, 's jovallom-is; e' dologban, mely nem Zsák, hogy ismét meg-fordithassák, szüléiktöl igen halgassanak; a' Házasságról tisztán, és jámborul gondolkodgyanak, hogy annakutánna férjeikkel-is jól élhessenek, a' Kontyot-is betsületessen viselhessék; és magok jó példáján magzattyokat-is olly engedelmességre szoktathassák, melyből ne meg-szomoritását, hanem telyes őrömét és vigasztalását várhassák Anyai sziveknek.

E' végre a' szülék jól vigyázzanak továbbra-is Léányikra, 's kivált szemérmekre szorgalmatos gondjok légyen. Nem vólt eddig-is ártalmára Nemzetünknek, hogy Léányink jámborul, és a' tiszta életnek alkalmatosságiban neveltettek; igy ment által egyik Nemzetségtől a' másikra régi Eleink tisztaságának szeretete, és követése. És bizonnyal addig-is vóltunk boldogok, szerentsések, mig abban meg-maradhattunk, addig vóltunk szabadok, 's magunk Urai, mig a' bujálkodo életnek szolgálatját Nemzetünk közé a'ma nem a' mü természetünkhöz illö sok külsö szokásoknak, 's modiknak ujjságival együtt bé-nem eresztettük. De a' miben ez által romlottunk-is, vagyon még ideje az Orvosságnak; nintsen Gonoszság alkalmatosság nélkül, nem lehet jámbor Aszszonyok, 's Léányok között fajtalan Férjfi.

El-mátkásitván magának jövendöbéli Házasságra valamely személyt a' Férjfi, ha az alatt, mig a' Lakadalom, vagy-is a' Menyegző meg-lészen ö közöttök, halála történik annak; mindazon Jók, és Marhák, melyeket ö vagy gyürü váltáskor, vagy a' Menyegzö tisztességére adott azon ö Mátkájának, oda-maradnak, és a' meghólt mátkás Léány, vagy Aszszony szüléi, avagy azok nem lévén, annak Attyafiai magoknak tartják, de ha egybekelések után gyermek, és Rendelés nélkül talál meg-halni az Aszszony, ugy mind azok az ö Uránál maradnak, ^128a mint erröl ide aláb ^128b bövebben-is fogok emlékezni.

Szokás vólt a' Magyaroknál, hogy mikor a' Férjfi el-jegyzi magának a' Léányt házasságra, ez akkor Gyürüt, és keszkenöt ád annak. Gyürüt ugyan a' meg-nem szakadható szeretetnek bizonyságául; Keszkenöt pedig azért, hogy azzal mint egy szemérme-takarojával házasságra által-adandó testének meg-tartott épségét, 's egyszersmind jövendöbéli Férjéhez való nagy bizodalmát-is jelentené, hogy valamint ö azon négy-szegletü Ruhájának példájára kész Férjét e' világnak akár melyik részére követni, ugy emez-is ötet el-ne hagyná, hanem azon Ruhának mint egy árnyéka alatt tartván, viselné gondját, 's óltalmazná.

Mondhatnám azért, hogy meg-halván a' Férjfi, minekelőtte az igért házasság végbe-mehetne, a' neki jegybe-adatott Gyürüt, és Keszkenöt tartoznának szüléi vagy Attyafiai viszsza-adni az ö elmaradt Mátkájának; miért hogy a' mi végre azt adták vólt, bé-nem telyesedhetett, 's arra nézve ok sem lehetne tovább el-tartására. ^129a

De még-is azt mondom: Meg-halván a' Léánynak Mátkája Haza-adása elött, oda-marad az ö Gyürűje, és Keszkenöje, 's nem kérheti-viszsza annak szüléitöl, vagy Attyafiaitól; valamint hogy a' Férjfi sem vehetné-viszsza, a' mit néki el-jegyzésekor adott; ha ö-is, igy találna meg-halni, és Mátkájának tett igéretét bé-nem telyesithetné Házasságok meg-forrásával.

Észre kell pedig itt venni, hogy meg-forván a' Mátkás személyek között a' Házasság, a' Jegy egyik a' masiktól viszsza-mégyen annak, a' ki-adta. ^129b

Meg-lévén egyszer a' Léány és Férjfi, vagy Aszszony között a' Mátkaság, tőbbé a' mellöl egyiknek sem szabad ok nélkül el-állani, és a' fel-vállalt kötelességet félben-hagyni. De ha méltó ok adja-elö magát, igen-is szabadságot engedett a' Törvény a' meg-tsalattatott, vagy bántodott Félnek az el-válásra. ^130a

A' mi azért a' Léánynak Mátkájától való el-válását nézi: Oka vagyon néki arra, mikor emez az ö hire nélkül hazol el-távozik, és sokáig mulat külsö főldön, nem lévén tudniillik valami bizonyos üdöhöz kötve egybe-kelések. De itt-is az el-válással nem mindgyárt lehet serénykedni, hanem ha Mátkája benn vagyon az Hazában, két esztendeig, ha pedig idegen Országon vándorol; három esztendeig várakozzék utánna, ha az alatt a' hozzája viszsza nem jö, meg-szünik az a'hoz való kötelessége, és máshoz mehet, ha ugy tetzik. ^131a

Ha a' Férjfi maga Rendét, és állapottyát el-titkolván, Nemesnek mondgya, és tetteti magát, holott paraszt, és Nemtelen vólna, itt-is a' Léány meg-tsalattatván, el-válhatik töle. ^131b

Ha a' Léány a' Férjfiban valami veszedelmes Nyavalyát, ugymint Frantzot, Korságot, 's egyéb efféleket, melyek a' házasságot igen terhessé szokták tenni, eszébe-vészen, ezen okra nézve-is el-válhatik attól. Mert nem lehet ö felölle el-hinni azt, hogy e' szinü nehézségek között-is az ollyannal való házasságot akarta vólna. ^131c

Nem külömbben mikor a' Férjfi a' Mátkaság után lopásba; vagy más tzégéres gonoszságba elegyiti magát, vagy dobzodásra, és részegeskedésre vetemedik, vagy szer felett való keménységet kezd mutatni Mátkájához, vagy annak kárára, 's veszedelmére tzélozván ellenségévé válik; e' szinü történetekben-is méltán el-állhat a' Léány az ö Mátkájától, 's a'hoz való kötelességében meg-maradni nem tartozik. ^132a

Ezen el-válást mindazáltal ugy kell érteni, hogy a' ne alattomban, tsak maga tetzéséböl, és az Egyházi Birák hire nélkül légyen, hanem azok elejébe kell terjeszteni a' dolgot, ha szintén világos, és minden homály nélkül való lészen-is az, 's ugy vesse-ki a' Léány azok elött nyakából az ollyan hibák, és fogyatkozások között heverö Mátkájához való kötelességét, az ellenkezö tselekedetekből következhetö botránkoztatásoknak el-távoztatására.

De ha a' Léánynak semmi oka az el-válásra nem lévén, ugy áll-el Mátkája mellöl, a' Jegyet, melyet ö adott vólt annak, akár mi drága légyen-is örökőssön oda-veszti, azt pedig, melyet emez adott vólt néki, viszsza-kell adnia.

E' mellett ha mi kötést tett vólt, annak-is telyesitésére réá-kénszerittetik. De akár tett légyen a' félét, akár ne, a' Jegynek el-vesztésén, és viszsza-adásán kivül Dijját-is tartozik az ö Mátkájának le-tenni, hogy azt oly kissebbséggel illetni nem általlotta.

Erdélyben a' Fejérvári Papok székin a' Jegynek le-írt el-vesztése, és viszsza-adása mellé hatvan nehéz girán az az: kétszáz negyven forinton marasztyák; mely summát ugyan ott réá-mondanak arra-is, ki a' Mátkás személyek között izgágát szerezvén az Házasságnak meg-forrásában akadályt tsinál, 's azok nélkül való el-válásra útat, és alkalmatosságot szolgáltat.

Ki-menekedvén egyszer az Atyai, vagy Gondviselöi hatalom alól a' Léány férjhez-menetele által, meg-szünik leg-ottan az ollyatén hatalomnak minden ereje, és az osztán fel-nem ujjulhat ö rajta, ha özvegyen marad-is; mert az Özvegyet nem terhelni, hanem inkább könnyebbiteni kell; ujjabb terh alá esnék pedig, ha a' mi alól fel-szabadúlt egyszer, ismét az alá vettetnék. De azonkivül-is a' kőtelesség, mikor maga uttyán el-folyván véget ér, és el-mulik, többé nem szokott fel-támadni; ^134a azért az Atyai, vagy Gondviselöi hatalom alatt lévö kötelességnek-is vége szakadván, a' mellé senkit továbbá nem szorithatunk; melyhez képest azt mondhatom az Apostollal: Az Aszszonyállat köteles a' Törvényhez, a' mennyi ideig a' férje él; hogyha meg-hal a' Férje, meg-szabadúlt, mennyen-férjhez a'kihez, akar, tsak hogy az Urban. ^134b

Szokás vólt a' Magyaroknál eleitől fogva, hogy mikor a' Léányt férjhez-adták, a' Lakadalmi alkalmatossággal az Atyafiak, 's más jó-akaratu emberek-is a' Menyaszszonynak ajándékot mutattak-bé; innét vette eredetét a' Parafernom.

Parafernomnak azért, vagy-is Menyegzöi ajándéknak az ollyan ingo Jókat mondják, melyeket az Aszszonyállatoknak az ö Lakadalmok, vagy Mátkaságok, 's el-jegyeztetések idején, vagy Mátkáik, vagy szüléik, vagy Attyokfiok, vagy más akárki szokott adni, és ajándékozni. ^135a

Nász-Ruhának azon okból mondatik, hogy Menyegzö, vagy-is Lakadalom tisztességéhez tartozó Jószág; a' Menyegzőt pedig Násznak nevezzük régi Magyar Nyelven, miként azokat, kik a' Völegényt, 's Menyaszszonyt kisérik, Nász-Népének; ezeknek pedig, és a' Lakadalmi Rendtartásnak igazgatoját Nász-Nagynak mondjuk, 's hogy már ide tegyem azt-is: az ujj Házasok Lakadalmok Napján, egyik Vö-Legénynek, a' másik Menyaszszonynak azért neveztetnek; mert a' Legény Veje annak, kinek Léányát veszi, ö pedig a' Léány Menye az ö Mátkája szüleinek, vagy korossabb Atyafiainak.

Elsöbben-is férjhez akarván adni Léányikat az Atyák, azokat Rendeknek, 's Jószágoknak mivóltához képest ki-szokták ruházni, 's a'képpen ki-házasitásokra illendö gondot viselni; melyet ha el-mulatnának, annakutánna az olyan ki-nem házasittatott Léányok a' fiakon az ő elmaradott Parafernomokat meg-kereshetik, és meg-vehetik.

Ha pedig Attya halála után történik férjhezmenetele a' Léánynak, tartoznak ötet a' fiak az Atyai Jószágból ki-házasitani Parafernomát meg-adván. ^137a

Mikor meg-hal valamely Ur, vagy Nemes ember, annak minden ingo jovai, ha azokról vég-rendelést, vagy-is Testamentomot nem talált vólna tenni, az ö Felesége, fiai, és Léányi között kőzönségesen annyi egyenlö részre szoktak oszlani, a' mennyi osztozatlan, és ki-nem házasittatott személy maradott-el az Atyai Házban. ^137b

Ha azért a' Léányok az ök Attyok halála után Részt vesznek annak ingo Marháiból, igy nékik a' fiak férjhez-menetelek alkalmatosságával Parafernomot adni nem tartoznak: mert az ollyan ki-vett Részek Nász-Ruhájokra, az az: ki-házasitásokra marad, és abba tudodik. ^138a

Minthogy a' Léányokat az Atyai, az az: tsak fiat illetö Jószágból szokták, és tartoznak ki-házasitani a' fiak; ^138b erre nézve ha a' Léányoknak-is Részek vagyon a' Jószágban, ki-házasitásokra való Parafernomot a' fiakon ök sem kereshetnek; mert egyaránt osztozván velek, semmi nem marad azoknál a' miböl öket Parafernom által ki-tehetnék. ^138c

Minthogy az ingo jokból való Részesülés Parafernumokba szokott tudodni a' Léányoknak, ^139a a' Parafernomot pedig nem elöbb, hanem férjhez-menetelekkor vehetik-ki, ^139b erre nézve értem az olyan Osztozást azokról a' Léányokról, kik férjhez készülnek, és honn maradásra nem szánták magokat; azokról pedig, kik Pártában akarják idejeket tőlteni, azt tartom, miglen olly képpen maradnak az Atyai Házban, azt, a' mi az ollyan ingo Marhákból Részekre juthatna, a' fiaktól kezekre nem kivánhatják; ezek kötelessége lévén ugy-is nekik mig hajadonkodnak, ételekre, és ruházatyokra gondot viselni az Atyai Jószágból, mely azoknak annál terhesebb, minél tovább nyulik tartások ideje az illyen Léányoknak; holott ellenben, ha azokat, kik házasságra tökéllették életeket, egyszer kiadhattják, mentek lésznek, és az ollyan tartásnak költségével többé nem terheltetnek.

Panaszolkodni szoktak gyakorta a' Léányok férjhez-menetelek után, hogy öket illendőképpen, és tiszteségesen ki-nem ruházták. Olly telhetetlenek-is némelyek, hogy ha a' szülék, vagy Atyafiak mindeneket az ö ki-házasitásokra fordittanák-is még sem lehetne Kedveket tölteni, 's eleget tenni kivánságoknak. Hogy azért Parafernomba se a' Léányok annál, a' mi igazságos többet ne kivánnyanak, se a' ki-házasitó Atyafiak meg-ne vonnyák, a' mivel tartoznak, azt mondom: Ha maga az Atya életében adta-férjhez az ö Léányát, 's kevesebbet érö Nász-Ruhát nem adott annak, mint a' mennyit az ö Dijja tett vólna, azzal meg-eléghetik, és az után többet a' fiakon nem kereshet.

Ha pedig Attya hólta után megyen férjhez, és annak ingo Jovaiból Részt addig nem vett, tartoznak néki a' fiak annyi érö Nász-Ruhát adni, a' mennyire az Attyától maradt fel-kelhetökből néki jutó Rész ment vólna. Értem pedig mind az ö, 's mind a' fiak Részin azt, a' mi az ő Attyok temetésétől, 's ha mivel ez adóssá maradott vólna, annak le-fizetésétől minden terh nélkül mehet közre; mert efféléket egyaránt kell viselniek, az az: a' Léány Részéből-is ugy kell potolni, mint a' fiakéból, száma szerént tudniillik a' részesülendőknek.

De ezen Atyai ingo Jókból való részesülést nem lehet arra magyarázni a' fiaknak, hogy mikor a'félék nem maradnak, a' Léány kára, és ök annak Parafernomot adni nem tartoznak: mert mint felyebb-is emlittém, ha ollyatén Parafernom fizetésre forditható ingo Jovai nem maradnak az ö Attyoknak, az ingatlan Jószág hasznából kell ki-ruházniok, 's haza-adni Léánytestvéreket tiszteségesen, a' Jószág jövedelmihez tudniillik, és az Atyai házban osztozatlanul, vagy kiadatlanul maradt személyeknek számához képest.

Ámbár a' Léányokat annak rendi szerént ki-házasitsák, és illendö Parafernommal el-készitsék-is a' fiak, de Negyedeket arra nézve el-nem tarthatják; hanem ha azt addig a' Léányágnak ki-nem adták a' Parafernom mellett arra-is gondot viselni, és ki-adni tartoznak. ^142a

Illö ugyan, hogy a' Léány férjhez akarván menni, az ö szüléi, vagy gondviselö Attyafiai hire nélkül azt ne tselekedje; ^142b mindazáltal az Házasság az egybe-kelendő személyeknek egymáshoz való szabad akarattya nélkül meg-nem forrhatván, ^142c nem lehet abban a' szülék, vagy Atyafiak ellen tartásának annyi ereje hogy arra nézve a' Léány az ö Parafernomától el-essék, és igy ámbár nem telyesitette-is férjhez-menetelével azoknak akarattyát, ki-házasittását meg-kivánhattya, nem lévén azon kivül-is az ö akarattyokhoz, vagy ellentartásokhoz köttetve a' Parafernomnak meg-adása, vagy el-tartása. ^143a

Ugy kell pedig azt érteni, ha a' léány ollyanhoz mégyen, kinek állapottya kissebbségére, és meg-szomoritására nem szolgál az ö Nemzetségének, ^143b Mert ha méltatlan lészen a' személy, nem lehet a' szüléket, vagy atyafiakat arra eröltetni, hogy az illyenhez kelö léánynak Nászruhát adgyanak; nehezen-is esnék nékik arra vesztegetni a' betsületet, a' ki férjhez menetelével gyalázatot, és kissebbséget hozott az ö féjekre. ^143c

Ha szépen perlödés nélkül ki nem akarják a' Parafernomot adni a' Fiak, törvénnyel-is meg-kereshetik azt rajtok a' léányok. Erdélyben ugyan azon modon és uton, melyen léány Negyedeket szoktak keresni; ^144a Magyar Országon pedig ha a' kereset tizen két ezer forintnál felyebb nem mégyen, Vármegye Székin; ^144b ha pedig felyebb mégyen, Vidékes Táblán perelnek érette. ^144c

A' Parafernom végett indult Pernek folyásában helye vagyon Erdélyben minden Törvénybéli Segedelmeknek, elébb-is vihetik kérdöre a' Birák itéletit. ^144d De Magyar Országon egyébb haladékokkal, és Törvénybéli segedelmekkel nem lehet abban élni az egy ujj itéletre valo fogáson kivül, el-látásra-is vihetik ugyan, de tsak az után, ha ki szolgáltatik a' mi meg-itéltetett. ^144e

Az Aszszony az ö Parafernomáról Testamentumot tehet, és annak hagyhattya, a' kinek akar; ha pedig semmi Rendelést árról maga után nem hágy, 's gyermekei maradnak, ezekre száll egyébb Jovaival égyütt; ^145a de ha gyermekei nem maradnának, Erdélyben ugyan még a' régi Törvény mellett az ö Szüléi, vagy közelebb valo Attyafiai viszsza kivánhattyák; ^145b Magyar Országon pedig azon Törvényt meg változtato Végezések szerént, az, és egyébb minden felkelhetö Jovai-is a' Férjére szállanak, vagy ha ez-is már el hólt volna: Fiskusra mennek. ^145c

A' mint felyebb-is mondám: Nem tévén semmi Rendelést Parafernomáról az Aszszony, gyermekére marad holta után. Mivel azért a' gyermekek Keresményi közelebbröl a' szüléket illetik; ^146a ha az illyen gyermeknek, minek utánna Annya Parafernoma övé lett, halála történik, Attyára száll, 's nem lészen ahoz többé az ő Anyai ágon lévö, jobb szüléinek, vagy Attyafiainak semmi közök, még azoknál-is, kik azt tartyák, hogy a' Testamentom, és gyermek nélkül meg-holt Aszszonynak Parafernoma nem Urára, hanem közelebb való Attyafiaira marad.

Miglen az Aszszonynak az ö ki-házasitására valo Részét, vagy-is Parafernomát ki-nem adgyák, annyi érö keresete mindenkor fenn marad néki a' fiak ellen az Atyai joszághoz, de azt néki-is nem Joszág foglalással, 's abban valo meg-maradással, hanem Törvénnyel illik a' fiakon meg keresnie. Ha pedig férjhez menvén ugyan tsak az Atyai joszágbol ki nem bontakozott volna; hanem annak birodalmában, vagy a' fiakkal égyütt, vagy azok nélkül-is meg maradott, attól tsak üres kézzel butstút venni nem tartozik egyebként, hanem ha benn lévő Parafernomát, a' joszágot kézhez kivánó Atyafiak ki-adgyák.

De arra vigyázzon, hogy mikor a' Parafernommal ötet törvényesen meg kinályák; a' fiakat minden dib dáb, 's tsak idö vesztö fogásokkal ne tartóztassa; mert ha Törvénybe kerekednek, 's ott-is égyik szék napjárol a' másikra vontattya a' dolgot, hogy az alatt-is a' joszágnak hasznát ö vehesse, 's ugyan tsak végtére belé talál sülni feleletébe, a' joszágot-is ki itéli kezéböl a' Törvény, 's Parafernomátol-is el marad; miért hogy nem lévén semmi helyes mentsége, tsalárd, és álnok tétovázo felelettel kivánt a' Törvénynek, a' jámborok igazságának bátorságára rendelt utyán játzodozni. ^147a

A' ki-házasitás igazságával élhetö Léányokon olyanokat ért a' Törvény, kik az Atyai házban hajadonok, ^148a és szerentse várók. A' meg esett Léányt hajadonnak nem mondhattyuk: mert szemérmét fel fedezvén, annak takarojával égyütt Pártáját más szegre tette, haja betsületétöl el maradván.

De azon kivül-is, a' Léánynak tisztessége napjára készittetett marha; ezen napot ö teste ki-adásával meg elözte, és szüleinek, 's Attyafiainak öröm helyett szomoruságot, és gyalázatot hozott fejekre. Tartozásképpen azért néki Parafernomat adni nem tartoznak maga lévén oka, hogy idö elött Léányságától megválván, attol-is el-esett, a' mit szokták adni a' jámborul férjhez menö Léányoknak.

Mind az által, ha a' hoz megyen meg-esése után, kivel ö magát meg ejtette, és ez rendel, 's állapottal alább valo nálanál nem lészen, mivel láttatik ugyan tsak fogyatkozását magához hasonló, 's Nemzetségéhez-is illö szerentsével potolni, ugy tartom, Parafernomához valo igazságát ez uton lábra állittya, 's meg-is kivánhattya: Mert ily történetben elsö égybe férkezések, házasságnak kezdete volt, ugy, hogy égybe kelések elött született gyermekek-is, ezen házasságak által ki szokott születése Motskábol tisztulni. ^149a

De ugy sem veszti-el Parafernomát a' meg-esett Léány, ha, a' kiknek ö gondviselések alatt volt, szabadossabb életet engedtek néki, mintsem a' Léányokra valo vigyázásnak szoross rendéhez illett volna; Mert igy azok szolgáltattak okot a' meg-esésre; 's nem illenék, hogy gondviseletlenségekböl hasznok légyen a' Parafernomnak el-tartásában.

Az Anya az ö Parafernomát se egyszer, se másszor meg-osztani gyermekeivel nem tartozik, hanem azt, ha ismét férjhez megyen-is, vagy azon kivűl-is gyermekeivel nem akarna lakni, magának Részébe jutott, vagy jutando több Jovaival együtt, mindenkor szabadoson meg-tarthattya, és oda teheti, a' hova tettzik.

Meg-bizonyosodván az Aszszonynak hiteszegése mellett véghez vitt házasság törése, 's a' miatt tőrvényesen halállal bűntetödvén, Jegy-ruháját ugyan abbéli gonoszságáért el-veszti, és azt az ö Urán senki többé nem keresheti; de a' Parafernomrol külömbb Rendelése vagyon a' Törvénynek: mert ezt Házasság törésekért el-nem vesztik az Aszszonyok, hanem ha más egyéb okra nézve Férjeknél nem maradhat, gyermekeké, vagy a' kinek hagyándgyák: nem lévén pedig gyermekek, 's Rendelések-is arról, Attyokfioké lészen. ^150a

Azon Jók-is pedig melyeket az illyen vétek miatt e' Világbol ki-végezett Aszszonynak, vagy a' Gyürü váltás, vagy a' Menyegzö alkalmatosságával az ö férje adott, 's ajándékozott volt, Attyafiaira maradnak, nem Férjére szállanak viszsza. Ámbár a' mely Házasság kedviért szánta volt ez néki azokat, olly végét annak nem érhette-is a' minémüre tzélozott mikor adta, és ajándékozta, mert Nászruhájává váltak ezek-is az Aszszonynak. ^151a

Történik néha, hogy meg halván valamely Nemes ember, annak Léánya az ö joszágában benne marad, holott ötet nem illetné, melyet ugyan maga-is tud, de Parafernomot kivánván, annak szine alatt birdogollya, azt vetvén okul, hogy mig ötet azzal ki nem fizetik, a' joszágot addiglan kézhez nem ereszti, és meg nem botsáttya a' Véreknek; Mikor azért a' Parafernommal ötet meg-kinályák, 's nem lévén semmi törvényes oka, el nem veszi, hanem perlekedésre szorittya a' Véreket, 's végtére ugyan tsak belé marad, e' szerént Parafernomát oda veszti a' fiakhoz, és azt annak utánna azokon nem keresheti. ^152a

Mikor ollyan dologba elegyednek az Aszszonyok, melyért öket a' Törvény fejek váltságán marasztya, azért-is Parafernomoktol el-maradnak. ^152b

Nem külömben olly vétekben, és gonoszságban tanáltatván, mely magában hitetlenséget foglal, és annak szennye törvényes uton-is rajtok száradván, Fejekkel, 's több ingo, és ingatlan joszágokkal égyütt Parafernomoktol-is őrökösen el-esnek. ^152c

A' fellyebb említett meg-kinálásrol pedig észre kell itt azt-is venni, hogy mikor valamely Aszszonyt Parafernommal akarnak a' fiak meg-kináltatni, lehet kinálni ötet személye szerént-is, ha találhattyák; ha pedig ugy nem lehetne találni, véghez mehet a' kinálás jelen nem létében az Házánál, és szokott lakhelyin-is, tsak hogy osztán Törvénybe, ne személyében, hanem Jobbágya által hivattassék: mert ha Jobbágya vagyon, 's még-is személye szerént ötet magát hivják-meg, Dijján marad érette a' kináló Fél. Mindazáltal ha Jobbágya nem lenne, valamint a' kinálás, ugy meg-hivás-is véghez mehet Házától 's lakhelyiböl. Ezen mód tartatván meg a' Léány Negyeddel, és Jegy-Ruhával való meg-kinálásnak, és ezt kővetö meg-hivásnak-is dolgában. ^153a

Valamint Jegy-Ruháját, ^153b ugy Parafernomát-is Ura vétkéért az Aszszony el-nem vesztheti; tartozik azért azt néki meg-forditani, a' ki Ura Joszágát annak meg-sententziáztatása után kezére vette, ^153c még pedig olly modon, hogy ha szintén tanálkoznának-is még, kik adósságot hivnának, ötet kell elsönek tartani Jegy-Ruhájának és Parafernomának meg adásában.

Jegy-Ruhának mondgyuk, a' mivel a' Férjfiak Rendekhez 's állapottyokhoz képest tartoznak igaz és Tőrvény szerént el-házasitott Feleségeknek el-hálásokért, és hogy az által szüzességeknek virágát ö vélek el-hullattatták. ^154a

A' Férjfinak állapottya, Méltósága, 'és Jószágának Rendi, 's mivolta szerént hol többel, hol kevesebbel szokták a' Jegy-Ruhát fizetni, 's ámbár az Aszszony Uránál előbb való és tekéntetesebb Nemzetségböl valo légyen-is, mindazáltal többet Jegy-Ruhájáért nem kivánhat, mint a'mennyire az ö Férjének rendi és állapottya terjeszkedik. Igy ha ez, nem tsak nével, hanem ugyan vóltaképpen Zászlós Ur, az az; ö-is az Országnak tőbb Fö-Tisztei 's Gondviselöi közzül való, mint a' Nádor Ispány, Ország Birája, Horváth Országi Bán, Erdélyi Vajda, Székelyek Ispánnya, Tárnok Mester, 's több illyen Országos Hivatalbéliek vóltak eleitől fogva. ^155a Az ö Feleségének Jegy-Ruhája leg-többre mégyen, és száz nehéz Girát, az az négy száz forintot tészen. Mert Dijja-is az illyen Urnak annyi Girákra vagyon intézve. ^155c

Egyébb rendbéli Uraknak, és Nemesseknek akárminémü Tisztségekbe helyheztettek légyenek-is Feleségek Magyar-Országon két száznál; ^156a Erdélyben pedig a' Vármegyéken hatvanhat forintnál tőbbet Jegy-Ruhájokért nem kapnak, Férjeknek-is Dijjok ennyit tévén. ^156b

A' Székely földön pedig a' Nemesség között való Jegy-Ruha az ö régi szokások szerént huszannégy forintot tészen, a' Ló-fö tizenkettővel, a' Darabont hattal, a' Szabadossak hárommal fizetik azt: mert ezek a' Dijja fizetésben-is illyen Rendet tartnak. ^156c

Az Aszszonynak tiszta Szüzességéért, melytől első Urával egyesülése által elmaradott, egész Jegy-Ruhát adnak. Ha másodszor-is férjhez-mégyen kevesebb betsüje lévén az ö özvegyi tisztaság sérelmének, mint a' Léányi nagy ditséretet, és jutalmat érdemlö szüzesség meg-romlásának; erre nézve az ollyan Aszszony elöbbeni Jegy-Ruhájának felével épségében második Urától vallott Kárát könnyen ki-potolhatván, többet annál nem kivánhat; Harmadik Urától pedig tsak Negyed Részét; a' Negyediktől tsak Nyoltzad Részét várhattya, 's kérheti meg. De ha őtödször, vagy hatodszor-is férjhez talál menni, a' Jegy-Ruha e' szerént annyira meg-száll, és keskenyedik, hogy végtére azzal szemét-is alig takarja-el; az az ollyan kevés lészen, hogy ugy szollván mi sem válik belölle. ^157a

A' Jegy-Ruhához nálunk, mint Törvénytől bizonyos ok alatt rendelt jutalomhoz, fennmarad ugyan mindenkor az Aszszony igazsága Ura Jószágában, de azt ö ki nem veheti előbb, hanem tsak halála, vagy olly esete után annak, mely miatt az Házasság szövetségében azzal tovább nem maradhat. ^157b

Mikor azért el-jön ezen ideje, hogy azzal ö ki-fizettessék, szokták, és tartoznak fizetni azok, kikre száll az ö Férjének Jószága, akár fiai, ^158a akár Attyafiai, ^158b akár Fiskus, ^158c akár olly ember légyen az, ki a' Jószágot nem más igazságra, hanem tsak Zálagoul bírja. ^158d A' fizetésnek pedig rész szerént kész pénzél, rész szerént ingo marhával kell véghezmenni. ^158e Erdélyben harmad része fizetödik ingo Jókkal, ^158f de mind ott, mind Magyar Országon a' Jegy-Ruha fizetésre forditandó ingo Jóknak ollyanoknak kell lenni, melyeket a' Vásáron akár mikor el-lehessen adni; a' minémüek: a' Juhok, Ökrök, Lovak, Ketskék, Tehenek, Borjuk, Sertések, minthogy ezek egy helyről másra könnyen el-mehetnek és Vévöre-is hamarább akadhatnak. ^158g

Mi módon, és meddig maradhatnak meg pedig az illyen Jegy-Ruhás Özvegyek meg-hólt férjek Jószágában, és mint kell abból őket annak idejében Jegy-Ruhájok meg-adásával ki-tenni, ide alább ^159a az Özvegy-Aszszonyokról írt Részben bövebb emlékezetet tészek rólla.

A' mely Férjfinak Jószága nintsen, ott az Aszszony Jegy-Ruhát nem kereshet, maga lévén oka, hogy jószágtalan emberhez kelvén, attól el-maradott.

A' mely Jószága pedig az ö Urának másnál Zálogban vagyon, abból Jegy-Ruháját méltán meg-keresheti, 's tartozik-is azt néki-meg-adni, a' ki a' Jószágot Zálogképpen bírja; mindazáltal annak viszsza-váltásákor, nem tsak a' derék pénzt, mely a' zálogositásra adatott vólt, hanem a' felett a' Jegy-Ruhában fizetett summát-is tartozik le-tenni a' Zálogtartó embernek a' ki a' Jószágot magához akarja váltani. ^159b

Az Aszszony az ö Jegy-Ruháját férjének gonoszságáért el-nem vesztheti. Mely szerént, ha valakinek büntetést érdemlö vétkéért, és roszsz tselekedeteért, ámbár az Ország, vagy Király ellen ki-kötőtt hitetlenségből állyon-is, Jószága törvényes úton el-foglaltatik, még ha fejét vennék-is, az ö Felesége Jegy-Ruhájától el-nem marad, hanem azon, kinek kezébe mégyen a' Jószág akár mikor meg-keresheti, meg-veheti. ^160a

Három fö Ok vagyon, melyekre nézve az Aszszony az ö Jegy-Ruháját, vagy-is ahoz való igazságát meg-engedheti férjének. Elsö az: Mikor a' Férjfi az ö Feleségének saját Jószágát terjeszti, és öregbiti, holott az ötet emennek halála után-is nem illetné; Második: Mikor arra másképpen-is szükséges költségeket tészen; Harmadik pedig: Mikor az Aszszony az ö Urára bízza, hogy néki halála történvén, Jegy-Ruhája fejébe lelkéröl emlékezzék-meg.

De ezenkivül-is, kivált halála idején a' midön nem lehet gondolni, hogy Urától való féltében tselekednék valamit; Jegy-Ruháját meg-engedheti annak; ha gyermekei vólnának-is: mert tulajdon keresménye, és szabadságában áll ugy, és oda rendelni, 's hagyni, valamint 's valahová tetzik, gyermekei akarattya ellen-is. ^161a

Semmi nem ellenkezik inkább a' valaminek állandóságára meg-kivántató akarattal, 's egyezéssel, mint a' félelem; és ebből szármozo eröszak. ^162a Innét vagyon, hogy mind azon Kötések, Testamentómok, 's egyéb Vallástételek, melyekre valaki nem magában, el-tőkéllett jó akaratból, hanem másnak kénszeritéséből lépik, erötelenek a' Törvényben; és viszsza-mondhatok. ^162b

Az Aszszony azért, kit az ö Férje félelemmel, és ijeszgetésekkel viszen, és kénszerit arra, hogy néki Jegy-Ruháját el-engedgye; illyetén okból szármozott engedelmének, 's vallástételének törvényesen ellene-mondhat, és azt meg-hívhattya melyet el-követvén, Jegy-Ruhájához való igazságát továbbra-is magának fenn-marasztja. ^162c

Vólt elsöben közönségesen olly Törvényünk, hogy ha gyermek, és Testamentom nélkül talált meg-halni az Aszszony, Jegy-Ruháját Ura el-nem tarthatta, hanem közelebb való Attyafiai vették-ki magoknak. ^163a E' helyébe más Törvényt rendelt Magyar Ország olly végezéssel, hogy mivel a' Férjfinak gyermeke nem maradván, 's osztozatlan Attyafiai-is nem lévén, minden ingo bingo Jóvai, és marhái az ö hólta után, ha azokról Testamentomot nem tészen, feleségére szállanak ^163b e'szerént a' gyermek; és Testamentom nélkül meg-hólt Aszszonynak-is Jegy-Ruháját ne más, hanem az ö férje tarthassa-meg, és annak légyen közelebbvaló igazsága ahoz. ^163c

Az Erdélyiek pedig még az elöbbeni Törvénnyel élnek, és nállok most-is az Aszszonynak Jegy-Ruhája olly történetben Attyafiaira száll, nem Urára. Nem-is tartom éppen helytelen dolognak ezt; mig ök-is ellenkezö Törvénnyel meg-nem változtattyák: mert itéletem szerént a' Férjfinak ingo bingo Jovai, és az Aszszonynak Jegy-Ruhája között, nem meg-vetö külömbség lévén; ennek állapottyát, emezeknek úttyára, és tulajdonságára tsak okoskodással ujj Tőrvény nélkül nehezetske szoritani. Ugyan-is Nemzetünk szokása, és Törvénye szerént a' Jegy-Ruhát nálunk szokták fizetni az Aszszonynak az ö szüzessége ^164a vagy özvegyi tisztasága sérelméért; ^164b mivel azért elsőben férjhez-menvén épségét vitte vólt ki az ö Attyafiai közül, 's azoknak vigyázása, és gondviselése alól, betsületet, és tiszteséget vallván véle, mind Férje, mind mások szemei elött; méltónak látzik, hogy az ollyatén sérelem árra ne az-é légyen, a' ki a' sérelmet tette, hanem azokra szállyon, a' meg-sértödöttnek halála után, kik ezt maga épségében késérik által emennek házába.

Magyar Országon a' Jegy-Ruha oly történetben, mikor az Aszszonynak férjére száll, 's ez-is Testamentomot arról nem tévén, ugy hal-meg, Fiskus-é. ^164c

Az Erdélyieknek ebben-is külőmbbözö Törvények vagyon: mert nálok a' felkelhetö Jókban, mint a' Jegy-Ruha-is szokott lenni, mag-szakadással Király igazsága nintsen, ^165a és igy a' Jegy-Ruha-is Fiskusra nem maradhat hanem örökséggé válik a' meg-hólt ember Jószágában, és ezzel egyűtt azokra megyen; kiket illet a' Jószág, vagy Vérségre, vagy szomszédságra-is, mint a' Székelyeknél.

Mikor a' Férjfi Felesége hirével el-adgya Jószágát örökösön, 's annak árrát azzal együtt vagy el-költi, 's ugy hal meg, vagy hólta után arra marad; e' képpen az ő Felesége nem kereskedhetik Jegy-Ruhájáért azonn, ki a' Jószágot meg-vásárolta; mert el-adván a' Férjfi a' Jószágot maga-is helyben-hagyta azt az Aszszony, és az által abban lévö Jegy-Ruhájához való igazságáról láttatott le-mondani; de azonkivül-is Urával együtt el-költvén a' Jószág árrát, részesült abban ö-is, és Jegy-Ruháját a' szerént elöre ki-vette. Annál inkább ha Ura hólta után a' Jószág-Árra nála, és néki maradott, Jegy-Ruháját ott keresse, és fel-találya.

De mikor az Aszszonynak hire, 's akarattya ellen vesztegeti-el Jószágát a' Férjfi, annál inkább, mikor az Aszszony az ollyan pénzből nem látott semmit, és abból nem részesült; de ha szintén költött-is abból réá valamit az ö Férje, ollyan költés lévén ez, mellyel tartozott néki mint Feleségének szükségét potolni; illy tőrténetben tartozik a' Jószágot meg-vásárlo ember a' Jegy-Ruhát meg-forditani, és ki-fizetni az Aszszonynak, ugymint a' kinek igazságát se ö meg-nem vehette; se Férje el-nem adhatta.

A' mi az Aszszonyok Adósságát illeti: háromféle lehet ez; meg-adósodhatnak tudni illik 1. Férjhez-menetelek elött. 2. Verhetik Adósságba magokat azután-is, és 3. ezen történet-is eshetik-meg vagy Férjek hirével, és akarattyából, vagy azok hire nélkül.

Az elsö rendbéli Adósságról azt mondom; el-vévén a' Férjfi valakit Feleségül, annak terhét-is magához-vészi, és az illyen Adósságot nem lévén Feleségének módgya benne, hogy attól maga magát menthesse, néki kell meg-fizetnie.

Nála, és hirével, 's akarattyából rakott Adósságát-is Feleségének ö maga a' Férjfi tartozik le-tenni; mert meg-engedvén az Adósodást, láttatott annak le-fizetésére-is magát kötelezni.

A' mivel Ura hire nélkül adósodik-meg az Aszszony eziránt-is két dologra lehet vigyázni: mert vagy olly szükségében veri abba magát, melyről az ö Férje tartoznék tenni, vagy e'féle szükség nélkül veszi azt nyakára. Minthogy minden szükséges dologban a' Férjfi hivatalja, 's kötelessége feleségére gondot viselni; az illyen okokra fordittatott Adósságnak-is le-fizetése ötet illeti, nem Feleségét.

Szükségtelen dologra való költéssel tsinált Adóssága az Aszszonynak kötelezésképpen nem kötelezi fizetésre a' Férjfiat; hanem ugyan tsak ö lévén fö, mikor emennek nintsen semmi Vagyonnya, a' miből elégtétel lehetne, rajta kereskednek, 's mivel az Adósságnak meg-adás vége, 's a' ki meg nem adhattya, szembe való Adós lévén személyéhez-is hozzá szoktak nyúlni; ^168a az elég-tételig. Ha sajnálya Feleségének illy szenvedését, (sajnálni-is kell azt a' jó Férjfinak abból a' szeretetből, melyel tartozik viseltetni házas társához) elözze-meg az Adósságnak le-tételével.

De mind ezekben-is a' Férjfinak Jószágához nyúlni nem lehet, mig ő életben lészen, tsak arra nézve, hogy a' Férjfiak Jegy-Ruhával tartoznak feleségeknek, melyért ugyan mintégy alattomban lévö Zálog-is szokott fekünni Jószágokon; mert valamint az ö maga az Aszszony Jegy-Ruháját férjén nem keresheti, 's meg-nem veheti, mig ez életben, 's véle házasságban vagyon; ugy annál inkább más valaki a' Férjfi Jószágára kezét azért nem veheti, 's azt arra nem kénszeritheti, hogy üdő elött adgya-ki, a' minek a' Tőrvény határt szabott, és ki-adását, vagy el-tartását az Aszszonynak jámbor, vagy ellenkezö maga viseléséhez kötötte.

Mindazáltal halála történvén a' Férjfinak, minekelötte Feleségének az ö hivatalyához, és kötelességéhez nem tartozó okból szármozott Adóssága le-fizetödhetnék, a' költsön, vagy Hitelbe adók, ha másképpen költsönöket, vagy Hitelöket az el-maradt özvegy adóstól kézbe-nem kaphattyák, annak meg-hólt férje Jószágára méltán vethetik szemeket, és abból magoknak az Aszszonynak Jegy-Ruhájáig eleget-is vehetnek; kell pedig ezt tselekedniek azoknak hirével, kik az ollyan Aszszonyt a' Jószágból Jegy-Ruhával tartoznak ki-fizetni.

Mint elébb-is mondám: vagy ollyan vólt az Adósság, melyet tartozott vólna maga a' Férjfi meg-elözni Felesége szükséginek ki-potlásával: vagy ollyan, melyet az Aszszony minden helyes ok, és szükség nélkül rakott-fel. Az elsöről nem lehet kétség, hogy nem a' Férjfi erszényéből kell annak meg-fizetődni.

A' második rendbéli Adósság alkalmatosságira kelletvén vigyázni, ne hogy annak-is el halgatásával inkább bátorodgyanak némely Aszszonyok, és midön a' költést szeretik, a' házasság terheinek ok nélkül való szaporitására vetemedgyenek, azt mondom: Ha a' férjfi illyen úton kőlt Adósságát fizeti-le Feleségének, 's el-nem akarja azt annak engedni, hagyhat annyi terhet rajta, mely osztán Jegy-Ruhájából igazodgyék. Miként halálra itéltetvén az Aszszony olly Történetben, melyért Jegy-Ruhájától ötet a' Törvény el-nem rekesztette, és meg-tartya életét az ö Ura fizetéssel, vagy rabságba esvén ott, a' hól az ö Férje ötet meg-nem óltalmazhatta, (mert óltalmazni tartozik a' jó Férjfi az ö Feleségét halálra szánt tehetséggel is) Ura váltya-ki, ha e' könyörülni, 's engedni nem akar, szabaditására ki-adott pénzét az ö Jegy-Ruhájába kőtni, 's ugy hagyni néki nem tartozik; hanem hasonloképpen Rendelést tehet arról, és feleségének minden mélto, meg-bántodása nélkül Jegy-Ruhájába tudhattja.

De nem azért mondom igy ezeket, hogy vagy az Aszszonyokat férjekhez, vagy ezeket feleségekhez való idegenségnek, és egymásba vetett bizodalmok mellözésének uttyára szándékoznám igazitani; hanem inkább, mikor nékik egymáshoz hiveknek, és igazaknak kell lenniek, azt kell jovallanom nékem-is, hogy a' férjfi az ö feleségét semmi szükségbe és nyomoruságba esni ne engedgye, mint magának, ugy kivánnya Jóvát annak-is, okot nehezteléssel, vagy fösvénykedéssel kissebbedésére, vagy romlására ne adgyon, hanem segétse minden bajában, 's vigasztalya. Az egy Jegy-Ruhája lévén keze, 's hatalma alá botsátott épségének jutalma, ezt töle mig tsak lehet el-ne tartsa.

Ellenben pedig az Aszszony-is magát bírtok alatt lévönek ismérvén, férje terhét, ha nem könnyebbitheti, ok nélkül ne nevelye, érték, 's Jószágbéli fogyatkozásit szeretettel, 's hüséggel igyekezzék potolni, és kiváltképpen arról meg-emlékezzék, hogy más Nemzetnél az Aszszonyok szoktak Jegy-Ruhát adni Férjeknek; A' Magyaroknál pedig, hogy szereteteket azzal-is inkább ki-mutathassák házas Társokhoz a' férfiak adnak Jegy-Ruhát feleségeknek, 's ugy bizonyittyák-meg hogy hozzájok való menetelekben-is károkat nem kivánták.

A' Jegy-Ruha végett támasztott Pernek természete haladékot nem szenvedhetvén, rövid útat rendelt-ki a' Törvény a' Bíro eleibe annak el-igazitására mind Magyar-Országon, ^172a mind Erdélyben ^172b módgya pedig, és rendi keresetének ollyan, a' minémüt szoktak tartani a' Parafernom dolgában; melyről fellyebb az hetedik Részben a' kilentzedik Kérdésre tett Feleletemben emlékeztem.

Minthogy a' Jegy-Ruhát a' szüzességnek meg-rontásáért, vagy az özvegyi Tisztaságnak fel-zavarásáért szokták az Aszszonyoknak adni, erre nézve szorgalmatos gondgyoknak kell nékik-is arra lenni, hogy testekkel Urokon kivül senkinek ne kedveskedgyenek, mert az Apostol mondása szerént, az Aszszonynak nints az ö testén hatalma, hanem a' Férjfinak ^173a annakokáért, ha nem gondolván férjekhez való hüségekkel, a' Házasságbéli Hitet meg-szegik, 's férjeken kivül akárkihez-is testi égyesülésre mérészlik magokat adni, meg-bizonyosodván e' dolog, Jegy-Ruhájok-is férjeknél marad, fejeket-is el-vesztik. ^173b

Vigyázniok kell az Aszszonyoknak arra-is, hogy mikor öket a' Jegy-Ruhával meg-kinályák, 's a' szerént a' meg-hólt férjeknek Jószágát tölek kézhez kérik, ok-nélkül a' Véreket törvénykezésre fel-ne inditsák; mert ha a' Jegy-Ruhát el-nem veszik, 's a' Jószágot-is meg-nem botsáttyák, azért ugyan öket Törvénybe hívják, de ha ott-is külömbb külömbb szines fogásokkal, égyik szék napjáról a' másikra vontattyák a' dolgot; hogy az alatt-is a' Jószágnak hasznát vehessék; 's igy végtére elö-állván feleleteket jó módgyával meg-nem álithattyák, Jegy-Ruhájokat az ollyatén álnokságok, és tsalárd tétovázó feleletek miatt azonnal mindenestöl el-vesztik, és a' Jószág-is semmi nélkül kezekből ki-vétetödik. ^174a

Ha olly dologba elegyitik magokat, melynek büntetése fejek-váltságát nézi, 's azért meg-sententiáztatnak, egyéb ingo, és ingatlan Jóvakkal együtt, Jegy-Ruhájoktól-is el-maradnak. ^174b

Ha Hitetlenségnek vétkébe találtatnak, mint hogy azért Feje, és mindene örökösön el-vész az embernek, ök-is (a' mint szoktuk mondani) meg-notáztatván, Fejekkel, 's egyéb Jóvakkal együtt, Jegy-Ruhájokat a' miatt el-vesztik. ^174c

El-esnek ugy-is Jegy-Ruhájoktól az Aszszonyok, ha tudva ollyanokhoz kelnek, kik nékik közél való Attyokfiok, Vagy Sogorok: mert az illyenek között a' Házasság negyed iziglen, mind az Egyházi, mind a' világi Törvény szerént meg-vagyon tiltva, ^175a és senkinek az ö roszsz tselekedete hasznára nem szolgálhat. ^175b

Mikor az Aszszony Ura Jószágában marad özvegyelve, 's azt szánszándékkal pusztulásra juttattya, az illyen kárt Jegy-Ruhájával foldoztattyák-bé véle a' Vérek. ^175c

Mint hogy elsöbben-is nem a' férjfi, hanem maga Állapottyából való rendetlen ki-vágyodásával az Aszszonyállat hágta által a' Parantsolatot, ^176a de azonkivül-is tsak segétö Társnak rendeltetvén ö a'mellé ^176b nintsen néki Férjén semmi hatalma, és azon nem uralkodhatik: ugyan-is ha e' külömben vólna, kevés egyességet lehetne várni a' Házasok között; mivel ha az Aszszony a' fö, ellenkezöje a' Férjének. ^176c Szükség azért hogy halgatásban légyen, és tsendességgel tanuljon minden engedelmességben. ^176d

Társat akarván adni Isten ö Szent Felsége a' Férjfinak, Aszszonyt teremte annak óldalából. ^177a Vallyon miért nem a' fejéből? vagy a' lábából? mondhattyuk azért, hogy se az Aszszony ne uralkodgyék az ö férjén, se a' férjfi szolgálójának ne tartsa az ö feleségét, ^177b hanem mint örökös Társát, ^177d 's feje alatt lévö leg-kedvesebb tagját szeretvén, és nem lévén kemény hozzá, ^177e adgya-meg annak az ö Tisztességét ^177f mert az Aszszonyállat a' Férjfinak ditsössége. ^177g

De illik, hogy az Aszszony-is meg-ismérvén magát, légyen engedelmes az ö férjének. Mert a' Férjfi feje az Aszszonynak, ^178a azért mint felyebb-is mondám halgatásban légyen, és tsendességgel tanulyon minden engedelmességben, ^178b 's kivált gyülekezetekben halgasson; ha mit akar tanulni, otthon kérdgye-meg az ö Férjétől; mert rut az Aszszonyállatnak a' Gyülekezetben szollani. ^178c

Engedelmesség alatt lévén azért az Aszszony mindenekben, melyek házok igazgatására tzéloznak, tartozik lélekbejáró kötelességgel férjétől halgatni, és annak parantsolattyát meg-fogadni. ^178d

Változtatván a' Férjfi Lakhelyét, tartozik Felesége ötet követni a' hová mégyen. ^178e Innét vagyon, hogy a' hól a' Férjfi lakik, feleségét-is, személyét illetö dolgokban azon Helységnek Birái eleibe szokták Törvénybe hívni. ^178f Mindazáltal ha egybe-kelések idején bizonyos Lakhelyet tettek-fel, hogy azonkivül máshová ne vihetné az Aszszonyt az ö férje; e'szerént nem tartozik véle el-menni, ha tsak valami ujj ok nem adná-elé magát, melyre nézve az elöbbeni egyezést meg-tartani nem lehetne.

Másként: ha tudva jószágtalan minden házihoz mégyen valamely Léány, vagy Aszszony, könnyen attól el-maradnia nem lehet; mert mikor tudta, hogy nintsen annak háza, 's Jószága, a' hová ötet vigye, 's még-is hozzá-kötelezte magát, láttatott arra réá-állani, hogy akár merre mennyen, kész követni ö-is; ugyan tsak igy-is, ha lelki veszedelem nélkül Férjét egy helyről másra nem követheti, el-maradhat, 's nintsen hatalmába annak, hogy ötet erövel-is magával jártathassa. ^179a

Hatalma vagyon tovább a' Férjfinak az ö Feleségén, 's meg-büntetheti azt, ha olly vétkét láttya, tsak hogy mértékletesen bánnyék véle, mint maga testével; mert el-hagyta Attyát, Annyát, és ahoz ragaszkodott, 's ketten egy testé lettek. ^179b Senki pedig a' maga testét nem gyülölte, hanem neveli, és táplálya azt. ^179c

Ha fogadást tészen az Aszszony, 's Ura hire nélkül ollyan dologra kötelezi magát, mely vagy a' házasságbéli szövetségnek ártalmára, vagy a' házi jó Rendtartásnak, 's tselédek igazgatásának hátra-maradására volna, annak az ö Férje ellene mondhat. ^180a Ide mutat az Irás-is a' házas Aszszony, mikor férje házában fogadással kötelezi magát, és esküvéssel, ha hallya a' férje, és halgat, sem a' fogadásnak ellene nem mond, meg-adgya valamit fogadott, ha pedig mindgyárt ellene mond, nem lészen köteles a' fogadásra: mert a' Férje ellene mondott, és az Ur kegyelmes lészen néki. ^180b

De vigyázzanak itt a' Férjfiak, 's Feleségeknek ne minden fogadásit rontsák-meg; mert az-is írva vagyon: Ha az házas Aszszony fogadást tészen, és esküvéssel kötelezi magát, hogy böjtöléssel, vagy egyéb dolgoktól való meg-tartoztatással meg-sanyargattya lelkét, a' Férje akarattyában lészen; hogy meg-tselekedgye, vagy ne tselekedgye; ha ellene mond, minekutánna meg-tudta, ö viselye annak hamisságát. ^180c

De az Aszszony se tselekedgyék titkon, hanem férjével egyet értsen; szemérmetes, nem rágalmazó, józan, hü légyen mindenekben, ^181a hogy bízhassék hozzá az ö férjének szive, és ragadományok nélkül ne szükölködgyék, ne egye hivalkodva a' Kenyeret, hanem gondgyát viselvén háza Népének, félye az Urat, hogy adgyanak néki az ö kezeinek gyümöltséből és ditsérjék ötet a' kapukban az ö tselekedeti. ^181b

A' mely Aszszony nem lévén az el-válásra semmi törvényes óka, Férjét el-hadgya, valahányszor azt tselekszi, mind-annyiszor viszsza kell ötet adni, ^181c mert a' mit Isten egybe-kötött, azt ember el-nem választya, ^181d Szent Pálnál-is meg-vagyon írva: hogy a' feleség el-ne mennyen az ö Férjétől. ^181e

Erdélyben a' viszsza-adással igy bánnak: Annak a' Vármegyének, vagy Széknek Tisztei, a' hól találtatik az ollyan Társa mellöl el-állott Aszszony; Férje panaszszára meg-intik ötet a' viszsza-menetel végett, hanem tselekszi, minden tovább való halogatást félre tévén, kétszáz forintig dullyák; annakutánna meg-intik ismét, hogy viszsza-mennyen, ha akkor-is el-mulattya, a'képpen büntetödik, ujjittatván rajta az ötven Girának terhe, valahányszor a' Tisztek intésit el-vesztegli. Ha pedig annyi Jova nem lészen, melyből ezen bűntetés ki-telhessék, nyakon kötik, 's Ura kezébe adgyák. Illyen keresetek vagyon az Aszszonynak-is férjeken, ha azok öket el-hadgyák, 's nem akarnak vélek lakni. ^182a

A' mi az Egy-Házi Törvényt illeti e' dologban; ha szép, vagy keményebb intésekre-is az ő házas-társa mellöl el-állott személy, vakmeröségre adván magát kötelessége mellé viszsza-menni nem akarna, erössebb büntető eszközzel-is réá kénszerittetik, és mind addig, mig szót nem fogad, a' Hivek társaságából-is kirekesztetik.

A' Házasságbéli szövetségnek, és annak a' szeretetnek törvénye, melyel az Házasok egymáshoz viseltetni tartoznak, azt kivánnya, hogy egyik a' másik kárát, romlását, veszedelmét, szenvedését minden töle ki-telhetö uton modon meg-elözze, távoztassa, orvosollya; melyre nézve mivel ottan ottan bajoskodnunk kell külsö Ellenséginkkel-is, kivált Törökkel Tatárral, 's történhetik, hogy házas személyek közül-is, vagy egyik, vagy másik rabságra vitetik, illy történetben, ha a' raboskodó férjfinak annyi érö Jóva, és Jószága marad, mely az ö sattzát feléri, tartozik, abbol ötet ki-váltani Felesége, még pedig az Erdélyi Törvény szerént ^183a olly kötelességgel, hogy ha nem tselekedné, azon helybéli Tisztek a' rabságban lévö embernek mindennémü Jóvait ki-veszik az ö kezéből, és annak váltságára fordittyák, ha szintén férjhez akarna, vagy talált vólna-is menni, 's akkor tudódnék-meg Urának életben való létele. Ha pedig el-tékozlotta vólna a' Rabnak Jóvait a' magáét veszik-el érette, mig fel-éri azt, a' mit el-tékozlott. Ezen móddal tartozik a' férjfi-is az ö raboskodó feleségének szabadulásában fáradozni. Erre mutatván, mint elöbb mondám, a' házasságbéli kötelesség-is.

Példás vólt mindenkor a' Magyar Aszszonyoknak férjekhez való hüségek abban-is; hogy mikor ütközetek, vagy égyéb pusztitások idején pogány, avagy más Ellenségnek rabságába estek, meg-szabadulásokért, nem tsak Jószágoktól meg-válni, hanem életeket-is veszedelemre vetni készek vóltak. Valamint ezen jó indulat ö bennek nagy ditséretet érdemel, ugy hogy jótéteményekért kárba ne maradgyanak, igen méltó.

Erdélynek e' dologban illyen Törvénye vagyon, hogy mikor az Aszszony Rabságba esett Urának szabadulásáért, és Sattzáért a'hoz való szeretetétől, vagy egyéb tekéntettől viseltetvén, maga saját Jószágát adgya-el Zálogba, vagy őrőkőssön-is, épen hagyván ez iránt Urának Jovait, és Jószágát, annyi Summáig, a' mennyiben a' maga Jószágát adta, vagy zálogositotta-el, fenn-marad az ő igazsága Urának azon rész Jószágában, melyet ö maga Jószágának el-adásával meg-tartott, és meg-marasztott, hogy e'képpen az Atyafiaknak-is, kiket hólta után az ő Jószága illetne, annak semmi nélkül való el-idegenitésével kára ne következzék; és igy ha az illyen Aszszony meg-tanál halni, Urának annyi érö Jószága, azókra a' Vérekre száll, kikre az ö el-adott, vagy zálogositott Jószága szállott vólna, ha Ura váltságára nem forditván, a' nála mind végig meg-maradhatott vólna. ^185a

Az Aszszony az házasságbéli szövetségnek erejével egy testé lett az ö férjével ^186a nintsen-is néki annál közelebb valója senki, se Attya, se Annya, kiket el-is hagyott azért, se gyermeke, kinek ugyan életet ö magára nem-is adhatott a' nélkül. Mind azért tehát hogy férjével oly közelről való egyessége vagyon, mind pedig azért, hogy gyermeke-is kit szabaditani akarna, tartoznék Apját olly történetben a' Veszedelemből ki-venni, ha lehetne; kőtelesebb férjéhez, és a' kettö közül, ezt szabaditani, mint gyermekét. Hasonlo kötelessége vagyon a' Férjfinak-is feleségéhez.

Mutatyák-is sok példák, miként telyesitették ezt a' Magyaroknál mind a' Férjfiak, mind az Aszszonyok; kivált a' Férjfiakat Feleségek óltalmazásának buzgó kivánságából szármozott indulattyok arra-is vitte, hogy midőn azokkal együtt kellett veszniek, ne talám magok után nagyobb Roszszra, keservesebb halálra marasztanák, készek vóltak tulajdon kezekkel elöre ki-végezni e' Világból, 's ugy menni velek együtt a' más életre.

Igy tselekedék egy Magyar Nemes Ember 1165-dik esztendöben, Harmadik István Király Napjaiban Szerem Várában. Meg-vévén ezen Várat Mánuel nevü Konstantzinopolyi Tsászár, el-kapa ott egy Görög Katona egy igen szép Magyar Nemes Aszszonyt, 's huzni vonni kezdé, hogy eröszakot tégyen rajta. Látván ezt annak Férje, meg-esék szíve, de nem férhete a' Göröghöz, hogy meg-óltalmazhassa töle; látá a' szegény Aszszony-is, hogy más mód nem vólna tisztaságának meg-tartásában, hanem ha meg-halna; fel-gerjeszté azért a' nagy illetlenség az ö férjét; készebb lön maga kezével meg-ölni feleségét, mint meg-engedni, hogy annak tisztaságán eröszakoskodgyék az a' fajtalan gaz ember.

Fel-kapá Dobozi Mihály-is a' Mohátsi siralmas veszedelemkor, Marotnál közel Esztergomhoz lova farára feleségét, 's meg-rugaszkodék, hogy azt magával együtt meg-óltalmazhassa a' Törököktől. Látván az Aszszony hogy közelitnek a' Törökök, azon kezdé Urát kérni, hogy ölné meg ötet, de e' bíztatá, hogy ne félne, hanem tartana számot inkább a' szabaduláshoz; Azonban bé-kezdék öket érni a' kik kergetik vala, akkor az Aszszony elöbbeni kérésével le-fórdula Ura mellöl a' loról; ez-is látván, hogy hátán vagyon az ellenség, 's módgya nintsen az el-szaladásban, feleségének fordula, 's ne hogy elevenen hagyná kezekre, 's ugy jutattná keserves igájokra, fertöztetésekre meg-ölé elsöbben maga kezével, 's azután nagy bátran közikbe szöktete a' Törököknek, és vitézi emberkedése kőzött, véget vete ott életének ö-is ditséretes halállal.

Nem lett vólna ugyan nékik, lelki okokra nézvén, szabad olly szorult Állapottyokban-is feleségeket magok elött e' képpen költöztetniek ki ez életből de mivel a' szánakodo meg-busult szeretetnek ereje vitte őket arra, mentséget érdemel indulattyok, magok pedig ditséretet, és emlékezetet, a' mennyiben e' tselekedetekkel-is jelentették, hogy a' Magyaroknál elébbvaló dolog vólt mindenkor a' betsüleles halál, a' szégyenes raboskodásnál, és hogy nálok valakinek óltalmazása, nem tsak az életnek meg-tartásában áll, hanem meg-elözésében-is azon inségeknek, melyek keservesebb-é szokták tenni az óltalmazandónak életét halálánál.

Esmértem egy Nemes embert a' Székely földön, ki midön látta vólna, hogy feleségét el-rablották, 's viszik a' Tatárok; a' Rejtekből, melyben minden veszedelem nélkül meg-maradhatott vólna, elé-ment, és annak kedviért szerentsére vetvén fejét, maga-is rabbá esett, 's vigasztalásának tartotta, hogy ha ki-nem menthette-is társát ellensége kezéből, legalább részes lehetett annak nyomoruságában. Szent-Simoni Endes György vala ez, a' felesége pedig Szent-Királyi Bors Anna, kiknek fijok vala Endes Miklos az Itélö-Mester, igen jó Törvénytudó férjfi.

De emlittek itt az Aszszonyi Rend ditséretére-is egy szép példát: Meg-szállván ezer ötszáz ötvenkettödik esztendöben Szent Mihály Havának tizedik Napján Akmeth Basa a' Fő-Vezér száz huszanöt ezer Törökkel Egret a' Magyarokra, harmintz kilencz Napig vivá, szorongatá erös ostromokkal, végtére odavesztvén Népének szinét el-szálla alólla; Részesülének a' Vár meg-tartásának ezen szép ditseretében az Aszszonyok-is; mert a' hól a' szükség kivánnya vala, a' férjfiakkal együtt állyák, óltalmazzák vala a' törést, nem írtozván semmit, szembe szállani, lönni, vágni a' Törökkel, 's mivel a' házasságbéli szeretetről, hüségről vagyon itt a' szó, találkozék közülök, a' ki bizonyságát mutatá, hagyá ennek-is emlékezetes példával.

Látván egy Magyar léány, hogy Mátkája el-esett, a' Törésen oda futamodék, kapa annak kardgyát, pai'sát, 's közikbe elegyedék a' Vitézeknek, meg-is öle tsak hamar nagy emberkedve hat Törőköt el-esett Mátkája fegyverével, 's a'képpen azért-is, hazájáért-is boszszuját töltvén ellenségén, bé-fejezé ott életét ö-is betsületes szép halállal.

Ditséretet érdemlettek Eleink, még mikor Pogányok vóltak-is, a' tiszta életnek szeretetéért, 's jól lehet sok egyébb vétkeknek Nemeit ügyekezték réájok kenni némely Historikusok, de a' testi vétkeknek szennyével öket motskolni nem bátorkodtak. ^191a Vitézi foglalatosságokban töltötték életeket, 's tudván hogy a' bujaság köszörüjin tompulni szokott a' fegyver, nem élesedni; inkább kedveztek betsületeknek magok meg-tartásokkal, mint testeknek olly dolgokra való vetemedéssel, melyekből nem egyébb hasznokat, hanem erejeknek romlását, elméjeknek homályosodását, bátor sziveknek félelemre való hanyatlását várhatták.

Nem szenvedhették a' tisztátalan Aszszonyállatot tsak Táborokban-is, a' mint ennek Törvényünkben-is nyoma vagyon ^191b a' hól az iratik, hogy az ollyan Tábort követö személy varrattassék Zsákba, és vízbe vettetvén, ugy őlettessék-meg. De Táboron kivül-is üldözték e' vétket; máig sem szabad annak le-engedéséért kivált Erdélyben bírságot venni, hanem a' Nös paráznák halállal, a' Nötelenek pedig veszszövel el-büntettetnek. ^191c

Elein, a' kit e' Vétekben találtak, haját le-beretválták ^192a hogy Kopaszsága bizonyitó jele lenne el-követett gonoszságának, 's ugy tartatnék, mint olly Roszba elegyedett ember, melynek tsak emlékezete-is gyalázatot érdemlett a' Magyaroknál; ha igy sem szünt, el-vesztette szabadságát, és szolgálat alá esett. ^192b

De nagyobb büntetésekre, 's boszszuállásokra-is vitt sokakat e' gonosznak méltatlansága, mint mutattya a' Bánk Ban példája-is, ki önnön magát a' Királynét, hogy az eröszakos fajtalanságot segétette vólna, boszszuságában hegyes törrel által-verte. ^192c

Bizonnyára Ruhája, 's külsö maga viselése-is Nemzetünknek jelentette a' belsö tisztaságot. Kivált Fejérnépünknek régi szép őltözetében rést sem lehetett találni, melyen a' feslettségnek tsak tekénteti-is bé-férkezhettek vólna tisztálalan gondolatokban való mulatozásokra.

És jóllehet régi jó Vérünknek meg-vesztegetésében semmit el nem mulattak az idegen Nemzeteknek közinkbe ottan ottan bé-tsuszo szokási; mindazáltal fenn-áll még betsülete nálunk a' Tisztaságnak, és most-is sok jámbor Aszszonyok, 's választott szemérmetességü Léányok nélkül nem szükölködünk. Kiket tartson Isten, és példájokat forditsa hathatossan azok jobbulására-is, kik mint Konkolyok a' buza között vesztegetik a' Jónak gyarapodását, 's el-nem gondolyák, hogy a' mely Nemzetben uralkodni kezd egyszer a' buja élet, nem lehet annak sokáig se törvényében, se szabadságában megmaradni.

Eleitöl fogva mindenkor kárhoztatta a' Magyar Nemzet, és leg-utálatossabb véteknek tartotta a' házasság tőrést, ^193a 's minthogy leg-inkább-is az Aszszonyi szemérmetességhez illik, hogy házasságbéli tisztaságát sérelem nélkül meg-tartsa, és Urán kivül más Férjfiat tsak gondolatban-is rosz végre ismérni ne kivánnyon, ^194a erre nézve büntetést-is keményebbet rendelt az ollyan Aszszony ellen, ki az ö Törvény szerént való Férjének tiszta Ágyát mássalvaló közösülés által meg-fertézteti, 's a'képpen a' házasságnak épségét meg-töri, meg-rontya.

Eleintén élöfák közé vitték a' házasságtörö Aszszonyt, 's azoknak teteit meghajtván oda kötözték olly módon, hogy mikor fel-botsátották, leg-ottan a' magok állásokra viszsza-sietö fáknak sebessége miatt négy darabbá kellett szakadnia. Innét mondgyuk mái napig, midön valamely erköltstelen Aszszonyállatot látunk, vagy hallunk, hogy nem kár vólna azt fel-tsaptatni. Lovak farkára-is kötözték, 's ugy szaggattaták négygyé.

Annakutánna könnyebült ugyan a' büntetésnek ezen sulya, de ugy-is élete nélkűl marad az illyen Vétekben találtatott Aszszony, ki-tudodván azért gonoszsága; Törvényt láttathat réá, és ha meg-nem akar engedni (mert meg-engedhet ha akar) méltán meg-öletheti ötet az ö Férje, Jegy-Ruhája-is annak marad, és nem lészen szabadsága, hogy arról Rendelést tehessen, 's valakinek el-hagyhassa. ^195a

A' mi az Házasoknak egymáshoz való hüségét kötelességét nézi, mindenikben egyenlönek kell annak lenni; bé sem tsúszhat se Törvény, se Szokás által, hogy a' Férjfi házasságtörö feleségétől el-válhassék; az Aszszonynak pedig házasságtörö férjétől el-válnia szabad ne légyen.

De a' mi a' halálra való Keresetet illeti, abban ö közöttök világi Törvény szerént, külömbség vagyon, és az Aszszony az ö vétkes Férjét feje-vesztésére maga személyében nem keresheti; miért hogy nagyobb, és több roszszak szoktak az Országban tőrténni az Aszszonyoknak e' szinü gonoszságok miatt, 's gyalázatossabb-is az ö feslettségeknek emlékezete, mint a' Férjfiakénak. De e' mellett kára-is a' Férjfinak, és meg-bántodása sokkal keservesebb az ollyan idegen közösülésből, mint az Aszszonynak: mert a' Férjfi ha botlik-is, azzal felesége magván idegen gyümöltsöt nem készit; az Aszszony pedig Férjének igaz magvát más idegennel egybe-zavarja, 's ha foganni talál, kétségessé tészi melyiktől esett az, Férjétől-é, vagy attól, kivel ö magát gonoszul meg-ismértette. ^196a

Méltó vala tehát abban, a' miben az Aszszonyok által nagyobb roszsz, nagyobb gyalázat szármozik, határt-is szorossabbat rendelni nékik, 's a' Férjfiakkal öket egyenlövé nem tenni; melyhez képest nem kereshet egyebet az Aszszony az ö Férjén az házasságtörésért el válásnál. Az halálra való keresetet Tisztre kell bízni. ^196b

Mikor a' Férjfi az ö Feleségének elsö házasságtörését meg-tudgya, azonnal fogja Törvénybe azt, ha mit akar, 's többször a' mellé ne feküdgyék: Mert ha tovább-is együtt lakván, és hálván véle el-halgattya osztán, ámbár ismét vétkeznék-is, se halállal nem büntetheti, se Jegy-Ruháját el-nem tarthattya. ^197a

Együtt találván mással Házasságtörésben Feleségét a' Férjfi, ha nagy, és mintegy el-türhetetlen meg-bántodása esett a' miatt, mind azáltal, hogy szabadosan meg-ölhesse, arról világos, és a'béli tselekedetét helyben-hagyó Törvénnye nintsen; külömbben ha elsö indulatban szivének méltó fájdalmától ösztönöztetvén meg-találya ölni, arról sintsen Törvény, hogy büntetést érdemelyen érette; söt a' Magyar Nemzetnek régi Törvénye szerént ha meg-öli, szabadossan más feleséget vehet. ^197b

Mentséget érdemel pedig ugy-is a' Férjfi, ha a' kit feleségével együtt kap a' vétken, meg-találya ölni, kivált ha valami alávaló személy vólna az, és maga házánál kapná felesége tilalmassán. ^198a Igy tselekedett vala ezer hatszáz hatvankettödik esztendöben Udvarhely Szekben Gagyban egy Dersi János nevü Székely, ki midön házához viszsza-érkezvén egy szálló Törököt Feleségin kapott vólna, ragadá Kopiáját, és egy szurással mind a' kettöt által-veré. ^198b

Ha a' Férjfi meg-öli Feleségét, 's azt álittya, hogy házasságtörésen érte, 's azért ölte-meg, kereshetik ötet Törvénnyel a' meg-ölt Aszszonynak Attyafiai, és el-láttathattyák, ha ugyan olly tselekedetben hólt-meg ez, vagy pedig ártatlan lévén, ugy veszett-el Urának álnok kezei által. ^199a Ha vétkes nem vólt, egyátaljában Jegy-Ruháját az ö Férje el-nem tarthattja, söt ennek-is haláláért halállal kell fizetnie.

De ha azon Vétekben hólt-is meg, Jegy-Ruháját ugy láttzik, Urának nem vesztheti; mert meg-ölvén ez őtet, nem Törvény úttyán tselekedett; a' Jegy-Ruha pedig ugy veszhet vala el, ha az halál törvényes itélet által mégyen vala véghez. ^199b Igy azért maga magának a' Férjfi meg-bántodásáért eleget tévén, legalább hogy a' Törvénynek büntetö eszközét annak hire nélkül kezébe vette, 's élt véle, Felesége Jegy-Ruháját magának nem maraszthattja; melyet ugyan a' külsö Törvény-is illy Történetben az Aszszony gyermekei, vagy Attyafiai számára rendelt, és marasztott. ^199c

Házasságtörésbe elegyedvén az Aszszony, okot ád azzal Férjének, hogy vagy halálra kereshesse ötet, vagy elválhassék töle. ^200a Ha meg-enged Férje életének, de véle többé lakni nem akar, igy valameddig egyik közülök életben lészen, addig a' másik ujj házasságra magát nem adhattya; ^200b melyben mindazáltal a' Protestánsok Egyházi Törvények nem ollyan szoross.

Már pedig a' mi illeti e' Kérdésre való feleletet; azt mondom: Ha az Aszszony házasságtörésével ád okot Férjének az el-válásra, ámbár halállal ne büntetödgyék-is, Jegy-Ruháját el-veszti, és azt az ő meg-bántodott Férje meg-tartja. ^200c

Akarattyán, és testén eröszakot szenvedvén az Aszszony, nem szegte-meg azzal hüségét, és a' házasságnak tisztasága ellen nem vétett, ^201a a'hól pedig Vétek, és gonoszság nintsen, ott büntetést sem érdemel senki; ^201b és igy az ollyan Aszszony-is büntetésre méltó nem lévén Jegy-Ruhájában kárt, és fogyatkozást nem szenvedhet. ^201c

Meg-engedte a' Természet Törvénye, hogy külsö Jovainkot-is az eröszaktévök ellen, a' mint lehet óltalmazzuk. ^201d Annál inkább réá-szabaditott arra, hogy testünket, és személyünket a' réánk rohanóknak nyilvánvaló kárával is védelmezhessük. ^201e Nintsen az Aszszonynak nagyobb Jószága, kintse, mint az ö Tisztasága, 's valamint illö, hogy azt halálával-is óltalmazza, ^202a ugy meg-nem menekedhetvén az eröszaktól más uton, szabadossan meg-ölheti azt; ha szintén Papi ember vólna-is, a' ki a' fajtalan léleknek kárhozatos tüzétöl fel-gyulladván, réá-mégyen, hogy eröszakot tégyen rajta. ^202b

Jelen vóltam Erdélyben egy Városon, midön egy Német gyalog Katona, vagy a' mint szoktuk nevezni Muskotéros, egy Magyar szolgálo Léányt testi Vétekre kénszergetvén, 's nem lévén más módgya a' szegény Léánynak maga óltalmazására, késre kapa, és azzal emennek szemérem testét el-vágá. Nem-is lön ám semmi bántodása érette, söt nagyon ditsérék mindenfelé ezen tselekedetéért, mint azért, hogy ujj példát mutatott, mint lehessen kevesebb küszködéssel-is óltalmazniok az Aszszonyoknak, 's Léányoknak szemérmeket az erőszakra vetemedett erköltstelenektől.

Láttam gyermek Koromban-is egy szép Székely Léánytól ide tartozó ditséretes dolgot: akarván ennek-is szemérmetességét fajtalan hizelkedésekkel maga tetzése után tántoritani egy külsö Nemzetü Hadi-Tiszt, Ortzájához hajlék, 's meglopá tsókkal. El-pirulva ezen a' Léány, de egyszersmind forditá kezét, 's ugy tsapá szemközben szemérme ostromloját, hogy orrán, száján egymásra bugygyana vére, félben-is hagyatá véle annál fogva szerelem játékját.

Ezen tselekedetét ennek a' jámbor Léánynak a' mostani világban durva móditlanságnak mondanák némelyek: azok tudniillik, kik a' Léányoknak honn tartozkodo szemérmetességeket simitatlan bátortalanságnak, férjfiaktól való vonogatodzásokat régi bárdolatlan vadságnak, beszédbenvaló mértékletességeket, félénk tulajdonságnak, szemeknek rendbe-szedett állását parasztos szoktatásnak nevezgetik, 's annál fogva akarják a' régi épségnek szeretetéből ki-tanitgatni, és ujj módi bátrabb magok viselésére szoktatni Léányinkat.

Mit mondgyak én itt az illyenekről? Mert a' mely útra vezetgetik a' régi Magyar szemérmetességet, épen oda néz, a' hól amaz Aszszonyállatok laknak, kikről bölts Salamon mondgya, Példabeszédi Könyvének hetedik Részében; hogy készek a' lelkek meg-fogására, tsátsogok, és bujdosók, nyughatatlanok, és nem állhatnak a' lábaikon, a' házban, most ott kinn, most az utzákon, most a' szegeleteknél leselkedvén.

Ezeknek nyomán tsak ugy eredgyenek-el ám Léányink nyelveknek szabados járásában, szemeknek szélyel nyargalo telhetetlenségében, nyájaskodásoknak sötétet világot egyaránt szenvedhetö elevenkedésében, hogy sokan által-fognak botlani a'ma Szabinok Léányival történt esetnek példáira: Meg-értvén ezek, hogy Roma Várossa fel-állásának emlékezetére innepet rendelt Romulus, el-menének a' szép ujj épitmények, és az innepes játékoknak nézésére, midön ebben telhetetlenkedének, nékik hasitának a' Romai ifiak, 's el-kapdosák öket gyermekszaporitásra.

Az illyen Változás ugyan mind türhetőbb büntetése lenne szemérmek Kotzkáztatásának: mert igy ha meg-esve-is, tsak ugyan Aszszonyokká válnának; de fájdalmassabb sebeket-is kaphatnak ama Romai Tanátsbéliek Léányival, kik midön Kleopatra Királyné Bithinia Tartományának Setim nevü berkében férjének Antoniusnak gazdag Vendégséget szerzett vólna, ott lévén mellette, 's étzakára jutván, által-kezdének szemérmetességekből bátradni az ifiakkal való nyájaskodásra, 's addig rovák együtt a' berket, mig hatvan közül ötvenötön esének terhbe, ott felejtvén a' bokrok kőzött szüzességeket.

Dina a' Jakob Léánya, nem férjfiakkal való nyájasságra, hanem tsak azért ment vala ki, hogy látná annak a' Tartománynak Aszszonyállatit, még-is illyen ártatlan nézés közben-is oda veszté tisztaságát. Jártak igy mások-is, kik határt tágositván szemérmetességeknek, bátrabbak, módisabbak, elevenebbek akartak lenni a' több Léányoknál.

Ezek igy lévén azt mondom néked jó Léány, légy móditlan inkább a' Tisztaságban, mintsem Párta unta, szemtelen Léány Nevezetet ragaszsz kapudra. Ély paraszt nevezet alatt inkább, mintsem ujj szokások virágival váltván-fel Koszorudat, akkor maradgy-el virágodtól, mikor leg-betsületessebben kellene virágoznod; Légy tudatlan inkább a' jámborságban, mintsem ki-tanuly rugni a' hámból gyalázatodra. Ne mindenüvé menny, a' hová mehetsz, ne mindent nézz-meg, a' mit láthatsz, ne mindenen kapj, a' mire szert tehetsz, ne mindenben gyönyörködgyél a' mit szerethetsz.

Nem tsak a' kézzel való ellenvetésből áll a' tifztaság óltalmazása, hanem abból-is, hogy a' Roszszra-vivö alkalmatosságokat el-kerüljük, el-távoztassuk. Nagy szemeskedés vólt erre mindenkor a' Magyaroknál, bizonyitván azt sok szép régi jó szokások, rendtartások, melyek ma-is záros kapuk, vigyázó Tornyok gyanánt vannak jámbor Aszszonyinknál, Léányinknál.

A' Székely földön a' szemérmetesség Törvénye ellen vagyon az-is, ha a' Nemes Léány sokadalomba mégyen, ámbár Annya szemei elött légyen-is ö ott; nem-is ok nélkül: mert adásból, vévésből állván a' Sokadalom, ha olly közönséges helyen kezdik magokat fitogatni a' jó Léányok, ragadhat könnyen szemérem vásár-is a' több Áruval való kereskedéshez. Nintsen elöttek semmi olly utálatos, mint a' roszsz erköltsre hanyatlott személy; az illyent, ha Férjfi, bikabillérnek mondgyák, ha pedig Fejérnép, más jámbor Aszszonyok, 's Léányok magok között nem szenvedik, társalkodásokra nem tartyák méltónak, le-huznák fejéröl Kontyát, ha meg-probálná, hogy a' több betsületes Aszszonyokkal egyenlöképpen keszkenyödgyék.

Elö-beszéllém felyebb a' mit egy Székely Léánytól láttam vala gyermek Koromban; lássuk még egy más Csiki Székely Léánynak tisztasága óltalmazásában, meg-tartásában el-követett igen szép, és példás dolgát: Ezer hatszáz kilentzvennegyedik esztendöben Böjtelö Havában ki-ütvén a' Tatár Csik Székre, meg-rablá annak felsö Részét; midön, Szent Miklos nevü faluba érkeztek vólna, bé-rohanának ott-is egy Lófö Nemes házához, tsak hamar el-is fogák a' Gazdát feleségével együtt; de lévén ezeknek egy szép, jó eröss hajadon Léányok, Judith nevü, e' semmiképpen meg-nem adá magát, hanem fegyverre kapa, és igen kezde ellenkezni a' Tatárokkal, meg-is öle kilentzet azok közül tulajdon kezével.

Az alatt többen-is kezdenek tsoportozni feléje, és mindenfelöl környül-fogák; Látván e' dolgot szegény szüléi, kérni kezdék, hogy ne vesztené életét, hanem adná-meg ö-is magát, és követné vélek együtt a' mostoha szerentsének elejekbe fordúlt úttyát; de ö azt felelvén, hogy testét Pogány fertéztetésére juttatni semmiképpen nem akarná, meg-marada álhatatossan bátorságában, meg-sem adá magát, mig kezében, 's erejében tarta; midön már el-kezdett vólna a' sok ellenhányásban fáradni, egy kemény tsapással el-vágaték egyik keze, de ugy sem szünék ellent hányni a' másikkal, midön a' nélkül-is el-maradott vólna, honya alá szoritá fegyverét, 's ugy-is halálig vivék a' Tatárokkal.

Meg-nem állhatom itt, hogy egy Veszprimi Magyar Aszszonynak-is ditséretes emberkedését elö ne hozzam: Ezer ötszáz ötvenegyedik esztendöben, Szent György Havának elsö Napján meg szállá a' Budai herélt Ali Basa Veszprimet a' Magyarokra; vagyon ott a' Vár alatt egy igen szép forrás, Vitéz-Kut a' neve, ennél történtek akkor, a' mit emliteni akarok.

Le-jöve ide a' Várból egy Magyar Aszszony Vízért, 's midön annak meritésében foglalatoskodnék, elö rohana a' lesből egy Török, 's meg-támadá ötet, hogy magáévá tehesse. Látván veszedelmét az Aszszony, szivét tapasztá Magyar módra, és fel-melegité azt élete tisztasága óltalmazására; küzdésbe szálla a' Törökkel, 's mivel bátorságával egyez vala ereje-is, ki-tekeré kardgyát kezéböl, 's fejét vévé azzal ott helyben. Fel-kapá azonnal a' Török fejet, 's elöruhájába tévén, ugy bánék azzal, mint régen Judith a' Holofernesével Betuliánál, fel-vivé nagy vigan Vesprim Várába, 's elö-mutatá örökös betsületre méltó tselekedetének emlékezetes bizonyságául.

Bé-fejezem ezen Kérdésre tett, és példákkal-is ki-ruházott feleletemet régi jó Magyar Eleink ditséretes vigyázásának emlittésével. Kezekre kapták vala a' Németek, a' Nagy-emlékezetü Mátyás Király halála után az ujj Királynak Dobsé Lászlonak gondatlansága miatt székes Fejérvárat ezer négy-száz kilentzvenedik esztendöben, a'hól akkor nagy fajtalanul eröszakot-is tőnek sok Magyar Aszszonyok, 's Léányok szemérmin. Ugyan tsak nem sokára meg-szállák, 's viszsza-vévék a' Magyarok.

Eszébe-juttatván ott Kinizsi Pál az Aszszonyi Renden el-követett méltatlanságot, ugy akara, hogy semmi egyezésre ne mennyen a' Király a' Németekkel, hanem ereszsze nékik a' Magyar Vitézeket, és fizetesse vérekkel viszsza azon sérelmet. Nem vehetvén se ö, se a' több Magyar Urak erre a' Királyt, meg-engedék ugyan a' Németeknek, hogy Magyar Országból hazájokba békével által-takarodhassanak, de addig el-nem botsáták, mig le-nem köték arra magokat, hogy sohult úttyokban, a' Magyar Aszszonyok, 's Léányok tisztasága ellen ki-nem kötnek, és azt meg-nem sértik.

Igy vigyáztak jámbor jó Eleink a' Fejérnép tisztaságára, gondgyok vólt arra fegyver között-is, Békesség szerzésben-is ki-kötötték annak sérelmét, készek lévén mindenkor boszszut állani azoknak életén-is kik a' Magyar szemérmetességen eröszakoskodni mérészlenének.

A' Házasak közül ártatlannak kell annak lennie, a' ki ugy akar, hogy Társát a' házasságtörésért meg-büntettesse; ha azért vétkezvén az Aszszony, nem sokára az ö Férje-is azon Sárba keveredik, nintsen többé mit keressen rajta: Mert egyaránt vétkezett, és a' miben ö megbántodott félnek tartya magát, ugyan abban bántotta-meg emezt a' házasságbéli épségnek, kötelességnek meg-rontásával; azokáért menthetetlen: mert a' miben mást itél, magát kárhoztattya; mert ugyan azt tselekszi, a' mit itél.

És igy egyenlö lévén a' hámból való ki-ugrásban a' fogyatkozás; egyiknek sem maradott fenn panaszsza a' másik ellen, meg-ment a' költsön, 's halgassanak véle, de ugy ám, hogy egyik a' másikra nézve többször ki-ne kapjon, hanem álitsák-fel eseteket jobbulással, 's meg-fordulván mind ketten a' gyarloság példáján, légyenek támogatói egymásnak hüséggel, és szeretettel az álhatatosságra. ^211a Jegy-Ruháját-is az Aszszony ollyan történetben el-nem veszti. ^212a

Jut eszembe itt, a' mit egy külsö Historicus irási között olvastam: hogy ezer ötszáz ötvenedik esztendöben Erdélyben Thordán történt vólna; házasságtörésbe esvén egy Aszszony; halál vala fején érette, de meg-száná férje, 's nem engedé hogy élete nélkül maradgyon. Történék nem sokára, hogy maga a' Férjfi-is ki-nyalánkodék az útból, a' tilalom alatt lévö íznek kostolására, elö-ránták ötet azért a' Tisztek, 's halálra itélék: meg-maradhat vala élete, ha Felesége-is Kegyelem költsönt fizet vala viszsza néki; de ez azt nem tselekedé, hanem a' Birák itélete mellett maga-is halálra kiváná, söt ki-kéré, hogy Hohér helyett fejét-is a' Piatzon ö vehesse.

Ha meg-bizonyosodik halála elött a' Férjfi, az ö Feleségének házasság-töréséről, 's ideje lévén arra, meg-nem bünteti, láttatik meg-engedni annak, és hólta után nem kereskedhetik senki azon, következendöképpen Jegy-Ruháját sem tarthattya-el.

De ha azután tudódik-is ki vétke, ugy sem lehet Kérdést, és Keresetet támasztani ellene, kivált gyermekeinek; mert a' gyermek föbe-járó dologgal az ö szülöit nem vádolhattya. ^213a Betsűletek vesztésére sem keresheti: mert azt azoknak tisztelete nem engedi, de az Atyafiaknak sem lehet úttyok arra, mert a' házasság ellen való véteknek keresetét a' házasoknak engedte a' Törvény egyiknek a' másik ellen, 's személy ellen lévén a' meg-bántás, ha a' meghal, el-viszi meg-bántodását-is magával. ^213b

Ha pedig Pert inditván a' Férjfi házasságottörö Felesége ellen, ugy hal-meg Törvény közben, a' ki (attólvaló gyermekeit ide nem értvén) az ö Jószágából Jegy-Ruhát tartoznék adni, belé-állhat a' Pernek annyi részébe, és el-láttathattya a' Vétket, 's réá bizonyitván az Aszszonyra, és ki-jövén az-is, hogy azzal meg-hólt Férje, minekutánna tettét meg-tudta, házasságbéli dolgát nem közlötte mind halálig, nem tartozik Jegy-Ruhát fizetni.

Az Aszszonyok házasságtörésén való boszszuállásnak törvényes fegyverét, nem lehet az ö meg-bántodott Férjeknek kezéiből ki-venni; mert azt a' Törvény-is azoknak engedte, és hogy szabadossan élhessenek véle, reá-botsátotta. ^214a Ha azért vétkes Feleségének meg-enged a' Férjfi, meg-menekedik azzal akár ki keresetétől-is, és a' Tisztnek sem lehet többé keze rajta, hogy utánna nyomozzon, és le-engedett tselekedetéért büntetésre kivánnya; ámbár a' házasságtörés olly fö vétkek közül való légyen-is, melyeknek valamint el-szenvedése romlására, ugy büntetése egy Országban, a' közönséges Jónak bóldogulására vagyon. Mert e' Történetben az engedelmet jobbulás szokta követni, a' vétekből való ki-téréssel pedig, és annak töredelmes szívből származott meg-utálásával el-távoztatik az a' kár, melynek meg-elözésére a' Tiszt vigyázhatna a' büntetéssel.

Való ugyan hogy ha a' Férjfi az ő Feleségének elsö házasságtörését el-engedi, és azzal továbbá-is a' házasságbéli szövetségben együtt marad, és lakik, annakutánna, ha elöbbeni vétkére viszszatér-is halállal ötet nem büntetheti, ^215b mindazáltal el-botsáthattya magától ^216a és nem tartozik azzal lakni: mert nem lehet a' Férjfi felöl álitani, hogy Feleségének az elsö vétekre adott engedelemmel, minden következhetö abbéli gonoszságát előre helyben-hagyta vólna. ^216b

Ha pedig az elsö vétek, és arra nyujtott engedelem után ismét azon utat vészi-eleibe az Aszszony, 's arról ötet Férje, annak rendi szerént meg-nem feddi, hanem inkább tudva, és kedvezve el-halgattya, itt már vagyon a' Tisztnek keresete, 's mind a' kettöt érdemek szerént a' Törvénytől eleibe-adott úton meg-bűntetheti, ne hogy továbbra-is nevekedgyék a' botránkozás, és másokat is a' feslett életnek kárhozatos követésére vezessen. ^216c

Jóllehet több fö Vétkek közül lévén a' házasságtörés, annak büntetése mint elébb-is mondám a' közönséges Jónak meg-maradására, 's bóldogulására nézzen; de mivel a' Törvény keresetét annak leg-elsöbben-is a' meg-bántodott Férjfinak engedte, és szabadságot marasztott néki vétkes Feleségének mind életére mind halálára, erre nézve távul létében-is kötelességéből ki-botlott Feleségét az ö hire, 's akarattya ellen senki halálra nem keresheti, nem-is kárhoztathattya, mert ha távul vagyon-is, de a' mi törvényessen ötet illeti, abba nála nélkül törvényessen senki magát nem avathattya mind addig, miglen ö a' boszszuállásra, vagy engedelemre való szabadságával élhet, ezt pedig távul létével el-nem vesztette. Réá kell azért ötet várni a' keresetre, ha tudniillik felesége elsö esete után többször testét ki nem adgya; Mert ha meg-nem elégedvén egyszeri kóstolással, ismét a' tíltott Méznek nyalogatására ereszkedik; így, hogy a' botránkozás tovább-is ne terjedgyen, és az Ur Istennek is boszszu-állo fegyvere egynek gonoszságát az egészsz Népen ne keresse, elö-foghattya azt a' Tiszt, és Urának távul létében-is érdeme szerént meg-büntetheti. Az ö hivatalya, és kötelessége lévén a' gonosznak úttyát bé-vágni, és az által a' Köz-Jónak el-nyomására közelgetö veszedelmek' meg-elözésére szorgalmatossan vigyázni.

Meg-tíltotta az Isten, hogy senki az ö felebaráttyának Feleségét bünre ne kivánnya, ^218a meg-parantsolta azt-is, hogy valaki paráználkodik, és házasságtörést tselekszik felebaráttya feleségével halállal halyon meg. ^218b Nemzetünk Törvénye-is kivált Erdélyben halállal szokta büntetni a' Nös paráznákot. ^218c

Ha tehát a' közösülö személyeknek egy más akarattyából, véghez-vitt házasságtörése, mind Isteni, mind emberi Törvény szerént olly kemény büntetés alá vagyon vettetve, bizonyára, a' ki ezen gonoszságot eröszak által követi-el máson, annál inkább méltó, hogy halállal halyon-meg, ^219a 's nem lévén külömbb az illyen eröszak tévö ember a' Gyílkosnál, ^219b büntetésének-is egyenlönek kell lenni. ^219c

Igy azért ezen égre kiáltó fertelmes dologban tisztességét, és Nemesi szabadságát akár ki-is el-veszti, 's ha mód lészen benne, a' hól a' vétket el-követi, ott még a' parasztok-is szabadossan meg-foghattyák, Törvényt láthatnak réá, és érdeme szerént büntethetik ötet ^219d ha szintén szabadságok, és engedelem Levelek nem vólna-is arról, hogy a' Vétek helyén találtatott gonosz-tévöket meg-büntethessék. ^219e

A' mely Férjfi a' Léányt, vagy Aszszonyt akár házasságra, akár azzal való bujálkodás végett, annak kedve, 's akarattya ellen eröszakossan el-kapja, betsülete nélkül marad, 's halállal büntetödik érette. ^220a

De itt észre kell venni, hogy illyen büntetés alá vettetett el-kapásnak tsak azt tarthattyuk, mely e' három dolgot foglalya magában, ugymint 1. Eröszakot. 2. Bujaságra való szándékot. 3. Az Aszszonyállatnak egy helyből más helyre való vitelét a' hól azért ezen három dolog együtt fel-nem találtatik, ott valakinek tselekedetét valóságos el-kapásnak nem mondhattyuk.

Ha pedig a' Léánynak kedve vagyon el-kapattatására, de szüléinek, vagy Tutorinak hire, 's akarattya ellen mégyen a' véghez, ezt-is ugyan Egyházi Törvény szerént valóságos el-kapásnak nem tarthatni ^220b mindazáltal világi Törvény szerént szározon nem maradhat ^221a régen a' Magyaroknál az ollyanképpen el kapattatott személy viszsza-adattatott szüléinek, és a' mellet az el-kapó Fél, ha hadi, 's elö-való ember vólt, tíz ökröt fizetett azoknak, ha pedig szegény, vagy köz renden való vólt, öt ökörrel végezte baját; ^221b a' mi idönkben-is, ha a' Léánynak szüléi házától való el-kapása azok hire, 's akarattya nélkül lészen, ámbár magának a' Léánynak kedve légyen-is arra, emezek az el-kapó Félen meg-bántodásokat méltán meg-kereshetik. ^221c

A' mi az Egyházi Törvény büntetö Keménységét illeti e' dologban: a' ki valamely Aszszonyt, vagy Léányt eröszakosson kap-el magának Feleségül, a' hivek társaságából ki-rekesztetik, betsűletét el-veszti, és a' Tisztségek viselésére-is alkalmatlanná lészen, 's az alatt mig az el-kapott személy az ö bírtoka alatt marad, házasságot-is kőzöttök érteni semmiképpen nem lehet. Mely ugyan meg-sem forrhat egyébként, hanem ha az elkapott személy, ki-menekedvén az elkapónak keze, 's hatalma alól, és bátorságos helyre jutván, ugy kötelezi osztán ahoz magát. De akár forjon-meg közöttök a' házasság, akár ne, tartozik e' felett az el-kapó Férjfi tisztességesen házasságra ki-ruházni azt, a' kit el-kapott vólt ^222a igy bánik, a' mint emlittém az Egyházi Törvény a' bujálkodó eröszakos el-kapókkal.

Kell pedig itt érteni ezen büntetésekre nézve az el-kapott személyeken ollyanokat, kik addig betsületes hírben, névben vóltak, és életek folytatásában fedhetetleneknek tartattak. ^222b Mert azokmiatt, kik testekkel kereskedni szoktak, és szemérmeket már annakelötte önként fel-adtak, ha akarattyok ellen kapattatnának-is el, az el-kapók olly keményen nem büntetödhetnek; de ugyan tsak mentek sem lehetnek, hanem a' Bírora vagyon bizattatva, mivel lakoltassa öket eröszakos tselekedetekért, nem lévén szabad a' tzégér alatt élő személyt-is arra kénszergetni, hogy a' kivel nem akarna-is bujaságát folytassa. ^222c

Meg-történt dolog, 's történhetik ezután-is, hogy a' Léány, vagy Aszszony testi Roszszra adván magát, meg-terhesedik, 's hogy esete kissebbségére, vagy büntetésére ki-ne tudodgyék, szülése elött, vagy minekutánna ezen probán-is által menne, Magzattyát megöli, 's el-rejti. Az illyen személyt régentén a' Magyaroknál Esperest eleibe-vitték, 's ott büntetödött, meg-kelletvén ismernie, és bánnia tselekedetének gonoszságát. ^223a Mert az Egyházi Törvény szerént, ha az Aszszony szánszándékkal meg-öli gyermekét, valami Apátzák szerzetes házába kell rekesztetödnie büntetésül, hogy ott tettiért mig él, böjtöléssel, 's egyébb testi sanyargatással lakolyon. ^223b

De a' világi Törvény, minthogy Kard-is vagyon kezébe, a' Gonoszok büntetésére az annyira meg-hült Anyai szeretetre Vért szokott önteni, 's az ollyan természeten kegyetlenkedö indulatot halállal végzi. Némely külsö Nemzeteknél az illyen gyermek vesztö Aszszonyokat elevenen temették el, 's Karóval által verték, vagy pedig vízbe ölték. Nálunk a' Tisztnek hivatalya, hogy mihelyt olly személyt tudhat ki, el-fogassa, és törvényes uton réá bizonyitván gyermeke vesztését ^224a fejét vétesse. ^224b

Gyermek vesztésnek pedig nem tsak azt lehet tartani, melyet szülése után tselekszik az Aszszony, hanem azt-is, melyet méhében lévö lelkes Magzattyával követ-el, midön a' végre, vagy valami füvekből készitett italt vévén-bé, vagy magát rendkivül meg-szoritván, magos helyről le-ereszkedvén, földön hengeregvén, 's több a'féle arra okot szolgáltató dolgokat mivelvén, a' szülésnek rendes idejét meg-elözi, 's a'képpen el-lankadván, meg-fojlik a' Magzat, 's el-lészen, igy-is mivel nyilván való gyilkosságot tselekszik, ^224c halált érdemel. ^224d

Ha pedig az Anyai Méhben annyira nem készült a' Magzat, hogy a' léleknek belévaló öntése által meg-elevenkedhessék, ollyan Állapottyában rontya-el annak egybe-szerkeztetését igy ugyan valóságos gyilkosságot nem tselekszik, mindazáltal büntetés nélkül nem maradhat, hanem a' Biro valami egyéb testi sanyargatásból állo szenvedést itélhet nyakába.

Mennyi idöre öntödgyék pedig a' Lélek a' Magzatba, arról közönségesebben azt tanittyák, hogy a' Férjfi, fogantatásának negyvenedik Napján elevenedik fel; a' Léány pedig hogy fogantatik, nyoltzvan napra készül-el a' léleknek bé-fogadására.

A' gonosz lélek munkálkodásából meg-történik, hogy testi kivánságok után eredvén, és tzimborát keresvén roszra szánt szemérmeknek némely Aszszonyállatok terhbe esnek, 's akarván e' világi kissebbség elöl félre állani, minekelötte szüléseknek ideje bé-érkeznék, magokat, 's magokkal együtt méhekben lévö ártatlan Magzattyokat-is gonoszul el-vesztik, meg-ölik, és azzal elöbbeni vétkeket kétszeres gonoszsággal fejezik-bé, egyikkel azzal, hogy magokat meg-ölik, holott senki az ö életének nem Ura, 's arra nézve nem-is szabad senkinek magát megölni. ^226a Másikkal pedig azzal, hogy magzattyokat-is vagy életre nem eresztik, vagy ha a' lélek által elevenségre jutottak, életektől meg-fosztyák, holott ez-is Isten ellen való kárhozatos dolog, 's ha elevenségben kapott magzattal történik, mint felyebb-is mondám, Gyilkosság. ^226b

Ide járul ama nagy Kárvallás-is, melybe esnek a' Magzatok, midön az olly szörnyüségre vetemedett Anyáknak kezei miatt Keresztséget nem érhetvén, Isten Országából ki-maradnak.

Mikor azért valamely terhes Aszszony magát meg-öli, leg-elsö gondgya-is a' jó Tisztnek a' légyen, hogy méhét annak fel-hasitatván a' Magzatot vétesse ki belölle, hogy ha meg-elevenségbe vólna, Keresztséget érhessen; ha pedig meg-fojlott, ugy-is nem lévén részes Annya gonoszságában, leg-alább azzal együvé ne temettessék; mert a' ki magát meg-öli, több Hivekkel egyenlő temetö-helyet nem érdemel, hanem mások példájára, vagy meg-égetik, vagy kerékre tészik, vagy fel-akasztyák annak testét sok helyeken; Nálunk pedig akaszto-fa alá temettetik hogy hólta után-is gyalázatban maradgyon emlékezete, a' ki egy kis szégyen-, vallással életét Jobbulásra, lelkét bóldogulásra meg-tartani nem kivánta. Ki-vévén mind azáltal azon helyeket, melyekben már erre nézve a' szokások, és Törvények nem olly szorossak, és a' magokat meg-ölök, meg-tebojodtaknak tartatván, nem számláltatnak a' betstelenek közé.

Nem szokott egyedül járni a' bujaság, ki-gondoltat, 's véghez-is vitet sok gonoszságot azokkal, kiknél egyszer fészket verhet magának; vannak erre keserves példák meg-történvén többi között, hogy midőn némely Aszszonyállatok belé-szerettek egy, vagy más férjfiba, 's egyébként magokhoz nem szoktathatták, készek vóltak kantérozással is nyomokban lenni, mig lábokról le ejthették.

Szoktak e' végre némely Állatoknak részeiből, vagy bizonyos füvekből szerelemre gerjesztö italokat késziteni, melyek miatt ugyan elméjekben-is meg-háborodnak többire, söt el-is halnak gyakorta, a' kikkel meg-itathattyák. Ki-tudodván valamely Aszszonynak, vagy Léánynak illyen tselekedete, büntetetlenül nem maradhat, kivált ha italával halált talál okozni a' meg-itatott személynek, halállal kell végezödni az ö életének is, ha szintén nem olly szándékkal készitette, vagy adta vólna-is az italt, hogy azzal a' Vérnek a' szerelemre való fel-hevesittésén kivül életét-is emennek veszedelembe hozza; ha pedig nem következik ugyan halál az ital után, de elméje a' miatt meg-bomlik, a' ki meg-iszsza, e' történetben-is az ö szüléi, vagy Atyafiai meg-kereshetik a' szerelem vadászó Felet, tartoznak azt a' Birák-is olly keserves kár-tételéért érdeme szerént meg-büntetni.

És mivel az illyen dolgok ritkán mennek másoknak közbe-járások, és segetségek nélkül véghez, szűkség a' keritöket-is ki-nyomozni; és meg-bizonyosodván, hogy ezt, vagy amazt mással egybe-keritgették, 's részekröl-is a' bünnek elkövetésére alkalmatosságot szolgáltattak, valamint a' nötelen paráznákkal, azonképpen kell velek-is bánni, ugy pedig, hogy ha az egybe-keritett személy a' keritönek vagy Léánya, vagy gondviselése alatt lévö Attyafia, vagy felesége lenne, sulyosodgyék rajta, mint bordélysággal való kereskedésbe elegyedett személyen a' büntetésnek terhe, gonoszságának mivóltához képest.

Olly nagy Roszsznak tartotta eleitől fogva a' Magyar Nemzet, föképpen az Aszszonyállatban a' testi vétket, hogy a' ki abba elegyedett, 's meg-esvén gyermeke lett, betsülete vesztettnek tartották, ugy hogy bizonysága-is annak a' Törvénybe bé-nem vétetödött, kivált betsület dolgában.

Melyel mái napig is e' szerint élünk ugyan kivált Erdélyben a' Székely földön; mindazáltal mivel Isten ö szent Felsége elött is a' Bünösnek maga meg-jobbitása kedves szokott lenni, botsánatot érdemel az ollyan emberi gyarloságnak sik jegén meg-esett Aszszony-is, ha botlásából fel-kelvén annakutánna tisztességesen, és jámborul viseléndi magát, 's föképpen ha betsületes emberhez talál férjhez kelni; annál inkább ha a'hoz mégyen, a' kitöl roszszul járt vólt, elöbbeni betsületébe viszsza-lépik, és a' Törvényben-is helye lészen az ö bizonyság tételének, 's nem vetheti néki senki szemére azon vétkét, melyből e' képpen magát ö, és betsületét ki-tisztitotta.

De ezzel ám egy Léány se bátrodgyék-fel, és szemérmetességét maga határából tsak egyszeri esetre-is ki-ne léptesse olly reménységgel, hogy a' mi kárt vallana, azt ö-is ez uton helybe-hozhattya; más gyarloságból meg-esni, más illy gondolatlan vélekedés mellett gonoszba keveredni. A' vakmerö bizodalomból elkövetett Roszsz terjedni szokott ugyan azon, a' min épült, nem-is könnyen hagyattya-el magát tévöjével. A' Nyalánk ember nehezen felejti-el az egyszer meg-kóstolt édességet, ha tsak módgyát ejtheti viszsza-tér ismét arra, mint az eb az okádásra.

Jobb tehát meg-maradni az épségben, mint bizonytalan ki-szabadulásnak reménsége alatt abból nyilván való romlásra ereszkedni; jobb az egésséget meg-tartani, mint arra keresgélt bizalkodás alatt, hogy majd a' betegségnek gyogyulás lészen ki-menetele, olly nyavalyát keresni, melyben sokáig-is kinlodhatik a' beteg, de hamar-is meg-halhat.

Akarom mondani: viselyék jámborul magokat a' Léányok, 's ne tegyék bíztokban kotzkára, a' minek viszsza-szerzése kétséges-is, de nehéz-is. Tiszta élet illik a' párta, és Koszoru alá, nem-is kell azokat ugy meg-unni senkinek, hogy gyalázatos takaroval, és ne jámbor före készült Konttyal válthassa-fel.

Kelletvén itt az Özvegyekről, és azok Törvényéről szollani, szükség tudnunk elsöbben-is, hogy az Aszszonyok háromféle özvegyi Rendben szoktak Férjektől elmaradni. Némelyek gyermekekkel maradnak-el, és neveztetnek Gondviselö Özvegyeknek. Mások gyermekek nélkül hagyattatnak ugyan illy Állapotra, de férjekkel együtt a' Jószágban keresö felek vóltak, 's azért Keresö Özvegyeknek is hivattatnak. Harmadik rendbéliek, kik se keresö felek nem vóltak, se gyermekekkel nem maradtak, Magánvaló Özvegyeknek mondatnak. Mind ezekről külömbözö Rendelési vannak a' Törvénynek; mert a'gyermekes, vagy-is gondviselö Özvegy többet érdemel a' magán valónál; a' ki Keresö Fél vólt; ennek-is özvegysége Részin kivül meg-kell menni a' közös Keresményből-is az övének.

Mint kellessék bánni az Özvegyekkel? Rendelést tett arról Isten ö szent Felsége, midön illyen Törvényt szerzett; az Özvegyeknek, és Árváknak ne ártsatok; ha meg-sértitek öket, fel-kiáltnak hozzám, és meg-halgatom Kiáltásokat, és fel-gerjed haragom, és fegyverrel verlek-meg titeket, és a' feleségtek Özvegyekké lésznek, és a' fiaitok Árvákká. ^233a

Akarván Nemzetünk-is az Özvegyek Sérelmét, és Kesergetését távoztatni, el-végezte, hogy Urok halálának elsö esztendejében minden háborgatok ellen békességben, és telyes bátorságban tartassanak: senki öket azon üdö alatt Törvénybe ne idézze, se Urokról réájok maradt Per mellé né hívja, ^233b 's arra elö-állani ne kénszerittse; ebben pedig hogy meg-maradhassanak, tartoznak a' Tisztek pártyokat fogni, segéteni, óltalmazni; annál inkább Urok Jószágiból, és jovaiból esztendö alatt még a' magán való Özvegyek-is ki-nem rekesztethetnek. ^234a

Hadba való fel-ülésnek idején-is Erdélyben az ollyan kevés jószágu, 's egyéb rendbéli Nemes Aszszonyok-is, kiknek fél-kapunál felyebbvaló Jószágok nintsen, abban az esztendöben, melyben özvegyen maradnak, lovast álitani nem tartoznak; ^234b az egyházhelyi Özvegyeket pedig se ott, se Magyar-Országon, mint már felyebb-is ^234c emlittém, egészsz Özvegységekben arra nem-is kénszerithetni. Megkivánnya mindazáltal ezen engedelemért a' Törvény, hogy ök-is magokat betsületessen viselyék, és kérjék az Ur Istent Imádságokkal, a' Köz-Jónak bóldogulásáért. ^234d

Illyen Törvények lévén az Özvegyeknek, meg-kell tartani öket abban, mert átkozott a' ki az Özvegy Törvényét el-fordittya, és mondgya az egészsz Nép: Amen. ^235a

Nem tsak elsö esztendöben, hanem azután-is, mig betsületesen Özvegységben maradnak, óltalmazni szokta az Özvegyeket, 's gondot visel azokra a' Törvény, 's ámbár gyermektelenül maradgyonis-el Férjétöl valamely Aszszony, mindazáltal esztendö múlva-is annak Jószágából ötet ki-nem tehetik, hanem vagy meg-kell azt egészszen az ő kezénél hagyni, vagy ha igen nagy vólna, és az ö tartására kivántató költséget sokkal felyül haladná annak jövedelme, illendő Részt kell annak szakasztani Ura lakhelye mellé, melyben meg-maradhasson, 's hasznával szabadossan élhessen, mind addig, mig Özvegységétől meg-válik. ^235b

Annál inkább ha az Özvegynek Férjétől gyermekei-is maradnak, nem tsak benne marad azokkal együtt a' Jószágban ^236a hanem egyszersmind gyenge idejek ugy kivánván, gondgyokat-is a' Tutorságban ö viseléndi, ^236b fel-serdülvén, 's tökélletes idöt érvén fiai, ha nem akarják tovább engedni, hogy a' Jószág Annyoktól függjön, 's abban a' parantsolyon, meg-tselekedhetik ugyan öket illetvén Atyok után az örőkség, de néki-is tartására illendö Részt kell szakasztani, 's azzal együtt Ura lakhelyében, vagy-is Udvarházánál, ha tsak a' Vár, vagy Kastély nem lészen, meg-kell ötet hagyni, özvegysége változtatása Napjáig; azt-is pedig, hogy Urától maradt Várban, vagy Kastélyban lakása nem lehetne, ugy értvén, ha a' Vár, vagy Kastély nem több, hanem tsak egy lenne, mert a' kinek Lakásravaló ollyatén nevezetes alkalmatossága több-is marad, el-lakhatik őzvegye-is azoknak egyikében. ^236c

De e' mellett oly Történetben, mikor e'képpen hasonlanak-meg Annyoktól a' fiak, vagy pedig az akar vélek meg-osztozni; elsöbben-is a' szekeres lovakat, és Urának jobb őltözetét magának külön el-tarthattya; az ingo Jókból pedig egyaránt részesül; ha valamiben keresö Fél vólt, ki-vészi abból-is illendö Részét, Jegy-Ruháját-is tartoznak gyermekei megadni. Mind ezeket pedig el-viheti magával, ha férjhez mégyen-is ^237a söt ekkor, ha addig e' féle osztozodással nem különözödött, lakadalmat-is tésznek néki azok, kik a' Jószágban maradnak. ^237b

Mikor az Ura halálának elsö esztendejét ki-töltö Özvegyeknek tartására részt akarnak szakasztani a' Vérek, 's másképpen azzal meg-nem egyezhetnek, Magyar-Országon Vármegye Székire, vagy ha a' Jószág nem egy, hanem több Vármegyékben fekszik, vidékes Táblára hívják, holott-is mennyirevaló Jószág hagyattassék kezénél törvényesen el-láttyák, és osztán, a' mit a' Birák itélnek, a'hoz kell mind az Özvegynek, mind a' Véreknek magokat alkalmaztatniok. ^238a

Erdélyben hasonloképpen meg-kináltatván a' Vérek a' Jegy-Ruhával, 's egyszersmind Ura nevének viseléséig a' Jószágnak mivóltáhozképest illendö Részszel-is az ollyan Özvegyet, ha azzal meg-nem elégszik, 's emezek-is abból véle meg-nem egyezhetnek ők a' Vérek abbéli bajoskodásokat, Vármegye, vagy Szék eleibe-viszik, és terjesztik, a'hól tudniillik derékassabb lakhelye találtatik a' meg-hólt embernek, és ott azon Vármegye, vagy Szék a' Jószágnak mivolta szerént jó lelki esmérettel el-intézi mind Jegy-Ruháját, mind pedig Ura neve viseléséig való Jószágbéli Részét az Özvegynek; annakutánna Tiszteket botsát-ki, 's azokáltal mind a' Véreknek, mind az Özvegyeknek itéltetett Jószágból, minden egyébb Törvényre való fogást, és haladékot félre tévén, kezébe adattya, és végét szakasztya a' dolognak. ^238b

Találtatnak ollyan Özvegyek, kik látván, hogy Férjektöl gyermeketlenül maradtak-el, 's gondolván, hogy majd esztendö mulva az egész Joszágot nem birhattyák; annak, 's abban lévö Udvarházaknak pusztulását nem tsak bé-hunt szemmel nézik, hanem keresve keresik, és segétik szándékkal-is. Az illyenek Magyar Országon Vármegye székire hivattatnak a' Vérek által, és réájok bizonyosodván a' Joszágban történt pusztulásnak okai, Jegy-Ruhájokbol ki-szakad annyi, a' mennyi a' kárnak ki-potlására elegendönek itéltetik. ^239a

Erdélyben az illyenek ellen panaszt tévén a' Vérek Vármegyén vagy Széken e' bizonyos embereket küld-ki, kik által a' dolgot szorgalmatosan meg értvén, tettiröl az Özvegyet meg-inteti; el-telvén pedig az esztendö a' mi kárt tett, vagy a' neki jutandó Részből vagy egyéb találtathatandó Jóvaiból meg-fordittya; söt az esztendö után is ha tselekedné, 's meg-intetvén, ugy sem szünnék, a' Jószágot a' Vérek keze, 's gondviselése alá botsátván, mi adattassék néki esztendönként annak minden szükséges jövedelmiböl kirendeli, ugy hogy azonkivül ö a' Jószágot ne eröltethesse, azt pedig a' Vérek-is igazán ki-szolgáltassák. ^240a

El-követték némely Özvegyek azt-is, hogy Urok testét föld szinin hagyták sokáig olly véggel, hogy mig a' temetlenül marad az háznál, addig ötet esztendö múlva-is a' Jószágból a' Vérek ki-ne tehetnék; söt mikor temetésnek-is kellett lenni, szerfelett való költségeket tettek, 's azáltal meg-terhelvén a' Jószágot, a' Véreket nagyon kárositották.

E' tsalárdságnak azért el-távoztatására nézve réá szabadította a' Törvény a' Véreket, hogy ök, ha meg-hólt Attyokfioknak testével, és jószágával aképpen bánnék annak Özvegye, elöre ötet törvényesen meg-intetvén, a' testet a' meg-hóltnak Rendéhez, és Állapottyához illö tisztességgel el-temettessék, 's azonnal a' Vármegye, vagy székbéli Tisztek segitségével a' jószágba-is bé-szállhassanak ^241a illendö Részt szakasztván abból az Özvegy tartására.

Ha pedig el-temettette vólna ugyan Ura testét az Özvegy, de a' temetésre helytelen Költéseket tévén azok fejébe a' jószágra mástól Pénzt vett fel, azt sem tartoznak a' Vérek meg-tériteni a' Költsön adónak. Ezen módot értvén a' Férjfiról-is, ki meg-hólt Feleségének temetése kőrül hasonló dologban találtatnék.

Vannak ollyan Özvegyek-is, kik gyermek nélkül maradván-el férjektöl, a' jószágnak a' Vérek számára való meg-tartásával igen keveset, vagy éppen semmit nem gondolnak, söt azt alattomban más idegeneknek Kezekre jutattyák, 's hogy azzal-is a' Véreknek inkább árthassanak, a' jószággal együtt még a' Leveleket-is által adgyák. Magyar Országon mikor valamely Özvegy törvényes ok-nélkül Jegy-Ruhájánál többet érö jószágot ád-el, meg-bizonyosodván Vármegye székin e' dolga, a' ki véle alkalomba ment, és a' jószágot meg-vette, pénzét el-veszti, a' jószág pedig a' Véreknek marad minden fizetés nélkül. ^242a

Nem külömben Erdélyben, ha az Özvegy az alatt míg a' jószág kezénél lészen, arról valakivel akárminémü Mesterség, és szín alatt a' Vérek kárával Kötéseket, és Végezéseket tsinálna, azoknak semmi erejek nintsen; söt ha mások kezébe ejtetett vólna-is a' jószágban, valamint ö töle, azoktól-is tsak színtén úgy el-vétettetik. ^242b A' Vérek, és Özvegyek, között elö-forduló illyen, 's több hasonló dolgokban pedig ha a' jószágok külömbb-külömbb Vármegyékben, vagy székekben vólnának; azon egy Vármegyének, vagy széknek, mely elött folyt a' dolog törvényes formában készült Ítélet-Levelére, más Vármegyebéli, vagy székbéli Tisztek, avagy Király Neve, és petséttye alatt költ Parantsolat mellett, Itélö-Mesterek, vagy Káptalan személyek-is tartoznak ki-menni, és végire hajtani a' meg-ítélt dolgot.

Meg-történt némely Férjfiaknak halálával, hogy jóllehet az ö Feleségek terhben tölök el-nem maradtak, mindazáltal hogy a' jószágot esztendö múlva-is meg-tarthatnák, tettették viselös állapottyokat; melynek jelenségére mesterségesen meg-is dombositották házak eleit, 's mikor osztán szüléssel kellett vólna apadni pupjoknak, másoktól szerzett gyermekeket tettek magok alá, 's úgy tartogatták nagy tsalárdul, mintha valósággal Férjek magvából kapták, és szülték vólna. Talám az illyen, és más olly eb bordában szött Aszszonyokról, kik a' meg-írt végre, a' mit Férjektöl el-nem kaphatnak, egyebütt-is meg-keresik, vehette eredetét ama Magyarok példa mondása: hogy az okos Aszszony nem szokott magtalanúl maradni.

De igen gonosz okoskodás lévén ez, ahol valamely Aszszonynak ollyatén dolga tudodik-ki, annak rendi szerént törvényes úton reá bizonyitván azt a' Vérek, nem tsak betsületét el-veszti, hanem egyszersmind érdemetlenné válik arra-is, hogy tovább Ura jószágából tartása légyen; melyben tudni-illik ö olly hamissan maga kis hasznáért szösz gyermeket, idegent akart örökössé tenni az igaz Vérnek igen nagy kárával.

Nem kevés kárban forognak gyakorta a' Vérek, Leveleiknek Özvegyek kezeknél-való maradások, és idein koránt-való ki-nem adások miatt. Melyeket ugyan Magyar Országban tartozik az Özvegy a' Véreknek kérésekre a' jószágból-való ki-rekesztésének büntetése alatt, kezekbe adni, Hitet mondván arról, hogy egyet-is azok közűl el-nem rejtett, el-nem sikkasztott, el-nem idegenitett, hanem a' mely számban, 's épségben nála maradtak, ugyan abban adgya elö-is ^245a ha ezt nem tselekedné, Törvénybe hívják Vármegye székire a' hol annak rendi szerént nap-fényre jövén a' Vérek keresetének igazsága, ítéletet tésznek, és a' mellett minden törvénybéli Segedelmekre-való fogásokat félre tévén, reá kénszerittik az Özvegyet, hogy által adgya azoknak kiket Törvény szerént illet a' Levelek tartása. ^245b

Erdélynek ez okból, hogy míg a' Levelekért indittandó perlekedésnek vége lenne, ártalma következhetne a' jószágnak, 's arra nézve káros vólna a' Véreknek sajáttyokról-való Leveleket perrel keresni, ollyan Végezése vagyon e' dologban, hogy meg-halván a' Nemes-Ember, azon Vármegyének, vagy széknek Tisztyei petsételyék-el a' Leveleket mindgyárt, és meg-lévén a' temetés, annak adgyák kezébe, a' kit Haza Törvénye szerént illet a' Levél-tartás, de úgy, hogy meg-esküdgyék erös Hittel az Özvegy, hogy a' Levelekben el-nem rekkentett se egy, se más úton el-nem vesztett, se nem enyésztett. ^246a

Melly ellen ha tselekednék, és átalkodva meg-vetvén a' Tisztek intését a' Leveleket elö-nem adná, leg-ottan Kötelessé tészi magát arra, hogy vagy azt a' jószágot meg-keresse, és meg-hozza, melyet azokkal a' Levelekkel kellene a' Véreknek meg-keresni, vagy ha nem jószág keresésére, hanem óltalmazására nézendök volnának a' Levelek, abban a' Véreket minden törvényes háborgatok ellen meg-óltalmazza. Ezeknek akár melyikét-is nem tselekedvén, maga jóvaiból azon ki-ment Tisztek ott mentést a' Véreknek elég-tételt szolgáltatnak; ha pedig jóvai e' végre nem találtatnának, személyében is meg-tartóztattyák ötet valameddig véget nem ér a' Vérekkel. ^246b

Ezen Keresetnek módgyát mindazáltal kell érteni a' magán való Özvegyekre, kikröl tudni-iliik keresö Felek sem lévén, nem gondolhatni, hogy Férjek Leveleik között öket-is illethetök találtatnának.

Ha azért az Özvegy a' Levelekhez némü-némü közét lenni álítaná, és ez okból nem akarná, vagy halasztaná azokat el-petsétlésre elö-adni, illy történetben lehet vélek más úton bánni; melyhez képest a' Vérektöl a' végett törvényessen meg-intettetvén, tartozik ugyan azon büntetés alatt a' Leveleket ítélö Mesterek eleibe vinni, és Hit le-tétel mellett elö-adni, kik-is jelen lévén még mellettek leg-alább-is négy Táblafia, és azon Vármegyének, vagy széknek két elsöbb vice Tisztye, meg-visgályák mi kihez tartozandó, és a'szerént kezekbe adgyák, vagy tulajdon eredetekben, vagy ki-írattatott másokban, a' mint tudni-illik kinek-kinek azokhoz való igazsága magával hozándgya. ^247a

Vannak, mint felyebb-is mondám ^247b ollyan Özvegyek, kik hogy azzal-is a' Véreknek inkább árthassanak, a' Leveleket, 's néha még a' jószágot-is idegen kézre juttattyák, nem sajnálván veszedelembe ejteni emezek igazságát. Az illyenek Magyar Országon, reájok bizonyosodván tselekedetek, Özvegységek hasznát; az-az: tartásokra való Részeket el vesztik; a' Leveleket pedig azoktól, kiknek által adták, fel kéretik Vármegye Tisztyei által a' Vérek, ha Hit alatt ki-nem adnák, Törvényben hivattatnak Vármegye székire, és helyes okait nem tudván adni a' Levelek meg-tartásának ötszáz Forint büntetésen maradnak mint annyiszor, valahányszor emezek kéretik, 's ök ki-nem adgyák. ^248a Ha pedig úgy akarnak a' Vérek, el-hagyván ezen büntetéssel járó Keresetet, tartoznak azok őket abban a' jószágban, melyről a' Levelek szóllanának, akár kinek-is törvényes háborgatási ellen minden időben meg-óltalmazni. ^248b

Ha pedig a' Vérek minekelötte azok a' jószágot, és Leveleket magokhoz vették az Özvegytöl, az ellen pert találtak vólna indítani, nyakokba szálithattyák azt emezeknek, még pedig úgy, hogy ha jószágot-is ejtettek vólt kezekbe az Özvegyel, minden fizetés nélkül ki-foglaltatik bírtokok alól, és által adattatik a' Véreknek. ^249a

Erdélyben hasonlóképpen lakolni kell illyetén tettiért az Özvegynek özvegysége hasznának el-vesztésével, ^249b és a' Véreknek a' Levelek kéretésének, 's meg nem adásának idejétöl-fogva abból következett károknak megfordításával ^249c de e' mellett ott-is a' jószág a' Vérek számára ki-foglaltatik azoknak kezekböl, kik abba magokat az Özvegy által bé-színlették vólt. A' mi pedig illyenekre által jutott Levelek dolgát illeti, azokat ök a' Véreknek fel-kéretésekre tartoznak ki-adni, ha nem tselekednék, abból Törvény közben következett károknak meg-fordítása terhén marasztya öket a' Törvény, és a' felett reájok ítéli mind azokat, melyeket az elöbb való Kérdésekre tett feleletemben, a' Tisztek intését a' Levelek elö-adásában átolkodva meg-vetö Özvegyekröl mondottam. ^249d

Hasonló Kérdés fordúlhat elö ott-is, a' hol valakinek első Feleségétöl fiai, a' másodiktól pedig Léányi maradnak; ha tudni-illik ezen Léányos Özvegy az ö Léányinak, törvényes, és természet szerént való gondviselöjök lévén tarthattya-é kezét, azon okra nézve a' Leveleken a' fiak ellen? vagy pedig tartozik ki-adni nékik, 's ha mi közök lehetne azokhoz a' Léányoknak, azt nem ollyatén el-tartásokban, hanem más úton keresni?

Azt mondhatom azért: A' Levél-tartás nem Léányt, hanem tsak fiat illet, ámbár a' jószág fiat léányt egyaránt illessen-is, ámbár a' fiú, a' léánynál idövel kissebb légyen-is; söt ha fiú nem maradna, vagy ha marad-is, de a' vagy szeles, és nem tiszta eszű, vagy nyilván való tékozló, vagy több Attyafiait a' jószágból ki-színleni igyekezö vólna, így-is ne a' Léányra, hanem olly Atyafira kellene szállani a' Levél tartásnak, ki a' meg-hólt ember Nemzetségében lévö fiú ágon leg-közelebb ahoz vérséggel. ^251a

Mely szerént a' kinek fiai nem lévén, tsak léányi maradnak, a' mely Levelek több Attyafiai közzül életében nála állottak, 's gondviselése alatt vóltak, azokat hólta után az ö Felesége léányira nézve meg-nem tarthattya, hanem tartozik annak által juttatni, a' ki a' Léányoknak meg-hólt Attyok után a' fiú ágban közelebbröl való Attyokfiok lészen; annál inkább ha fiak-is maradnak, az Özvegy akár édes, akár mostoha Annyok légyen, azok ellen a' Levelek tartását magának semmiképpen nem tulajdonithattya. Ugyan-is egyéb ok, és nevezet alatt nem kivánhatná azt, hanem tsak úgy, mint Léányinak gondviselöje, mely annyit tenne, mintha magok a' Léányok akarnának e' dologba avatodni, Férjfi testvérek, vagy Attyokfiok ellen, rólok pedig, mint elöbb-is mondám világos értelme a' Törvénynek ^251b hogy Levél tartók nem lehetnek.

Ugyan tsak mint gondviselö Annya Léányinak, azoknak nevekben, és képekben meg-kivánhattya az illyen Özvegy, hogy a' mik fiúra, léányra szóllók találtatnának meg-hólt Férje Levelei közőtt, hiteles Mássok irattassék Léányi számára, melyet a' fiak-is el-nem tagadhatnak, söt Törvényel-is reá kénszeritheti őket arra az Özvegy, ha ki-kapván töle a' Leveleket, azokból ki-adni nem akarnák, vagy halogatnák a' mivel tartoznának. És így akár törvénkezésre mennyen közőttök a' dolog, akár meg-egyezett akaratból igazittsák azt, olly történetben, midön a' Leveleket ki-nem akarná az Özvegy addig adni, míg a' Léány ág-is a' magáét meg-nem kaphatná, kell e' végre a' Leveleknek Királyi Táblára vitetödni; ahol-is azoknak, melyek mind két ágra szóllóknak találtatnak, szokott tőrvényes fel-kiáltás mellett mássát készitik, 's kezébe adgyák az Özvegynek Léányi számára. ^252a

Vannak, mint fellyebb-is mondám keresö-fél Özvegyek, meg-történik pedig az-is, hogy a' Férjfi vagy egy, vagy más októl viseltetvén, jószágába Feleségét bizonyos Summa pénzig, bé írja olly módon, hogy míg azt nékik a' Vérek le-nem teszik, addig abból ki-ne tehessék; mikor ezért valamely jószágnak állapottyában az el-maradt Özvegy más egyéb olly közét, és igazságát forgattya, nem pedig tsak Ura neve viselésének színe, és oka alatt kiványa abban való meg-maradását, Ítélettöl kell várni a' Véreknek, kik által-is Törvénybe hivattatván, ö tartozik elöadni, és elegendöképpen meg-bizonyitani: mi okból, és minémü Keresményröl, vagy Kötésről írt Levél mellett akarja kezét tartani a' jószágon? ^253a A' miben Keresö Félnek találtatik, azt ö magának az arról költ Levélnek tartása szerént szabadossan meg-tarthattya. ^253b Ha Férjének valami kötését, vagy Testamentomát forgatná, azt kell el-láttatni, Öss joszágról, vagy keresményröl szóll az? maga keresményét hogy néki hagyhassa, szabadságában állott a' Férjének. ^254a

A' mi az ösröl való kötést illeti; való ugyan, hogy azt valamint más idegennek, úgy Feleségének-is ok nélkül nem kötheti senki az igaz Vérek ellen. ^254b De ha az Aszszony szüléi, vagy elöbbeni Ura Házától kész pénzt, vagy követ, és gyöngyös portékákat, vagy arany, és ezüst Marhákat vitt magával Urához, és e' valamely jószágnak vásárlására, vagy kiváltására, Halastók tsinálására, Malmok, vagy Házak építésére azokat el-költötte vólna; illy, és más hasonló történetben annyi érö jószágát oda köthette Feleségének, ^254c melyhez ugyan a' Vérek másképpen nem-is juthatnak, hanem ha leteszik az Őzvegynek, a' mennyiben Férje néki kötötte.

E' dolog végett indúlt Pernek folyásához pedig Erdélyben az egy bizonyításra való ki-kéredzésen, és a' Bírák ítéletének kérdöre való vitelén kivül, minden egyéb tőrvénybéli Segedelmekre való fogások ki-rekesztetnek. ^255a De Magyar-Országon ennél-is inkább meg-vannak köttetve a' Peresek, mert ott a' vesztö Fél újjíthattya ugyan Törvényét, kérdöre-is viheti a' dolgát, de tsak azután, ha végbe vitetödik, a' mit a' Bírák ítéltek. ^255b

Meg halálozván magtalanúl, és Testamentom nélkűl a' Férjfi, 's osztozatlan Attyafia sem maradván, ki az ö Jóvaiból Részt kivánhatna, minden akármi névvel nevezendö Íngo Jóvai az ö Özvegyére szállanak, és annak szabados birodalma alá hagyattatnak. ^255c

Igy kell érteni a' dolgot ott-is, ahol a' meg-hólt Embernek maradnak ugyan Fiai, vagy Léányi, de azok már elöre, vagy meg-osztoztak töle, vagy ki-házasittattak: mert az illyenek Attyok hólta után annak Özvegyével, az Íngó Jókban nem osztozhatnak. ^256a

Kell pedig itt az Ingo Jókon ollyanokat érteni, melyek maga szerezményi vóltak a' meg-hólt Embernek. Mert az ös Marhát, ha fel-kelhetö-is, nem lehet el-tartani a' Vérektöl, söt ámbátor a' Fiak osztozva maradgyanak-is el Attyoktól, 's azon okra nézve légyen, úgy, hogy annak egyéb fel-kelhetö Jóvaiból Részt ne vehessenek többé magoknak, de így-is, fegyverit, lóravaló szerszámit, és Könyveit kezekhez kivánhattyák, oly ki választott eszközök, és segítségek lévén ezek, melyek által, vagy a' vitézi dolgoknak gyakorlásában, vagy a' Tudományoknak, tanúlásában Attyok betsületét fenn-szokták tartani a' jó Fiak annak hólta után-is.

Ha a' Nemes-Ember örökösön Jószágot vásárolván, Felesége nevét az arról szólló Levélbe bé-nem íratta, Testamentom-is azt annak nem hagygya, hólta után nem arra, hanem gyermekeire száll, ^257a ha pedig gyermekei, vagy osztozatlan Attyafiai nem lésznek, (mert a' mit az Ember osztozatlan korában keres, nem tsak része vagyon abban osztozatlan testvérének, ^257b hanem arra-is száll egészszen, ha ö magtalanúl talál meg-halni. ^257c Vármegyés helyeken Ura neve viseléséig ugyan az Özvegynél meg-maradhat, ^257d de ha Férjhez mégyen, vagy halála történik annak Fiskusra mégyen. ^257e Ha tudniillik a' ki azt el-adta vólt, az el-adáskor jövendöre-is magának, és maradékinak, minden ahoz való közökröl örökösőn le-mondott vólna. ^257f

A' Székely Földön hasonlóképpen, míg őzvegyel az Aszszony, az ollyan Jószágból ki-nem tehetik őtet, de azután, a' ki a' meg-hólt ember Nemzetségében közelebb való Vérnek találtatik, vagy ha Vérei sem volnának, az ö közél valója, vagy-is szomszédgya teszi kezét arra, nem lévén a' Székely Jószágban mag szakadásból keresete a' Fiskusnak. ^258a

Ha pedig a' szerezményről költ Levélbe bé-íratta Felesége nevét-is a' Férjfi, úgy hólta után arra száll az ö ollyatén Jószága egészszen, ha gyermekei nem maradnak, ^258b de gyermekei maradván részesülnek azok-is abban olly rendel, melyel a' keresmény Levélben írva találtatnak; tudniillik a'Léányok-is, ha a' mind a' két ágat egyaránt foglalta magában. ^258c

A' zálogos Keresményt a' mi illeti; akár légyen az arról költ Levélben neve az Aszszonynak, akár ne, de ha gyermek nélkül marad-el Férjétöl, övé lészen mind Erdélyben, ^258d mind Magyar Országon, ha színtén nem véle való laktában, hanem házassága elött zálogositotta vólna-is azt az ő Férje. ^259a Mindazáltal az Erdélyieknél olly Történetben, mikor az illyen Jószágról való Levelek Maradványira találta íratni a' Férjfi, nem tévén abban semmi emlékezetet Feleségéröl, Része-is annak, ha Urának gyermeke marad, nem külömben, hanem tsak Özvegysége hasznáig lehet abban, mint színtén az egyébféle Jószágokban. ^259b

A' Világi külsö Törvény az el-maradt Özvegyet, ha Ura halála után elsö esztendö alatt férjhez talált menni, betsülete vesztettnek tartotta. ^259c Melyből a' jö ki, hogy az Aszszonynak azt a' kárát, melyet vall Férje el-vesztésében, igen méltó leg-alább-is esztendeig siratni.

Nálunk Magyaroknál olly kemény büntetés alatt nem vóltak ugyan az illyen gyászt unta Aszszonyok, de mivel Halottainkról nem tsak szánakodva, hanem tisztességessen is szoktunk emlékezni, illetlen dolognak tartották Eleink-is, annak tartyuk mü-is, ha valamely Özvegy tsak esztendeig sem tudgya meg-hólt Férjehez való szeretetét annak emlékezete melegében tartani; 's magát a' mellett meg-tartoztatni; hanem nehezebbnek érezvén Férjfi nélkül, mint Férj nélkül maradni, újj házassággal ujj testet keres, és ahoz ragaszkodván, elöbbeni Társát vagy háladatlanul, vagy szemtelenül olly hamar elfelejti.

Ugyan tsak ha illetlen-is szokásunk rendin, de Törvényünkben, nem tilalmas az illyen újj házasságra sietö Vágyodás, és a' Gyásznak idö elött való változtatása. Férjhez mehet azért esztendö alatt-is az Özvegy, 's nem vall egyéb kárt a' miatt, hanem azonnal el-kell néki maradnia azoktól az engedelmektöl, melyekkel a' Törvény, az Ura nevét híven, és betsülettel viselö Özvegyet vigasztalni, 's könnyebbíteni szokta.

Meg-történt dolog az-is, hogy jóllehet változtatta az Özvegy az ö Urának nevét, és újjra férjhez ment, mindazáltal az Jószágot tsak ugyan meg-tartotta kezénél, és azt a' Véreknek sok rendbéli intésekre, 's kérésekre-is ki-nem botsátotta. Az illyenekröl Magyar Országnak ollyan Tőrvénye vagyon, ^261a hogy meg-bizonyosodván a' dolog, a' Vice-Ispány, vagy ha ennek ahoz elégséges ereje nem vólna, a' Fö-Ispány tétesse-ki ötet a' Jószágból, és adgya kezekbe azt az igaz Véreknek.

Erdélyben hasonlóképpen az illyen Özvegységétöl el-butsuzott Aszszony meg-kináltatván Jegy-Ruhájával, 's egyszersmind arról-is meg-intettetvén, hogy a' Jószágot tovább ne tartsa, hanem botsássa kezekhez a' Véreknek, ha a' Jegy-Ruhát sem venné-el, a' Jószágot sem akarná viszsza engedni, Vármegye, vagy Szék igazittya. ^262a Ha pedig már az elött ki-találta vólt a' Vérektöl venni Jegy-Ruháját, így ezek magokra-is szabadossan ki tehetik, 's ki-rekeszthetik ötet a' Jószágból. ^262b

A' mely engedelmeket, az Özvegyek számára készitett, és rendelt a' Törvény, azokkal tsak az ollyanok élhetnek, kik szeretvén a' Tisztaságot, azzal ellenkezö feslett életnek szennyébe nem keverednek, hanem jámborúl viselvén magokat meg-hólt Férjeik nevét, 's emlékezetét mindenkor betsületben tartyák, 's nem illetik kissebbséggel, mely szerént a' kik a' tisztességes Özvegységnek úttyából ki-térvén fajtalankodásra vetemednek, az Istenfélö, jó Özvegyekkel egy karban ők éppen nem lehetnek.

Ez így lévén, ha mely Aszszony Özvegységének első esztendeje alatt, vagy azután-is Özvegységbéli tisztaságát testi Vétek által meg-szeplösiti, nem érdemel tovább tisztességet az ő személye, se hogy Ura Jószágában meg-maradgyon, nem méltó; annakokáért reá bizonyosodván roszsz tselekedete, ki-tehetik ötet a' Vérek, és semmit az ö Férje Jószágából néki adni nem tartoznak; mert annak nevét gyalázatossan el változtatta, söt ugyan szégyenes kissebbitéssel illette; midön mással a' tilalmas közösülés által egy testbe öltözött, 's a'képpen a' jámbor Özvegységtöl, és azzal együtt Ura nevének betsülettel való viselésétöl-is butsuját vette. Az illyen Özvegy Urától maradt gyermekeinek a' Tutorságnak rendin, 's Törvénye mellett tovább gondviselöjök sem lehet, tartására kivántató segítséget-is a' Jószágból nem kivánhat.

Az Apostol mondása szerént, az Aszszony állat köteles a' Törvényhez a' mennyi ideig a' Férje él, hogy ha meg-hal a' Férje, meg-szabadúlt annak Törvényétöl. ^264a Annakokáért ha a' jámbor Özvegységnek, uttyát el-vétvén, testi kivánságát gonosz tselekedettel bé-fejezi, vétkezik ugyan az Özvegységnek tisztessége ellen, de a' házasságbéli kötelességet meg-nem szegi, 's Férjének adott Hütön Sérelmet nem tészen; mert az alól fel-szabaditotta ötet ennek halála, és így nem lehetvén tselekedetét házasság törésnek mondani, jóllehet egyebekben nagy kárt tett azzal magának, mindazáltal Jegy-Ruháját el-nem veszti, ^264b de ennek meg-tartása kevés Nyereség ott, a'hol sok esztendöknek hasznától el-kell maradni.

Mivel azért nem tsak kissebbség, hanem kárvallás-is szokta követni a' bujálkodással fel-váltott Özvegységet, igen illö mind az Ur Istenre, mind világi tekéntetekre nézve, e' Roszsztól magokat meg-tartoztatni az Özvegyeknek. Oltalmat igért nékik Isten ö szent Felsége minden háborgatok ellen, kűlönős vigyázással-is vagyon reájok akármi Nyomorúságokban, Parantsolatul adta-ki, hogy senki az Özvegyet, és Árvát meg-ne szomoritsa, se hamissan el-ne nyomja, ^265a 's azon Törvénytelenséget ne tegyen. ^265b Mitsoda háládatlanság nem vólna illy kegyes gondviselésért nem az igaz Özvegyekhez illö tselekedetekkel fizetni?

Világi Törvény szerént-is szép engedelmek vannak rendelve számokra. Olly dologért, mely valamint magában gonoszság, úgy ki-menetelében nem egyéb veszedelemnél, 's kárvallásnál; illyen dologért, mondám meg-vetni azokat nagy gorombaság vólna. Ne biztasson senkit e' Vétek el-követésének rejtek helye; bé lát a' mindeneket látó nagy Ur oda-is; könnyü ki-tudodni emberek elött-is annak, a' mit Isten, mint maga meg-bántodását fedezni, 's titkolni nem akar.

Tükőrős szép példája a' jámbor Özvegységnek a' szent Irásban Judith Aszszony, ki ábrázattyának akárki elött-is kedvet található szépségében magát ugy viselte, hogy nem találkozott senki, a' ki tsak roszsz igét-is szóllhatott vólna felöle. ^265c

Nevezetes vólt Penelopé-is a' Görögöknél ki Ulyssest az ö Férjét, ez életből ki költözettnek álítván, annak nevét, 's emlékezetét olly kedvesnek tartotta, hogy soha más Férjet magának nem kivánt, midön eröszakosson-is magokévá akarták vólna ötet tenni ki-választott szépségébe belé szeretvén némely ifiak; arra kérte, tsak addig ne bántanák, míg kezében lévö kötés munkáját végezhetné; meg-nyervén azt, a' mit nappal kötött, éjjel ki-bontotta, és igy szüntelen munkálodván idöt magának nem adott, hogy dolga végezésével vétkes életet kezdhetne.

De hát nálunk Magyaroknál nem vóltak-é eleitöl-fogva nagy dítséretre méltó jámbor Özvegyek? Vóltak bizonnyal, 's vannak ma is, kik Penelopéval-is követhetnének tökélletességekre nézve, ezeknek jó életeket igen illö követni mindeneknek, de kivált azoknak, kiket hasonló állapotra marasztott, vagy marasztand ezután-is Férjeknek halála, bíztattya ezeket az Apostol-is, ^266a hogy tsak viselyék igazán az Özvegységet, tiszleletre méltók lésznek. Nagyon bíztattya pedig Nemzetünk Törvénye-is, hogy tsak Urok nevét betsülettel viselyék, valamiket igért, végig meg-tartya, 's óltalmazza öket azokban.

Azon Helyeket, melyeknek Lakosi magokat jó rendbe szedvén Köfalakkal, vagy egyéb erősséggel környül vannak vétetve, és Királytól adatott, különös szabadságokkal 's Privilegiumokkal élnek, szabad, és Királyi Városoknak nevezzűk.

Ezek az Országnak Ellenség ellen óltalom Kővei, ^267a békességes idöben pedig ékességi, 's azért-is az Országos Rendek közé vannak számláltatva, és ök-is Ország Gyülésére el-szoktak mindenkor hivattatni. ^267b

Közönségessen a' szabad, és Királyi Városok Polgár Lakosi Díjjók dolgában egy karban vannak a' Nemesekkel, ^268a így: mint hogy Magyar Országon a' Nemes embernek Dijja két száz Forint ^268b annyira megyen ott a' Polgáré-is. A'mely Városok Erdélyben a' Vármegyéken vannak, hatvan hat Forint Díjjók Polgáriknak, ennyire lévén intézve a' Nemesnek az ö Dijja. ^268c A' Székely Földi Városok Polgárinak hasonlóképpen annyira mégyen Dijjok, mint az ott lévö Nemességnek.

De ezzel azon Vármegyéknek, vagy Székeknek, ahol helyheztetve vannak, Tisztyeitöl nem függnek, hanem a' magok Bíráiktól, 's Tanátsiktól, ^268d Fö-Bírájok pedig, kitöl halgatniok kell igazgattatásokban Erdélyben a' Gubernium, Magyar Országon pedig a' Királyi Hely-Tartó-Tanáts.

Tőrvényes dolgokban az Erdélyiek végsö kérdöre Törvényeket a' Gubernium elejébe szokták vinni; a' Magyar Országon lévök közül pedig azok, melyek a' Personalis vigyázása alá hagyattattak; úgy mint Székes-Fejérvár, Esztergam, Lötse, ^269a Kis-Szeben, Trentsin, Körmötz Bánya, Semnitz Bánya, Besztertze Bánya, Zolyom, Baka-Bánya, Béla-Bánya, Ujj-Bánya, Libet-Bánya, Nagy-Bánya, Brezno-Bánya, Késmárk, Ruszt, Bazin, és Szent-György magok közül a' Personalis elejébe. Azok pedig, melyek a' Tárnok Mester igazgatása alatt vannak, úgymint: Buda, Pest, Kassa, Posony, Nagy-Szombat, Sopron, Bartfa, Eperjes, ^269b Szeged, Szakoltza, Köszeg, Kis-Márton, Debretzen, ^269c és Szathmár Németi a' Tárnok Mester Székire apellálnak, és onnét-is ha valamelyik Fél az ítélettel meg-nem akar nyúgodni, az említett Personalis el-látására viheti dolgát. ^269d Mindazáltal mivel szabadságok a' Királyi Városoknak tsak Privilegyiomiknak határáig szokott terjedni, minden egyéb dolgokban, a' mikröl Privilegyiumok nintsen, tartoznak az Országnak közönséges Törvényehez, és szokásához alkalmaztatni magokat. ^270a

Valamint egyebütt, úgy a' Városokon-is, a' Léányok vagy Szüléiknek, vagy Tutoriknak gondviselések, 's vigyázások alatt vannak, míg férjhez kelnek. ^270b A' kit Szüléinek halála Tutor kezére juttat, ki házasitását attól várja azon Jókból, melyek reá maradtak emezektöl, mert a' Városokon-is meg-halván valamely Polgár ingo Jóvait Felesége, osztozatlan fiai, és ki-nem adott léányi egyaránt osztyák. Ha pedig férjhez menetele életben éri szüléit, ezektöl várja ki-házasitását, melyet Rendekhez képest, meg-is adnak néki, úgymint, tisztességes öltözetet, Ágy Némüt, Láda-ruhát, és Lakadalmát.

A' Nemes embernek Dijjához vagyon mérve Felesége Jegy-Ruhája, ^270c meg-egyezvén azzal Dijja dolgában a' Polgár, a' szerént várhattya az ö Felesége-is Jegy-Ruháját. Fizetik pedig azt néki Férjének Attyafiai, vagy mások, kikre száll annak Háza, 's öröksége, ugy mint felire kész pénzel, felire pedig egyéb ingo, 's könnyen vévöre akadó Jókkal mint szokott lenni a' Nemeseknél. ^271b

Özvegységre maradván a' Polgár felesége nevetlen gyermekekkel együtt, azoknak míg Özvegyel, gondgyokat ö viseli. A' mely Jókat Urával együtt keresett, azokból maga Részét szabadossan el-tarthattya, de ha Kereső Fél nem lett vólna-is, gyermekeivel minden fel-kelhetökböl egyaránt osztozik. Ki sem tehetik őtet Ura Házából se gyermekei, se más senki, valameddig Ura nevét jámborúl viselendi.

Minthogy pedig az Árvának, és Özvegynek Attya, vagy Férje halálából következett kárát egyéb bajoskodások-is szokták néha érni, tartozik az Özvegyeket a' Városokon óltalmazni a' Tanáts minden háborgatók, és szomorgatók ellen, mind azért, hogy azoknak bántodásokat az Ur-Isten-is távoztatni kivánnya, mind pedig azért, hogy a' méltatlan üldőzések kőzött nyavalygo Árváknak, 's Özvegyeknek siralmi, valamint egy Országra ostort szoktak hozni, úgy egy Városban-is kőnnyen özönné válhatnak mind a' falak épségének meg-bomlására, mind a' régi dítsösségnek el-törlésére; holott ellenben áldásokkal szoktak bövelkedni, kik azokat védelmezik, 's igazságokat könnyebbségekre, vigasztalásokra ki-szolgáltattyák.

A' kik Hazájoknak hiven, és igazán szolgálnak, nem tsak magokat, míg élnek, dítséretre, és jutalomra, hanem hóltok után-is Özvegyeket, 's Árváikot különös tekéntetre méltóknak tartották eleitől-fogva a' Magyarok, 's tartyák ma-is. Igen illö, hogy a' Városokon-is azok, kik életeket a' köz Jónak elö-mozdittásában töltötték, 's ugy fáradozván halnak meg, Árváikban, 's Özvegyeikben meg-ne szomorittassanak valami háládatlansággal. Vagyon-is erre mindenkor vigyázás, és az ollyanoknak özvegyit legalább a' rendkivül elö-fordulhato szolgálatoknak viselésében könnyebbiteni szokták.

Különös vigyázás szokott arra lenni a' Városi Tzéhokban, hogy a' Mester embernek felesége Özvegységre jutván, vigasztalás, és élete táplálására kivántató segétség nélkül ne maradgyon. Ez okból, mig férjének nevét viseli, a' Mesterséget szabadossan mivelheti, és maga rendében, ha kivánnya, Legény-is adatik néki, meg-tartya a' Helyét-is férjének árulás idején, mind honn, mind pedig külsö vásárokon, és sokadalmokban.

A' Városi Lakosok adózni szoktak ^274a mely terh alól az özvegy Polgárnék sem huzhattyák-ki magokat. Ugyan tsak értékekhez képest fél annyit fizetnek, mint a' Férjfi Polgárok. Egyébb Város közé kivántató Adásokban, szedésekben-is hasonlo mértékkel vannak vélek, mint olly személyekkel, kiknek a' Keresetre, 's magok tartásokra-is sokkal gyengébben álló módgyok, 's erejek szokott lenni, mint a' Férjfiaknak, 's ha láttatnak-is Vagyonokban fáradozások után tehetségesedni, tsak ugyan hamarább-is el-nyomorodhatnak emezeknél; erre mutatván a' Magyaroknak ama Mondása-is, hogy az Árvát még a' szél-is inkább éri, mint másokat.

A' Városokon-is kiki a' maga Keresményével szabadossan bánhatik, és oda teheti azt, az hová néki tetzik. ^275a Az Aszszonynak, a' mi Férjéröl marad réá Keresménye ^275b ha Rendelést akarna arról tenni, külsö embernek-is el-hagyhatná: annál inkább ki-menvén férjhez a' Városból, el-viheti magával férjéhez, akár Városi ember légyen az, akár pedig Vármegyei, vagy Székbéli, miként a' Vármegyeröl-is, vagy Székböl valamely Nemes embernek Özvegye Városi emberhez kelvén, elöbbeni Uráról réá-maradt ingo Jovait szabadossan bé-viheti magával a' Városba.

^viia Genes. 3.
^viiia Liv. Dec. 4 L. 4. C. 1.
^viiib Kees in Commentario ad Instit. L. 1. T. 3. Numr. 3.
^viiic I. Timoth. 2. 14.
^ixa Genes. 3. 16.
^ixb Valer. Max. L. 9. C. 1.
^xa Bonfin. Dec. 1. L. 10.
^8a Trip. Part. I. Tit. 7. 22. 51.
^9a Ibid. Trip. P. I. T. 50.
^10a Ibid. Cit. T. 7.
^10b Ibid. T. 6.
^10c Ibid. T. 8.
^11a Trip. P. I. T. 4. b
^11b P.I.T. 51.
^11c P.I.T. 8.
^14a Apr. Const. P. II. T. 5. A. 4.
^15a 1723. Ar. 1.
^15b 1744. Ar. 1.
^16a Reg. 2. Iur. Civ.
^17a Trip. P. I. T. 113.
^17b Ibidem.
^17c Trip. P. I. T. 116. 117.
^17d [...]
^18a Ibid. T. 91.
^20a Deuter 1. 17.
^20b I. Timoth. 2. 15.
^20c Testes autem. Inst. de Testam. ord.
^20d Fag. C. Cum esses. N. 34. de Testam.
^21a Reg. 2. Iur. Civ.
^22a L. Femini. 41. FF. H. de Procur.
^23a Appr. P. III. T. 14. A. 1.
^24a L. ult. §. fin. FF. ad Sext. cont. Vellei.
^24b Trip. P. I. T. 113.
^25a De adept. femmi. quoque Instit.
^25b Trip. P. I. T. 51.
^25c 1715. A. 68.
^25d Trip. P. I. T. 115.
^26a Pet. Binsfeld C. 6.
^27a L. Praegnantis FF. de poenis.
^27b La Croict. L. 3. P. II. N. 1307.
^28a Trip. II. T. 42.
^28b Ibid.
^28c Kitonit. C. 9. quaest. 13. 1723. Art. 10.
^29a P. I. T. 15. P. III. T. 34. Trip. Appr. P. III. T. 47. Art. 2.
^31a Trip. P. I. Tit. 19.
^31b S. Steph. L. 2. C. 38.
^31c Colon. L. I. C. 20.
^32a Andr. II. C. 4.
^32b Lud. I in Concl. confirm. Decr. Andr. II.
^32c Trip. P. I. T. 19.
^32d Trip. P. I. T. 17. 19.
^32e Ibidem. T. 57.
^33a Trip. P. I. T. 57.
^33b Cit. T. 17.
^33c Ibid. T. 48.
^33d Ibid. T. 17.
^33e Ibid.
^34a Trip. P. I. T. 21.
^34b Ibid.
^35a P. I. T. 5. Trip.
^35b Tri. P. I. T. 18.
^36a Trip. P. I. Tit. 18.
^36b Trip. P. I. T. 19.
^38a Trip. P. I. T. 43.
^38b Ibid. T. l7.
^39a Kit. Dub. 7.
^44a Istvánfi L. 23. p. 299.
^49a Trip. P. I. T. 18.
^49b Ibid. T. 19.
^49c 1545. art. 13. 1662. ar. 5. 1681. ar. 46.
^49d 1545. art. 21.
^50a Erdélyben egy kapu tiz ház jobbágybol áll, App. P. 3. T. 2. art. 3.
^50b Appr. P. 3. T. 19. art. 5.
^50c Trip. P. I. T. 51.
^50d Ibid. et. T. 56.
^50e Ibid. Tit. 53.
^50f De adapt. §. Iustit.
^51a Trip. P. I. T. 53.
^52a 1715. art. 9.
^53a P. I. T. 27. Trip.
^53b 7 Rész, 10 Kérdés.
^54a Trip. P. I. T. 10. 22.
^54b Ibid. T. 48.
^54c Ibid. P. I. T. 37. 73.
^55a Trip. P. I. T. 67.
^55b Kiton. dub. 19.
^56a Trip. P. I. T. 37.
^57a Trip. P. I. T. 38.
^57b Ibid. P. I. T. 5. 57.
^58a Trip. P. I. T. 29. 30. 88. 89.
^60a Trip. P. I. T. 37.
^61a Trip. P. I. Tit. 30. 98.
^61b Ibid. T. 67.
^61c Ibid. T. 29. 30. 92.
^61d Ibid. T. 101.
^61e Ibid. T. 89. P. II. T. 70.
^62a Trip. P. I. Tit. 60.
^63a Trip. P. I. T. 39.
^63b Ibid. T. 38.
^63c Ibid. P. I. T. 38.
^64a Trip. P. I. T. 52. 53.
^64b Teut. L. 5. in decad. C. 3. §. 3.
^65a Trip. P. I. T. 51.
^65b Ibid.
^66a Trip. P. I. T. 21.
^67a Trip. P. I. Tit. 17.
^68a Trip. P. I. T. 48.
^72a Trip. P. III. T. 4.
^73a Trip. P. I. Tit. 7. §. Pater auium querat. Tit. 27. §. Hinc est Instit.
^74a Constit. municip.
^75a Constit. municip. Num. 27.
^78a Trip. P. I. T. 17.
^78b Municip.
^79a Trip. P. I. T. 7. 22.
^81a Trip. P. III. Tit. 4.
^82a Trip. P. III. Numr. 36.
^84a Ius publicum, priuatorum voluntate mutari non potest.
^84b Reg. Iur. Can. 74.
^85a Trip. P. I. T. 57.
^85b Ibid. T. 3.
^86a Approb. P. III. T. 76. Art. 7.
^86b Ibidem Art. 3.
^86c Trip. P. I. Tit. 5. 57.
^87a Reg. Iur. C. 2. Id quod nostrum est, sine facto ad alium transferi non potest.
^88a Approb. P. III. T. 76. Art. 7.
^88b Ibidem.
^91a Approb. P. III. T. 76. Art. 12.
^92a Approb. P. III. T. 67. Art. 12.
^92b Ibidem.
^94a Stick. de Success. ab intest. Dissert. I. Cap. 2. §. 46. 46. et 52.
^95a 5. ff. de in jus vocat. L. 2. & 4. unde cognat.
^95b Ulad. Decr. 7. art. 47.
^95c Trip. Part. I. Tit. 17. P. 2. Tit. 62.
^99a Trip. P. I. T. 88.
^99b Andr. II. C. 4.
^100a Trip. P. I. Tit. 29.
^100b Ibid.
^101a Trip. P. I. T. 89.
^102a Approb. P. I. T. 6. Art. 2.
^102b Trip. P. II. T. 70.
^103a Trip. P. I. T. 89.
^105a Trip. P. I. T. 29.
^105b Trip. P. I. T. 17.
^105c Ibid.
^105d Trip. P. II. T. 19.
^105e Approb. P. IV. T. I. Art. 11.
^106a 1545. art. 36.
^106b Appr. P. I. T. I. Art. 12.
^106c Ibid. Art. 13.
^107a Approb. P. IV. T. 1. Art. 25.
^107b Kitton. Qu. 2. C. 5.
^107c 1647. Art. 126.
^107d Trip. P. I. T. 87.
^108a Trip. P. I. T. 29. 89.
^108b Ibid. T. 101.
^109a Trip. P. II. T. 24.
^109b Ibid. T. 43.
^109c Trip. P. I. T. 43.
^109d Ibid. T. 18. 17. 88.
^109e Ibid. T. 4.
^110a Trip. P. I. Tit. 6.
^110b Ibidem T. 111.
^111a Trip. P. I. T. 112.
^111b Ibid. T. 91. 126.
^111c Ibid. T. 60.
^111d Ibid. T. 111.
^112a Kitton. Q. 51.
^112b Trip. P. I. T. III. Kitton. Q. 51.
^112c L. 1. ff. Quod metus causa.
^113a Trip. P. I. T. 111.
^114a Reg. Iur. Vigilantibus jura.
^115a Trip. P. I. T. 128.
^115b Ibid. T. 112.
^115c Ibid. Tit. 113.
^115d Ibid. Tit. 123.
^115e Ibid. Tit. 115.
^116a Trip. P. I. Tit. 113.
^116b Ibid. Tit. 111.
^117a Trip. P. I. T. 113.
^117b Ibidem.
^117c Ibid. T. 116.
^117d Ibidem.
^118a Trip. P. I. T. 115.
^118b Ibidem T. 132.
^118c Ibid. P. II. T. 23.
^119a Trip. P. I. T. 112.
^120a Trip. P. I. T. 51.
^120b Lit. ff. de sponsil.
^121a Legum L. 5. Tr. 10. pag. 1. C. 1. N. 15.
^121b Trip. P. I. T. 111.
^122a Pudoris in genis fedes. Plin. L. 2. C. 37.
^123a Trip. P. I. T. 30.
^123b S. Thom. 2. 2. Q. 104.
^124a Exod. 20. 12.
^124b Genes. 27. V. 5. 8.
^124c Zoes. Lit. 4. T. 1. N. 69.
^124d I. Chorinth. 7. V. 9.
^125a La Croix. L. 6. P. 3. N. 570.
^125b Ibid. ibid.
^125c Laym. 1. 5. T. 10. P. I. C. 1. N. 13. 14.
^125d Conc. Trid. Sess. 27. C. I. de reform. matr.
^128a Trip. P. I. Tit. 100.
^128b 7. Részben. 10-dik Kérdésre való feleletben.
^129a Zöcs. 1. 4. T. 20. N. 3.
^129b L. 2. Cod. de Spons.
^130a Zöcs. Com. in Inst. Cam. 1. 4. T. de Spons. et matr. N. 25.
^131a Zöcs Com. in I. Can. 1. 4. T. de Spons et matrim. N. 38.
^131b Saucher. l. I. disp. 57.
^131c Id. ibidem.
^132a Saucher. l. I. disp. 57.
^134a L. Qui res. §. arcan. ff. de folut. et libunt.
^134b 1. Cor. 7. 39.
^135a Trip. P. I. T. 93. 100. 105.
^137a Trip. P. I. T. 101.
^137b Ibid. T. 99.
^138a Trip. P. I. T. 101.
^138b Ibid. T. 29.
^138c Ibid. T. 101.
^138d 3-dik Kérdésre tett feleletben.
^139a Cit. T. 101. P. I. Trip.
^139b Ibid. T. 93.
^142a Trip. P. I. T. 29. 101.
^142b Trip. P. I. T. 30. Tambur. Expl. Decal. l. 5. C. 2. §. 3. n. 6
^142c Bellarmini l. I. de matrim. C. 19. 20.
^143a La Croix. C. 6. P. 3. N. 572.
^143b Glos. in can. 16. Cant. 32 q. 2.
^143c Schneid.
^144a Approb. P. IV. T. I. ar. 11. 12.
^144b 1729 ar. 35.
^144c 1723. ar. 34.
^144d Approb. P. IV. T. I. ar. 25.
^144e 1662. ar. 32.
^145a Trip. P. I. T. 100.
^145b Ibid.
^145c 1687. ar. 11. 1715. ar. 26.
^146a Trip. P. I. T. 53. Kitton. dub. 23. seq.
^147a Trip. P. II. T. 24.
^148a Trip. P. I. Tit. 92.
^149a Zöcs. Con. l. 25. ff. Tit. 4. de concub. n. 7.
^150a Trip. P. I. T. 105.
^151a Trip. P. I. T. 93. 106.
^152a Trip. P. II. T. 24.
^152b Ibidem T. 43.
^152c Ibid.
^153a Trip. P. II. T. 24.
^153b Ibid. P. I. T. 104.
^153c Ibid. P. II. Tit. 6.
^154a Trip. P. I. T. 93.
^155a Trip. P. I. T. 94.
^155b Ibid. Tit. 93.
^155c Ibid. Tit. 2.
^156a Trip. P. I. T. 93.
^156b Trip. P. III. T. 3.
^156c Munic.
^157a Trip. P. I. T. 96.
^157b Ibid. T. 98.
^158a Trip. P. I. T. 100.
^158b Ibid. T. 67.
^158c Ibid. T. 29.
^158d Ibid. 103.
^158e Ibid. T. 95.
^158f Trip. P. III. T. 3.
^158g Trip. P. I. T. 95.
^159a 11 Rész. 10 Kérdés.
^159b Trip. P. I. T. 103.
^160a Pag. I. T. 104. Trip.
^161a Trip. P. I. T. 75. 111.
^162a Reg. Iur. Ciu. 117.
^162b Math. 3. Art. 26.
^162c Trip. P. I. T. 109.
^163a Trip. P. I. T. 93.
^163b Ibid. T. 98. 99.
^163c Anno 1687. Art. 11.
^164a Trip. P. I. T. 93.
^164b Ibid. T. 96.
^164c Anno 1715. Art. 26.
^165a Approb. I. P. III. T. 25. ar. 1.
^168a Ulad. Decr. 1. Art. 92.
^172a Trip. P. II. T. 18. 24. Anno 1647. Art. 126.
^172b Approb. C. P. IV. T. 1. Art. 11.
^173a I. Corinth. 7. 4.
^173b Trip. P. II. T. 105.
^174a Trip. P. II. T. 24.
^174b Ibid. T. 43.
^174c Trip. P. I. T. 16.
^175a Trip. P. I. T. 106.
^175b Nemo ex fuo Delicto meliorem suam. Conditionem facere potest. Regnum Iur. Civ. 177.
^175c Trip. P. II. Tit. 24. Anno 1618. art. 61.
^176a Genes. 3. 6. Eccl. 26. 33.
^176b Ibid. 2. 18
^176c Eccles. 25. 30.
^176d I. Timoth. 2. 11.
^177a Genes. 2.
^177b I. Timoth. 2. V. 12.
^177c Petr. Greg. Tholos in Synt. Art. Mirab. L. 23. C. 3.
^177d I. Petr. 3. V. 7.
^177e Colos. 3. V. 18.
^177f I. Petr. C. 3. V. 7.
^177g I. Corinth. II. V. 7.
^178a Eph. 5. V. 22. 23.
^178b I. Timoth. 2. V. 12. 13.
^178c I. Corinth. 14. V. 34. 35.
^178d Navarr. C. 14. Man. N. 20.
^178e Rodrig T. I. C. 15. Concl. 2.
^178f L. Cum quædam ff. de Iurisd. omn. Iud.
^179a Abb. in Cap. I. de Conj. lepr.
^179b Gen. 2. V. 28.
^179c Ephes. 5. V. 29.
^180a Suarez. L. 2. de vot. C. 4.
^180b Numer. 30. V. 11. 12. 13.
^180c Numer. 30. V. 14.
^181a I. ad Timoth. 3. V. 11.
^181b Proverb. 31.
^181c Colonth. L. 2. C. 7.
^181d Math. 19. V. 16. Marc. 10. V. 9.
^181e I. Corinth. 7. V. 10.
^182a Comp. Const. P. I. T. 1. Art. 8.
^183a Comp. Const. P. IV. T. 7. Art. 5.
^185a Comp. P. IV. T. 7. Art. 1.
^186a Gen. 2. 24. Trip. P. I. T. 48.
^191a Bonfin. Dec. I. L. IX. pag. 103.
^191b 1715. Art. 34.
^191c Approb. C. P. III. T. 47. Art. 21. P. 5. Edict. 52.
^192a S. Steph. L. 2. C. 26.
^192b Ibidem.
^192c Bonfin. L. 7. Dec. 2.
^193a Ulad. Decr. 7. Art. 47.
^194a La Croix L. 6. p. 2. N. 1052.
^195a Trip. P. I. T. 105.
^196a La Croix L. 3. p. I. N. 915.
^196b Azer. p. 5. L. 3. C. 8.
^197a Trip. P. I. T. 105.
^197b S. Ladisl L. 1. C. 13.
^198a Zoës. L. 5. T. 16. N. 7.
^198b Ioann. Bethlen Rerum Transilu. L. 4. Sect. 3. p. 385.
^199a S. Ladisl. L. I. C. 13.
^199b Trip. P. I. T. 105.
^199c Zoës. L. 5. T. 16. N. 12.
^200a Trip. P. I. T. 105.
^200b S. Ladisl. L. 1. C. 20. Colom. L. 2. C. 8.
^200c Cit. Trip. P. I. T. 105.
^201a L. Vim passam 39. de adult. Cocr.
^201b Reg. Iur. Canon. 23. in 6.
^201c Zoes C. 4. T. 20. N. 3. et L. 5. T. 16. N. 9.
^201d Trip. P. I. T. 68. La Croix L. 3. p. 1. N. 798.
^201e Trip. P. III. T. 22. I. Thom. 2. 2. Quest. 64. Art. 7.
^202a S. Aug. L. I. de Civit. C. 18.
^202b Attila P. 2. C. 5. Disp. 3. Dub. 13. Caf. 18.
^211a Zoes. Comment. in Ius Can. L. 5. T. 16. N. 13.
^212a Cuvarr. in 4. Decr. P. 2. T. 7. §. 6. N. 1.
^213a Trip. P. I. T. 35.
^213b Zoes. L. 5. T. 16. N. 10
^214a Trip. P. I. T. 105. S. Ladisl. L. 1. C. 2. 3.
^215a Trip. P. I. T. 105.
^215b Ibid. T. 105.
^216a Mah. 19 V. 9.
^216b Tamburin L. 8. de Matr. Tract. 7. C. 3. §. 3 N. 16.
^216c Kitton. C. 4. Q. 24. §. 8.
^218a Exodi 20. V. 16.
^218b Levit. 20. V. 10. 13.
^218c Appr. C. P. 3. T. 47. Lud. II. 1522. Art. 36.
^219a Deut. 22. 26.
^219b S. Ladisl. L. I. C. 32.
^219c P. I. T. 9. Trip.
^219d Ibid. Tit. 9.
^219e P. III. T. 32. Trip.
^220a P. I. T. 9. Appr. Const. P. 5. Edict. 43. Leym. L. 5. Tract. 10. P. 4. C. 13. N. 1.
^220b La Croix L. 3. P. I. N. 915.
^221a Zoës. L. 5. T. 17. N. 1.
^221b S. Steph. L. 2. C. 25.
^221c Molin. Tract. 3. Disp. 105. N. 12.
^222a Concil. Trid. Sess. 24. C. 6. de Reform. Matr.
^222b Zoës. ad Digest. L. 48. C. 6. N. 13.
^222c Idem ibidem T. 6. N. 14.
^223a Colom. L. I. C. 58.
^223b Zoës. L. 5. T. 10. N. I. in Comment. ad Ius Can.
^224a 1625. Art. 6.
^224b 1723. Art. 11.
^224c La Croix L. 3. P. I. N. 829.
^224d Math. 6. Art. 51. Ulad. I. Art. 82.
^226a S. Aug. L. I. de Civit. C. 16.
^226b La Croix L. 3. p. 1. N. 822.
^233a Exodi 22. V. 22.
^233b Kitt. C. 4. Quest. 24. N. 9.
^234a Trip. P. I. T. 30. Appr. Const. P. 3. T. 25. Art. 1.
^234b Appr. Conft. P. III. T. 19. Art. 5.
^234c 2. Rész. 8. Kérdés.
^234d 1545. Art. 21.
^235a Deut. 27. V. 19.
^235b Trip. P. I. T. 98. Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^236a Trip. P. I. T. 102.
^236b Ibid. Tit. 113.
^236c Ibid. Tit. 98.
^237a Trip. P. I. T. 99.
^237b Ibid. Tit. 67.
^238a 1618. Art. 61. 1622. Art. 67. 1723. Art. 34.
^238b Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^239a Trip. P. II. T. 24.
^240a Appr. C. P. III. T. 25. Art. 1.
^241a 1647. Art. 105. 1655. Art. 25.
^242a 1647. Art. 105. 1655. Art. 25.
^242b Approb. C. P. III. T. 25. Art. 1.
^245a 1618. Art. 61. l622. Art. 67. 1647. Art. 105.
^245b 1618. Art. 61.
^246a Comp. Const. P. IV. T. II. Art. 1.
^246b Approb. Const. P. IV. T. 11. Art. 1.
^247a Comp. Const. P. IV. T. 11. Art. 2.
^247b A' Hetedik Kérdésre való Feleletben.
^248a 1659. Art. 43. quod uberius declaratur Art. 25. 1662.
^248b Cit. Art. 43. 1659.
^249a 1647. art. 105.
^249b Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^249c ibid. P. IV. T. 11. Art. 1.
^249d Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^251a Trip. Pag. I. T. 42.
^251b Trip. Pag. I. T. 42.
^252a ibid. et Kitt. Dubiet. 17.
^253a 1622. Art. 67. Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^253b Trip. P. I. T. 48. Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^254a Trip. P. I. T. 57. 102.
^254b ibid. T. 58. et Cit. Art. Appr. Const.
^254c Trip. P. I. T. 110.
^255a Appr. Const. P. III. T. 25. Art. 1.
^255b 1622. Art. 67.
^255c Trip. P. I. T. 98. 99.
^256a Trip. P. I. T. 99.
^257a Trip. P. I. T. 102.
^257b Ibid. T. 43.
^257c Ibid. T. 47. 99.
^257d Ibid. T. 30. 98.
^257e Trip. P. 1. T. 30. 98. 1715. Art. 25. 26.
^257f Trip. P. I. T. 69.
^258a Ibid. P. III. T. 4. Appr. Const. P. I. T. 6. Art. 2. P. III. T. 76. Art. 7.
^258b Trip. P. I. T. 48.
^258c Ibid.
^258d Appr. C. P. III. T. 25. Art. 1,
^259a Trip. P. I. T. 102.
^259b Cit. A. C. P. III. T. 25. Art. 1.
^259c L. I. Cod. de Secund. Nupt.
^261a 1618. Art. 61.
^262a Appr. Constr. P. III. T. 25. Art. 1.
^262b Trip. P. I. T. 98. 102.
^264a Corinth. 7. 39. Rom. 7. 3.
^264b Zoës. Com. in Juslan. L. 4. T. 20. N. 4.
^265a Jerem. 22. 3.
^265b Deut. 24. 17.
^265c Judith. 8. 8.
^266a Timoth. 5. 2.
^267a Sigism. in præfat. Decr. 1405.
^267b 1608. Art. 1. post coronat.
^268a Trip. P. III. T. 9.
^268b Ibid. P. I. T. 2. P. II. T. 36.
^268c Trip. P. III. T. 3.
^268d Ibid. T. 10.
^269a Ibid. T. 8.
^269b Trip. P. III. T. 8.
^269c 1715. Art. 109.
^269d Trip. P. III. T. 17.
^270a Ibid. T. 20.
^270b I715. Art. 68.
^270c Trip. P. I. T. 94. 95. P. III. T. 3.
^271a P. III. T. 9.
^271b P. I. T. 95.
^274a Sigism. II. Art. 10.
^275a Trip. P. I. T. 5. P. III. T. 13.
^275b Ibid. P. I. T. 99. 100.

^* A zárójelben levő számok a nyomtatott kiadás oldalszámait jelzik! (az elektronikus változat szerk.)