Előszó

Lengyel János a kárpátaljai magyar irodalom fiatalabb nemzedékének karakteresen meghatározó egyénisége, aki eddigi sokműfajú életművével nemcsak szűkebb pátriájában, az Együtt folyóirat körül gyülekező, értékteremtő újabb és idősebb generációk körében vívott ki máris jelentős elismerést, hanem a határok fölötti, egyetemes magyar irodalmiság tágas közegében is.

Verset, novellát, elbeszélést, esszét, tanulmányt, kritikát, bölcseleti aforizmát és groteszk humoreszket egyaránt közöl rangos lapokban, s egymás után sorjázó önálló kötetei is híven tükrözik a szemléleti és poétikai sokszínűséget. Ez a műfaji gazdagság ráadásul olyan kivételesen markáns történelmi, társadalmi és közösségi helyzetfelmérő sorstudattal, nemzeti önismerettel és önfeltáró igényességgel párosul, amely az emberi mélyvalóság dúsan-érzékletesen megjelenítő reflexióját és a létezés historikussá távlatosított modern-egzisztenciális látásmódját a legautentikusabb kisebbségi és összmagyar sorskifejezés övezeteibe: a jellegzetes magyar sorsirodalmi hagyomány évszázadok óta hitelesített legnemesebb áramlatába helyezi. Művei hangvételének maiságát az írástudói sokoldalúságban kibontakozó fanyar és ábrándoszlató irónia, a szójátékos nyelvi és gondolati humor, az asszociatív parodisztikus tónus változatossága biztosítja.

...

Ezek után e mostani új könyv mintha az eddigi törekvések egyfajta szintézisét kívánná nyújtani - amelyben a bravúrosan villódzó stiláris sokrétűség csak nyomatékosítja a megszenvedett öntanúsítás életes erőteljességét. Az erőszak, a háborúskodás, a vérengző embertelenség poklának nyers valódiságát feltérképező elbeszélésektől a naturalisztikus látványt a filozofikus eszmélet dimenzióiban megragadó aforisztikus gondolatfutamokig, a fabulisztikus tanmeséktől a példázatos tárcanovellákig, a karcolatnyi figurarajzoktól és krokiktól a vibrálón képzeletjátékos szövegfantáziákig, a szociológiai vagy mélypszichológiai krimiszerű bűnügyi történetektől a lektűr-imitációkig, a Csáth Gézá-s lélekfejtéstől az örkényi ihletésű geges "félpercesekig", a szappanoperás rém- vagy egzotikus kalandhistóriáktól a lírai-vallomásos glosszákig, a vicctől a vízióig, az epigrammatikus szómagyarázattól a helyzet- és jellemparódiáig, a parabolától az abszurdig, sőt a saját szabadalmú "novellisztikus misztifikációtól" a "történelmi pikantériáig" annyi minden tömörül ebben a lenyűgözően széles horizontú válogatásban, hogy annak (mondhatni akár: posztmodern) kontextuális és jelentéstartalmi vonatkozásai valóban egész tárházát építik e konkrét és elvont létismeret ezernyi valóságárnyalatának.

...