Előszó

A szabadságharczot követő elnyomatás után, a végtelen szomorúság éjszakájában végre földerült a reménység első hajnalsugara. Hazafias érzelmeink az üldöztetés elől az irodalomban, a zenében kerestek és leltek menedék-helyet. Ilyen körülmények közt jelent meg 1861. évi márczius 9-én a szinpadon Erkel Ferencz halhatatlan remeke "Bánk bán", óriási lelkesedést keltve. Erkel Ferencz, ki mint harminczéves férfi, az 1840-ben megalkotott "Báthory Mária" czim operájával elsőnek törekedett a magyar stilust nagyobbszabású műben kialakitani, az 1844-ben szinrekerült "Hunyady László"-val szerzett hervadhatatlan dicsségtől környezve, tizenhét évig hallgatott volt. Most Katona József nagyerejű tragédiájának megzenésitésével sokkal magyarabb, mindennemű egyéb szépségekben is gazdagabb dalmüvet ajándékozott nemzetének, mely azt hálás szivvel fogadta.

A jelen átirat kiadója sietett is akkor, tisztán zongora-átiratban, valamint részletes kiadásokban zongorára és különböző hangszerekre a gyorsan népszerűvé lett opera szépségeit a közönségnek hozzáférhetővé tenni, miáltal az akkor szerényebb igényeket teljesen kielégitette. Most a kiadó merészebb vállalkozásba fogott; nagy áldozatkészséggel, költséget nem kimélve az 1893. június 15-én elköltözött mester remekmüveit ének-szólamos zongorakivonatban juttatja a közönség kezébe. A "Hunyady László"-val inaugurált diszes sorozatban a "Bánk bán" jelen kivonata alkotja a második kötetet s remélhetőleg széles körben fog elterjedni, hogy a magyar operastilust megalkotó mester iránt való kegyelet minden zenekedvelő házban méltó ápolásban részesülhessen. A kiadó e kivonat közrebocsátásával valóban hazafias munkát végzett, mely nemcsak köszönetet és dicséretet érdemel, hanem méltó a nagyközönség támogatására is, hogy ezzel a magyar operairodalom és különösen annak nagymestere: Erkel Ferencz becsesebb alkotásainak méltó publikálására serkentve érezze magát.

SOMOGYI PÉTER

Vorwort

Dem Freiheitskampfe war die Unterdrückung gefolgt. Da schimmerte endlich in der Nacht unendlicher Traurigkeit der erste Hoffnungsstrahl. Unsere patriotischen Gefühle hatten vor der Verfolgung in der Litteratur, in der Musik eine Zufluchtsstätte gesucht und gefunden. Unter solchen Umständen erschien am 9. März 1861 das unsterbliche Meisterwerk Franz Erkel's, die Oper "Bánk bán" auf der Bühne und weckte ungeheure Begeisterung. Franz Erkel, der als Dreissigjähriger mit der 1840 komponirten Oper "Báthory Mária" als Erster bestrebt gewesen, den ungarischen Styl in einem grösseren Werke auszugestalten, hatte, umgeben von dem unvergänglichen Ruhme, den ihm der 1844 zum erstenmal aufgeführte "Hunyady László" eingebracht, siebzehn Jahre hindurch geschwiegen. Nun aber schenkte er, indem er Josef Katona's mustergiltige Tragödie in Musik setzte, der Nation ein stärker ungarisch klingendes, an sonstigen Schönheiten gleichfalls reicheres Opernwerk, welches dankbaren Herzens aufgenommen wurde.

Der Herausgeber dieses Auszuges beeilte sich auch damals die Schönheiten der schnell volksthümlich gewordenen Oper in einem textlosen, vollständigen Klavierauszuge, sowie in einzelnen Stücken für Klavier und verschiedene Instrumente zugänglich zu machen, wodurch er den damaligen geringeren Ansprüchen vollauf gerecht wurde. Jetzt wagte sich der Herausgeber an ein kühneres Unternehmen: mit grosser Opferwilligkeit, keine Kosten scheuend, vermittelt er dem Publikum die Hauptmeisterwerke des am 15. Juni 1893 dahingeschiedenen Meisters nunmehr in Klavierauszügen mit Gesangstimmen. In dieser mit "Hunyady László" inaugurirten prächtigen Serie ist der gegenwärtige Klavier-Auszug des "Bánk bán" der zweite Band und wird hoffentlich in weiterem Kreise Verbreitung finden, damit die Pietät für den Meister, der die magyarische Oper geschaffen, sich in jedem musikfreundlichen Hause würdiger Pflege erfreuen möge. Der Verleger hat durch Herausgabe dieses Klavier-Auszuges wirklich patriotisches Schaffen bekundet, das nicht nur Lob und Dank verdient, sondern auch die Unterstützung des grossen Publikums, damit er sich zu einer würdigen Publikation der werthvolleren Schöpfungen der ungarischen Opernlitteratur, besonders aber jener des Altmeisters Franz Erkel ermuthigt fühle.

PETER SOMOGYI